Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-23 / 19. szám

B. oldal 1970. Január 23. péntek „Oszlophoz köttetve veressék meg” Csehszlovák Megjelent A kínzószerszámok vendégeket várnak múzeuma Kiskunfélegyházán a ke­rületi kapitányság egykori börtönében múzeumot ren­deztek be. Ott sorakoznak a régi világ büntetőeszkö­zei. a hajdani bíráskodás és büntetés tárgvi marad­ványai. ide gyűjtötték az ország ilyen jellegű emlé­keit. A volt budapesti Or­szágos Börtön ügyi Múzeum megmaradt tárgyait a fel- szabadulás után a kiskun­félegyházi múzeum kapta meg. A hajdani siralomházban és porkolábszobában még 1951-ben megteremtették a börtönmúzeumot. Most át­rendezett. bővített formá­ban tárják a közönség elé a középkori büntetőeszkö­zöket ég a betyárvilág em­lékeit, a Tanácsköztársa­ságban szerepet vállalók megtorlásának válogatott eszközeit. Az első dokumentum a félegyházi tömlöc építési költségeinek elszámolása 1753-ból. Ott a Werbőczi hármaskönyv. R az első büntető törvénykönyv. a Osemegi Károly-féle 1878- ból. A halálbüntetések és ki­sebb fenyítések eszközei láttán megborzong az em­ber. Hát még ha arra gon­dol, hogy milyen bűntette­ket toroltak meg efféle szerszámokkal. A pellengér enyhe bün­tetésnek számított. Egy 70 éves kertész kerti szerszá­mokat lopott. Büntetésül 1 órai pellengért állt. és ki­utasították a városból. A kaloda hosszában nyit­ható falapján nagyobb ke­rek nyílás van a nyak. s két kisebb a csuklók szá­mára. A veszekedő és nyel- veskedő némberek megszé­gyenítő büntetése volt a kalodába zárás. Az erőszakért fővétel járt, a selmeci jogkönyv még a csábításért is halál­lal büntetett, ugyanakkor a kartörésért csak az or­vosi költség megtérítésére ítélik a tettest. Pálcázás. botozás. fura- tossal megveretés. szalma­koszorúzás, nyakvas jár a ,.kisebb” bűnökért. Egy debreceni polgár így káromkodott: „ördögadta” — megbotozták, és kitiltot­ták a városból. Egy lány a szüleit gyalázta — 3 hó­napi kényszermunkára ítél­ték, vasba verve. Része- geskedett a bőrkészítő mester — „oszlophoz köt­tetve. veressék .meg” — szólt az ítélet. Ha a vádlott nem val- j lőtt, tortúrának vetették j alá. A kínvallatást a bíró- ság jelenlétében a hóhér j végezte. pribékjeivel az erre kijelölt kínzókamrák­ban. Különböző fokozatai voltak, úgv mint a fényé- , getés a kínzással, a kínzó- eszközök megmutatása, az első fokú tortúra hüvelyk- szorítóval. (7 perctől fél óráig), a másodfokú tortú­ra spanyolcsizmával. „A kínzó vallatást lopás, rab­lás. rablógvilkosság, bestia- litás, varázslás, gyújtoga­tás. gyermek gyilkosság és j paráználkodás bűnesetek-' nél használták.” Félesvházán őrzik Lőcse város kfnzóoadját. S íme egy lőcsei ítélet — 1584- ben egy nős polgár férjes szolgálóval folytatott vi­szonyt. A nőt vízbe fojtot- i ták. a férfit lefejezték. A siralomház falára Mik- I lós hóhér portréját rajzol­ták. a kassai börtönt csak Miklósnak nevezték. II. Rá­kóczi Ferencnek egy állí­tólagos Miklus nevű, a ha­gyományok szerint kegyet­len hóhérjáról. Kassán a házaságtörő nőket önkezű­leg varrt zsákba kötve ele­venen dobták a Hernád vizébe, másokat élve elte­mettek, és a szívét hegyes karóval verték át. A szemet szemért, fogat fogért büntetéseket illuszt­rálják a szemkiszúró, nyelvkitépő, hónaljsütöge­tő szerszámok. Nem ritka a kerékbetörés, a karóba- húzás. a felnégyelés, az akasztás sem. A kerékbe­törés még a XIX. sz. ele­jén is használt, s főleg rab­lók, gyilkosok, gvújtogatók ellen alkalmazott minősí­tett halálbüntetés. íme néhány példa: em­bert ölt — elevenen ke­rékbe törte a hóhér, és holt tetemét újra kerékbe ve­tette. mások elrettentésére. És néhány kuriózum; A város borát vízzzel felen­gedte, miután a bort ellop­kodta — megfizettették ve­le a bort, nyakvasba tették és 36 botot vertek rá. Égő pipáját a törekre dobta — 24 korbácsot kapott vigyá­zatlanságáért. és megtiltot­ták neki a pipázást. Egy kerékgyártó előleget vett fel. és nem teljesítette vál­lalását — a céhből kizár­ták és 36 pálcát vertek rá. Tizenkét font hús helyett csak tízet adott — kétheti tömlöcre ítélték. A bírót fertelmes embernek mond­ta — 50 botütés járt érte. Az 1700-as években a sza­bómesterek, ha meg nem házasodnak, előbb pénz- büntetést kapnak, 4 esz­tendő után „táblája vonat- tatik fel. úgy, hogy mind­addig nem lesz szabad mí­velni (dolgozni), míg meg nem házasodik”. Mária Terézia uralkodá­sa idején eltörölték a kín­vallatásokat és a kínzáso­kat, De a bűnözők vagy lázadók tetteinek megtor­lásául ezentúl is változatos fenyítéseket, büntetést ta­láltak: — koplal tató ládát, kivégzőszéket, akasztófát. Egy évig raboskodott a félegyházi tömlöc földalatti börtönében Bogár Imre. A betyár-pandúrvilágra utal egy nyereg, amelyet Rózsa Sándor csapatából való le­gény használt. Olvastam rablevelet a Független Ma­gyarország című laphoz, láttam rabmunkákat — évek alatt faragott, össze­gyúrt díszeket, rajzokat. Jólesik ennyi szenvedés és rémség után a néprajzi gyűjteményben elgyönyör­ködni, az alkonyi félho­mályban az óriás szélma­lom lassan forgó kerekeit nézni, míg egészen besöté­tedik. K. M. Kiskőrösre Kiskőrös néhány esz­tendeje egyre szorosabb baráti kapcsolatokat tart a Vág menti Novy Mesto vá­rosával. A két helység ve­zetői és lakosai igyekeznek behatóan megismerni egy­más munkáját, társadalmi, gazdasági és kulturális te­vékenységét, s már eddig is számos értékes tapaszta­latot szereztek az ismeret­ségből. Február elején népes küldöttséget várnak Kiskő­rösre Novy Mestoból. A város ötventagú vegyes­karát látja vendégül a kis­kőrösi Petőfi-kórus. Az énekkar hatodikén, pénte­ken érkezik, s vasárnap utazik vissza. Szombaton Novy Mesto énekesei a vendéglátó Petőfi-énekkar- ral közös hangversenyt ad­nak a kiskőrösi Fegyveres Erők Klubjában. Középkori kínzószerszámok 32. A fiú csak most értette meg igazán, milyen jó, hogy ifjúkorában épp itt, az oszt­rák Alpokban mesterfokon elsajátította a hegymászást a különleges iskolában. Ta­pasztalata most a művelet egyik fontos biztosítéka le­het ebben a veszélyes pár­harcban ... A von Borsig elleni me­rényletről szóló riport nyomban szemet szúrt Kreutzernek. aki pár nap­pal korábban súlyos vak­bélműtéten esett át. — Nem más ez. mint vil­lámhárító — állapította meg magában a hauptsturm- führer, aki nagyon is jól ismerte az egyes náci in­tézmények közötti intriká­kat. amelyek immáron ál­landó háborúskodássá vál­toztak a Gestapo és az SD VI., külföldi osztálya kö­zött. És milyen részletes leírást kapott von Borsig! Kreut­zer érezte, hogy az erős felindultságtól zakatolni kezd a vér az agyában. — Ez az átkozott riport elsősorban az én nyakam köré csavarja a kötelet. Most már aztán alaposan fölhívták a figyelmet von Borsigra. de ezúttal nem­csak a magányos-fantaszta osztrákét hanem az ellen­séges kémekét is. Persze, az angolszászok nem fogják idedugni az orrukat, a Ha­lál-hegyre. de az oroszok ... Hiszen a táska épségéért személyesen felelek Schel­lenberg előtt! Kreutzer olyan erővel húzta meg a csengő porce­lánfogantyúját, hogy elsza­kadt a zsinór. Az ügyeletes nővér kétségbeesve rohant be hozzá. Kreutzer megpa­rancsolta. hogy hozzon egy telefont és azonnal kapcsol­ja össze von Borsiggal. — Még ma maga után megyek* Nem, majd hol­nap! — kiabálta a kagyló­ba Kreutzer. — Legyen nagyon óvatos és figyel­jen, hadnagy! Csakhogy harmadnapra sikerült elhagynia a kór­házat és akkor is a saját felelősségére, amint erről egy nyilatkozatot is alá­írt — Ha most kicsúszik a kezemből ez a táska, Schel­lenberg nem fog kukori- cázni velem. — Gondolta magában Kreutzer, miköz­ben fáradtan elnyúlt a Bad-Ausseebe tartó vonat hálófülkéjében. Kerner doktor várójá­ban mindössze két személy várakozott: Lindeman SS- százados és egy ismeretlen gestapós, Artur Heil Hit­lerrel köszöntötte, majd a képesújságok tanulmányo­zásába merült. A gestapós láttán Artúrt megint rossz érzés fogta el, mint ott, az objektumon, amikor meg­fejtette az SD különfutár- rának titkát. Ezt a pro­fesszort Artúrnak apósa pertu barátai ajánlották. Szüksége is volt erre, mert ezzel elterelte magáról a gyanút. A gestapós láttára azonban azt gondolta: ta­lán nem is csak úgy vé­a megyei pályaválasztási tájékoztató A következő hetek­ben tízezernyi fiatal kerül szembe a súlyos kérdéssel: milyen pályát válasszon? Az általános iskolák 8. osz­tályosainak most kell kitöl­teniük a jelentkezési lapo­kat akár tovább akarnak tanulni középiskolában, akár szakmát választanak. Többé-kevésbé döntés előtt állnak a középiskolák ne­gyedik osztályosai is, hi­szen nem mindenki kerül­het be egyetemre, főiskolá­ra, s akinek a felvételi vizs­ga nem sikerül, szintén ha­tároznia kell, hogy milyen pályán találja meg boldo­gulását, milyen szakma fe­lel meg legjobban képessé­geinek és hajlamainak. A választást nemcsak megkönnyíti, hanem elen­gedhetetlen feltétele is az alapos tájékozódás. Sok év tapasztalatai mutatják, hogy sem a fiatalok, sem szüleik nem ismerik eléggé a lehetőségeket. Nincs átte­kintésük a csaknem 200 szakmáról, amelyben kép­zés folyik hazánkban, s hi­ányosak az ismereteik ar­ról is, hogv milyen lehető­ségeket nyújt lakóhelyük ipara, mezőgazdasága a pá­lyaválasztásban. Ez clz oka annak, hogy évről évre sokan áll­nak elő szinte teljesíthetet­len kívánságokkal. Van né­hány divatos szakma, amelyre a szükséges lét­számnak minduntalan többszöröse jelentkezik. A fiúk legnagyobb érdeklő­dést a fodrász, a szobafes­tő, s a televíziószerelő szak­ma iránt tanúsítanak. A lá­nyok közül legtöbben koz­metikusok szeretnének len­ni, esetleg gyors- és gép­írók. Pedig a választék sok­kal bőségesebb ennél. És jó néhány olyan szakma van, amelyben a legerőtel­jesebb propaganda ellenére sem sikerül betölteni a szükséges létszámot. Sem­mivel sem rosszabbak a di­vatos szakmáknál, de nem tudnak róluk a fiatalok, nem ismerik sem a kereseti lehetőségeket, sem a mun­kakör természetét. A megyei pályaválasztási tanács évek óta tartó erő­feszítésekkel igyekszik el­oszlatni ezt a tájékozatlan­ságot. Még korántsem mondhatjuk, hogy sikerrel, de bizonyos, hogy lényege­sen javult a helyzet a né­hány évvel ezelőttihez ké­pest A következő hetekben jó hasznát veszik majd a fia­talok, a szülők és a peda­gógusok is a pályaválasztási tanács és a megyei tanács vb munkaügyi osztálya most kiadott tájékoztatójá­nak, amely részletesen is­merteti az általános és kö­zépiskolákban végző fiata­lok pályaválasztási lehető­ségeit A hetvenoldalas füzet 1600 példányban je­lent meg, s minden iskolá­ban az érdeklődők rendel­kezésére áll. A tájékoztató közli az általános tudniva­lókat a pályaválasztásról, a felvételi lehetőségeket a következő tanévre vállala­tonként és szakmánként, valamint a szakmunkáskép­ző intézetek és iskolák cím­jegyzékét. Igen helyesen bekerült a tájékoztatóba a szakmunkásképzés reform­járól szóló rövid ismertetés is, s külön fejezet foglalko­zik a lányok számára ajánl­ható fontosabb szakmákkal. A tájékoztató a szakmun­kásképzésen kívül közli a középiskolai és a felsőok­tatási felvételi lehetősége­ket, a néphadsereg tiszthe­lyettesi iskoláira történő jelentkezésre kiadott pá­lyázati felhívást is. Elsősorban a pálya- választási tanácsadással megbízott pedagógusokra gondoltak a szerkesztők, amikor ajánló jegyzéket ké­szítettek a pályaválasztási kiadványokról és a pályá­kat ismertető filmekről. Osztályfőnöki órákon és szülői értekezleteken bizo­nyára hasznát veszik majd a pedagógusok ennek a se­gítségnek a tanácsadás­ban M. L. letlemfl van ftt épp ak­kor, amikor én is rende­lésre jövök. Lindeman tehát a falon lógó és a XVIII. századi paraszti életet ábrázoló festmények tanulmányozá­sába mélyedt, hogy lep­lezze nyugtalanságát — miközben magán érezte a gestapós vizsla pillantását. Ekkor azonban kinyílt a rendelő ajtaja és a nővér nyájasan Lindeman urat hívta. Artúrnak nem kellett okot kitalálni, amiért a professzorhoz megy: hosz- szú évek hatalmas idegfe­szültsége, s a hatalmas fi­zikai megterhelés alaposan kikezdte szervezetét. A professzor alaposan megvizsgálta Artúrt és nyomban röntgenfelvételt is készített róla. — Kérem, szíveskedjék várni még tíz-tizenöt per­cig, amíg előhívjuk a fel­vételt és meggyőződünk ró­la, hogy megfelelő-e az — kérte a professzor nyája­san és rámosolygott a je­les betegre, akit „egyene­sen Berlinből” ajánlottak neki. Ahogy Lindeman elhagy­ta a rendelőt, a gestapós nyomban benyitott oda. Artur az ablakhoz lé­pett, s kinézett az utcára. Majd a faliórára pillan­tott. Számításai szerint Heinz már közvetlenül az akció megkezdése előtt áll­hat ott, a Toplitz-tóhoz ve­zető úton. Nyugtalan volt Abban ugyan biztos, hogy Heinz mindenképpen végrehajtja az akciót, de azt is tudta, hogy ez mindkettőjük szá­mára halálosan veszélyes. Még akkor is, ha minden előkészületet megtett a Központ által kért művelet biztonságáért Bár az is igaz, hogy a konspiráció szabályai nem engedték volna meg Artúrnak hogy az akció színhelyére érkez­zék, mégpedig a legutolsó percekben, de a háttérben maradni — ezt Artur nem tudta volna elviselni. Így aztán egyenesen az objek­tumból érkezett Bad-Aus- seeba, mégpedig a saját kocsiján. Bízott tapasztalt- ságában, s abban, hogy Ausztria, sőt Berlin leg­magasabb köreiben is jól ismerik. Ez a körülmény esetleg még hasznára vál­hat Heinznek, s tán épp a legválságosabb pillanat­ban... (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom