Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-06 / 4. szám

4. oldal W». Jamrfr 6. kedd Szövetkezeti szakemberek II. A kezdeményesés lehetősége „Milyen mértékben van lehetőség munkájában új ötleteket, korszerű megoldá- solifi*. alkalmazni?” „Nagymértékben” 37 szakember, „kismértékben” 34 valósíthat meg új ötlete­ket, korszerű megoldásokat. Heten vannak, akiknek erre „semmilyen” lehetőségük nincs, négyen nem feleltek, összevonva a két előbbi válaszcsoportot, (71). majd a két utóbbit (11), a szakmai szabadságnak és szabados­ságnak ragyogó képe tárul elénk az adatokból. Ismét csak azt kell mondanunk, hogy más értelmiségi mun­katerületeken jóval szoli­dabb arányokkal is beér­nénk. Az imponáló szövetkezet­fejlődés, a 10 év alatt meg­tett út: valóság, amelyben a szakemberek munkája is benne fekszik. Ennek érté­kéből semmit sem von le, hogy egy új, kialakulóban levő gazdálkodási komple­xum mindig jó talaja az egyéni kezdeményezésnek. (Nemcsak hasznosnak per­sze.) Az elnökök és főkönyve­lők 1-1 kivétellel a legjobb választ adják a kérdésre. A főagronómusok, főállatte­nyésztők, főkertészek szava­zatai 6:14 arányban meg­oszlanak a „nagymértékben” — „kismértékben” között. Ebből a pozícióból ketten adnak tagadó választ. A to­vábbi 5 szakember között, aki semmilyen ötletet, kor­szerűséget nem valósíthat meg a munkájában 1 fő­könyvelő, 1 üzemegységve­zető, 3 egyéb. Ehhez a statisztikai áb­rához is fűznöm kell né­hány megjegyzést. Első ész­revételem, hogy szakem­bereink teljesen szubjek­tív módon mérték meg tét. teiket, és egészen biztos, hogy nem használtak azo­nos mércét. Másik észre­vétel, hogy a „korszerű megoldások” közös ismér­veiben sem történt előze­tes megállapodás a meg­kérdezettek között az ívek kitöltése előtt. Bonyolítja a dolgot, hogy a gazdálko­dás új ingereire többféle­képpen lehet reagálni, de a jelen idejű tettek fölött általában az idő ítél. Több­nyire csak utólag derült ki, hogy valóban korszerű volt-e a döntésünk. Például: a bajai járás egyik községében három termelőszövetkezet műkő. dík. Mutatóik alapján mindhárom a sereghajtók közt van. Évek óta vajúdó kérdés, hogy egyesüljön, vagy ne egyesüljön a há­rom tsz? Illetve mikor és hogyan történjék ez meg? Lassú közeledés után (kooperatív úton) vagy szervezeti úton — és mi­előbb — mondják ki az egyesülést?... A 32 agrárszakemberre terjedt mérés nem íejez- eti ki híven a szövetke- itben kialakult rangsort: lárcsak azért sem, mert a iagronómust, a főállatte- vésztőt, a főkertészt a kér. öív egy rovaton vezeti, zonos szinten levőnek irtja. Véleményem szerint z a felfogás torzít, mert f öa grorióm u c n a k A Ital ő - an nagyobb a helyzet! energiája a szövetkezetben, mint kollégáinak. (Egyéb­ként a munkadíj is maga­sabb.) Ezért a 6:14 arány, amely statisztikailag mu­tatja, hogy az említettek „nagymértékben”, illetve „kismértékben” alkalmaz­hatnak a munkakörükben korszerű megoldásokat, in­kább a főállattenyésztők, és a főkertészek helyzetét jellemzi. Az elnököknél lényege­sen jobb a kérdésre ka­pott válasz: 8:3, ami körül­belül megfelel a tapaszta­lati valóságnak, s azt is mutatja, hogy az elnöki pozícióból igen hathatósan lehet a szövetkezet ügyeibe avatkozni. A tsz-ek belső világá­ban tájékozatlanokat, meg­lepheti a főkönyvelők vá­lasza. Azt gondolnák róluk, hogy ülnek az irodában, irányítják az adminisztrá­ciót, számszakilag rögzítik a gazdálkodás tényeit, s azután „mintha elvágták volna”. Ők mást mondanak ma­gukról a kérdőíveken: ti- zőjiik közöl 5 „nagymérték­ben”, 3 „kismértékben” va­lósíthat meg munkájában új ötleteket, korszerű meg. oldásokat. Egy nem vála­szol, egy mondja a „sem­milyen” választ. Tapasztalatom alapján nem vonom kétségbe sza­vaik hitelét Ők a szövet­kezet „szürke eminen­ciásai”. Ha tudásuk okán avatkozhatnak ilyen hat­hatósan a dolgok meneté­be, annak csak örülni kell. Ha azonban az ágazati ve­zetők és az elnök pénzügyi, számviteli tájékozatlansá­ga táplálja a főkönyvelői tekintélyt, akkor örömünk, be üröm is vegyült. A 13 beosztott agronó- mus véleménye 6:5 arány­ban oszlik meg a „nagy­mértékben” — „kismérték, ben” között Ketten nem válaszolnak. A megkérde­zett hat brigádvezető kö­zül (valamennyi techniku­mot, szaktechnikumot vég­zett) 2 „nagymértékben”, 3 „kismértékben”, javíthat bele a munkájába, 1 „sem. milyen” mértékben sem te­heti. összegezésül megerősít­hetem, hogy a tsz-szövetség hatósugarába tartozó szö­vetkezeti szakemberek cse­lekvési lehetősége a fel­mérés tükrében nagyon kedvező. A tsz-ek belső vi­lágát alaposan ismerő párt-, tanácsszervek és a területi szövetség hivatott eldönteni, hogy a tsz-ek fejlettségi, szilárdsági fo­kában mennyire fejeződik ki a kezdeményező készség és cselekvési szabadság, amelyről a szakemberek beszélnek?... Ez az érté­kelés talán a további vizs. gálódásra inspirálhat: ku­tatásra. amely a szaktudás nagyobb hatásfokkal való működtetését célozná meg. (Folytatjuk.) Világirodalmi lexikon Világviszonylatban is pár­ját ritkító kiadói vállalko­zás. Az év első negyedében az Akadémiai Kiadó gon­dozásában megjelenik a hatkötetes Világirodalmi lexikon első kötete. Az összeállítás 30 ezer címszavával — még a tíz­kötetes szovjet lexikon ter­jedelmét is felülmúlja. Az olvasó számára áttekintést, összefoglalást nyújt az egész külföldi irodalomról. A lexikon cikkeit mint­egy 250 hazai és külföldi szakember írja. Az anyag tekintélyes részé külföldön készül. így például a ju­goszláv irodalomra vonat­kozó rész teljes egészében. A most megjelenő első kö­tet az A—C-ig terjedő cím­szavakat foglalja magában mintegy 1300 oldal terjede­lemben, 80 képoldallal. A legszebb esztendő volt December 20-án déli fél egykor örömteli pillanat érkezett el Szabóék életé­ben: beköltöztek a széche- nyivárosi lakótelep 2. tömb, F-épületében levő, kétszo- ba-hallos, összkomfortos la­kásukba. A 29 éves Szabó László adminisztrációs vezető a Bács megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál. Az azon­ban, hogy maga is „építő”, semmilyen különösebb protekciót nem jelentett. — Éveken át laktunk egy tíznégyzetméteres albérleti szobában, amelynek meny- nyezete minden pillanat­ban ránk szakadással fe­nyegetett. Az elsők között jelentkeztem lakásigénylő­nek, de az, hogy hozzájut­hattam, nem kis mérték­ben az OTP és vállalatom jószándékának, megértésé­nek köszönhető. Az új lakástulajdonos­nak, s a család minden tagjának is boldogság, elé­gedettség sugárzik a tekin­tetéből. — Hiányok a lakásban? Akadnak, de csupán apró könnyen kijavítható bosz- szúságok. A gázfűtés első­rendű: egy pöccintés és a konvektorból már árad a meleg, tetszésszerinti hő­fokon. Hálásan mondja, hogy az induló tőkét a saját spórolt pénz mellé a mun­kaadó vállalat lakásépítési kölcsönnel, no és termé­szetesen az OTP a 25 éves törlesztésre folyósított hi­tellel támogatta, iüetve egészítette ki. Segítettek a szülők is, akik könnyezve fogadták a hírt, hogy meg­van már az új lakás. — Mondhatni, egyetlen nagy család az egész lakó- közösség — szól közbe a fiatalasszony — és csupa fiatal: az átlagéletkor 30 év. Az emelet-szomszédok­kal már jól összebarátkoz­tunk, s ahol csak lehet „kalákában” Segítjük egy­mást — Eddigi albérleti szil­vesztereinken, a boldogsá­gunkra koccintást mindig ez a sóhaj kísérte: talán az új év az új lakást is meghozza majd. Most meg­hozta és ez szebb mint egy Andersen-mese. Szinte hin­ni se tudom. A kép tanúsítja, hogy Szabó László bár kissé fá­zósan, mégis boldogan irá­nyította a költözködést. — jóba — Készül az állatleltár Kend o'Zf: ti ériül Kihágtam a vasúton A felvétel az év utolsó napjainak egyikén készült, a jászszentlászlói Arany­homok Tsz majorságában. Ekkor már munkájának végefelé közeledett a tsz leltározó bizottsága, s ennek során — csak az állatte nyésztés területén — nyil­vántartásba veitek 100 tehenet, 70 borját. 100 hízó marhát, 110 növendékmar­hát. 800 anyajuhot és 2000 tenyészludat. A képen: mérlegelésre vezetik elő a gazdaság szépen fejlett hízó marháit. A napokban fonto6 ér­tekezletre kellett utaznom Szegedre. Kimentem tehát a kecskeméti vasútállo­másra, az expressz indu­lása előtt negyed órával, de az egyetlen nyitott pénztárablak előtt mint­egy húszméteres sor állt jegyért. Én is besoroltam sorstársaim mögé és a csiga lassúságával köze­ledtem az ablak felé. Már tíz méterre meg is köze­lítettem, amikor nagy ro­bajjal befutott az ex­pressz. Nem volt mit ten­ni, fogtam magam és jegy nélkül ugrottam fel a vo­natra. A kocsiban, ahol helyet foglaltam, rajtam kívül még körülbelül öt ember utazott. Perceken belül jött a kalauz és én azzal fogad­tam: nincs jegyem, kérek tehát büntetéssel együtt egy felet Szegedig. A ka­lauz megcsóválta a fejét és azt mondta: — Nem is a menetjegy­gyei van itt a baj, hanem a helyjeggyel. Az ugyanis kötelező, de ha valaki an­nak hiányában ül az ex- presszre, negyven forintot köteles fizetni. Ezt mond­ja ki a szabályzat! — így a kalauz és már vette is elő a tömböt. Hamarosan hetven forinttal lettem szegényebb. Hiába érveltem ész okokkal, mondván, hogy teljesen felesleges a hely­jegy, mert a fülkében egyedül vagyok és enyhén szólva nagyon sok a negy­ven forint akkor, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a pénztárnál csupán hat fo­rint a kötelező helyjegy. — Kérem, kedves uram. Ha azt mondom, hogy ez­zel az intézkedéssel én sem értek egyet, az ösz- szeget akkor is meg kell fizetnie. Engem kötelez a szabályzat — próbált megnyugtatni a jegykeze­lő, mondanom sem kell, hogy eredménytelenül. Igyekeztem még néhány variációját felvetni az utazásnak. Olyat például, hogy én nem kérek hely­jegyet, mert az utat állva fogom megtenni az üres fülkében. Vagy olyat, hogy feljelentem a MÁV-ot, mert én előre­jeleztem a kalauznak, hogy nem volt időm je­gyet váltani, mert egyet­len pénztárat tartottak nyitva a kecskeméti állo­máson, tehát a vasút hi­bájából kerültem hátrá­nyos helyzetbe, nem szán­dékosan követtem el a kihágást stb. Semmi nem segített. Maradt harminc forintom, de Szegedig legalább egymagám utaz­tam a fülkében, a 308-as helyen, mivel oda szólt a jegyem — negyven forin­tért. 4- A szabályzat szerint önt a legközelebbi állo­máson le kellene tennem a vonatról. Szerencséje, hogy Szegedig nem állunk meg — idézte a szabályt a kalauz és én teljesen megdöbbenten hallgattam. — De kérem, akkor is, ha kifizettem a büntetést? •I— Akkor is! Ezt mond­ja ! ki a szabályzat. Azt eddig is tudtuk, hogy a MÁV nem azonos a Tudományos Akadémiá­val. De arra nem mer- tünk gondolni, hogy egy­szer egy ennyire ésszerűt­len, csupán az utasok „megvágására” irányuló szabályzatot is szülnek MAV-ék. — dorgál —

Next

/
Oldalképek
Tartalom