Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-15 / 12. szám

C oldal lHKt. jatltUU 15, CaL.m. tu» Irányítás és közérzet /. Vezetés • Ha egy-egy termelősző. vetkezet belső irányítása rossz, a vezetés hibát hibá­ra halmoz, s bekövetkezik előbb a tagság elhidegülé- se, majd szembeszegülése — rövidebb-hosszabb vizs­gálódás után rájövünk az okokra, azok láncolatát ki­bogozzuk. Mert ilyen hely­zetben harsogóan szembe- Btlőek a problémák. Ám ha az irányítás me­chanizmusa kiegyensúlyo­zott. a gazdálkodás szekere a rendes kerékvágásban halad: akkor sok esetben a megkérdezettek is csak ál­talánosságokban válaszol, nak. ilyenképpen: — Értenek a vezetéshez. — Amit megígérnek, azt teljesítik is. — Az emberek jövedelme jó. elégedettek. így könnyű boldogulni velük. — Jó szakemberek van­nak, akik értik a dolgukat. — Komolyan veszik a szövetkezeti demokráciát. És így tovább. Mindezek önmagukban igazak, vagy legalább is helytállóak le­hetnek. De magyarázatnak nem elégségesek. Legutóbb a kiskunfélegy­házi Vörös Csillag Tsz-ben járva próbáltam az általá­nosságok mögé tekinteni: ebben a szépen és eredmé­nyesen működő kétévtize- des múltú gazdaságban, mi­lyenek a szövetkezeti de­mokratizmus mindennapi konkrét megnyilvánulásai, s ezen túl: milyen a szövet­kezeti gazdák közérzete? A megállapítások nem töre­kednek teljességre, csupán a hatékony irányítás egy­néhány módszerét kísérlik meg ..látóközeibe” hozni. Az 1968-as év zárszám­adó közgyűlésének egyik jeles meghívott vendége felszólalásában így nyilat­kozott: ..Mindept igyekez­nek előre megtervezni. Öröm hallani, amikor fe­lelős szakember a laza ter­vet kifogásolja. A másik jellemző Sajátosság a céltu­datos. következetes és mód­szereit tekintve mélyen de­mokratikus vezetés. Sok közgyűlésen jártunk már,- vezetettek de sajnos, még nem általá­nos, ahogyan itt önök a véleményüket kifejtik.” Közgyűlés és „aprómunkák” A felszólaló valahol a lé­nyegnél ragadta meg a problémát. S ez a lényeg talán' ott jelentkezik, hogy az irányítás nem befejező­dik. hanem csak kezdődik az alapszabályban foglal­tak egyébként jól kidolgo­zott mechanizmusának az érvényesítésénél. Magyarán: az irányítás milyenségéről az mitsem mond. ha évente a négy közgyűlést megtart­ják. De az már igen. ha ott valóban a gazdálkodás alapjait érintő kérdések ke­rülnek megvitatásra. Az el­nök és az ágazatok vezetői a vezetőség előtt is kötele­sek beszámolni munkájuk­ról. A gazdasági életet a vezetőség irányítja. S hogy ennek jól meg is feleljen, a különböző vitás kérdések első fokú elbírálására és a kártérítési ügyek vizsgála­tára úgynevezett vezetőségi bizottságot alakítottak, amely szükség szerint ül össze. Határozatait az el­nöknek sincs joga megvál­toztatni. Ám csak mindezek után kezdődik a szövetkezeti irányítás sok-sok „apró­munkája”. amelyek azon­ban összességükben és egyenként 1s nélkülözhetet­lenek Ezeknek számtalan jelével, megnyilvánulásával találkozni a Vörös Csillag Tsz-ben Előfordulnak az irányítás legkülönbözőbb szintjein, de van egy közös alapjuk, s ez az emberség, az emberi igények és lehe­tőségek figyelembe vétele, szem elől nem tévesztése. Az. hogy mindenkitől anv- nyit várnak, amennyire ké­pességeiből telik, de azt fel­tétlenül el is várják. flz emberség mércéje szerint E sorok írójának alkalma volt részt venni az elnök ál­tal a tagok részére tartott egy-két fogadóórán. Tanul­ságos volt hallani, hogy a legkülönbözőbb típusú em­berek mondják el nagy- nagy bizalommal apró- cseprő gondjaikat, s vár­nak problémáikra megol­dást. S érdemes volt meg­figyelni mindezekre az el­nök reagálását: sohasem azzal kezdte és úgy, hogy mi tilos, mit nem lehet, hanem mindig megpróbált a lehetőségek határáig el­menni. s így az is meg­nyugodva távozott, akinek kívánsága talán nem úgy teljesült, ahogyan arra elő­zőleg esetleg számított. S ami még érdekes és nem kevésbé tanulságos: egyet­len olyan ügyben sem for­dultak az elnökhöz, amely­re maga az alapszabály, vagy éppenséggel a szövet­kezeti törvény is választ adna, csak éppen fel kel­lene lapozni... Pesir Ist­ván elnöknek minden ilyen esetben az emberség mér­céje szerint kell döntenie. A legutóbbi években már a szervezett közvélemény- kutatás lehetőségeire is felfigyeltek. Mint az irá­nyítás egy nagyon haté­kony módjára, amely le­hetőséget nyújt arra, hogy a vezetők ne csak a köz­gyűléseken. de „menetköz­ben” is informálva legye­nek a tagság elképzelése­iről, véleményeiről. Az 1969-es év elején száz köz­véleménykutató lapot küldtek ki a véletlenül „ki­sorsolt” gazdák címére, s ezeken a lapokon azt tu­dakolták: elégedettek-e az előző év gazdálkodásával, hogyan vélekednek az új gazdaságirányítási rend­szerről, javult-e az élet- színvonaluk, elégedettek-e a vezetéssel, a munkadíja- jazással, s mit kellene ten­ni a gazdálkodás fejlődése érdekében. A száz levélből 86 érkezett vissza, termé­szetesen névaláírás nélkül, ahogyan azt a vezetés kér­te. Őszinte, s nem is min­den kérdésre lelkendező válaszokkal. Más „hullámhosszon” Sok módját ismerik és alkalmazzák is a Vörös Csillag Tsz-ben annak, hogy a tagság gondolatá­nak minden rezdüléséről informálódjék a vezetés, s az így kapott tények, vé­lekedések birtokában te­gye meg előterjesztéseit, hozza meg döntéseit. Ám hátra van még a nagy kér­dés: ez az információ­áramlás fordított irányban kellően működik-e? S itt vannak olyan jelenségek, amelyek a szövetkezet ve­zetőiben is aggályt kelthet­nek. Korántsem ott van a probléma, mintha a veze­tők nem tennének meg mindent annak érdekében, hogy a tagságot rendszere­sen. alaposan és a való­ságnak megfelelően tájé­koztassák. Vagyis: az „adó­állomással” nincs baj Ak­kor talán a „vevőkkel”, — vagyis a tagság egészével? Ezt sem lehet így mondani. Valahogyan a közvetítő láncolat nem működik úgy, dhogyan kellene. Még nem találták meg ahnak a mód­ját, hogy — a hasonlatnál maradva — tökéletesen egyeztessék a „leadok” és a „felvevők” hullámhosszát. A gyakorlatban és konk­rétan ez abban jelentkezik, hogy bár a vezetésének a fejlesztést illetően meg­vannak a közgazdasági alapvetésű elgondolásai, de azokat a tagság körében roppant nehéz — hogy a ha­gyományos kifejezéssel él­jünk — „tudatosítani”, Az elgondolások szerkezetét sok esetben még a vezető­ségi tagok jó része sem látja át. Hiányzik ugyanis a köz- gazdasági alapműveltség, aminek egyebek között oka az is, hogy hosszú időt át nem is volt alkalmuk a köz- gazdasági gyakorlat folyta­tására. Bizonyos, hogy itt is elő­re lépnek majd. Bár ez korántsem lesz könnyű és egyszerű. (Folytatjuk) Hatvani Dániel x 25. A következő címre kel­lett átadnia a felkete tás­kát: Bad-Aussee. 36, Unter der Eiche villa. Hans Fer­dinand Maria von Closter. Három hosszú és egy rö­vid csöngetés. A jelszó: Jól befagyott már a tó vize? A válasz; „Majd karácsony után.” Kreutzer szorgalmasan ismételgette magában ezt a jelszót, amely megnyitja előtte az egyik legtitkosabb hadikísérleti telep ajtaját a Stájer Alpok egyik eldu­gott zugában, a Toplitz-tó mellett. A hitleri Németor­szág vezetőinek csak szűk köre: a hadsereg főparancs­nokságának titkos osztálya, a haditengerészet, a kato­nai hírszerzés és a biro­dalmi kémszervezet néhány vezetője tudott arról, ami itt történt a fasiszta ura­lom idején. A legújabb tit­kos fegyver kísérleteiről a Toplitz-tómál levő telep ve­zetői csak Dönitz nagyten­gernagynak, Himmler SS- birodalmi vezérének és magának a führernek tet­tek jelentést. A repülőgép Salzburgban szállt le. Innen a Toplitz- tótól öt kilométerre fekvő Bad-Aussee fürdővároskáig pár órás autóút várt Kreut- zerre és von Borsigra. A századosnak még a berlini repülőtéren a címmel és a jelszóval együtt szóban is­mertették az útvonalat is: „Bécsig repülővel. Innen vonaton Grazon és Bad- Ilasteinen át Bad-Aussee- be.” De senki azt előre nem láthatta, hogy mi történik a századossal a bécsi re- pülőúton. Kreutzer épp azzal fog­lalatoskodott, hogy a táska fogantyúját egy kis acél- lánccal a jobb kezére erő­sítse — a bal már egészen elsenyvedt —. amikor éles fájdalom hasított jobb ol­dalt a hasa tájékába. Mind erősebb lett a fájdalom, s hányinger környékezte. ,.Csaik nem vakbélgyujladás? Na, még csak ez hiány­zott!” — gondolta rémül­ten Kreutzer, g érezte, hogy homlokát hideg verejték veri ki. — Rosszul érzi magát, százados úr? — kérdezte izgatottan suttogva von Borsig, aki korábban az­zal vívta ki Kreutzer elis­merését, hogy pompásan kezelte a fegyvert: Wal- terjéből teljes tárat — nyolc lőszert — pontosan a tízes kör közepébe eresz­tett egy gyakorló lövésze­ten. — Attól tartok, igen — suttogta vissza Kreutzer. s megpróbált erőt venni fáj­dalmán. Von Borsig szaporán a pilótafülkébe ment. Pár perc múlva visszatért. — Ne nyugtalankodjék, minden rendben lesz. Rá­dión a reptérre rendeltem a bécsi SS-kórház mentő­kocsiját. De Kreutzer válasz nél­kül hagyta a közlést, mert agya lázasan kiutat kere­sett, hiszen nem volt joga, még ha élete forog is koc­kán, hogy idegen kezekbe adja a táskát. Másfelől vi­szont magánál sem tart­hatta, hiszen néhány óra múlva a műtőasztalra fek­tetik. Ügy vélte, hogy még itt, a gépen a legveszély- telénebb átadni a táskát útitársának. Kreutzer tehát közölte von Borsiggal a jelszót, a rendeltetési helyet és erőt­len kézzel leoldotta magá­ról a táskát tartó láncot. Max Wakulka az órájára pillantott: a vonata a Ke­leti pályaudvarról fél óra múlva indul. Gyalogosan tíz perc, amíg odaér a kis mellékutcából, ahol nővé­rével, Olgával élt együtt az aprócska lakásban. Max tehát kényelmesen magára öltötte vasútas egyenruhá­ját, fejébe nyomta a tá­nyérsapkát, s vállára kö­penyt terített. Bécsben ilyentájt már hűvösek az esték, ráadásul hosszú út várt rá a Semmering ala- gútján át az Alpokba. Max már jó pár esztendeje járt jegyvizsgálóként a belső­ausztriai gyorsvonatokon. Így hát ő is és a nővére Új feladatok a kiskunsági erdészetekben Ez év január 1-től meg-1 változott a Kiskunsági Ál­lami Erdőgazdaság neve. Üj elnevezése; Kiskunsági Erdő-és Fafeldolgozó Gaz­daság. Bárányt László igazgató­tól azt kérdezem, hogy munkájuk tartalmában mi­lyen változást hozott ez az átszervezés. — A gazdasági reform szülöttének is nevezhetjük ezt az intézkedést, mely­nek az a célja, hogy az er­dőgazdálkodás és a fafel­dolgozás egységesebb irá­nyítás alá kerüljön. A gaz­daság új neve is azt igyek­szik hangsúlyozni, hogy a feldolgozás az eddigieknél nagyobb jelentőséget ka­pott. Átvettük a jánoshal­mi ládaüzemet, amelynek évi termelési értéke csak­nem 20 millió forint. Már annyi megrendelést kap­tunk, hogy örülünk, ha teljesíteni tudjuk. Termé­szetesen elsőrendű fontos­ságúnak tartjuk a mezőgaz­dasági üzemek ellátását, többek között göngyöleg­gel, számítva arra az évről évre visszatérő gondra, hogy nincs elegendő láda a gyümölcs vany a zöldség­féle szállításához E témában felkerestük már a mezőgazdasági üze­meket. Az erdőgazdaság terüle­te százezer hold. A megye északi részétől egészen az országhatárig húzódik, vagyis Kecskeméttől Kele- biáig, 130 kilométer hosz- szan. Ezek az adatok jól bizonyítják, hogy a megye1" legnagyobb részét felöleli. Elsőrendű feladata a ho­mokterületek erdővel tör­ténő hasznosítása. A fel- szabadulás óta ezen a tá­jon körülbelül kétszeresé­re növekedett a fásított te­rület, ami azt bizonyítja, hogy a gazdaság elődei is sokat tettek a homok hasz­nosításáért. — A régi telepítések csaknem felét adja az akác, felszabadulás előtt főként ezt ültették. Ma már úgy véljük, hogy hasznosabb a fenyőtelepítés. Mind a két is megszokta már a gyors készülődést. A vonat csak a szövetsé­gesek bombatámadása után indult el. Max végigment a kocsi folyosóján, s be akart lépni az egyik fül­kébe, melyből vékony ci­garettafüstcsík úsizott ki, de az ajtóban megder­medt: előtte egy SS-tiszt könyökölt félig fekve az ülésen úgy, hogy lábát az ajtónak vetette. így senki be nem léphetett anélkül, hogy föl ne ébressze az utast. A kalauz éles sze­me hozzászokott, hogy föl­mérje, nincs-e valami gya­nús az utasokon, így hát nem kerülhette el figyel­mét a tiszt kezét a fekete aktatáskához kapcsoló fé­nyes acéllánc sem. Max végigjárta a folyo­sót, s benézett valamennyi fülkébe, de teremtett lel­ket sem látott. Végül az­tán elhatározta, hogy kér­ni fogja az SS-tiszt je­gyét, végül is, a szolgálat az szolgálat. Ekkor egy lihe­gő férfi ugrott föl a már mozgásban levő vonatra, s erejét vesztve omlott le a legelső ülésre. (FolytatjukJ fajtának, az erdei és a fe­ketefenyőnek egyaránt megoldott az ipari feldol­gozása. Külföldön is ér­deklődnek e termékek iránt. Esetenként kedvezőb­ben tudjuk értékesíteni a kitermelt ipari fákat a kör­nyező országokban, mint itthon. Ennek oka többek között az is, hogy nálunk a fa feldolgozásának kor­szerű módszerei még ke­vésbé ismeretesek és elter. fedtek. Természetesen ez­zel összefüggésben a hasz­nosítás sem olyan sokolda­lú mint a környező orszá­gokban. Ausztriában sok­kal nagyobb az előrehala­dás e tekintetben, mint ná­lunk, Jugoszláviában is si­keres próbálkozások történ­nek. Ez a téma annál is in. kább időszerű most, mert egyre inkább napirendre kerül a papírgyártás foko­zása, és a bútoripar fej­lesztése. — Megjegyzem: az akác értékesítési lehetősége fel­lendülőben van. A nagy­üzemek korszerű telepíté­seikhez rendelik. Bebizo­nyosodott ugyanis, hogy az akácból készült támrend- szer olcsóbb és legalább olyan tartós mint a beton. Az akácoszlopok iránt kül­földön is érdeklődnek. Beszélgetésünk során vissza-vissza térő téma a gépesítés. — 1968-ban mi alkalmaz­tuk először az országban a bolgár lánctalpas trakto­rokat az erdőművelésben, mégpedig sikeresen. Ta­pasztalatainkat ma már több erdőgazdaság haszno­sítja. Tavalyelőtt tíz. ta­valy már 16 erőgép dolgo­zott új telepítéseinkben. Ezek az univerzális beren­dezések alkalmasak vetés­re, csemeték ültetésére, nö­vényápolásra. Az idén is­mét tízzel gyarapodik ál­lományunk. A gazdaságos- sági számítások szerint ezeknek a gépeknek az ára igen qyorsan megtérül. A feldolgozást könnyíti az idén érkező finn kéreg­tisztító berendezés. A gazdaságban az erdő- művelési munkák csaknem 90 százalékát gépesítették. Több ügyes berendezést maguk készítettek, saját műhelyükben. A gazdaság feladatai kö­zött szerepel a cellulóz- nyár-jelepítés segítése. A program megvalósításában jelentős részt vállalnak. A távlati elképzelések most vannak születőben. Már most látszik, hogy az erdőgazdaság további nagy feladata a teljes homok- hasznosítási program foko­zatos megvalósítása és a fafeldolgozás korszerűsíté­se. K. S. Költenek a galambok A Baromfiipari Országos Vállalat kecskeméti gyárá­hoz tartozó baromfitenyész­tő telepen — Kecskemét határában — költenek a galambok. Első alkalommal foglalkoznak a húsgalamb tenyésztéssel, illetve te- nyészgalamb neveléssel. Nyolcszáz galambtól várnak szaporulatot, s már meg­kezdték a költést. Ezek kö­zül százat Texasból impor­táltak, s az utódokat to- vábbtenyésztésre adják át a galambtartóknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom