Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-13 / 10. szám
«. »Mal 1970. január 9. péntek Előtérben a fizikai dolgozók gyermekeinek segítése Dr. Polinszky Károly nyilatkozata az egyetemi felvételekről, a társadalmi ösztöndíjakról A Minisztertanács legutóbbi ülésén megvitatta a Művelődésügyi Minisztérium beszámolóját az egyetemi. főiskolai felvételek tapasztalatairól. Felsőoktatási intézményeinkben az 1969— hagyatkoznak. gítsék. A tények ismereté- j tervben mintegy 9000 áltaben meg kell állapítani, j lános iskolai körzeti kolléhogy még sokban nem tét- giumi és 12 000 középiskotek eleget kötelezettségük- lai kollégiumi helyet létének. sokhelyütt túlságosan sítünk. elsősorban a fizikai a képzés spontán hatásaira dolgozók tehetséges gyerAz utóbbi mekei számára. Kívánatos 70-es tanévben a nappali években erősödött az a ten. lenne, ha a társadalmi ösztagozaton 14 452. az estin dencia is, hogy a fizikai szefogás növelné a lehető2385. a levelezőn 6060, ősz- j dolgozó családok inkább ségeket. szesen tehát 22 897 első \ olyan pályára adják gyer-j _ Fokozottabb figyelmet éves hallgató kezdte meg mekeiket. ahol gyorsabban j kell fordítani meglevő álta- tanulmányait. »| válnak keresőképessé. | lános és középiskolai kolfizikai dolgozók légiumokban. napközi ott— A gyermekei tanulmányi elő- köv^k^őket ^haladásának, kérdése szorosan kapcsolódik közoktatási rendszerünk fejlődésé- — A nappali tagozatra nek generális problémájá- jelentkezettek száma to-1 hoz. a munkáskerületek és vább csökkent, az előző esz- j falusi iskolák tárgyi, szeAz adatokat elemezve dr. Polinszky Károly miniszter- helyettes a mondotta: tendőhöz képest mintegy 7 százalék a visszaesés. A pályázók száma intézménytípusonként, karonmélyi feltételeinek javítá sához, az osztálylétszáipok csökkentéséhez, a pedagógusok túlterhelésének enyIS” TTSKu».“«*! mindig igen aránytalan fejlesztéséhez. A tanácsok volt: míg a bölcsészeti, jogi. általános orvosi, fogorvosi. karokra, a tanárképző főiskolák egyes szakaira 4, illetve 4.5-szörös volt a jenak, üzemeknek, vállalatoknak, termelőszövetkezeteknek nagyobb részt kell vállalniuk az iskolügy fejlesztésében. a fizikai dolíSSSX add* a műszaki ! és agráregyetemekre alig kétszeres, az ipari és mezőgazdasági felsőfokú technikumokban pedig mindössze 50—60 százalékkal volt több a pályázók száma. mint a felvételi keret. Figyelmeztető adat számunkra. hogy a nappali tagozatos elsőévesek között a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya az előző évi 41,3 százalékról 39,2 százalékra csökkent. _ Mindez összefügg azzal. hogy a középiskolákban. s különösen a továbbtanulás szempontjából ma n ulásának. művelődésének tudatos támogatásában. Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy az elmúlt időszakban jelentősen csökkentek a társadalmi tanulmányi ösztöndíjak. — Kormányzatunk az egyetemi és főiskolai továbbtanulás feltételeinek megteremtésére eddig is nagy erőfeszítéseket tett. Jelenleg a hallgatók fele, a fizikai dolgozok gyermekeinek pedig több mint kétharmada lakik kollégiumban. Egyes kisebb területektől eltekintve, gyakorlatilag minden rászoruló még elsősorban számbajövő vidéki gyereket el tudunk gimnáziumokban, a fizikai i helyezni, sőt a nagyvárosdolgozók gyermekei aránya ban, rossz körülmények köjelentősen csökkent. Ismételten felhívtuk az egyetemek, főiskolák vezetőinek, párt- és KlSZ-szer- vezeteink figyelmét a bukások és kimaradások gondos elemzésére és arra, hogy a fizikai dolgozók gyermekeit fokozottan sezött élő munkásgyerekek is elhelyezést nyerhetnek. Az 1969 szeptemberében bevezetett úi ösztöndíjrendszer alapvetően szintén a fizikai dolgozók gyermekeinek szociális támogatását szolgálja. hónainkban és a szakköri mozgalomban a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek tanulmányi munkájára, önképzésére és a továbbtanulásra való előkészítésére. Galamb- és díszmadár- bemutató A kaposvári galambtenyésztők egyesülete és a kaposvári kisállattenyésztők szövetkezete rendezésé, ben a fegyveres erők helyi klubjában galambkiállítás és díszmadár-bemutató nyílt. A somogyi galambtenyésztőkön kívül a szomszédos Baranya, Tolna, és Zala megyéből is többen elhozták szebbnél szebb szárnyasaikat erre a kiállításra. Mintegy 7500 több színű galamb — köztük az angol begyes, a magyar óriás, a strasszer, az antwerpeni díszpostagalamb — látható az érdekes kiállításon. Első alkalommal keiéit sor díszmadár-bemutatóra is: törpepapagájokat, német, holland kanárikat, vegyes zebrapintyeket hoztak el gazdáik. Szén és brikett ran elegendő, a koksz kérés, a tűzifa változatlanul hiánycikk A tüzelőellátással kap- ! vagon import tűzifa is for- csolatos problémákról dr. galomba kerül. A belkeGazda Tamás, a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője az alábbi tájékoztatást adta: A tüzelőkereskedelem decemberben utolérte magát és az évet 32 000 vagonos készlettel zárta. Ev végén általában hasonló készlettel szokott rendelkezni a kereskedelem, 1969 végére azonban többet irányoztak elő. Hogy a tervezett többlet mégsincs az árusítóhelyeken, az nem a kereskedelmen múlott. A fa viszont hiánycikk',' s ez elsősorban a fővárosban okoz problémát. A tüzelőkereskedelem jelenleg 700 vagon már megrendelt tüzelőfát nem szállított le a lakosságnak. A Belkereskedelmi Minisztérium most utasította a TUKER Vállalatot, hogy a telepek addig nem vehetnek fel újabb megrendeléseket, amíg a korábbiakat nem teljesítették. Kilátás van — A negyedik ötéves arra, hogy rövidesen 250 reskecelem 1970-re úgy állapodott meg partnereivel, hogy a szállítási ütem megfelelő legyen. NDK-bri- kettből — egyelőre az államközi szerződés alapján — a tavalyi 30 000 vagonnal szemben az idén 44 000 vagonnal várnak. A szénbányászat az igény szerint szállít, viszont tűzifát a kért 88 000 helyett csak 80 000 vagont vállaltak az erdőgazdaságok. Az I. negyedévben lesz elegendő szén és hazai brikett, NDK- brikettből 8000 vagon érkezik. Fából 20 000 vagon szállítást ígértek az erdőgazdaságok. Problémát jelent viszont, hogy kokszból a visszaigazolt 8500 tonna korántsem elegendő. Ezért az első negyedévben elsősorban a kisvásárlók megrendeléseit teljesítik, s egyelőre mennyiségi korlátozást léptettek életbe, egyszerre egy megrendelőnek 5—10 mázsánál több kokszot nem adnak. (MTI) A STATISZTIKA TÜKRÉBEN Kereset és Dunkaerő vándorlás az ipiriai) Az ipari átlagkereset a most elmúlt évtized minden esztendejében emelkedett néhány százalékkal. 1969-ben — az első kilenc hónap adatai alapján számítva — a megye iparában dolgozó munkások havi keresete átlag 2,6 százalékkal volt nagyobb, mint az egy év előtti, az építőiparban pedig 6,4 százalékkal haladta meg az átlagbér az előző évi színvonalat. Ez országos jelenség: az ipari munkások havi átlagkeresete tavaly 3.4 százalékkal volt nagyobb az 1968. évinél, az építőiparban pedig a névleges bérek emelkedése egy év alatt elérte a 7 százalékot. 1960 és 1969 között az iparban összesen 23 százalékkal, az építőiparban pedig 33 százalékkal emelkedett a bérszínvonal. Forintban kifejezve: az ipari átlagbér 42 forintos emelkedésével szemben az építőiparban 118 forint volt az átlagos növekedés 1969- ben. Nyilván ezt a tényezőt sem szabad figyelmen kívül hagyni Jakkor, amikor megállapítják, hogy a munka- erő-vánjdorlás — ami oly sok gondot okoz ma a vállalatok , vezetőinek — az építőiparban kisebb volt, mint az iparban általában. A múlj: év harmadik negyedében, az egy év előttivel összehasonlítva, a kilépések száma az építőiparban csökkent, az iparban emelkedett. Általában az állomájiylétszámnak mintegy 23 százalékát érte el, az építőiparban viszont „csak” 18 százalék volt az egy év előtti 28 százalékkal szembán, vagyis jelentősen mégjavult. A mai — enyhén szólva: túlélénk — munkaerő-vándorlásnak kétségkívül számos oka van. Hibás ebben sok vállalat is. ahol rosszul szervezik meg a munkát, vagy elhanyagolják a törődést | a dolgozókkal. Munkaerő-vándorlás 1969 harmadik negyedében az iparban az építőiparbán ezer fő Belépés 11,7 ly— Kilépés 10,2 0,8 Átlagos munkáslétszám 44,3 4,4 De az nem vitás, hogy összefüggés van egyrészt a munkaerő-vándorlás, másrészt a keresetek alakulása és szóródása között. A munkahely-változtatásra irányuló törekvésben sokszőr játszik szerepet a nagyobb keresetre törekvés, amikor is az illető a régi munkahelyén nem lát perspektívát maga előtt és azt hiszi, hogy a munkahelyváltoztatás nyit új lehetőséget előtte. De nemcsak a kereset hat a vándorlásra, hanem kölcsönhatásról kell beszélnünk, hiszen a vándorlás jelensége is visszahat a keresetekre, akár elvinni, akár megtartani akarják a dolgozót. A kereslet-kínálat mindenkori viszonya ma erősebben érvényesül a munkapiacon is és egyaránt befolyásolja a bérek és az emberiek mozgását. Ha nem így lenne, akléor aligha emelkedtek volna tavaly a bérek gyorsabban, mint a termelékenység. Elsősorban a céltudatosan kialakított munkaerő-gazdálkodási koncepció feladata, hogy megbirkózzon ezzel a problémával, amely nem kis mértékben befolyásolja az iparvállalatok tevékenységét. A vállalatok pedig akkor rjeagálnak helyesen á nehézségekre, ha a munka- szervezés megjavításával és a. termelékenység növelésével iparkodnak csökkenteni a mai munkaerőgondokat Adóm László Elégia a kukoricáról „Leguszin hoj gü- najkesz — Anak- reon geronta” — Milyen furcsa, latin betűkkel, fonetikusan leírva látni ezt a görög mondatot. De így mindenkinek a füle megérezheti a gömbölydeden csiszolt szavak muzsikáját. S milyen ön- irónikusan bölcs, kedves az anakreoni idézet tartalma! — Azt mondják az asz- szonyok, Anakreon — öregszel... Igen, ha már ide- jut férfiember, az bizony sorscsapás. Ám mielőtt eljön ez az idő, más jelek is mutatnak az évek múlására ... Mind. többször megkörnyékezik az embert a gyerekkori emlékek. Eleinte csak úgy — belül —, aztán a mesélés kényszerével. Apró mai mozzanatok egész füzérre való múlt epizódot szabadítanak fel az emlékezés mélyéről. Olyanokat, melyekről nem is gondoltuk, hogy még megvannak, lerakodtak. Megyek az olajfüstös, benzingőzös, poros főutca forgatagában. Gépkocsiőrület, lótás-futás, irgalmatlan zajhatás. A tarka hirdetőoszlop mellett három kis srác táblából. Szájuk rágógumit őröl, a szemük mindent észrevesz, ami az idősebbeken nevetni való: a fehér műanyagkalap azon a húsos, lila orrú pacákon; a rikító miniszoknya az élete delén járó hölgyön, a fél méter hosszú ragasztószalag, amelyet kollégái préselhettek a szem üveges hivatalnok háta közepére, s most zörgősen lobog mögötte... Megszólal az egyik kisfiú — tízévesek lehetnek —, s addig ügyesen kitolja szá- jaszélére a rágógumigombócot: — Miből csináljunk egy kis lóvét, krapekok?... Vasat, vagy papírt kellene eladni... Mit határoztak, nem tudhatom. Már rég mögöttem vannak. De néhány szavuk felpattintotta azt a bizonyos emlékszelencét. Majd nagyot néznének, ha most hirtelen visz- szamennék hozzájuk, és teljes komolysággal — ahogy csak gyerek tudja venni a dolgokat — javasolnám: — Cimborák (bizonyára a megszólításon is megütőd- nének) —, ott visz- szafelé a második saroknál láttam, két szekér tengerit vittek P. Szabóékhoz. Gyertek, négyen 20 pej : alat ledobáljuk a kocsikról, s mindegyikünknek meglesz az egy-egy szakajtó kukoricája. Visszük a boltba, és.,. Mert, „amikor én még kis srác voltam”, így is kerestünk pénzforrást. Mikor papmacskát, komámasszony, hol az ollót, és egyebet játszottunk az árokpart pázsitján — nem mehetett úgy el kukoricával rakott szekér szemünk látókörében, hogy le ne csaptunk volna az „üzletre”. Csapot-papot hagytunk, s felvágva robogtunk a messzi kocsik után is. Külön csemege volt: mezítláb futni a szekérnyom puha porában. Csak úgy szitált vissza a kobakunkra a felvert porfelhő ... Követtük hazáig — a gazda házáig — a szállítmányt, s míg a nagykaput kinyitották a lovak előtt, azalatt pár szóval tájékozódtunk: megengedik-e, hogy segítsünk. Tíz eset köt zül nyolcban örültek az alkalmi rakodóknak. Csörgött, csattogott a felhérc, lőcs, üléskampó, sa- roglya — olyan szélsebesen csörtettünk fel a jó hűvös, selymes, csúszós-kemény tengerirakás tetejére. 'Menetközben csináltuk a munkatervet, a szekér mozgatható tartozékainak leszerelésével. Akkorra már a szekér oldalához támasztott vesszőkasokkal sorakozott odalent a ház népe, Mi pedig össze-ösz- szekoccanva, csúszkálva a síkos sárga csöveken, fürgén raktuk-dobtuk a két kézzel nyalábolt kukoricát a kasokba. Azok gyorsan megteltek, vitték őket, kiöntötték kamrába, hordták a padlásra, aztán térültek ... A fizettség mindenkinek egy szakajtó tengeri. Vihettük volna haza is a „kerese- ietr — tyúknak, malacnak, otthon is helye lett volna, de ez a mi jövedelmünk volt. Ezért izgatottan kocogtunk vele az öreg Platzerné- hoz. Sötét, petrósza- gú kis szatócsüzlete volt, s mikor megnyitottuk az ajtót, az éktelenül megrázta odafeni a bárány nyakára való csengőt. Ettől felébredt a kövér öregasszony, akit csak hasától felfelé láttunk a kassza mögött, mert szerintünk ott aludt éjszaka is. — Tengerit hoztatok? — intett csak úgy szemmel az „árura” és egy másik biccentéssel azt jelezte, hova öntsük. Ügy is tudtuk. Volt a krumplis, lisztes zsákok mögött egy deszkával kialakított szöglet, mindig oda kellett. Platzer néni pedig már számolta is kifelé a vételárat az ezüst színű kasszamasina mellé: szakajtóként 4 fillért. De ha dicsértük a portékát, hogy nézi ze csak meg jobban, sirminai is van bent- ne (volt a csudát, de rosszul látott « néni) —*, akkor 6 fillért is ki tudtunk kunyerálni tőle. Micsoda stanicli paj- csirtacukrot lehetett venni rajta! Mindjárt helybeij. Szép pirosakat lehetett köpködni á kámforos szemecsl kéktől... Mire visszavittük a szakajtói a . gazdánafy, meg is ettük a „káresetet”. Otthon csak a nyelvünkről látia meg anyánk, hody pénzünk volt. A pa- csirtacukor estig is megfogja. Mikor már öt-hd- todikos elemistak lettünk, kvalifikáltabb munkával kerestük a pénzt. Df- vat volt akkor, hogy ekkora iskolásgys- rekekét jelölt ki ia tanító a kántor mellé — énekelni, a református egyház szertartása szerint zajló temetésekre. Kettő-négy jótorkű és -hallású fiú üpí azon a szekéren, amelyik a kántort vitte, s énekelt a mesterrel a háznál, az utón, a sírnál. Megvolt annak a menete. Volt tíz-ti- zenkét ilyen, „ki- váltságos” gyerek egy-egy osztályban — persze, jómódú paraszt, iparos vagy úr gyerekét autó- matikusan mentesítette ' e kiváltság alól a tanító ... Fizettek a temetési énekért a gyerekeknek. Ha szegény volt a halott hozzátartozója, 20—40 filléreket, a jobb gazdáknál 1 pengőt, kettőt, a virilisek- nél öt pengőt is adtak .,. Hű, milyen izgalommal ellenőriztük, ki a soros énekes az osztályban, ha egy nagybirtokos meghalt! ... Szerencsefi volt, aki ilyennek a koporsójánál énekelhette: „Búcsút vennem, el kell mennem e ' földről nékem ..” — Hozta a nénzt. Tóth István
