Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-08 / 6. szám

8. oldat 1970. január 8> csBtOrtlft Boltnézőben A csipkeingtől a púderig Műszálas atlétatrikót ke­restem néhány üzletben, de csak óriási méretűt kínál­tak pamutból. Két üzlet­ben viszont a kedves eladó- nök megmutatták a leg­újabb férfiingkölteményt, mely nyloncsipkéből ké­szült. Először megborzad­tam az ingtől, de rájöttem, hogy bizonyos életkorban mégis hordható ruhadarab. Egészen ifjú legényeknek, akik hosszú beatfrizuráju- kat még masnival varkocs- ba is foghatják a csipkeing. ünnepi viseletnek számít. * Alaposan megcsappant az ünnepi forgalom után a boltok és áruházak csillár­készlete. Most viszont sok raffiából készült, modern lámpatest kapható. A vi­lágos szálak sora bizonyá­ra kellemesen tompítja a fényt, de vajon hogyan le­het tisztítani, ha poros? * A Kecskeméti Centrum Áruház előtt egy titokzatos pavilon működik: Téli vá­sár a neve. Nyáron itt fagy­laltot árusítanak és fagylalt a felirat. Most vajon mit kínálnak — léptem fel a pavilon előtti dobogóra. De a zord eladónő az ablakot sem húzta el, csak a fejét ingatta: nincs. Narancs után akartam érdeklődni, nem tudom, megértette-e. mit keresek? A kis bolt nyit­vatartási idejét, felügyeleti szervének nevét szintén ho­mály borítja, nincs kiírva. * Remek újdonság az evő- eszköz-csöpögtető. A mo­sott, öblített evőeszközt egy lyukacsos rekeszekre osz­tott műanyagdobozba kell állítani — törölgetés he­lyett. Magam is megvásá­roltam és kipróbáltam a mosogatószivacsot. Különö­sen a kettős, sima és rücs­kös felületű hasznosítható jól. a durva rücskös felü­lettel az edényeken levő makacs szennyeződés is el­távolítható anélkül, hogy karcolás nyomai maradná­nak az edényen. * Porcelánnal kombinált „Souvenir” kávéfőzőm rö­vid idő alatt tönkrement, ezért úgy döntöttem, hogy a legjobban bevált típus­ból fogok most vásárolni. Ismerőseimtől megkérdez­tem kávéfőzőjük nevét, kí­váncsi voltam, ki milyen sikerrel használja főzőjét. Az összegezésnél a kotyogó került ki győztesen. Most keresem, de sem két-, sem négyszemélyes változata nem kapható. Legalább az­zal vigasztalódom, hogy ez a kapós kávéfőzőtípus biz­tosan jó. hiszen mások is ezért vásárolták. * Többgyermekes édesanya panaszolta: az Arany kakaó csomagolása rendkívül rossz, a doboz és a benne levő zacskó csak hajtoga­tott, ezért ahányszor ki­nyitja. púderként száll a kakaópor. A csomagolást végző vállalat egy kevés ra­gasztóval megoldhatná ezt a problémát! A kakaó kiáradó felhőjét ismerősöm púderhez hason­lította. erről jutott eszem­be. hogy régen készülök egy jó árnyalatú púdert venni. Amikor e szándékomat kö­zöltem a szép, fiatal eladó­nővel. nem gondoltam arra, hogy milyen hihetetlenül megnőtt a púderválaszték. Elém tett francia kőpúdert, tokban, aranv monogram­mal. és osztrák testpúdert, óriási szóródobozban, hazai gyártmányú Camea. és Ope­ra folyékony púderokat, majd sok áranylatban, ol­csó leveles változatot. Cso­dálatos kavalkád volt. hu­szonkettőig számoltam. Selmeci Katalin Február 8.: busójárás Mohácson Mohács készül az évről évre ismétlődő látványos vidám mulatságra, a ha­gyományos busójárásra. Az egész várost megmozgató farsangi ünnepséget feb­ruár 8-án tartják, s ez lesz a nyitánya a baranyai va­sárnapok 1970. évi rendez­vénysorozatának. Ezúttal is gazdag program várja a dunaparti város vendége­it: a baranyai népitánco­sok bemutatója, a nemze­tiségek zenéjéből összeál­lított műsor, a néprajzosok találkozója, valamint kü­lönféle kiállítások, amelye­ket „Komáromi ládák”, „Baranyai főkötők” „Bara­nyai délszláv temetőművé­szet fotókon” címmel ren­deznek meg. Külön érde­kesség lesz a mohácsi maszkfaragók kiállítása. Az idén nagyobb szere­pet kapnak az ijesztő ál­arcokba, kifordított subá­ba öltözött, lármás eszkö­zökkel felszerelt, busók, akik az elmúlt években in­kább statisztái voltak a programnak, most azonban kisebb csoportokban, saját műsorukkal járják be a várost. Érdekes szabadtéri népjáték bemutatására is készülnek Pákolitz István busómondájának feldolgo­zása alapján. Korróziógátló vegyszer Lányok — egyedül A Komáromi Kőolajipari Vállalat három fiatal szak­embere új. nagy hatású korróziógátló vegyszert kí­sérletezett ki A korrózió ellen mindeddig a külföld­ről behozott úgynevezett inhibitorok nyújtották a legjobb védelmet. A komá­romi vállalat szakemberei­nek sikerült hazai alap­anyagból a külföldivel egyenértékű, de annál húsz százalékkal olcsóbb inhibi­tort előállítaniuk. Az új anyagnak — amelyet talál­mányként fogadtak el — „Hungarokorr—3 a” nevet adták. A komáromi kőolaj­feldolgozóban már sikerrel alkalmazzák az új vegy­szert. Kísérletképpen alkal­mazza már többek között a Dunai Kőolajipari vállalat, a hajdúszoboszlói földgáz­kitermelő és a Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat is. A komáromi vegyészmér­nökök a bakonyszombathe- lyi termelőszövetkezetet bízták meg az inhibitor gyártásával. Ügy tervezik, hogy mintákat küldenek az új vegyszerből a KGST tagállamaiba is. Mindnyájan látjuk, tapasztaljuk: a gyerekek korunkban hamarabb „ér­nek”, válnak felnőtté. Be­csületes törekvések rang­sorában első helyen szere­pel, hogy mielőbb önálló egzisztenciát biztosítsanak, élethivatást szerezzenek s ezzel anyagi függetlenséget teremtsenek maguknak. A szülőknek néha fáj látni, gyerekeik milyen hamar „kirepülnek' a fészekből” többségük azonban belát­ja, mi mást is tehetne, hogy ez a dolgok természe­tes rendje. Akik lakhe­lyüktől távol vállalnak munkát — s a községek­ben élők igen jelentős há­nyada ezek közé tartozik — csak látogatóba járnak haza, jó, ha egy héten egy­szer, vagy talán havonta. Az otthonnal való kapcso­lat leszűkül egy-egy seb­tiben megírt levélre, a ha­zulról kapott csomagra, a szülők folytonos aggodal­mára, ugyan mi lehet a távollévővel, aki tőlük messzire keresi a boldogu­lást? Lányok esetében kétsze­res a szülők aggodalma. Tegyük hozzá: teljesen ért­hetően. A női gyenjogú- ságot törvénybe iktattuk, s a mindennapi élet sok te­rületén érvényesítjük is. De távolról sem minden vo­natkozásban. A munkát ke­reső fiatal lányok, vagy azok, akik képességeik alapján jobb előmenetel reményében változtatnak munkahelyet, gyakran éreznek kiszolgáltatottságot, s azt, hogy az előmenetel­hez olykor nem elég csu­pán a hozzáértés ... Azt, hogy nem mindig könnyű becsületesen élni, 'sajnos a magányos nők fo­kozottabban tapasztalják, mint a férfiak. A legutób­bi időben végzett felméré­sek azt bizonyítják, hogy az esetek többségében a férfiakénál alacsonyabb a fi­zetési besorolásuk a fér­fiakéval azonos vagy ha­sonló beosztásban dolgozó, velük azonos értékű mun­kát végző nőknek. Megél­hetésük ily módon nehe­zebb. Akik szeretnének megtelepedni, nehezebben találnak albérletet, mint a férfiak, a magányos nőkkel szemben bizalmatlanabb a főbérlő. Ha nincs rokonuk a városban, ki vannak téve az albérletuzsora okozta megannyi hányattatásának, ami természetesen hatással van munkájukra, szemléle­tükre, egész életvitelükre. Nem véletlen, hogy azok a nagyüzemek, amelyek döntően nőket foglalkoztat­nak és női munkásszállás­sal rendelkeznek, a munka­erő-toborzásnál legtöbbször kedvezőbb 'helyzetben van­nak azokkal a vállalatok­kal szemben, amelyek még nem tudnak lakhelyet biz­tosítani női dolgozóiknak. Külön téma lehetne, mennyire nem találják he­lyüket a magányos lányok egy-egy vállalati „rendez­vényen”, szabad idejük el­töltése milyen problémák­ba ütközik. Számukra a szórakozás is bonyolultabb mint a férfiak számára, a rossz előítéletek, maradi beidegzettségek következ­tében, amelynek lényege az a mód, ahogyan a társa­dalom túlontúl kategóriku- kusan és meglehetősen ke­gyetlen ridegséggel pálcát tör felettük. Nem csoda, hogy a családjuktól távol dolgozó magányos lányok többnyire két utat látnak maguk előtt. Vagy teljesen visszahúzódnak, vagy pe­dig „bedobják magukat”, életüket, további sorsukat a vak szerencsére bízva. Mindkét véglet káros, mert idegen a kiegyensúlyozott­ságnak attól az állapotá­tól, amelyben az ember ura marad gondolatainak és cselekedeteinek. Szóba jöhetne itt a tár­sadalmi szervezetek — el­sősorban az ifjúsági szövet­ség és a nőbizottságok munkája és felelőssége is. Amit tudnak, megtesznek — elsősorban érdekvédel­mi területen —, de azt hiá­ba várjuk tőlük, hogy pó­tolják a családi otthon mindenre kiterjedő gondos­ságát, vagy a szülői szere- tetet. Jellegükből adódóan arra sem vállalkozhatnak, hogy a család jogát és fele­lősségét magukra vállalva ellenőrzést gyakoroljanak az emberek magánélete felett, nevelőmunkájuk sajátos módszereivel a magánéletet csak közvetve, számos át­tételen keresztül befolyá­solhatják. Mégis: bizonyos kedve­ző tapasztalatok arra mu­tatnak, hogy ez a nehézsé. gekkel, konfliktusokkal ter­hes helyzet nem okvetlenül reménytelen. Nemrégiben egyik kisvá­rosunkban új üzemet avat­tak, egy fővárosi üzem leányvállalatát. Három­szor annyian jelentkeztek a munkahelyekre — főleg nők — mint amennyire szükség volt. Számos ilyen üzemet avatnak napjaink­ban szerte az országban. Világos azonban, hogy még többre van szükség. A lá­nyok többsége szeretne az otthonhoz közei maradni, szeretne naponta hazajárni. S akinek ez sikerül, egy­szerre érezheti az új, az ér­telmesebb élet örömét és a családi környezet nyúj­totta biztonságot, gondos­kodást. Az ipartelepítés, vagy az ipari munkahelyek számának növelése az egyes körzetekben, a gaz­dasági hasznosság mellett olyan társadalmi előnyök­kel is jár, amelyeket ér­demes számontartani. S a második példa: be­vált gyakorlat, hogy a mun­kásszálláson élő lányok esetében egyre több helyen azonnal jelzik a szülőknek az arra illetékesek, ha gyermekük viselkedésében, életvitelében valami prob­léma mutatkozik. Nem va­lamiféle felelősség-átruhá­zás ez. Éppen ellenkezőleg: józan felismerése annak, hogy a család megkerülésé­vel, kiiktatásával a közös­ségi nevelés sem érhet el eredményt! Egyre több virág Fejleszteni kívánja ker­tészetét ebben az esztendő­ben a Kecskeméti Község­gazdálkodási Vállalat. Elő­reláthatólag a köztemető mellett létesül majd telep. Jelenleg több mint 2 ezer négyszögölnyi területű a virágkertészet. Az igények egyre növekednek, s főként a vágott virágokat keresik. Legtöbbet szegfűből, ciklá­menből, tulipánból, horten­ziából és primulából ter­mesztenek. Leiter Jakab társai Hiába mondja a magyar közmondás, hogy „aki nem tud arabusul, ne be­széljen arabusul” — mindig akadnak vállalkozó szelle­mek, akik alapos nyelvtudás nélkül is vállalkoznak ide­gen nyelvű művek fordítására. Nem sokkal több, mint száz éve valaki (bo­rítsunk fátyolt a ne­vére!) egyszer a Jakob’s Leiter (Já­kob létrája) kifeje­zést Leiter Jakab­nak fordította, s azóta az ilyen for­dítási szarvashibá­kat leiterjakabnak hívják. A leiterja- kab kiirthatatlan, mint a sajtóhiba, s közeli rokonságban áll a bakival. Aki figyelemmel olvas, szinte naponta szed­het össze egy cso- korravalót a letter; jakabokból, amelyek soksaor bosszantják, legtöbbször pedig megnevettetik az embert. Egyik nagy napi­lapunk közgazdasá­gi rovatában Big Five címmel a leg­nagyobb hat angol bank pénzügyi ered­ményeiről számolt be. Gsak az volt a hiba, hogy five nem hatot, hanem ötöt jelent. • Egy pszichoanalí­zissel foglalkozó könyv magyar for­dításában Goethe Faust-ja Goethe ök­leként szerepelt. A fordító aligha olvas­hatta Goethe re­mekművét. • San Niccola di Tolento nem tarto­zik az ismertebb szentek közé. egy 1934-ben megjelent kalendárium azon­ban mégis szerepel­tette szeptember 10-én a névnapok között és Szent Tol­di Miklósra magya­rosította. Még jó, hogy Arany János nem érte meg sze­retett hősének szent­té avatását! A magyar újsá­gok egy része 1938- ban nagy örömmel közölte a magyar olvasókkal, hogy Dohnányi Dante Si­mone című operá­ját bemutatja a bé­csi Staatsoper. A baj csak az volt, hogy ilyen című operát Dohnányi so­sem írt, de megírta fiatal korában a Si­mone néne című operát, s a német nyelvű híradás Tan­te Simone-jét for­dították Dante Si­mone-jára. A zene- történészeknek nem kis fejtörést okoz­tak ezzel. • Az sem tudhatott nagyon franciául, aki az Esti Kurír­ban feladta a követ­kező hirdetést: „Da­me francaise désire emploie pour voyage ou enfartts.” Ma­gyarul: A hölgy úti­kísérő szeretett vol­na lenni, vagy pe­dig gyerekeket akart. Persze nem tudjuk, hogy mire kapott ajánlatot. • A Pester Lloyd - ban jelent meg, ugyancsak a har­mincas évek végén a következő be­számoló: „Annahme einer Verordnung über die Valuten- schie bungen durch den Ministerrat’’ Hát ami azt illeti, arról suttogtak ugyan, hogy egyes miniszterek valuta- . sibolással is foglal­koznak, de az egész minisztertanács?... • A Toll, Zsolt Bé­la folyóirata a kor egyik legjobb esszé­istájától közölt cik­ket, amely Hatvány Lajos irodalmi ér­demeit méltatta, s amelynek Hatvány Lajos aligha örült. Volt benne ugyanis egy mondat, amely így hangzott: „Sze­rencsés keze van, mert ahova nyúl, ott aranyérre buk­kan.” A járatlan ol­vasó ezek után jog­gal gondolhatta, hogy Hatvány La­jos orvos volt — és nem író. * Igen sok „baki” akkor születik, ami­kor az író teljesen az emlékezetére bíz­za magát, amely bi­zony nem egyszer cserbenhagyja az embert. Karinthy Frigyes egyike volt a legműveltebb ma­gyar íróknak, me­móriája is félelme­tes volt, mégis ezt írta egyik cikkében: „Arról van szó, hogy amikor Szondy Eger várát védte a török­től ...” Hát bizony Egert nem Szondy, hanem Dobó védte. * Nem véletlenül, hanem elbocsátott újságírók szándékos tréfájaként jelent meg a Szegedi Nap­ló 1932. június 9-i számában a követ­kező híradás: „A szegedi egyetem ta­nárai ma adják át a polgármesternek Mussolini mellszob­rát, amelyet M. An­gelo, a kiváló olasz szobrász készített. A szobrot abból az al­kalomból nyújtják át, hogy a város a múlt , hónapban, mint emlékezetes, szíves vendégszere­tettel fogadta Ca- vour olasz tudóst, volt miniszterelnö­köt. Ebből az alka­lomból a neves pub­licista, C. I, Cerro szerkesztésében Ró­mában megjelenő Acta Diurna című lap közli a fogá- dalmi templom ké­pét stb...” A kaján újságírók igen jól ismerhették volt szerkesztőjük tájékozatlanságát és felületességét, aki a képtelen hírt, amely tele volt anakroniz­musokkal, tényleg közölte; Michel Angelo, aki 1564- ben halt meg, nem készíthetett szobrot az olaszok hírhedt Duce-járól, aki 1883- ban született, s Ca- vour nem járhatott 1932-ben Szegeden, hiszen 1861-ben már halott volt. Cicerót pedig mindhárom személytől évszáza­dok választják el, s az Acta Diurna alig­ha közölhette a sze­gedi templom fény­képét, mert ebben az időben (Julius Caesar idején) Sze­ged még mint várós nem létezett. A (szándékos) 'baklö­vések ekkora hal­maza párját ritkít­ja a magyar sajtó történetében. A leiterjakabok, 3 egyéb újságírói bak­lövések gyűjtését és közreadását Ágai Adolf honosította meg a Borszem Jan­kó hasábjain, de olyan gazdag anyag állott állandóan a rendelkezésére, hogy külön rovatot kel­lett nyitnia az el­írásoknak (bakik­nak), a fordítási cso­dabogaraknak, a sajtóhibáknak, s a katedrái álbölcses­ségeknek. A lap si­kerének kivívásá­ban ezeknek az írá­soknak igen nagy volt a szerepe. Nap­jainkban a Ludas Matyi tesz közzé időről-időre egy-egy csokorravalót, olva­sóinak őszinte de­rültségére, bizonyí­tékul annak, hogy a leiterjakab tényleg halhatatlan. Galambos Ferenc /

Next

/
Oldalképek
Tartalom