Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-07 / 5. szám
1970. január 7. szerda K. oldal Félmillió könyv egy Az új esztendő első nap- gyár Tanácsköztársaság jaiban kerestük fel Feny- vessypé Góhér Annát, a megyei könyvtár igazgatóját, s kértük, mondja el, hogyan fejlődött a könyvtári munka megyénkben az elmúlt esztendőben. — Mindenek előtt a Ta nácsköztársaság 50. évfordulóját akartuk méltóan megünnepelni. Emlékkiállítást rendeztünk, szöveg- gyűjteményt adtunk ki. A másik nagy feladatunk a mezőgazdasági könyvhónap megszervezése volt. Legérdekesebbnek mutatkoztak az író-olvasó találkozók. Mezőgazdasági szakírók, -neves kutatók találkoztak az olvasókkal. Kiss Árpád, Kwaiser István. Csepregi Pál, Isó István nevét kell elsőnek említeni. Eredményes volt az ünnepi könyvhét is. Ezzel kapcsolatban elsősorban Kalocsát és Orgoványt kell kiemelni. Két tucatnál több rendezvényünket lehetne felsorolni. Mindenütt azt tapasztaltuk: a könyvhét lendületet ad az olvasómozgalomnak a könyv nép-, szerűsítésének. Az új klubkőnyvtárak is említést érdemelnek. He- tényegyházán, Kisszálláson, Jászszentlászlón értünk el különösen szép eredményeket. A kiskunhalasi új' könyvtár jelenleg a legszebb, legmodernebb megyénkben. Az ottani munka színvonala, eredménye is bizonyítja: a korszerű környezet pozitív Irányba befolyásolja a munkát Az előbbieken kívül a mélykúti, solti, kiskunmajsai, kunszentmiklósi könyvtárakban folyt kimagasló munka. A megyei könyvtár az év során több kiadványt is megjelentetett Volt egy tanácsköztársasági műsorjavaslatunk, és második kiadásban, kibővítve adtuk az olvasók kezébe a Makecskeméti dokumentumait. — Mit terveznek az idei évre? — Kiállítást szervezünk a Lenin születésének évfordulóra. A megyében 25 író-olvasó találkozót rendezünk, Megyénk művelődésügyéről kiadványt jelentetünk meg És ami a legfontosabb: tovább növeljük az olvasók számát. Természetesen gyarapítani akarjuk a könyvállományt is. A megyei könyvtár állománya például tíz év alatt a duplájára emelkedett: jelenleg százötven- ezer kötet könyvvel rendelkezünk. A kölcsönzött könyvek száma Kecskeméten megközelítette a félmilliót 1969-ben. Ügy érezzük, ez mindennél többet mond. V. M. Helyreállítják a szalkszentmártoni Petőfí-házat lantiéit akarattal Szalkszentmártonban helyreállítják azt az épületmatuzsálemet, amelyben egykor a költő apjának kocsmája és mészárszéke volt. Hozzákezdtek az L- alakú, 13 szobás ház tető- szerkezetének javításához, stabilizálásához. Közben érdekes esemény történt Rábukkantak a hajdani Petrovics-bérle- mény betyárszöktetőjére, amelyről oly sokat beszéltek a falu legidősebb emberei. A költő szüleinek szobájából vastag csapóajtó nyűik a tágas pincébe, innen pedig boltíves, szűk folyosó vezet az udvaron át a háztól több száz méterre levő Nagy-tóhoz. Ezen át oldottak kereket a kocsmában mulatozó betyárok, ha neszét vették a zsandárok közeledtének. A betyár- szöktetőt természetesen végig feltárják majd. Elkészült a ház berendezési terve is. ötletesnek, s a költő emlékéhez méltónak látszik az elképzelés. Itt kap helyet a költő szalkszentmártoni életéről összegyűjtött értékes dokumentációs anyag, amelyet majd a kor gazdaságát szemléltető kiállítás vezet be. Ide költöztetik a községi könyvtárat, s e ház ad végleges és megfelelő otthont a helybeli Petőfi Múzeum baráti körének is, amely több mint 70 taggal tevékenykedik eredményesen. A pincében szőlészet- és borászattörténeti kiállítást rendeznek és borozót nyitnak. Az utóbbi érdekessége lesz, hogy a csapiáros csak olyan bort mér ki, amely Kiskőrösön, Kiskunfélegyházán, Szabadszálláson, Egerben, Tokajban s a többi Petőfi- emlékhelyen termett. Most áll a munka a házban. Ha az idő engedi, újra nekilátnak. Egyfajta építőanyag azonban hiányzik a felújításhoz, ez pedig a tízméteres átívelő gerenda, amelyből tíz darab kellene sürgősen. Közügyről van sző, azért is említjük meg, annak reményében, hogy valahonnan érkezik majd ajánlat a község vezetőihez, vagy a kivitelező Szabad- szállási Építő Ktsz-hez. Ez is feltétele annak, hogy mielőbb helyreálljon a rend a jeles Petőfi-emlék- helyünkön, s a szalkszentmártoni ak 1970 szilveszter éjszakáján már a megszépült múzeum falai között emlékezhessenek a költő születésére «*■ rapi —* fcuf alomkeréknyi, csip™ kézett jégtáblák úsz_ nak a Dunán. Itt-ott neki- Uoccannak a partmenti sóderbuckáknak, forgolódnak, aztán tovább lódulnak. A nagy víz téli morajlása beszűrődik a kis irodahelyiségbe, ahol Péter Gyula bácsival és idős Csapai Sándorral felidézzük a negyedszázados emlékeket. Kettőjük közül Gyula bácsi a közlékenyebb, szavai nyomán egy-kettőre megelevenedik a múlt. — 1944. őszén, az egyik reggel a dunavecseiek hangos dobszóra ébredtek, s a közleményből megtudták, hogy a németek fel akarják robbantani a vasútállomást. Gyorsan kellett cselekedni. Még délelőtt tanácskozást tartottunk Elb- linger Béla, Kerti Lajos és Szente László részvételével. Megbíztuk Csider Miklós tűzszerészt — akit mór napok óta bújtattunk ■ hogy fedezetünk mellett hatástalanítsa a leásott robbanószerkezeteket. Másnap reggel Aposteg felől befutott egy német katonai szerelvény. A vagonokból leugráló katonák hiába keresték az aknákat és a gyújtózsinórokat, egy darabig szitkozódtak, majd tovább mentek. Az állomás megmenekült • C sapai Sándor a fegyveres ellenálló csoport tevékenységéről beszélt: — A falu szélén, a szőlők között volt egy földalatti bunkerünk. Sok menekülő embert befogadtunk ide. Katonaszökevényeket, kommunistákat, a nevüket legtöbbször meg sem kérdeztük. Fegyverünk is volt, puskák, pisztolyok és kézigránátok. A csendőrök, majd később a nyilasok nem is sejtették, hogy a szőlőtőkék alatt húzódnak meg azok, akiket keresnek. Sparing József, a csoport apostagi megbízottja szerezte a fegyverek jelentős részét. Akkoriban Aposte- gon állomásozott egy ukrán nacionalistákból verbuválódott német katonai egység. Nagy volt náluk a fejetlenség, mi ezt kihasználtuk, s egyszer egy egész kocsirakomány fegyvert „fuvaroztunk” el tőlük. Dunavecsén ma is számon tartják a malom megmentésének történetét. Péter Gyula: Nekünk mindenütt ott kellett lennünk ... — Hogyan sikerült ezt az akciót végrehajtaniuk? — Az egyik napon több helybeli ember jött hozzánk a hírrel: magyar katonai különítmény érkezett csónakokkal a malomhoz, mert fel akartak robbantani. Csoportunk öt-hat tagja fegyvert vett magához és a helyszínre siettek. Még idejében. Rövid szóváltás után a katonák abbahagyták az előkészületeket és gyorsan távoztak. Bizony, akkor átmelegedtek a zsebbe süllyesztett pisztolyok a kezek kemény szorításától. • A ztán elérkezett a fei- " szabadulás. A feszültség oldódott, de a munka és a harc továbbra is megmaradt. Mindketten teljes erejükkel dolgoznak az új demokratikus rend kialakításáért. Szervezői és alapítió tagjai a kommunista párt helyi szervezetének. A pártban viselt tisztségeken kívül Péter Gyula kapott megbízatást a rendőrség megalakítására, Csapai Sándor pedig a gazdasági ügyeket intézte, elnöke lett a földosztó bizottságnak. Egy Ids epizód a földosztásról ma is elevenen él Sanyi bácsi emlékezetében. Több mint ezer holdat mértek ki a dunavécsei földnélkülieknek, s amikor befejezték a munkát, kiderült, hogy 200—300 holdnyi terület hiányzik. Jó ideig bosszankodtak a pontatlanság miatt, mire sikerült kideríteni, hogy az egyik régi közigazgatási ember túL buzgósága okozta a galibát. Az illető a kiosztható szántóterület közé sorolta a legelőket is. — Pontosan kellett végezni ezt a munkát, mert nem az állásunkkal, hanem K a becsületünkkel fizettünk volna a hibákért — jegyezte meg Péter Gyula. — Milyen kapcsolata volt a kommunista pártnak és a község akkori vezetőinek a lakossággal? A kérdésre példákkal válaszolnak. A felszabadulás másnapján a szovjet katonai parancsnokság kérte őket, hogy fizetés ellenében gyűjtsenek össze legalább két mázsa kenyeret a katonák részére. Hozzáta volt. sőt egy ízben a két osztrák leül egy pohár tetszettek Kreutzern ek. Szovjetunióban is járt. Má- ital mellé, egyikük minden így nem tudott elbeszélget- sikuk; Lindeman SS-száza- bizonnyal — cseh. ni, családi fényképalbumot dós. Bár az igazat meg- Kreutzer nagy figyelem- nézegetni Artur gyermek- vallva. Kreutzer nem té- mel lapozta végig Linde- koráról, nyekre alapozta gyanúját, ma® testes dossziéját; 33 Ezen felül pedig még hartem kizárólag arra, hogy éves. mémökdoktor, Bécs- mindig marad egy feldeLindeman osztrák születé- ben, majd Berlinben tanult, rítendő dolog- a pénzügyek, sű. Az osztrákokhoz pedig Szóval értelmiségi. Még Szóval Lindeman nem volt eleve bizalmatlan volt: kép- Bécsben résztvevője volt a valami dúsgazdag: a nagyig Bingel ég Artúr Franciát»- mutatóknak és árulóiknak nemzeti szocialista mozga- bácsi mindössze havi szagba utazott tartotta őket Az már ma- lomnak, s ettől számítják nyolcvan márkát küldött Artur most először látta 6 , gától értetődik, hogy az párttagságát is. Berlinben neki. Tehát itt sincs sok felindultnak az apósát, aki- Kreutz« a peenemöndeí ugyancsak osztrák szánna- szerfölött szerencsésen nő- Keresnivalója, hiszen minnek arcán valami kárör- rejtekhely látogatójának el- /'ású führen nem számítót- sült. s bár özvegy, mégis den rendben van. S, bár vendő mosoly suhant át. fogásá szervezett sikerte- ,a hozzájuk.. az apósánál lakik. Majd igaz, Lindenman pontosan Pedig máskor mindig ko- Jen intézke(iés után úgy Az ss személyügyi nyíl- bolond lesz otthagyni az havi százhúsz márkából élt, zömbös volt. rendelkezett hogy ezentúl vántartójából elhozták öreget! tv. SS-be Lindeman de adatok szólnak arról, — Édes fiam — fordult naponta tegyenek neki je- Kreutzernek Iándernan egykori diáktársa. Draieck hogy diákévei alatt segédArturhoz. _ Mindig tud- lentést azokról a szemé- anyagát. Az irattartó belső obe^nrűuhrer ajánláséra kőzett professzorának, s ez tam hogy szeretsz engem, lyekről. akik a Százlábú ki- [eJerf ragasztottak a fény- vették föl. Szóval. semmi. némi keresethez juttatta. s most ismét megbizonyo- sérleti telepének területére „e^'teta^tt^^utz^ek nT^ belekaPaszkodh*t- Akkor hát milyen alap_ sodtam felőle. Ha most ve- lepnek Ámde minden hia- £ ^tazett KTCUtz«ndc na ja lehet a gyanúnak? Ha KÄ“. •— Ä” Csapai Sándor: — A falu szélén volt egy bunkerünk.— nem észlelt. Bingel szemében könny- Tervezők, mérnökök. csepp jelent meg. ahogy el- hány tudós, két mester és sen sikertelen Kreutzer ki hunyt lányára emlékezett, pár SS-katona utaztak az nem állhatta az ilyeneket), majd amikor egy kissé objektumba: valamennyi s az archoz átható tekintemegnyugodott. szokásos üz- tízszeresen is ellenőrzött, tű világos szem tartozott, leti hangnemben fölvázolta megbízható ember. aki De lám, csak. a pofacsont- Arturnak tervét amely amúgy a Gestapo vagy az iat Szlávosan széles. Bár Abwer ügynökhálózatához igaz. ez még semmit sem tartozott. Egy hete, amióta jelent, hiszen Lindeman a följegyzéseket kapta, osztrák, csakhogy az osztKreutzemek csak két sze- rákok ereiben olv vad ősiigazi leányálom (márpedig letése körül. Az apja és . . , né- a szerelemben meglehető- édesanyja még 1919-ben jeramísegekrol _Tan nátha járvány következté- hogy széles nemcsak új megrendelés megszerzésére irányult, hanem arra is, hogy megsemmisítse régi ellenségét, von Salzot. Pár hét múlva pedig Lindeman osztrák, ben meghalt. Ezután neve- a. Pofacsontja, s a léséről kereskedő nagy- halott ikonok, szülök, bátyja gondoskodott, aki- Másfelől pedig Lindeman vei 1930-ban. a válság ide- már 1933-tól tagja a náci jén Argentínába került, pártnak, sőt résztvevője a Lindeman onnan került a földalatti mozgalomnak, rá- bécsi egyetemre. A nagy- adásul az SS-ben kiválóan bácsi még küldött utána látja el szolgálatát, s ez ele- egv kis pénzt, majd 1935- gendő ahhoz, hogy kiérdemély vált gyanússá. Az ség folyik amilyen még a ben meghalt ő is. melje elöljárói jó véleméegyik: Schirmer mérnök, pápuák vérében sincs meg. Nos igen. ezek az elhalt nyét. aki 1933-ig szociáldeniokra- Nem hiába mondják, ha rokonok egyáltalán nem (Folytatjuk.) kezdtek és estére a községház nagyterme csakném megtelt kenyérrel, szalonnával és más élelemmel. Mág alkalommal, amikor még közel volt a faluhoz a front, Gyula bácsiék szavára ötszáz ember jelentkezett futóórok ásásra. Senkit sem kellett kényszeríteni} jöttek maguktól. • kJehezen lehetne fel- sorolni azt a sok megbízatást, tisztséget, melyet különböző posztokon sikerrel elláttak a felszabadulást követő két és fél évtized alatt. Péteri Gyula bácsinál kifejezőbben aligha lehetne összegezni a lényeget: „Nekünk mindenütt ott kellett lennünk és ez nagyon is természetes volt akkor, mert ez volt a hivatásunk”. A beszélgetés végén a ma dolgairól esett szó. Mindketten nyugdíjasok — Sanyi bácsi éjjeliőr a Virágzó Tsz-ben. Gyula bácsi egyelőre pihen, hiszen csupán néhány hónapja fejezte be a munkát a Dunaújvárosi Papíripari Vállalatnál, ahol búcsúzáskor Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott. v A nyugdíjas állapot mindkettőjüknél viszonylagos csupán, mert a negyedszázaddal korábban választott hivatásukat —a szocializmus szolgálatát — ma is folytatják, töretlen akarattal, erejük szerint. Szabó Attila (Malinak Árpád felvételei)
