Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-02 / 279. szám

1969. december 2, kedd 5. oldal Meggyőzés - segítés A tehetséges munkás-paraszt gyermekek továbbtanulása érdekében Közoktatáspolitikánk alap­vető célkitűzése, hogy se­gítse a fizikai dolgozók te­hetséges gyermekeinek kö­zépiskolai és egyetemi to­vábbtanulását. E fontos kultúrpolitikai feladat meg­valósításhoz járult hozzá a SZOT titkárságának októ­berben megjelent határoza­ta, amely megyénkre is ki­terjesztette a középiskolai és egyetemi előkészítő szak­körök szervezését. A titkársági döntés 35 ezer forint központi támo­gatást ad a szakkörökkel kapcsolatos kiadások fede­zésére. Ezenkívül szakkö­rökként 2 és fél ezer forintot igényelhetnek a megyei ta­nácsok művelődési osztá­lyától azok a kulturális in­tézmények — elsősorban művelődési otthonok — amelyek e fontos feladat megoldásában közreműköd­nek. Az új lehetőségeket tekin­tetbe véve a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa, a me­gyei tanács vb művelődés­ügyi osztálya, valamint a Pedagógus Szakszervezet megyei bizottsága úgy hatá­rozott, hogy az előkészítő szakköröket januárban megindítják, g az oktatás májusig tart. Az idei tan­évben két típusú szakkör működik az iskolákban, il­letve művelődési otthonok­ban. Az általános iskolák nyolcadik osztályosai szá­mára szervezik meg a gim­náziumi előkészítő szakkört, a középiskolák negyedik osztályosainak az egyetemi előkészítő szakköröket. Az utóbbiak az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsész- és természettudományi ka­rára, valamint a közgazda- sági, a műszaki és orvos- tudományi egyetemre készí­tik fel a tanulókat. A szervezésben részit vesznek az érintett iskolák igazgatói, a KlSZ-szerveze- tek és a szakszervezeti bi­zalmiak is. Körültekintő szervező és felvilágosító munkára lesz szükség. Az arra érdemes tanulókat gondos válogatás után le­het csak felvenni a szak­körbe, figyelembe véve az osztályfőnök és a KISZ- szervezet véleményét. Sokat segíthetnek a SZOT-határozat végrehaj­tásában a munkahelyen dolgozó mozgalmi szervek, elsősorban a szakszerveze­tek, amelyek szoros, kap­csolatban vannak a dolgo­zókkal A mezőgazdaságban dolgozó szülők esetében a pártszervezetek, a Hazafias Népfront bizottságai és a nőtanács illetékes szervei segíthetik a pedagógusokat a felvilágosító munkában, a tehetséges munkás- és parasztgyermekek kiválasiz- tásában. A pályaválasztási propa­ganda során arra is , rá kell világítaniuk a peda­gógusoknak, hogy a mun­kás- és parasztszülők gyer­mekeiről való fokozott gondoskodás egyben a mun­káshatalom erősítését is je­lenti, a továbbtanulás le­hetősége pedig nem csupán az egyéni karrier kezdete, hanem egyben elkötelezett­ség, felelősség is az egész dolgozó társadalom iránt. Urbán Pálné IJj élmény Kunbábony amolyan fé­lig falu, félig tanyavilág. Szétszórt házak Kunszent- miklós és Kunpeszér kö­zött a romantikus kunsági tájban. Tanyai iskola, alig meg­közelíthető gépkocsival a girbe-gurbán kanyargó, gödrös, vizes út miatt. A telet jelző, sivító szél belemar az aprócska gye­rekek arcába, ám ők nem törődnek ezzel: rohangál­nak kipirult arccal az ud­varon. Nekik mindegy, május van-e vagy vad no­vember. A tanítónő a szünetet is kihasználja a nevelésre: bent beszélget egy-két ap­rósággal a tanteremben. Szép, új tévékészülék a sarokban. — Most kaptuk — mondják büszkén a gyere­kek, Harmadikosok.-' — Néztétek már a mű­sort? — Néztük. — Es mit láttatok? Mi tetszett legjobban? — Hogy hogy csinálják az autóbuszt Nekem az Mihályi tetszett mondja Erzsi Az egyik fiú, Kiss Jan­csi így válaszol: — Azt is láttuk, hogy kell szépen verset monda­ni — Nekem az időjárás­jelentés tetszett! — csicser­gi Czigler Évi. — Kitől kapták a tévét? — kérdezem a tanítónőtől. — A Budapesti Vegy­ipari Kutató Intézettől. Higgye el, nagy volt az öröm nálunk. Olyan ked­vesek voltak, eljöttek be­szerelni, felmásztak a te­tőre, elmagyarázták a ke­zelését. Nézem a gyerekeket és arra gondolok: régebben — de még ma is olykor — ré­mes dolgokat lehetett lát­ni, olvasni a tanyai isko­lák elmaradottságáról, si­várságáról. Itt nyoma sincs ilyesminek. Szép a tante­rem, megvan a szükséges felszerelés, jólöltözöttek a gyerekek. És egészségesek, vidámak, elevenek. A na­pokban egy városi isko­lában voltam. Nem érzem most a különbséget. V. M. A forradalom városában I. Aranytornyok között Leningrad, ámulnivaló helye a földkerekségnek, Balti-tenger legszebbik gyöngyszeme, forradalmak és megpróbáltatások vérvö­rösétől csattog az északi égbolt Járkálok a novem­ber eleji télben, könnyel­műségből csak átmeneti kabátot hoztam magammal s alatta meleg pulóver véd a sarki jeges széltől. Hosz- szú kilométerek maradnak mögöttem a déli városrész Győzelem parkjától — az itteni Metro-állomás lapos, sátorszerű épületétől — a vasszínű vizű Néva Kirov- hídjáig, amelynek két kö­zépső pillére között a hu­szas évek egyik bátor szov­jet pilótája átrepült a mos­taniakhoz képest komiku­sán esetlen gépével, s mindenképpen csak centik választották el egyfelől a hídszerkezettől, másfelől a víztükörtől. Lágy. alig ész­revehető ívben meghajlú palotasorok a bájos. Velen­cét idéző csatornák partján, művészi kerítésrácsok, csip­keszerű vasvirágokkal, griffmadarakra emlékeztető mesebeli kőlények fogják szájukba a feszítő láncot» amely a Mojka folyócskán átívelő hidat tartja, s amely létesítmény csak egyike a város több mint 600 hídjának, hiszen ez itt a Néva deltája mind a földrajz, mind a baedecker szerint s eképpen számon tartanak 67 folyót összesen. Jóleső ír a zsongító tu­ristafáradtságra, amely már az első napon elönt a min­dent látni- és tudniakarás jegyében, hogy nem kell folyton a tudatomba vés­nem az önmagam számára szóló figyelmeztetést: em­ber. nézz jól körül, minél nagyobb halom élményt gyújts össze, mert az em­beriség történelmének egyik legnagyobb centrumába jársz, s ki tudja mikor lá­togathatsz ide újból..: Nem, erre nincs szükség, hiszen érzékelésem minden idegszálán átvibrál a fel­ismerés: olyan helyen va­gyok, ahol több mint 250 éve, vagyis amióta Nagy Péter cár az északi hábo­rú során a Finn-öböl tájé­kát elhódítva a svédektől, ablakot vágott Európa felé maga a nagybetűs Történe­lem zajlik. Ha csak a Nagy Októberig ívelő időt vesz­házakban élte. s önön lel­kűkkel tusakodó regény- hőseit is folyton szögletla­kásokba helyezte el vagy „költöztette” ilyenekbe. Aranyban megcsillanó tornyok szolgálnak meg­annyi tájékozódási pont­Korunk szimbóluma a Néva pariján: atommodell, mint emlékmű. szűk is szemügyre, nincs az orosz évszázadoknak olyan kiemelkedő alakja — akár politikában, akár tu­dományban, akár iroda­lomban és művészetben —. akinek neve így vagy úgy ne kapcsolódnék Szentpé­tervárhoz. Cárok és dekab­risták .. Narodnyikok és bolsevikok... Puskin. Go­gol, Herzen, Gorkij, Csaj­kovszkij ... A felsorolás több mint hézagos. Gondol­junk csak Dosztojevszkijre, akiről itt hallottam, hogy hányatott életét, legalábbis amikor éppen nem volt száműzve, folyton sarok­ként, köztük az Admirali- tás kecses aranytűje, amely négy-öt utcának is a ten­gelyébe esik, aztán a Vér- megváltó-templom keleties hagymagumó burjánzása, a Kazányi templomnak a Nyevszkij sugárútba éke­lődő félkörívű klasszikus oszlopsora — a templom­ban hatásosan berendezett vallástörténeti és ateista múzeum van — és a Forra­dalom ünnepe előtti forga­lom a sugárút üzleteiben, áruházaiban, fagyláltáru- sok a járda szélén, s alant a 30 méter mélységben szá­guldó metró-szerelvények, ahol a csomóponti állomé­Á békegalamb üzenete M ost huszonöt éve. Ve- talmas figura. Alobogósze- csés felől dübörgött mű mester a lámpavilág- a rettenettel és a sóvár ban álló asszonyra muta- reménnyel terhes decem- tott, nekem magyarázva, béri alkonyat. Sötét volt Hangsúlyozta a szót: már. A pesti bérház ud- — Az ötödik, vari földszintjén, gyérvi- A szervezkedő kis ellen- Üágítású • műhelyszobában állási csoport ötödik tagja kezdetleges, titkos kis terv- volt a nő, aki odalökte az ixjzot írutatott a fiatal asztalra a Mausert. Azután mester és magyarázott halk, elköszöntünk a szoba bór- de fanatikusan lobogó sza- lőjétőL , vakkal. Mentünk a Teréz körút Egyszerre felpattant az felé. A nő elbeszélte, hogy ajtó. Bekötött szemű, sihe- férje pár év óta halottit, der Szálasi-pribéket taszí- idősebb fia elesett Voro- tott befelé a harmadik- nyezsnél, a „kicsit” pedig emeleti órássegéd. Utána a leventét, elhurcolták a egy szürkés hajú asszony németek, lépett be, kezében ormot- — Végigküzdöm az el- lan nagy Mauser-puskával, lenállást — mondta. — Az- amit a zöld karszalagos után meg, ha még élek, ha fráter kezéből csavart ki. vége lesz már minden bor- — Ez a féreg az imént za 1 omn ak, ha felszabadu­ld; a belső Podmaniczky ut- lunk és mar mozoghatunk, cában leütött a puskával megindítom, megszervezem egy idősebb férfit. — Ke- a nők küzdelmét Magyar- mény szóval így mutatott országon, a világbekéert! a nő a megrökönyödött si- Olyan hittel mondta ezt, hederre. Mint később meg- mintha benne volna min- tudtuk, az ismert jókedvű den erő a nagy munkára, színházi kritikus, a köny- ... Azután elmúltak a nyed hangú költő, Endrődi borzalmak; Felszabadul- Béla volt a leütött ember. tunk. Amint lehetett, be- A Szálasi-fickót az órás gyalogoltam Mátyásföldről lecábálta a műhelyszoba Pestre (közlekedési eszkö- háteó ajtaján át a pincébe, zök még nem hordtak ci- ahol már volt egy ilyen ár- vílt) — 6 bent, barátom kis műhelyében találkoztam cepdót? S felfogja a jeten­megint az ,,ötödik”-kel, a tőségét? ... Ha mindezek- nagy, szigorú tekintetű nő- ről a mi nagy dolgainkról veL többet akar tudni, jöjjön el — Megindítottam a moz- szombaton délután a Lili- gaimat — szólt kategorikus om kávéház különtermébe: biztonsággal — Meg fog- csodákat fog hallani! juk csinálni, összehozzuk, Elképedve, s kissé talán megteremtjük az asszonyok meg is ütöd ve búcsúztam világmozgalmat. el a lobogó szemű asszony­Talán kérdeztem vala- tói, az ellenállási csoport ■ mit a programról, ötödikétől, aki életét órán- már nem emlékszem, de ő ként kockára dobta, s aki lelkesülten magyarázott: ilyen hallatlan fanatizmus­— Biztos tudomásom van sál lihegett a világbéke róla, hogy a németországi fantomja után. Szombat óvóhelyek zugaiban, ezer és délután persze nem men- ezer sötét mélységben asz- tem el oda, s később is szonyi suttogó propaganda mindig más irányba veze- kószíti elő a nagy, fórra- tett nehéz utam — de dalmi békepártot, s ugyan- 1946. március elején reggel ezt cselekszi minden nem- a ceglédi piacon ismét zet sokmilliónyi asszonyné- szembe jött velem az asz- pe. Anyák, hitvesek, szere- szörny, az „ötödik” — a tők, nének és húgok milliói magasra emelt fejű asszony­lépnek be a mi nemzetközi próféta, a világbéke lángo- békefrontunkba —, s ha ön- ló pallosa. Nadrágban, bá­nok csak egy csöppnyi fan- kancsban, bekecsben, férfi- táziája van: el tudja kép- sapkában jött, kopott har- zelni, lehet-e olyan erő le- cos: hátán batyu, kezében het-e a dollármilliárdoknak batyu, de ahogy meglátott olyan ereje, amely a világ és felismert: szép magas asszonyainak ezzel az el- alakja könnyedén meglen- szánt és roppant akarattö- dűlt, arca felragyogott, szá­megével szembeszállhat? ján megjelent a szomorkás ... A népek tragédiáit fér- mosoly: fiszellemek zúdították az — Béke, béke, barátom! emberiségre, s férfimilliók — nyújtotta kezét a vi- hajtották végre, mióta a vi- szontíátás örömével. — lág világ. A békét, a dől- Francia, holland, orosz, né- gozó népek békéjét pedig met, angol, hindu nagy nő- most már egy példátlan ará- vezérekkel levelezek... Mi nyú világszervezettel meg vagyunk a világ békéjének fogják teremteni a nők! Ér- fundamentumrakód... A ti ön ezt a kolosszális kon- mi művünk lesz az árok b&oe országa a Földön, a dolgozó népmilliók békés országa... Zengő hangon beszélt,... majd elment, s én néztem utána, néztem a batyu alatt enyhén előreívelő alakját, amely előttem az­óta is az ideális béke-esz­ményt szimbolizálta. Most pedig, 1969 egy na­pos őszi délutánján, a bu­dapesti nagy köztemető tar fái alatt találkoztam egy vörös virágos fekete kopor­sóval. Asszonyok kicsiny serege kísérte a sír felé. A koporsóra az ő neve volt írva, az ellenállási csoport ötödikének feledhetetlen ne­ve: Kulcsár Béláné. Csatlakoztam a gyászme- nethez, s megtudtam, hogy halála pillanatáig a pe­remkerületi béketábor lo­bogó őrtüze volt Barátnő­je és szobatársa egy zilált írású kis levélkét mutatott: — Ez is ottmaradt ágya mellett a kiömlött Tardil- tabletták alatt. Í me az írásos hagya­ték: „Golda Meir- nek, Izraelbe. „S a levél szövege: „Eine Sterbende schreibt Ihnen, dass wenn Siegen wollen, müssen Sie Frieden bilden.” Magya­rul: „Egy haldokló üzeni önnek, hogy ha győzni akar, békét kell kötnie.” Ez volt a „békegalamb” utolsó üzenete. Simonba György sok megállóhelyeit mozgó­lépcső-rendszerek és gigan­tikus folyosók kötik össze. A Dekabristák terének közepén, mintha a Néva fe­lé ugratna, áll I. Péter lo­vas szobra, amely alkotást — a francia Falconet-t II. Katalin idejében és meg­rendelésére készítve — Puskin is megénekelt Bronzlovas című versében. A második világháború ide­jén, a 900 napos náci blo­kád alatt ez a szobor, a vá­ros sok más örökbecsű al­kotásával együtt a föld­ben elrejtve pihent, az Izsák székesegyház arany­kupoláját fekete festékkel mázolták be. hogy ne szol­gáljon könnyű célpontul a 15 kilométerre levő ellen­séges ágyúknak, nyáron a hatalmas parkokban zöldsé­get termesztettek hogy így enyhítsenek valamelyest a gyötrelmes éhségen, de a té­li 40 fokos hidegben, holott tüzelő éppúgy nem volt, mint élelem, egyetlen fát sem vágtak ki. inkább a bútorokat rakták a tűzre. Ezzel a várossal ismerke­dett öt napon át az IBUSZ által szervezett turistacso­port. amelynek e sorok író­ja is tagja volt. Az útról készített beszámolósorozat csak kísérlet arra hogy a futó benyomásokat egysé­ges képpé kerekítse (Folytatás következik) Hatvani Dániel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom