Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-04 / 3. szám

«. oldal into. Január 4, viwárnM» p A r n r z a w Munkalélektan Lvovban Félegy házán Korunkban mind több olyan jelenséget fedezhe­tünk fel, amelyek bár egy­mástól igen távoli üzemek­ben nyilvánulnak meg, mégis azonosak, vagy kö­zeli rokonságban állnak. Az ipari termelés — kü­lönböző ütemben — min­denütt korszerűsödik, ami a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásának köszönhető. A tudománv pedi g nemzetiközi. A termelékenységet leg­közvetlenebbül a gépesí­tés és az automatizálás növeli. Emellett jelentős tartalék a munkaerő pro­duktiv! tusának a fokozá­sa úgy, hogy az emberi személyiség közben ne ká­rosodjon. Félegyházán pél­dául fáradékonysági vizs­gálatok folynak dr. Geréb Györgynek, a Szegedi Ta­nárképző Főiskola pszi­chológus professzorának az irányításával. A Villamos­szigetelő és Műanyaggyár kiskunfélegyházi gyáregy­ségében a több éve tartó felmérés eredményei már kamatoznak. A műhelyek lalait pasztell árnyalatú Torna a futószalag mellett a Ívovi televíziógyár­ban. Hólepel alatt festékkel vonták be, az al­kalmazott színdinamika megnyugtató hatással \'an a szemre, jótékonyan be­folyásolja a munkakedv#4 sőt a selejtszázalék alakú­it Viilamosszigetelő és Műanyaggyár félegyházi gyáregységében özvegy Frungel Károlyné kitölti a kérdőívet. Egyebek közt arra a kérdésre ad választ, hogy a műszak mely órájában érzi magát a legin­kább fáradtnak. láaát is. Mérik a zajszin­tet, 6 ennek megfelelően vezettek be munkavé­delmi intézkedéseket. Üjab- ban arra kíváncsiak, hogy a monoton, ismétlődő mű­veletek következtében fel­lépő fáradtság a munka­idő mely szakaszában je­lentkezik a legerősebben, hogy akkor tartsanak szü­netet. Ennek érdekében nemrég száz kérdőívet osz­tottak ki a fröccsöntő üzemrész dolgozóinak. A pihenők perceit több helyütt szervezett, köny- nyű mozgással töltik ki. A tapasztalatok azt mutat- 1 ják, hogy az üdítő tested­zés jelentősen emeli a munka termelékenységét. A hazai vizsgálatok sze­rint a textiliparban a szü­netek elsősorban minőségi javulást eredményeztek: 30—35 százalékos selejt- csökkenés mutatkozott. Az élelmiszeriparban a mű­szakonkénti kétszeri 10 perces 6zünet eredménye 1,5 százalékos termelés- emelkedés volt. Ugyan­ilyen eredmény született a finommechanikai iparban 1*. A munkavégzés közé iktatott szünetek alkalma­zásával különösen olyan üzemekben várható telje­sítménynövekedés, ahol fu­tószalagszerűen dolgoznak. A munkalélektani kér­désekkel világszerte fog­lalkoznak. A Szovjetunió­ban, a Ívovi televíziógyár­ban már minden nap meg­szólal a hangszóróban a bemondó hangja: „ Figye­lem! Megkezdjük torna- gyakorlatunkat!” A test­mozgás — aktív pihenő — segít a fáradtság leküzdé­sében, s ez kedvezően hat a munka termelékenységé­re. H. F. Hétköznap délelőtt az i alacsonyan szálló hófelhők alatt. A két sor házból álló falura, öregcsertőre szinte nyomasztóan nehezedik rá a hóesés. Kihalt mozdulat­lan utcakép. Hol vannak a község lakói? Milyen vá­gyak. igények fészkelnek az ajtókon, ablakokon belül? Milyen távlatokat rejt ma a falusi életmód? Ilyen kérdéseken töpren­gek, míg a hosszú, enyhe ívben meghajló utcát ro­vom. " Nincs különösebb ,,célfeladatom’’, éppen ezért minden érdekelne, ami vá­laszt adhatna az itteni élet kérdőjeleire. De kivel vált­sak szót mindezekről ? Az­tán az egyik módosabb kül- j sejű ház előtt, — olvasva a kapufélfára kifüggesztett cédula szövegét: Hízó van eladó — váratlan ötlettel benyitok a kapun. A háztáji kultusza A házigazda magas. 40 év kömli férfi, valahonnan a padlás tájékáról kerül elő., máris vezet hátra a kutri- 1 cához. enyhe noszogatásra az ólból egynéhány lusta röffenéssel előbócorog a majd kétmázsás, feketesző- j rű „szalonnatündér”, s mintha csak sejtené, hogy nem vagyok komoly vevő, udvariatlan közönnyel há­tat fordítva visszaballag. Éppen ideje, hogy „lelep­lezzem’’ magam. — Tudja, hármat hizlal­tunk az idén — mondja Jenei Gábor, miután beme­gyünk a házba. — Ebből kettőt szántunk eladásra. Egy már el is kelt. Ha erre nem akad vevő. ezt is le­vágjuk. A jövő évi hizla­lásra is megvettük már a négy kismalacot. Tavaszra úgy tervezzük hogy Ho-] mokmégyről veszünk egy' tehenet, vagy egy vemhes­üszőt Bognár a Petőfi Tsz-ben. j Havi bérezést kap. 1800— | 2000 forintot. Azonkívül fe­leségével vállalt majd két | hold százalékos kukoricát is. Kiegyensúlyozott, biztos megélhetése van a család­nak. Házukat két évvel ez­előtt újították fel, s egyút­tal megtoldottak két helyi­séggel. Két gyerek van, egy! lány és egy fiú. az előbbi elsős gimnazista Kalocsán.: a másik az ötödik általá- j képpen a sertéstartás divik, [ de kedvelt a szarvasmarha j is, A baromfiak közül a | libát és a kacsát tartják na- ! gyobb számban —. a falu alatti úsztatok nyaranként messziről fehérlenek. A hőiénél alatti stabil életnívó tehát nemcsak a Jenei családra jellemző. A jövedelem felhasználásában nem annyira a városiasodó igények kielégítése, mint inkább a külsődleges rep- rezentálási szándék tükrö­ződik. Házépítés, illetve re­noválás. úi bútorok vásár­lása. kiházasítások és férj - hezadásök monstrelagzik kíséretében. Az utóbbi eset­ben ajándékozásként nem­ritka a személygépkocsi. A nem egészen 1500-as össz- lélekszámú községben az autótulajdonosok száma meghaladja az 50-et. S amiről fnég nem tudni, mi­re lesz felhasználva: csak a postai takarékbetétállo­mány hárommillió körül van. Leegyszerűsílett szinten Különben a gazdálkodás a majd háromezer holdas Petőfi Tsz-ben csakugyan lábraállt. De csak olyan áron, hogy a gazdálkodás szerkezetét a végletekig le­egyszerűsítették. Az idén termesztettek vetőmag cél­jára úgynevezett „kemény­búzát”. őszi káposztarepce­magot, baltacimmagot. an­gol babot — mázsájáért kétezer forintot fizetnek, s megterem belőle 7—8 má­zsa —. lenmagot, naprafor­gót és zöldborsómagot. Ez mindegyik gépesített. s csupán a babnál van szük­ség csekély kézi művelésre. „Csúcsidőszakban” így is kevés a munkáskéz. Az ál­lattenyésztésben egyedül csak a juliászatot tartották meg. — ötmilliót szeretnénk' akkumulálni — mondja Vén István tsz-elnök. — altkor építhetnénk egy kor­szerű jszarvasmarhatelepct, De amjg ez az összeg nincs meg. addig nem is érdemes; belekezdeni. Elmondja: nemrégiben az egyik gazda azzal a javas­lattal fordult hozzá, hogy csináljon a tsz savanyít^ üzemet. Meghökkentették hogy az emberek olykor mennyire nem gondolják végig elképzeléseiket. ’ A gazdaságban kertészet nincs — és ha volna, ki művel­né rh$g? —, de nincs a? üzem céljára megfelelő épü­let sejn. sőt ezenkívül pia­ca sirlcs a savanyúságnak. Akkoij hát minek? Idill, távlatok nélkül nosba jár. Beszélgetünk a tsz-ről. Az utóbbi nár évben ren- i geteg a javulás. Helyi ve- j zetők irányítanak. De 40 évesnél fiatalabb gazdák alig vannak. Az átlagos életkor 57 év. Jövedelem a közösből? Átlagosan 14 ezer j forint, s ez 180 munkanap­ra számítható. A háztáji jövedelme vetekszik ezzel, j ha ugyan nem fölözi. Fő-1 Lehetőségeivel az öreg­csertői tsz-gazdálkodás tú­lontúl egyensúlyba került. Pillanatnyilag egyáltalán nem feszítenek benne áz ellentmondások önmaguk­kal egészen jól elvannak. I De ez hosszá távon egyál­talán nem idillikus folya-; mat. Mert léteznek ellent­mondások. csak valahogyan a mélyebb régiókban. A természetes szaporulat évek óta negatív, azaz csök­kenő irányzatot mutat; évente 9—10-zel több az elhalálozólc. mint a születők száma. Ezenkívül számítás­ba kell vennünk az elköl­tözőket. öregcsertő részint Kalocsának, részint Kiskő­rösnek amolyan „alvó vá­rosa”. azaz a bejárók ide Inkább csak aludni járnak | haza. De hát hová Is me­hetnének. mit is csinálhat­nának? A mozi. amely az egyetlen „kulturális létesít-j mény” a községben, igen j elhanyagolt állapotban van, j a filmeket inkább csak a j gyerekek látogatják. Van még egy talponálló italbolt,! s mellette egy akkora presz- szó. hogy ha ketten bemen­nek, háromnak kell kijönni. Hiába a jólét, a komfort,: az autó a fiatalok mene-1 külnek öregcsertőről. A falu végén az egyetlen' emeletes épület — az álta-! lános iskola — szembeszö­kően elválik mozdulatlan, falusi környezetétől. Az ösz- szevoát hetedik és nyolca­dik osztály tantermébe!! ép­pen különleges” órát tar­tanak: előkészítést a pálya- választásié Bakos Béla községi párttitkár a ne­bulóknak ' lelkesen magya­rázza] a különböző mező- gazdasági szakmák átala­kulását a nagyüzemekben. Miszerint az állattenyésztő telep szabályszerű üzem, ahol a gondozók napi nyolc órán át köpenyben járnak- kelnek. És naponta mérik a súlygyarapodást, azaz a termelékenységet. És hogy a juhászok alapbére a tsz-, ben 3200 forint, amíg a kezdő orvosoké csak 1500. Ai óra végén rövid fel­mérés: csak a 12 nyolca­dikos köréből Négyen Vári­nak, akik gimnáziumba, il- letvé szakközépiskolába je­lentkeznek. heten pedig szakjmunkásképző tanfo­lyamira —. közülük ketten mezőgazdaságira. Egy fiú nerrt akar tovább tanulni, állatgondozóként szeretne a tsz-be kerülni. Hólepel alatt nyugszik 4 falu, álmos, mozdulatlan csendben. De milyen táv­latok vannak az idill mö­gött)? Hatvani Dániel A pult mögötti kislány Mai mese Történt pedig az eset valahol Közép-Európában, még közelebbről a Duna—Tisza közén, egészen pon­tosan pedig: ott, ahol a kurtafarkú kismalac túr. A kedves vevő (a továbbiakban a rövidség kedvé­ért: K. V.) azzal a szándékkal tért be a boltegységbe, hogy márpedig ő — törik-szakad — kalapot vásárol. Tudta, hogy mire vállalkozott, tisztában volt azzal, hogy nagy fába vágta a fejszéjét és arra is számított, hogy ha nem áll a sarkára, 54-es puhakalap helyett esetlen 65-ös cilinderrel a fején lesz kénytelen dics­telenül távozni. De, akárcsak a mesék hőse, S is meg­próbálkozott a lehetetlennel. S hallga csak, csodák-csodája. másképp történt, mint ahogyan azt K. V. elképzelte. Odabenn, ha nem is a mesék tündére, de valami ahhoz hasonló: egy boszor­kányosán fiatal elárusító leányka fogadta. S akár hi­szitek, akár nem: — nem egyetlen cilindert vágott a K. V. egyre jobban ritkuló hajkoronájához. De nem ám! Már az első fejfedőnél — amely bohókás szil­veszteri papírsapka gyanánt kucorgóit K. V. fejebúb- ján — közölte, hogy az kicsi. A másikról, amelynek karimája valahol vállmagasságban állapodott meg, kijelentette:' nagy. Ilyenkor, ősi magyar szokás szerint a vevő veszi a saját kimustrált kalapját és távozik. Ez a kislány azonban, aki úgy látszik, alig-alig volt tisztában a bevett kereskedelmi szokásokkal, ragaszkodott hozzá, hogy olyan kalapot keres, amelyik minden szempont­ból megfelel. Hozott is ötöt-hatot, illő méretben és a kívánt színekben. S a kiválasztott „ügydarabot’’ gon­dos ujjakkal formázgatta, majd kis kefével gyöngéi den letisztította. Csaknem úgy dolgozott, akár egy fodrászverseny győztese. A vásár létrejött, a blokk elkészült, s közben má­sik vevő érkezett. Bár ez sem nevezhető általános gyakorlatnak, a kislány nyomban foglalkozni kezdeti vele. s a bemutatott, de el nem kelt kalapok, uram- bocsá, ottmaradtak a pulton! És akkor jött — no, nem a vasorrú bába, nem is a tüzet okádó hétfejű sárkány, csupán — az üzlet élte-. sebb korú vezetője. Neki bizony már a kisujjában volt az egész kereskedelem, szöröstül-böröstül. Épp ezért, a K. V. fülehallatára így ripakodott a rakon­cátlan leányzóra: — Kié ez a zsibvásár, ez a kalaphalmaz, ez a -fej- fedőgyűjtemény?! K. V. — hogy ne maradjon miatta bajban a jóhi­szemű és ártatlan fiatal — már-már nyújtotta az ujját: az enyém, sújtson engefn az átok! Ám addigra a kislány, telve bűntudattal, már jelentkezett is. A K. V. kicsit szomorkás hangulatban távozott, arra gondolva: ugyan milyen büntetési fog kapni a sze­gény gyermek a szokásjog mjeyséxtéséért? Talán ku- ’ koricára térdepeltetik, vagy a kalapok háromperces „fekbérét” levonják tőle... És most mondjátok meg, nénik, bácsik, ti kinek ad­nátok fele királyságotokat: a kis csacska lánynak, vagy a nagy, okos főnöknek? Válaszotokat küldjétek az üveghegyeken túlra, aykacsalábon forgó kastélyba, ahol ma is élek, ha közben -+- e sorok miatt nem haltam .., meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom