Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-14 / 11. szám
4. oldal 1910. Január 14, szerda Együttműködés a termelőszövetkezetekkel A Szikrai Állami Gazdaság árutermelésének zömét a kertészeti termékek adják. Ezerhatszáz hold nagyüzemi szőlőültetvényükről évről évre magasabb hozamokat szüretelnek. A gazdaság gondoskodik a termés feldolgozásáról, sőt a környező termelőszövetkezetekkel együttműködik. Eszerint a gazdaság a szövetkezetek termésének egy részét feldolgozza, tárolja, sőt palackozza is. A tiszta nyereség felerészben a gazdaságot, felerészben a termelőszövetkezeteket illeti. Hatezer hektoliter bor szakszerű kezelését, tárolását vállalta az említett feltételekkel a gazdaság. Több termelőszövetkezet borpalackozásra is kötött megállapodást. A vállalatok belső harm Infralámpák alatt gyorsan száradnak a palackok. A kiváló szikrai borok itthon és külföldön egyaránt ismertek. Most még a házilag készített berendezés2890 új mesterember A KIOSZ összesítése szerint a különböző kisipari szakmákban tavaly összesen 2890-en tettek sikeres mestervizsgát. A jelentkező jóval több volt, körülbelül 15Ö0-an azonban nem feleltek meg a növekvő követelményeknek, így a mesterlevelet sem kaphatták meg. Az országban tavaly 270 mestervizsga-bizottság működött, számuk az idén né- hánnyal nő, mert a filmnyomó, a kendőfestő és -készítő a műanyagkészítő- és feldolgozó, valamint a vegyicikk-készítő szakmákat is képesítéshez kötötték, így az önálló kisipari tevékenvséghez a mester- vizsga itt is kötelező. A leendő mesterek felkészülését a KIOSZ valamennyi szakmában előkészítő tanfolyamokkal segíti. A mestervizsgára azok jelentkezhetnek a KIOSZ- nál, akiknek szakmunkásbizonyítványuk van és a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése óta legalább hároméves szakmai gyakorlattal rendelkeznek. Meghatározott feltételekkel ezek hiányában is engedélyezheti az első fokú iparhatóság a mestervizsga letételét. KISZ-isták részvétele a gépjármű- programban Az MSZMP KB határozata alapján a Kiskunmaj. sai Gépjavító Vállalat részt vesz az országos gépjármű, programban. A vállalat KISZ-istái elhatározták, hogy felszabadulásunk negyedszázados jubileuma tiszteletére munkaverseny felajánlást tesznek. Vállalták, hogy tervüket 105 százalékra teljesítik, s a minő. ségi munkára is fokozottabban törekednek. Vállalásukat valamennyi járásbeli KISZ-alapszervezetnek megküldik,. sei dolgoznak, de rövidesen megérkezik a teljesen automata francia berendelés, melynek segítségével étszeresére lehet emelni teljesítményt. Ez a pa- ckozó alkalmas lesz az alok szénsavval történő ásítására is. Ily módon hetővé válik, hogy az ed- gi 12 ezer hektoliter he- ett az idén már 20 ezer jktoliter kerüljön palac- jkba. * Bal oldalt: Az új, kétli- :res, fonott kosárkákban irgalomba kerülő palackból mutat néhányat zomju Mária szakmunkás, emcsak a tartalom a fon- is, hanem a csomagolás is. fogyasztók már többször érték a gazdaságot, hogy hagyományos palackokon Ívül kétliteres üvegekben hozzanak forgalomba a innyű homoki borokból, ’ásztor Zoltán felvételei) Két esztendő telt el az új irányítási rendszer bevezetése óta. Elegendő icő ahhoz, hogy — ahol kell, ott feleszméljenek. A népgazdaság eredményed ismertek. 1969-ben a nemzeti jövedelem hat, az ipari termelés négy, a mezőgazdasági öt-hat százalékkal haladta meg az 1968. évi szintet. A vállalati eredmények — az ott dolgozókat, s a felügyeleti hatóságokat kivéve — már nem ilyen közismertek, ritkán kapnak a népgazdaságéhoz hasonló nyilvánosságot. Van, ahol örülnek ennek. S nyomós okuk van rá... A reform megindította változások ma még legkevésbé a vállalatok kapuin belül, az ún. belső mechanizmusban észlelhetők. A termelő és szolgáltató gazdasági egységek többsége eddig csupán a makroöko- nómiai méretű változások követésére volt képes, s a mikroökonómiára, saját portájára kevésbé ügyelt. Igaz, egy-egy vállalat tevékenysége nagymértékben függ a szabályozó rendszer működésétől, az adózás, hitelezés, anyag- vásárlás és késztermék-kibocsátás formáitól, de legalább ilyen mértékben függvénye annak, hogy létezik-e a termelés és ügyvitel egész szervezetében harmónia, vagy legalábbis törekvés ennek létrehozására, avagy a diszharmónia, a szabálytalan, meg-megakadó működés, a kapcsolatok hiánya, az összefüggések elhanyagolása jellemzi az adott gazdasági egységet. Okos embernek tartanánk-e azt, aki benevez a súlyemelő versenyre, amikor a karja törött? Ami képtelenségnek tűnik így, nem is oly nagy képtelenség a gazdasági életben. Megtörtént például, hogy korszerű, automata megmunkáló gépsort vásárolt kemény valutáért az egyik „Barátságunk csak erősödhet A fenti címmel jelentetett meg gyűjteményt a Krími Kiadó. A hetvenol- dalas könyvecske a krími területen és a Bács-Kis- kun megyében élő emberek barátságának összetevőiről szól, bemutatja megyénk gazdasági, valamint kulturális fejlődését. A Szerzők újságírók és pártmunkások. A barátság évszázadokra visszanyúló történetét Sávolt Béla elemzi, az alaposság izgalmát nyújtva. Ahogy a szimferopoliak látják — röviden így jellemezhetnénk A. Vatleceva írását, aki Szimferopol és Kecskemét testvérvárosi „szövetségének” létrejöttét, az üzemek és iskolák szép kapcsolatainak kifejlődését eleveníti fel. Bács- Kiskun gazdasági eredményeit, az egészségügyi ellátás vívmányait F. Tóth Pál foglalja össze. Egy nálunk tett látogatása kapcsán az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben szerzett benyomásait V. Kirjusin nyújtja át, az olvasóknak. Kifejező — Barátság znácsit druzsba — címet adott jegyzetének V. Bobasinszkij a Krím- szkaja Pravda főszerkesztője, aki a homok hasznosításával, a kertészkedés térhódításával járó változásokat villantja fel. A szovjetunióbeli aspirantu- rán levő dr. Weither Dániel Kecskemét városiasodását mutatja be. A me gyeszékhely felszabadításában elévülhetetlen érdemeket szrzett A. Kovtun tábornok három újabbkori látogatásának élményeiről számol be avatott tollal. A gyűjteményben szereplő felvételeket — nevezetességeink, portrék a két város díszpolgárairól: A. Kovtunról és Imre Gáborról — Tóth Sándor készítette. Megyénk bemutatása az alaposabb megismerés révén jó szolgálatot tesz barátságunknak, ami „csak erősödhet” a jövőben. I (Szimferopol. 1969.) H. F.1 üzem. Felállították, dolgozni kezdett, dörzsölte a „vezérkar” a kezét: ez igen! Ünnepség, bankett, s másnap ... másnap leállt a gépsor. Le, mert a nagy lelkesedés, tervezgetés közben „elfeledték”: a gépsornak az edzőüzem adja az anyagot. Az öreg, elavult, ilyen feladátot ellátni képtelen edzőüzem. Ahol az automaták igényelte fél- készterméknek csupán felét képesek előáll!tahi! Primitív hiba, a nevetségesség határát súroló baklövés? Az. Ám az üzem számára drágán megfizetett tandíj volt ez, hogy megtanulják: a termelés belső harmóniája, e harmónia zavartalansága, elengedhetetlen. A vicclapokba kívánkozna az az eset is — ha nem tény lenne —, amikor az országos nagy vállalat egyik gyáregysége olyasmit importált, amit ennek a vállalatnak a másik gyáregysége belföldre és exportra egyaránt készített... Szószaporítás lenne a példák további sorolása, hiszen — ha nem is ennyire kihegyezetteket — majd- mindenki sorolhat hasonlókat a maga tapasztalataiból. Tagadhatatlan, hogy a vállalatok ilyen irányú cselekvésének útjában sokféle akadály állt, s található ma is — ezek egy része ráadásul nem tőlük, hanem kívülálló tényezőktől függ —, de a kívánatosnál lassúbb a már ma elhárítható akadályok legyűrése. Kevés vállalatnál alkottak tiszta, torzulásoktól mentes képet a rendelkezésükre álló anyagi, műszaki, személyi feltételekről. Ez, a tiszta kép megalkotása az első, nem mellőzhető feladat. Tudni kell: meddig terjednek említett lehetőségeik, mi az amit kockázat mentesen, amit kockázattal tehetnek meg, s amit semmiképpen nem vállalhatnak el. Felkutatni a belső egyensúly zavarait keltő gócokat — például a szerszámgyártás gépi vagy személyi kapacitáshiányát, az energia- ellátás, gőzszolgáltatás szükségesnél kisebb csatornáit stb. — a termelés egészét, mint folyamatot áttekinteni, s feltárni azokat a pontokat, ahol túl sokáig vesztegel az alkatrész, s félkésztermék, mindez elengedhetetlen. Elég, ha a próbateremben „szűk a keresztmetszet”, megáll a gyár termelése. Elég, ha egyetlen alkatrészgyártó üzem, műhely ftem képes felvenni az új tempót, megáll a végsze- relde, bár csak egy, néhány forintos értékű alkatrész hiányzik. Fejetlenséget okoz, ha az anyagkönyvelés nem nyújt biztos adatokat, mert kaotikussá válik az anyagbeszerzés, a termelőegvségek közötti szétosztás ... Ahány egység, annyi lehetőség. Ezért szükséges az ipari szervezet minden alkatelemeinek ritmusban, szinkronban, belső harmóniában dolgoznia. Ezért csakis az a vállalati szervezet állhat biztosan a talpán, ahol a termelésirányítás folyamatosa képes mindent előterem teni 1 — energiát, alapanyagot, szerszámot stb. —, ami zavartalan működéshez szükséges ... A belső harmónia: az életműködés kiegyensúlyozottsága, az egyensúly pedig a biztonság érzete. Miért ennyire hangisúlyos ez? Azért, mert a negyedik ötéves terv országos irányelveinek kidolgozásával együtt a vállalatoknál is készülnek a távlati térvek. A holnapot megjejölni a ma alapos ismerete nélkül lehetetlen. Áhíbani a holnapi egyensúlyt, s ma bukdácsolni, kívánni a holnapi sikereket, de feloldatlanul hagyni a mai feszültségeket több, mint illúziókergetés. S az ilyen hibák következményeit ma már egyre teljesebben a vállalatok viselik! . A belső harmónia megteremtése, vagy legalábbis optimális megközelítése tehát gondoskodás a jövőről. Ügy is mondhatnánk: kollektív életbiztosítás ... M. O. I módszer nem követendő Evekig remekül működő autőszifonunk felmondta a szolgálatot, s hosszas rázogatásra, ütü- getésre, is csupán egy pohárnyi szódavizet hajlandó kiadni. Aztán már csak szivárog, de azt kitartóan és az utolsó cseppig. Próbáltuk házilag megjavítani, kísérleteztünk új tömítőgyűrűvel, szívószállal és tűvel, teljesen eredménytelenül. Barkácsoló ismerősünk a patronok minőségében látta a hiba okát. Tanácsára tehát két patron szénsavat csavaroztunk a szifonba. Ettől aztán sis- tergett, fortyogott és minden maradt a régiben. Mindezek után úgy döntöttünk, hogy szakemberre bízzuk a javítást. Kecskeméten, az Arany János utcai GELKÁ-nál udvariasan közölték, hogy ők nem foglalkoznak szifonjavítással. Emlékeimben felderengett, hogy a Kéttemplom közben egy háztartási gépjavító üzlet működik. Nyomban vittem a köhö- gős autószifont hozzájuk. Amikor beléptem a helyiségbe, egy kartársnő hátat fordítva adminisztrált. Köszönésemet, nem fogadta. Ezután percekig várakoztam, de nem szólt hozzám. Nagyon udvariasan kérdeztem meg, hogy autószifon-javítást vállalnak-e. A kartársnő nem nézett fel, csupán átkiáltott a másik helyiségbe: vállalunk szifonjavítást? Nem! Csattan vissza egy érces férfihang. Miután ennyi figyelmet szentelt a „kedves vevőnek” — visszasüppedt a papírok közé — részéről az ügyet befejezte. Bevallom, rosszul esett ez a bánásmód. De megvigasz- talódtam: reménykedem abban, hogy elhozzák egyszer ide az ifjú kereskedőket okulni: vevőkkel ilyen módszereket alkalmazni SZIGORÚAN TILOS: S. K.
