Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-10 / 8. szám

Van-e télen? Sajnos, a téli időszak is bőven tarkított a sok-sok kellemetlenséget, rosszul- létet és izgalmat kiváltó ételmérgezéssel. Télen na­gyon sok helyen vágnak disznót és fogyasztják ün­nepélyes hangulatban az elkészült jó falatokat. Ezt az örömet szakítja meg sajnos, igen sok esetben a betegség, melyet legtöbb­ször a házilag helytélenül készített disznósajt okoz. Kevesebbet csak azért tu­dunk róla. mint a nyári ételmérgezésekről, mert a házilag készített disznósajt fogyasztása során csak egy-egy család betegszik meg, vagy legfeljebb azok. akiket készítés során fer­tőzött disznósajttal meg­kínáltak. A magyarázat egyszerű: a disznósajt elkészítése olyan munkafolyamatok­ból áll, melynek során a tudatlanság vagy fi­gyelmetlenség a kóroko­zó baktériumok megta- padásának és elszaporo­dásának válhat forrásá­vá. A disznósajtban levő ko­csonyás belsőség és bőrda­rabok. a feldolgozás során jelentkező hő a disznóvá­gás ételféleségei közül legkedvezőbb talajt nyújt­ják a fertőződésre, az egészségre káros bakté­riummennyiség elszaporo­dására. Kövessük nyomon, hol követhetők el ennek a köz­kedvelt ételnek készítésé­nél azok a hibák, melyek sok esetben súlyos megbe­tegedéshez vezetnek. Ismeretes hogy a disz­nósajt a disznó fejéből, nyelvéből, veséjéből, sza- lonnás bőréből készül. Ezeket alaposan és hosz- szasan megfőzik. Ilyenkor a nyers húsban található minden fertőző kórokozó elpusztul. A megfőzött ré­szeket húsvágódeszkán fel­vágják hosszú, vékony da­rabokra. edényben össze­keverik. megsózzák, fok­hagymát, borsot tesznek hozzá. Innen töltik be az előzőleg mosott és kifor­dított gyomorba, vagy vas­tagbél végébe. Ezeknél az utóbbi munkafolyamatok­nál követik el a legtöbb­ször a hibát. Az edényt, vagy húsvágódeszkát nem mossák le alaposan forró vízzel, kefével, nem meg­felelően öblítik át tiszta folyó vízzel. Így rajta ma­radnak azok az élő salmo­nella baktériumok, melyek előzőleg a nyers húsból rátapadtak és visszakerül­hetnek újra a már kifőtt húsba. Nem egyszer a fertőzés oka az, hogy a töltést tisztátalan kézzel vég­zik. s így fertőződhet a hús a kézen gyakran megtalálható staphylo- coccusokkal. Egy köhögés, vagy tüs­szentés is elég ahhoz, hogy a feldolgozó ember orrga­ratjában élősködő staphy­lococcus az apróra vágott, főtt részek közé kerüljön, és ott a gyors szaporodás­hoz a kedvező életfeltéte­leket megtalálja. Ez a bak­térium azért veszélyes, mert olyan méreganyago­kat (toxintj termel, amely szintén súlyos tüneteiket okozhat. A megtöltött belet vagy gyomrot aztán összevarr­ják, vagy átkötik — majd megfőzik, abálják. Ez a főzés még ha zubogó víz­ben legalább másfél óra hosszat tart is, akkor sem biztos, hogy a sajt közepe táján elpusztítja az utó­lag bekerült baktériumo­kat. Igen sokszor azonban éppen ezt a fontos részle-1 tét hanyagolják el, mert i rövid ideig végzik a fő­zést. A vastagbélbe zárt húsdarabok nagy része nem melegszik a kellő hő­fokra és tovább élnek a benne élősködő baktériu­mok. A megfőtt disznósajtot megnyomatják, hogy megfelelő formája legyen és kiszoruljon belőle a le­vegő nagy része. Ezt a fo­lyamatot nem szabad me­leg helyiségben végezni, HÉTFŐ: Köménymagosieves, tojáspörkölt galuskával, vá­gott savanyúság. KEDD: Krumplileves, zöld­borsófőzelék (mirelit), főtt füstölt oldalas, alma. szerda: Rizsleves, lekvá­ros derelye, madártej. CSÜTÖRTÖK: Tarhonyale­ves, marhapörkölt burgonyá­val, ecetes uborka. PÉNTEK: Halászlé, túrós csusza tepertővel, alma. »ZOHIHAT: Zöldségleves, székelykáposzta, palacsinta. 'VASÁRNAP: Raguleves, töltött csirke, párolt rizs, őszi­barackbefőtt, diós pite. j TOJASPÖRKÖLT. Tegyünk egy jó nagy kanál zsírt egy lábasba. Vágjunk bele egy nagy fej hagymát. Rózsaszí­nűre pirítsuk meg, majd te­gyünk bele pirospaprikát és engedjük fel fél liter forró vízzel. Tegyünk bele sót és kevés törött borsot, addig főzzük, míg a hagyma telje­sen szétfő. Akkor személyen­ként 2—2 tojást beleütünk de úgy, hogy az egyben marad­jon. Kavarás nélkül főzzük, s ha elkészült galuskával és savanyúsággal tálaljuk. ZÖLDBORSÓFŐZELÉK. Egy doboz zöldborsót beleöntünk egy lábasba, melyben előző­leg már zsírt tettünk. Egy kanálnyi összevágott petre­zselyemzöldjét, kevés cukrot és sót adunk hozzá és kevés víz hozzáadásával addig pá­roljuk. míg a borsószemek megpuhulnak. Ha elkészült, felengedjük forró vízzel és amikor megfőtt akkor beha­barjuk (3 dl tej. 5 deka liszt). Ha szükséges, cukrozzuk és sózzuk tálalás előtt. PÜSPÖKKENYER. Nyolc to­jás sárgáját habosra kikeve­rünk 15 deka cukorral; a to­jás fehérjét kemény habbá verjük tíz deka cukorral, hoz­záadjuk a kikevert sárgájá­hoz, majd könnyedén bele- keverühk 25 deka lisztet, 25 deka hosszúra vágott diót, vagy mandulát és mazsolát. Két evőkanálnyi rummal el­keverjük és papírral bélelt formába öntjük. Lassú tűznél sütjük. Ha kihűlt, éles késsel vékony szeletekre vágjuk. KAKAOS LEPÉNY. 5 deka vajat, 1 tojást, 3 deka ka­kaót, 25 deka lisztet, 25 deka ! cukrot, 1 és fél deci tejet. ; egy csomag sütőport jól ősz- j szekeverüníc. Lisztezett, zsí- j rozott tepsibe öntjük. Ha j megsült és kihűlt, hosszában felébe vágjuk. Lekvárral vagy 1 következő krémmel töltjük: ! 2 szelet melegített csokoládé- | hoz 7 deka vajat, 4 deka por­cukrot jól kikeverünk. Meg- ; kenjük vele a laoot, a mási- I kát ráboríüuk. Négyszögletes ] kockákra vágjuk. Tervezte: Nádor Vera Alkalmi ruhák mert elszaporodhatnak a bekerült baktériumok. Ezt követi a füstölés, ami nagy tapasztalatot igényel. (Tud­ni kell. hogy melyik tüze­lőanyag alkalmas rá —, melyik nem. Pl. fenyőfával nem szabad füstölni, mert kellemetlen szagot, ízt kap a hús. (A füstölésnél vi­gyázni kell, ne érje meleg, csak a füst. Ha túl hosszú ideig (kb. 1,5—2 óra ele­gendő) füstölik és túl kö­zelről — a hús átmeleg­szik. Ez azért veszedelmes, mert a 25—10 fok körüli hő­mérséklet a legalkalma­sabb a baktériumok el­szaporodására. A kész sajtot — még hi­deg helyen, hűtőszekrény­ben sem szabad 3—4 nap­nál tovább tárolni —, ha­nem mielőbb el kell fo­gyasztani. A füstölés sem védi meg a disznósajtot a „romlástól”, a fertőzés le­hetőségétől. Látható, hogy számos apró hiba követhető el a disznósajt elkészítése so­rán. melyeknek súlyos kö­vetkezménye a téli étel- mérgezés. Az alkalmi ruha anya­gát, fazonját természete­sen atiól függSen, hoffy színházba, társasági ösz- szejövetelre vagy tánc- mulatságra használjuk-e, úgy kell megválasztani, hogy egyik évről a má­sikra is viselhessük. A divatos formák kö­zül fiataloknak, idősek­nek egyaránt — sőt még erősebb testalkatúaknak is — ajánlhatjuk az ing- ruha-formát, amely na­gyon jól kihasználható, célszerű megoldás. Ké­szülhet szövetből, csipké­ből éppúgy, mint fénylő, mintás brokátból vagy egyéb alkalmi zsánerű anyagból is. Fiataloknak alkalmi ru­hára is divat a tunikás, pantallóé összeállítás vagy a bő, puffos ujjakkal sza­bott nylon blúz, elegáns selyemnadrággal. Nagyon divatos forma a kazakos ruha, amely kétféle anyagból is készülhet, te­hát még alakításnál is le­het erre a formamegol­dásra gondolni. A kivitel mintás és egyszínű anya­gokra is sokféle elképze­lést ad. Ismét divatos a hosszított derekú, erősen bővülő szofcnyájú ruha, a szoknya-blúz együttes, s az idei télre megjelent a maxi hosszúságú ruha is. A divatos pasztellszí­nek ugyanúgy alkalma­sak estére, mint a kö­zép és sötét tónusúak. Jó néhány évig nem volt di­vatos télre a mintás anyag, az idén ez is „ab­szolút” újdonság. Ehhez ajánlhatjuk a kézzel fes­tett selymeket, a kasmír­hatású műszálszöveteket, mintás jenseyket és egyéb anyagokat. A díszítések közül leg­divatosabb a kézi, vagy gépi hímzés, amellyel ré­gebbi ruháink is felfris- síthetők. Nagyon szépen lehet dekorálni régi ru­hát divatos gyöngyözés- sel, selyemfonalból hor­golt fényes paszpóllal vagy zsinórdíszítéssel. A ruhákhoz megfelelő di­vatékszert választva, eset­leg egy-egy szép frizurá­ba tűzött divatékszerrel is igen sokat változtatha­tunk a ruha jellegén és megjelenésünkön. Az alkalmi ruhákhoz nagyon divatosak a fém­bőrökből, • antilopból, lakkból vagy ezek kom­binációjából készült pums cipők, s a kimondottan Szépségápolás, szépségideál az őskortól napjainkig A „SZÉPNEM” képvise. lói időtlen idők óta foglal­koznak szépségük megtar­tásával, fokozásával, gon­dozásával. Festékek, kenő­csök, parókák jelzik e fej­lődés útját, —. a régészek az ásatások alkalmával a használati cikkek marad­ványai között rendszerint találnak tégelyeket is, me­lyekben kozmetikumokat tartottak. Nofretete. II. Rhamses fáraó felesége hosszúnyakú, magas kon- tyú. ovális arcú. nyak­lánccal felékesített gyönyö­rű hölgy volt —. így őriz­te meg a piramis az ő múmiáját is. A görög kor leghíresebb csonka szobra, a milói Vénusz volt szá­zadokon át a női szépség- ideál. Az ókor hanyatlása, s a középkor önsanyargató aszkézise falak mögé zár­ta a nőt: kolostorba, vagy várba, szépségének ápolá­sáról nyilvánosan szó sem eshetett. A humanizmus kora a görög embereszményhez nyúlt vissza: Tizian vér­bő. teltidomú, életerős szép asszonyai képviselik a kor nőideálját. Viszont a nagy francia forradalmat megelőző főúri tobzódás jellegzetes alakja, a Nap­király. XIV. Lajos udvari ünnepélyein használatos fejbőrvakaró: ez a hosszú, vékony, cizellált fém, vagy elefántcsontszerszám arra szolgált, hogy a csupa csipke, abroncsszoknya és fehér paróka díszébe bur­kolt hölgyek a bálakon a fejbőrüket alkalmatosán vakarhassák vele —. ahol viszketett. Ez a gáláns kor ugyanis nem ismerte a Fürdést. s az erre szolgáló “szközöket (Viszont nem - kevés büszkeségünkre szol. gál, hogy a honfoglaló ős­magyarok — a krónikák tanúsága szerint — faká­dakat is hoztak magukkal.) A kozmetika, mint tör megigény. és mint nyilvá­nosan tárgyalható téma a 20-as évektől kezdve bon­takozott ki Párizsból su­gárzott szét a világra He­lena Rubinstein arcápoló krémjeinek varázsa. A ki­készítés legfőbb eszköze azonban még a rizspor volt. A 20-as évek végére viszont polgárjogot nyert a dolgozó nő egyenjogúsá­gi törekvésének számos külső jele: a rövid haj és rövidebb szoknya, a tar­tóshullám. a púder, arc- és szájrúzs. a szemöldök­tépés. Azóta egyre bővül — szinte már követhetet­len — a kozmetikai szerek választéka. A ma szépség- ideálja. a jólápolt dolgozó nő. De mi a teendője, hogy szépségét megtartsa, rege­nerálja? Ma már szinte „a bőség zavara” vár rá, ha önma­ga akarja eldönteni, hogy a kozmetikai cikkek tö­megéből mit válasszon szépsége, fiatalsága, üde- sége megőrzésére? A koz­metikai orvostudomány vi. szont szolgál néhány álta­lánosan érvényes tanács­csal. Ennek a kozmetikai fel­fogásnak az alapja az, hogy a szépségápolás komplex (öszetett. teljes) folyamat —. s nem merül­het ki arcbőrápoló szerek használatában, hanem ma­gában foglalja a higiénia, a rendszeres tisztálkodás, a táplálkozás, testmozgás, idegállapot —. tehát a jó közérzet összes tényezőit, s egv, szervezete ápolásá­val foglalkozó nő figyelme minderre ki kell terjed-' jen ELSŐ. amit mindenki­nek biztostíania kell: a rendszeres napi fürdés, vagy teljes melegvizes le­mosás lehetőleg este, hogy a napközben bőrünkre ta­padó por. levegőszennye­zés így eltávolítható le­gyen. A táplálkozásban a legfontosabb szabály: ke­vés zsír és cukor, kevés tésztaféle, alkohol, fekete­kávé. dohány. Tanácsos: sok vitamin, állati fehér­je (zsírtalan hús. sajt, tú­ró. tojás). A helyes ve­gyes táplálkozást pedig még rendszeres sporttal, vagy sétával, testmozgás­sal kombináljuk —, ha meg akarjuk őrizni rugal­masságunkat, szép testtar­tásunkat, s le akarjuk „fa­ragni” a felesleges kilókat. A kéz rendszeres ápolá­sa. a körmök gondozása elengedhetetlen. A házi­munka. g az ápoltság is egyaránt indokolja ezt. ! A láb helves gondozása a jól megválasztott cipő­vel kezdődik. A fáradt Iá- | baknak jót tesz az esti! lábfürdő, amelybe fürdő-; sót tegyünk, a váltott me-1 leg-hideg lábfürdő, s az is. ha pihenéskor lábun- kát zsámolyon nyugtatjuk, j Arcápolás tekintetében a legfontosabb, hogy esti j lefekvés előtt szabadítsuk j meg az arcot minden koz­metikumtól — s arcbőrt!-! pus szerint éjszakára zsí­ros. vagy semleges krémet, nappalra félzsíros krémet használunk, amelyet köny- nyedén puderezünk felül. EZEK a szépségápolás alapvető tennivalói, meg­oldhatók még a legelfog- laltáhb nőnél is S megéri j az időbefektetést és a fá- j radságot; a jó külső kellő i önbizalmat ad és ez sem mellékes a fiatalság meg- j őrzése szempontjából B. S. 1 estélyi ruhákhoz a szan­dál. Sötét színű haris­nya csak azonos, sötéttó­nusú ruhához szép és di­vatos. Az első modell: csip­kéből készült ingruha, a bélelő selyemanyagból készült övvel, gallérral és hólpánttal. A ruha és a háromnegyedes ujjak is Iefelés bővülnek. Máso­dik rajz: Kazakos, kétré­szes ruha, a mellközépen levő vízszintes irányú szabásvonalnál gyöngy és rojt díszítéssel. A rajzun­kon látható modell egy­színű, ripsz-karakterű se­lyemből készült. A har­madik rajz: Kézzel fes­tett, selyemből vagy nagy­mintás műszálkasmírból készült tunikás, nadrágos kisestélyi ruha. A szabás­vonal és a hasíték végé­nél ékszergombokkal dí­szítve. A nyak kivágása érdekes megoldású. Fia­tal lányoknak ehhez a ruhához az anyaggal meg­egyező színű szép művi­rágot ajánlunk a hajba. A hosszított derekú, ki­vágott kisestélyi ruha a csípőn körbefutó színes népi hímzéssel díszített. Az erősen bővülő szok­nyarész glokniba szabott. Ez a típusú ruha egé­szen rövid, mini hosszú­ságú lehet. S végül: az 5-ös ra jzunkon látható ru­ha fémmel átszőtt jac- quardselyemből készült, maxi hosszúságú, ami azt jelenti, hogy lábikra kö­zepéig ér. A derék ki- hangsúlyozására szolgál a széles, egyszínű öv. amely alá szép nagy dlvaték- szert lg tűzhetünk, A mé­lyen kivágott derék -ész japán ujjakkal készült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom