Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-04 / 3. szám
«. oldal into. Január 4, viwárnM» p A r n r z a w Munkalélektan Lvovban Félegy házán Korunkban mind több olyan jelenséget fedezhetünk fel, amelyek bár egymástól igen távoli üzemekben nyilvánulnak meg, mégis azonosak, vagy közeli rokonságban állnak. Az ipari termelés — különböző ütemben — mindenütt korszerűsödik, ami a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásának köszönhető. A tudománv pedi g nemzetiközi. A termelékenységet legközvetlenebbül a gépesítés és az automatizálás növeli. Emellett jelentős tartalék a munkaerő produktiv! tusának a fokozása úgy, hogy az emberi személyiség közben ne károsodjon. Félegyházán például fáradékonysági vizsgálatok folynak dr. Geréb Györgynek, a Szegedi Tanárképző Főiskola pszichológus professzorának az irányításával. A Villamosszigetelő és Műanyaggyár kiskunfélegyházi gyáregységében a több éve tartó felmérés eredményei már kamatoznak. A műhelyek lalait pasztell árnyalatú Torna a futószalag mellett a Ívovi televíziógyárban. Hólepel alatt festékkel vonták be, az alkalmazott színdinamika megnyugtató hatással \'an a szemre, jótékonyan befolyásolja a munkakedv#4 sőt a selejtszázalék alakúit Viilamosszigetelő és Műanyaggyár félegyházi gyáregységében özvegy Frungel Károlyné kitölti a kérdőívet. Egyebek közt arra a kérdésre ad választ, hogy a műszak mely órájában érzi magát a leginkább fáradtnak. láaát is. Mérik a zajszintet, 6 ennek megfelelően vezettek be munkavédelmi intézkedéseket. Üjab- ban arra kíváncsiak, hogy a monoton, ismétlődő műveletek következtében fellépő fáradtság a munkaidő mely szakaszában jelentkezik a legerősebben, hogy akkor tartsanak szünetet. Ennek érdekében nemrég száz kérdőívet osztottak ki a fröccsöntő üzemrész dolgozóinak. A pihenők perceit több helyütt szervezett, köny- nyű mozgással töltik ki. A tapasztalatok azt mutat- 1 ják, hogy az üdítő testedzés jelentősen emeli a munka termelékenységét. A hazai vizsgálatok szerint a textiliparban a szünetek elsősorban minőségi javulást eredményeztek: 30—35 százalékos selejt- csökkenés mutatkozott. Az élelmiszeriparban a műszakonkénti kétszeri 10 perces 6zünet eredménye 1,5 százalékos termelés- emelkedés volt. Ugyanilyen eredmény született a finommechanikai iparban 1*. A munkavégzés közé iktatott szünetek alkalmazásával különösen olyan üzemekben várható teljesítménynövekedés, ahol futószalagszerűen dolgoznak. A munkalélektani kérdésekkel világszerte foglalkoznak. A Szovjetunióban, a Ívovi televíziógyárban már minden nap megszólal a hangszóróban a bemondó hangja: „ Figyelem! Megkezdjük torna- gyakorlatunkat!” A testmozgás — aktív pihenő — segít a fáradtság leküzdésében, s ez kedvezően hat a munka termelékenységére. H. F. Hétköznap délelőtt az i alacsonyan szálló hófelhők alatt. A két sor házból álló falura, öregcsertőre szinte nyomasztóan nehezedik rá a hóesés. Kihalt mozdulatlan utcakép. Hol vannak a község lakói? Milyen vágyak. igények fészkelnek az ajtókon, ablakokon belül? Milyen távlatokat rejt ma a falusi életmód? Ilyen kérdéseken töprengek, míg a hosszú, enyhe ívben meghajló utcát rovom. " Nincs különösebb ,,célfeladatom’’, éppen ezért minden érdekelne, ami választ adhatna az itteni élet kérdőjeleire. De kivel váltsak szót mindezekről ? Aztán az egyik módosabb kül- j sejű ház előtt, — olvasva a kapufélfára kifüggesztett cédula szövegét: Hízó van eladó — váratlan ötlettel benyitok a kapun. A háztáji kultusza A házigazda magas. 40 év kömli férfi, valahonnan a padlás tájékáról kerül elő., máris vezet hátra a kutri- 1 cához. enyhe noszogatásra az ólból egynéhány lusta röffenéssel előbócorog a majd kétmázsás, feketesző- j rű „szalonnatündér”, s mintha csak sejtené, hogy nem vagyok komoly vevő, udvariatlan közönnyel hátat fordítva visszaballag. Éppen ideje, hogy „leleplezzem’’ magam. — Tudja, hármat hizlaltunk az idén — mondja Jenei Gábor, miután bemegyünk a házba. — Ebből kettőt szántunk eladásra. Egy már el is kelt. Ha erre nem akad vevő. ezt is levágjuk. A jövő évi hizlalásra is megvettük már a négy kismalacot. Tavaszra úgy tervezzük hogy Ho-] mokmégyről veszünk egy' tehenet, vagy egy vemhesüszőt Bognár a Petőfi Tsz-ben. j Havi bérezést kap. 1800— | 2000 forintot. Azonkívül feleségével vállalt majd két | hold százalékos kukoricát is. Kiegyensúlyozott, biztos megélhetése van a családnak. Házukat két évvel ezelőtt újították fel, s egyúttal megtoldottak két helyiséggel. Két gyerek van, egy! lány és egy fiú. az előbbi elsős gimnazista Kalocsán.: a másik az ötödik általá- j képpen a sertéstartás divik, [ de kedvelt a szarvasmarha j is, A baromfiak közül a | libát és a kacsát tartják na- ! gyobb számban —. a falu alatti úsztatok nyaranként messziről fehérlenek. A hőiénél alatti stabil életnívó tehát nemcsak a Jenei családra jellemző. A jövedelem felhasználásában nem annyira a városiasodó igények kielégítése, mint inkább a külsődleges rep- rezentálási szándék tükröződik. Házépítés, illetve renoválás. úi bútorok vásárlása. kiházasítások és férj - hezadásök monstrelagzik kíséretében. Az utóbbi esetben ajándékozásként nemritka a személygépkocsi. A nem egészen 1500-as össz- lélekszámú községben az autótulajdonosok száma meghaladja az 50-et. S amiről fnég nem tudni, mire lesz felhasználva: csak a postai takarékbetétállomány hárommillió körül van. Leegyszerűsílett szinten Különben a gazdálkodás a majd háromezer holdas Petőfi Tsz-ben csakugyan lábraállt. De csak olyan áron, hogy a gazdálkodás szerkezetét a végletekig leegyszerűsítették. Az idén termesztettek vetőmag céljára úgynevezett „keménybúzát”. őszi káposztarepcemagot, baltacimmagot. angol babot — mázsájáért kétezer forintot fizetnek, s megterem belőle 7—8 mázsa —. lenmagot, napraforgót és zöldborsómagot. Ez mindegyik gépesített. s csupán a babnál van szükség csekély kézi művelésre. „Csúcsidőszakban” így is kevés a munkáskéz. Az állattenyésztésben egyedül csak a juliászatot tartották meg. — ötmilliót szeretnénk' akkumulálni — mondja Vén István tsz-elnök. — altkor építhetnénk egy korszerű jszarvasmarhatelepct, De amjg ez az összeg nincs meg. addig nem is érdemes; belekezdeni. Elmondja: nemrégiben az egyik gazda azzal a javaslattal fordult hozzá, hogy csináljon a tsz savanyít^ üzemet. Meghökkentették hogy az emberek olykor mennyire nem gondolják végig elképzeléseiket. ’ A gazdaságban kertészet nincs — és ha volna, ki művelné rh$g? —, de nincs a? üzem céljára megfelelő épület sejn. sőt ezenkívül piaca sirlcs a savanyúságnak. Akkoij hát minek? Idill, távlatok nélkül nosba jár. Beszélgetünk a tsz-ről. Az utóbbi nár évben ren- i geteg a javulás. Helyi ve- j zetők irányítanak. De 40 évesnél fiatalabb gazdák alig vannak. Az átlagos életkor 57 év. Jövedelem a közösből? Átlagosan 14 ezer j forint, s ez 180 munkanapra számítható. A háztáji jövedelme vetekszik ezzel, j ha ugyan nem fölözi. Fő-1 Lehetőségeivel az öregcsertői tsz-gazdálkodás túlontúl egyensúlyba került. Pillanatnyilag egyáltalán nem feszítenek benne áz ellentmondások önmagukkal egészen jól elvannak. I De ez hosszá távon egyáltalán nem idillikus folya-; mat. Mert léteznek ellentmondások. csak valahogyan a mélyebb régiókban. A természetes szaporulat évek óta negatív, azaz csökkenő irányzatot mutat; évente 9—10-zel több az elhalálozólc. mint a születők száma. Ezenkívül számításba kell vennünk az elköltözőket. öregcsertő részint Kalocsának, részint Kiskőrösnek amolyan „alvó városa”. azaz a bejárók ide Inkább csak aludni járnak | haza. De hát hová Is mehetnének. mit is csinálhatnának? A mozi. amely az egyetlen „kulturális létesít-j mény” a községben, igen j elhanyagolt állapotban van, j a filmeket inkább csak a j gyerekek látogatják. Van még egy talponálló italbolt,! s mellette egy akkora presz- szó. hogy ha ketten bemennek, háromnak kell kijönni. Hiába a jólét, a komfort,: az autó a fiatalok mene-1 külnek öregcsertőről. A falu végén az egyetlen' emeletes épület — az álta-! lános iskola — szembeszökően elválik mozdulatlan, falusi környezetétől. Az ösz- szevoát hetedik és nyolcadik osztály tantermébe!! éppen különleges” órát tartanak: előkészítést a pálya- választásié Bakos Béla községi párttitkár a nebulóknak ' lelkesen magyarázza] a különböző mező- gazdasági szakmák átalakulását a nagyüzemekben. Miszerint az állattenyésztő telep szabályszerű üzem, ahol a gondozók napi nyolc órán át köpenyben járnak- kelnek. És naponta mérik a súlygyarapodást, azaz a termelékenységet. És hogy a juhászok alapbére a tsz-, ben 3200 forint, amíg a kezdő orvosoké csak 1500. Ai óra végén rövid felmérés: csak a 12 nyolcadikos köréből Négyen Várinak, akik gimnáziumba, il- letvé szakközépiskolába jelentkeznek. heten pedig szakjmunkásképző tanfolyamira —. közülük ketten mezőgazdaságira. Egy fiú nerrt akar tovább tanulni, állatgondozóként szeretne a tsz-be kerülni. Hólepel alatt nyugszik 4 falu, álmos, mozdulatlan csendben. De milyen távlatok vannak az idill mögött)? Hatvani Dániel A pult mögötti kislány Mai mese Történt pedig az eset valahol Közép-Európában, még közelebbről a Duna—Tisza közén, egészen pontosan pedig: ott, ahol a kurtafarkú kismalac túr. A kedves vevő (a továbbiakban a rövidség kedvéért: K. V.) azzal a szándékkal tért be a boltegységbe, hogy márpedig ő — törik-szakad — kalapot vásárol. Tudta, hogy mire vállalkozott, tisztában volt azzal, hogy nagy fába vágta a fejszéjét és arra is számított, hogy ha nem áll a sarkára, 54-es puhakalap helyett esetlen 65-ös cilinderrel a fején lesz kénytelen dicstelenül távozni. De, akárcsak a mesék hőse, S is megpróbálkozott a lehetetlennel. S hallga csak, csodák-csodája. másképp történt, mint ahogyan azt K. V. elképzelte. Odabenn, ha nem is a mesék tündére, de valami ahhoz hasonló: egy boszorkányosán fiatal elárusító leányka fogadta. S akár hiszitek, akár nem: — nem egyetlen cilindert vágott a K. V. egyre jobban ritkuló hajkoronájához. De nem ám! Már az első fejfedőnél — amely bohókás szilveszteri papírsapka gyanánt kucorgóit K. V. fejebúb- ján — közölte, hogy az kicsi. A másikról, amelynek karimája valahol vállmagasságban állapodott meg, kijelentette:' nagy. Ilyenkor, ősi magyar szokás szerint a vevő veszi a saját kimustrált kalapját és távozik. Ez a kislány azonban, aki úgy látszik, alig-alig volt tisztában a bevett kereskedelmi szokásokkal, ragaszkodott hozzá, hogy olyan kalapot keres, amelyik minden szempontból megfelel. Hozott is ötöt-hatot, illő méretben és a kívánt színekben. S a kiválasztott „ügydarabot’’ gondos ujjakkal formázgatta, majd kis kefével gyöngéi den letisztította. Csaknem úgy dolgozott, akár egy fodrászverseny győztese. A vásár létrejött, a blokk elkészült, s közben másik vevő érkezett. Bár ez sem nevezhető általános gyakorlatnak, a kislány nyomban foglalkozni kezdeti vele. s a bemutatott, de el nem kelt kalapok, uram- bocsá, ottmaradtak a pulton! És akkor jött — no, nem a vasorrú bába, nem is a tüzet okádó hétfejű sárkány, csupán — az üzlet élte-. sebb korú vezetője. Neki bizony már a kisujjában volt az egész kereskedelem, szöröstül-böröstül. Épp ezért, a K. V. fülehallatára így ripakodott a rakoncátlan leányzóra: — Kié ez a zsibvásár, ez a kalaphalmaz, ez a -fej- fedőgyűjtemény?! K. V. — hogy ne maradjon miatta bajban a jóhiszemű és ártatlan fiatal — már-már nyújtotta az ujját: az enyém, sújtson engefn az átok! Ám addigra a kislány, telve bűntudattal, már jelentkezett is. A K. V. kicsit szomorkás hangulatban távozott, arra gondolva: ugyan milyen büntetési fog kapni a szegény gyermek a szokásjog mjeyséxtéséért? Talán ku- ’ koricára térdepeltetik, vagy a kalapok háromperces „fekbérét” levonják tőle... És most mondjátok meg, nénik, bácsik, ti kinek adnátok fele királyságotokat: a kis csacska lánynak, vagy a nagy, okos főnöknek? Válaszotokat küldjétek az üveghegyeken túlra, aykacsalábon forgó kastélyba, ahol ma is élek, ha közben -+- e sorok miatt nem haltam .., meg