Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-20 / 16. szám
8. oldal 1910. január 20. kedd £7 wi Száz éve jelent met 3 Kétféle művésztípust ismerek — írja Karinthy Frigyes a Holnap reggel előszavában — a született tanítót és a született tanulót ... az új esztétikát a tanuló típus csinálta meg, ezért irí.d„-nk mindentől, ami mondanivaló, Több figyeimesséiet! Nem egyszer, nem kétszer megtörtént már. s mindannyiszor csak a nap elmúltával csillapodott az ember mérge. Megértjük, hogy a mostanihoz hasonló kedvezőtlen időjárás zavart okoz a vonatközleke- éiésben. Hogy legtöbb vonat késik. (Ámbár van időszak, amikor még ellenszéllel se lehet magyarázni a menetrend felborulását.) Azt azonban nem lehet sem megérteni, sem elfogadni, hogy olyan fontos vasútállomáson, mint a ceglédi — nem egyszer érthetetlenül figyelmetlenek az utasokkal szemben. Jó pár esztendeje utazom, tehát tapasztalatból teszem szóvá. Sokan járunk Szolnokról, Abonyból, de magáról Ceglédről is nagykőrösi, kecskeméti, kiskunfélegyházi munkahelyekre, itteni fontos megbeszélésekre, hivatalos ügyek intézésére a Ceglédről 9 óra után pár perccel induló személyvonattal (Budapest—Szeged), esetleg a miskolc—szegedi gyorssá!? amely — ha nincs késésben — pár perccel előbb indul ki, mint az említett személy. Mármost: többször megesett, hogy jóhiszeműen vártuk a személyvonat beérkezését Pest felől, annál is inkább, mit sem sejtve, mert a miskolci gyors idejében bejött, tehát Pestről méginkább elvárhattuk a személy késés nélküli érkezését. Nyugodtan néztük. miként folytatja útját — a jegyváltáshoz bőségesen elegendő tartózkodás után — a gyors. Am alig húzott ki a pályaudvarról, közölte a hangosbemondó, hogy a Budapestről Szegedre menő személyvonat előreláthatólag 20—30—40 percet késik. (Mindre volt már példa.) Most hétfőn reggel például „csak” 20 percet váratott magára a buda- pest—szegedi személy, de erről négy-öt perccel azután tájékoztatták az utazóközönséget —. miután a miskolc—szegedi gyorsot kiengedték. Hallanák csak az utasok zúgolódását az állomás illetékesei — ilyen esetekben. Mert sokan vannak rendszerint, akik — ha előbb tájékoztatják a népet a hangosbemondón — a gyorsra váltanának pót- jegyet az említett városokig. Hétfőn még csak istenes volt a differencia, de képzeljük el. amikor 40— 50 perces késést mondanak \e személyre, s akkor, midőn látjuk még a miskolci gyors végét a déli irányba forduló kanyarban. Nem hisszük el, hogy ekkora gócpontban — Ilyen Helyzetekben — ne tudták tolna egy-két-őt perccel előbb is, hogy az a bizonyos személyvonat jelentősen késni fog. Tóth bMa s a mű értékének egyetlen ismérvéül azt keressük, hogyan tudta megcsinálni azt, amit akart. Holott az is fontos, hogy mit akart. Karinthy egyetlen drámájában, a Holnap reggelben valóban ez a mit a fontos, s ez az egyetlen, ami fontos. Mert „... én a törvényre vagyok kiváncsi — mondja a szerző — nem arra, mi az ember, hanem arra, hogy mi lehetne ... hogy mi felé érdemes törekedni. Azt az embert akarom látni, akit az értelem és a belátás teremtett volna a hatodik napon — ahelyett, akit a véletlen teremtett.” Ez a véletlen, ez a rossz teremtő pedig szerinte a rossz társadalom, a konvenció, a hazugságokkal átszőtt öldöklő élet. A drámát az első világháború nyolcadik hónapjában írta, 1915 elején. Tiltakozásnak szánta minden ellen, ami abban a világban kötelező érvényű szabály volt; az egyenlőtlenség, az elnyomás, a frontra szólító álszent jelszavak, az éssze- rűtlenség és igazságtalanság ellen. Nem így fogalmazott ugyan, de az a rossz közérzet, amely ki- kénvszerítette belőle ezt a különös remekművet, ezekből a társadalmi bajokból származott. Karinthy mindig hitt a hivatásában. Hajszás élete volt, s gyakran panaszkodott, hogy tehetsége elaprózódik, aprópénzre kell váltania, semmiségekre elfecsérelnie. Gondolatait — ha úgy tetszik: filozófiáját — főképp publicisztikáiban, nagyobb művei közül elsősorban a Holnap reggelben fejtette ki. S ennek a filozófiának talpköve: hinni a jövőben, dolgozni érte. Ö írta: a drámaíró nem vátesz — a jövőt nem megjósolja, hanem előidézi. Korán született. Hivatását ma találhatná meg igazán. Ma, amikor a divatos írói álláspont a ke- sergés, a bajok megmuto- gatása, ábrázolása. Ma kellene élnie, hogy az orvoslásra vállalkozhasson, hiszen egész életében ezt szerette volna tenni. Ezért alkotta meg — pontosabban: álmodta meg nekünk — Ember Sándort, a tucatembert, aki egy szerencsés pillanatban elfelejtett minden hazugságot, előítéletet, önzést és félelmet, mindent, amit neveltetése és környezete ráerőltetett. S íme, előttünk áll az Bm. bér! Nem hős, csak éppen nyoma sincs többé benne a gyávaságnak: olyan, amilyenné mindannyiunknak lennünk kellene, s amilyenek mindannyian lehetnénk. A cím is erre utal: ha véget ér az éjszaka, holnap reggel, ilyenek lesztek! Ismétlem, Karinthy szentül hitte, hogy képes ehhez bennünket hozzásegíteni. Vállalkozásában éppen ez a gyönyörű. A Holnap reggel, különösen a harmadik felvonás, szokatlanul nehéz feladatok elé állítja a rendezőt. Horváth Jenő kitűnően oldotta meg ezt, s mindvégig pergő előadást produkált, egyszersmind ügyelve arra is, hogy érthetőek maradjanak az író gyakran váratlanul záporozó gondolatai. A magam részéről azonban kissé so- kallom a húzásokat az eredetileg több mint kétórás műből, s nem értek egyet a színészválasztással sem. Ember Sándor, Olson finn orvos és Beniczky gróf szerepében ugyan kitűnő alakítást nyújtott Bálint András, Szilágyi Tibor és Körtvélyessy Zsolt, de túlságosan fiatalok voltak a figurákhoz képest Mester László a Háború és béke Száz éve került ki a nyomdából a Háború és béke utolsó kötete. A munka első évébe*» Tolsztoj elkészítette műve előszavának néhány változatát, de a végleges előszó csak a tizenötödik variáns lett. Ez képet adhat arról, hogyan is születik a halhatatlanság ... még számomra sem léteznek, sem a mondában, sem a valóságban”. Ennek ellenére egyes jellemvonásokra ráismerhetünk. Polkonszkij herceg az író nagyapjára, Volkonszkijra emlékeztet, Marja hercegnő az író édesanyjára, Szonya Tatjána Jergolszkajára, Tolsztoj nagvnénjére és nevelőnőjé<u * '//l * •• • ---■ > 0' '/ ' A’ . .w. v-"'/-rv /, ... -VWí- ■■ VJ. , X ,-/y ■ t, K,X* ß* C V < , • U -•/'A-fyí .'Uä/i w* 4.„/Hfefi; *»' ■ Kézirat a Háború és békéből, a borogyinói ütközet vázlatával. Tolsztoj állandóan javít, könyörtelenül rövidít, változtat. A Rosztov famíliát először Plohojnak, Tolsztojnak, Prosztojnak, Prosz- tovnak nevezi, csak hosszú vándorlás után nyernek végleges formát a Rosztov névben. Munka közben az író felhasználta családi emlékeit is, bár félreérthetetlenül kijelentette, hogy hősei „kitaláltak prototípusaik ítéletet hirdettek a repcelaki szénsavgyári robbanás ügyében A szombathelyi megyei bíróság dr. Szüts Miklós tanácsa hétfőn ítéletet hirdetett a répcelaki szénsavgyári robbanás perében. Féléves bírósági eljárás, több mint 70 tanú kihallgatása, 11 helyszíni szemle, az ország legnevesebb szakértőinek meghallgatása, minden részletre kiterjedő alapos mérlegelés, vizsgálódás előzte meg a büntetéskiszabást. Kurun- czy István elsőrendű vádlottat, a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár volt termelési osztályvezetőjét, Kurucz István másodrendű vádlottat. a gyár volt gyártáselőkészítési csoport- vezetőjét, Juhász János harmadrendű vádlottat, volt meovezetőt, Mészáros Kálmán negyedrendű vádlottat, volt főmérnököt és Karsics László hatodrendű vádlottat, a Bányaműszaki Felügyelőség volt vezetőjét foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetésben és a társadalmi tulajdont károsító, különösen nagy kárt okozó rongálásban, dr. Touttenoui Tibor hetedrendű vádlottat foglalkozás körében elkövetett SondaUaa veszélyeztetésben mondták ki bűnösnek. Ezért Kurunczy Istvánt egyévi és nyolchónapi felfüggesztett, Kurucz Istvánt kétévi és nyolchónapi, Juhász Jánost kétévi és hathónapi, Mészáros Kálmánt kétévi, Karsics Lászlót háromévi, és dr. Touttenoui Tibort nyolchónapi szabadság- vesztésre ítélték. Ügyészi indítványra Kurucz Istvánt, Juhász Jánost és Karsics Lászlót a tárgyalás után előzetes letartóztatásba helyezték. Hegyi Károly ötödrendű vádlottat, a Budapesti Kőolajipari Tröszt vállalkozási főosztályának vezetőjét, Radnai Imre nyolcad- rendű vádlottat, a Répcelaki Szénsavgyár főmérnökét, Molnár Lászlót kilencedrendű vádlottat, a gyár termelési osztályvezetőjét, Schleinig Endre tizedrendű vádlottat, üzemvezetőt és Szabó Ferenc tizenegyed- rendű vádlottat, a szénsav- gyár volt üzemfenntartási osztályvezetőjét bebizonyí. tottság hiánya miatt felmentették a foglalkozás körében elkövetett; halált okozó gondatlan veszélyeztetés és a társadalmi tulajdont károsító, különösen nagy kárt okozó gondatlan rongálás vádja alól. Az ügyész súlyosbításért, a vádlottak és védőik enyhítésért fellebbeztek. Amint arról a sajtó már több ízben beszámolt, az 1969. január 2-i tartályrobbanás következtében kilenc ember életét vesztette, hatan súlyosan, tizennégyen könnyebben megsérültek. A gyár épületeiben, berendezésében és felszerelésében 11 millió, a község épületeiben 25 500 forint értékű kár keletkezett. Népgazdasági szinten 2—2,5 milliárd forint a károsodás. Import útján kellett kielégíteni az ország szénsav-szükségletét, mivel a répcelaki az egyetlen magyar szénsavgyár, sőt Európában az egyetlen olyan gyár, amely természetes széndioxidot dolgoz fel. A szerencsétlenség alkalmával a gyár cseppfolyós széndioxidot tároló négy, egyenként 30 tonnás, 20 atmoszféra nyomású tartálya közül a „C” jelű robbant fel. A tartályrobbanás oka az építéshez használt „nem megfelelő minőségű acél ridegtörése voit> re. Natasa Rosztova mintegy ötvözete a Bjorsz nővéreknek, akik közül az egyik Tolsztoj felesége lett, a másik pedig nagyszerű visszaemlékezést írt Jasz- naja Poljanáról, ahol a Háború és béke megszületett. Tolsztoj, saját szavai szerint, öt évig dolgozott könyvén, de ha az 1873-as kiadás átdolgozását is beleszámítjuk, 7—10 évig. Ezután az író már érintetlenül hagyta művét. „A költő évei legjavát elveszi az élettől és művének ada természettel, magános sétáival, gondolataival...” Tíz év múlva Lev Tolsztoj így nyilatkozott William Ralstowne angol irodalomtörténésznek : „Őszintén mondom, nem tudom, ol- vassák-e majd műveimet száz év múlva, vagy elfelejtik őket száz nap alatt.” Bár Tolsztoj művének száznapos életéről sem volt meggyőződve, az első száz év bebizonyította a „Háború és béke” halhatatlanságát. Tolsztoj életében tizenkétszer adták ki Oroszországban és 76-szor külföldön (13 országban). Halála után több tucat kiadásba^ jelent meg a világ 40 ' országában, hazájában 200-szor adták ki, egyre növekvő példányszámokban. Az utolsó kiadások négyszázezer példányban készültek. Tolsztoj művészetét Lenin úgy jellemezte, mint lépést előre az egész emberiség művészi fejlődésének útján. Lenin hét cikket szentelt Tolsztojnak, s ez mutatja, milyen jelentőséget tulajdonít neki az orosz társadalmi életben. Lenin szerint a tolsztoji örökség az orolsz forradalom tükre, amelyben egész korszak tükröződik az 1861-es jobbágy-felszabadítástól az első, 1005-ös orosz forradalomig. Tolsztoj szállóigévé lett mondása, hogy a könyveknek iá megvan a maguk sorsa. A Háború és békének rendkívüli sors jutott osztályrészül. Ez a könyv kétszer született, de sohasem halt meg. A második világháború éveiben, amikor a Szovjetunió a hitleri hordákkal vívta élet-halál harcát, újra Tolsztoj halhatatlan művére irányult az emberiség figyelme. 1943 februárjában Churchill felesége írta: „íme egy könyv azoknak, akik meg akarják érteni Oroszország határtalanságát és titokzatosságát”. Ez a „titokzatosság” — a szovjet nép lelkiEgy régi illusztráció: ja. Ettől lesz műve gyönyörű ,élete pedig szerencsétlen” — írta Tolsztoj. Az író felesége, Szofja Andrejevna visszaemlékezése szerint „Lev Nyikolá- jevicsnek egyszerűen nem volt élete; talán csak a vadászat volt kivétel, amit szeretett, mert összekötötte ereje, ez a „határtalanság” Polkonszkij Austerlitz alatt — D. Smarinov rajza. — vjégtelen irtózás attól, amit a háború jelent, attól, ami, Tolsztoj szavaival élve, (.ellenkezik az emberi ésszel és az egész emberi természettel”. Vlagyimir Kornyilov ÍAPMI
