Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-31 / 302. szám

8. oldal 1909. december 31, szerda A VILÁG lélek­számra második leg­nagyobb országából, Indiából fontos ese­ményt jelentettek a hírügynökségek. Be­fejezte munkáját az Indiai Nemzeti Kong­resszus Párt 73. kong­resszusa, amely ér- /énytelenítette a mi­niszterelnöknek, Indira Gandhinak pártból való kizá­rását és megerősítette a jobboldali Nidzsalingapának, a párt elnöki posztjáról való leváltását. Óriási és a dolog természeténél fogva hullámzó harc folyik Indiában a haladás erői és a maradiság hívei között. A váltakozó sikerű küzdelemben az elmúlt hónapokban —- prog­resszív reformjavaslatainak megvalósításával (bank- államosítások stb.) — Indira Gandhi miniszterelnök­asszony értékes pontokat szerzett. Majd úgy tűnt, hogy a reakciós szárny tör előre, amidőn Gandhi asszonyt kizárták saját pártjából. A miniszterelnöknek azonban eltökélt szándéka, hogy folytatja a küzdelmet népe el­maradottságának felszámolásáért. Indira Gandhi a ha­ladás rendíthetetlen híve, s nem adta fel a harcot. íme most ismét az ő'javára billent a mérleg. A MINISZTERELNÖK-ASSZONY egyébként az In­diai Nemzeti Kongresszus Párt Bombayban véget ért kongresszusán szólt India és a Szovjetunió kapcsolatai­ról. India ugyanolyan politikát folytat a Szovjetunió­val, mint más országokkal. Nem egyszer megtörténik, hogy India és a Szovjetunió hasonló álláspontra he­lyezkedik. Ennek az az oka, hogy a két ország olyan lényeges nemzetközi kérdéseket, mint a gyarmati rend­szer maradványainak felszámolása, a vietnami, vala­mint a közel-keleti konfliktus békés rendezése, hason­lóan ítél meg. Ezzel a kijelentésével a kormány a po­litikáját támadó jobboldali politikusoknak válaszolt EGY MÁSIK ázsiai hír Agnew-nak, az Egyesült Ál­lamok alelnökének Fülöp-szigeti látogatásáról számol be. Reakciós beszédeivel magának hirhedt nevet szer­zett alelnököt nem fáklyás menettel fogadták Manilá­ban. Tüntető diákok több bombát dobtak kocsija felé, s az egyik mindössze néhány méterre robbant az ame­rikai vendégtől. Több száz gumibottal és könnygázgrá­náttal felszerelt rohamrendőr tudta csak szétoszlatni Agnew, s a személyében képviselt amerikai imperia­lista politika ellen tüntető Fülöp-szigeti tömeget. TOVÁBBRA is a nemzetközi érdeklődés középpont­jában van a francia kikötőből „megszökött” öt hajó ügye. Nemcsak az arab országok sajtója írt felháboro­dással a cherbourgi kikötőből hamis papírokkal ki­csempészett öt hadihajó ügyéről, hanem élénken fesze­geti a dolog kulisszatitkait a francia sajtó is. Bár a hivatalos állásfoglalás a francia minisztertanács mai ülése után várható, a francia lapok újabb leleplezése­ket közölnek. A Figaró keddi számában arról ír, hogy az Izrael által rendelt tizenkét ágyúnaszád közül a most utóbb eltávozott öt hajó előtt már másik kettő is ille­gálisan hagyta el a cherbourgi kikötőt, s a gibraltári szoroson keresztül Izrael felé hajózott el. Az ügy akkor még nem került nyilvánosságra és a francia kormány megelégedett egy enyhe tiltakozássaL EGYRE nyilvánvalóbbá válik, hogy a hajókat nem az izraeli titkosszolgálat szöktette meg, hanem a francia kormány adta hozzájárulását egy diszkrét akcióhoz, amely a kormány által kívántnál nagyobb nyilvánossá­got kapott. S mindez éppen olyan időpontban történt, amikor Franciaország mindjobban közeledik az arab világhoz, Pompidou elnök nemrég küldte el kormá­nyának egyik tagját Kairóba. Egy tény: Izrael nem tudta volna kicsempészni az öt hajót a francia hivata­los szervek cinkossága nélkül. K. A. Életbe lépett a tűzszünet A kubai forradalom évfordulója A DNFF újévi tűzszü­nete hétfőn, magyar idő szerint 18 órakor lépett életbe. Noha az úgyneve­zett „szövetséges csapa­tok” — az amerikaiak és a dél-vietnami kormány­egységek csak szerdán dél- előttől szüntetik be a har­ci tevékenységet, a hírügy­nökségek csak szórványos csatározásokat jelentetek Dél-Vietnamból. , A dél-vietnami nemzet- gyűlés engedve a kormány nyomásának, kedden reg­gel megkezdte a vitát an­nak a három képviselőnek a mentelmi jogáról, akiket Thieu elnök és a kormány A görög csendőrség ked­den a kora reggeli órák­ban közölte, hogy az öt hadihajó több ismeretlen nemzetiségű hajó kíséreté­ben . hétfőn este elhaladt Khania Dél-Egei-tengeri sziget mellett és Izrael felé tart. A Khania-sziget gö­rög tengerészeti támasz­pont nem volt hajlandó megerősíteni a csendőrség jelentését a hajók áthala­dásáról. Politikai megfi­gyelők véleménye szerint a görögországi katonai rendszer nem kíván bele­keveredni az ügybe. A gö­rög kormány szóvivője hétfőn este közölte, hogy a naszádokat nem látták Á Pravda keddi vezér­cikkében összegezve az 1969-es év eredményeit, megállapítja: A szocialista világrendszer. a nemzetkö­zi munkásosztály, minden forradalmi erő bebizonyí­totta. hogy fokozódó mér­tékben éppen ő határozza „kommunista tevékenység­gel” gyanúsít. * 86. születésnapját ünne­pelte Cyrus Eaton ismert amerikai üzletember, aki nemrég tért vissza Hanoi­ból, Eaton sajtóértekezle­tén hangsúlyozta, hogy az amerikaiak győzelme Viet­namban utópia. Cyrus Eaton hangoztatta, a há­ború gyors befejezésének egyetlen módja az ameri­kai csapatok mielőbbi és teljes kivonása. Javasolta, hogy az amerikai kormány két hónapon belül vonjon ki százezer katonát Dél- Vietnamból, a többit pe­dig 18 hónap alatt hozza haza. letve azok közelében. A kairói lapok a hajók­kal kapcsolatban élesein támadják Izraelt és az Egyesült Államokat, de tartózkodnak Franciaor­szág mindennemű bírála­tától Mind az Ál Gumhurija, mind az Ál Akhbar ártól ír, hogy az öt hadihajó „az amerikai VI. flotta védel­me alatt” halad Izrael fe­lé, s hogy az ügy „Fran­ciaország szuverenitásának megsértését jelenti.” Mind­két lap hangoztatja, a ha­jók ügye bizonyítja, hogy 1 Izrael nemcsak a Közel- Keletet, hanem az egész nemzetközi közösséget ve­szélyezteti. meg az emberi fejlődés fő irányát. A múló év eseményei is­mét megmutatták, helyte­lenek azok az imperialista számítások, hogy megnye­rik a huszadik század tör­ténelmi csatáit, letaszítják a szocializmust a nemzet­A kubai forradalom II. évfordulóját ün­nepli a haladó világ. Ti­zenegy évvel ezglőtt, ja­nuár 1-én 90 kilométer­nyire a legerősebb és legagresszívabb imperia. lista nagyhatalomtól egy elmaradott, a végsőkig kizsákmányolt nép hosz- szú, fegyveres forradalmi harc után kivívta sza­badságát, s ezzel lehető­séget teremtett az új élet kezdésére. A forradalom győzelme óta eltelt tizenegy év be­bizonyította, hogy a ku­bai nép élni tudott a sza­badsággal. Az amerikai monopóliumok érdekében eltorzított szerkezetű gaz­daságban megkezdődött az építő munka, a szocia­lista állam megteremté­se. Kuba történelmének utolsó éveiben az a leg­jellemzőbb, ahogyan az egész nép a szocializmus útjára lépett, s a fenye­getések ellenére szembe­fordult a kizsákmányoló amerikai részvénytársa­ságokkal, a bankárok ha. A Trybuna Ludu lengyel lap, keddi számában kom­mentárt közölt az Olasz Kommunista Pártból ki­zárt úgynevezett n Mami- festo-csoport frakciós te­vékenységéről A lap alá­húzta, hogy e csoport ügye fél év atett háromszor közi befolyás magaslatáról, új formákban visszaállítják a .gyarmati rendszert. Ku­darcot szenved az Egyesült Államok vietnami agresz- sziója: a szocialista álla­mok következetesen töre­kednek a közel-keleti Iz­raeli agresszió következmé­nyeinek felszámolására. tataiéval, birtokba vette az őt jogosan megillető földet, az ipari üzemeket és megteremtette a társa-j dalmi előrehalkdás felté­teleit A kubai nép visszaver­te az imperializmus min-; den agresszióját a test-! véri szocialista országok segítségével meghiúsítot­ta mindazokat a manő­vereket amelyeknek a célja a kubai forradalom megfojtása volt A kubai nép sikeresen azon fára­dozik, hogy megszilárdít­sa népgazdaságát és vég­képp felszámolja az el­maradottságot hazájában.' A forradalom megnyitot­ta a kultúra, a tudás, a ■tanulás birodalmát min­denki előtt, százezreknek teremtett új otthont és új emberi életet az egész lakosságnak. A forradalom évfordni lója alkalmából szívből kívánunk sikere^ két az amerikai konti­nensen szocializmust épL; tó kubai népnek. szerepéit az Olasz KP Központi Bizottságának plénumain. Harmadik al­kalommal a Központi Bi­zottság Rossandát, Natpiit és Pintort kizárta a pártfr- bóL Az n Manifesto-csoport ellenzéki frakciót akart szervezni az Olasz KP-ban,' Számos kérdésben bírálta a párt belpolitikáját Kül­politikai téren ellenezte a párt kapcsolatait a nem­zetközi kommunista moz­galommal, s különösen az OKP részvételét a kommu­nista és munkáspártok moszkvai értekezletén. E csoport támadta az olasz párt szolidaritását az SZKP-val, s a szocialista országok kommunista párt­jainak bírálatában olyan messzire jutott, ami már beavatkozást jelentett ezen országok belügyeibe. Izrael felé tartanak a hajók görög területi vizeken, il­Kudarcba fullad az USA agressziója Kizárták a frakciós csoportot az Olasz KP-bóI A rabati „nagycsúcs” és a tripoli „kiscsúcs” Ä rabatt csúcstalálkozó után megrendezett tripoli hármas megbeszélés annak bizonyítéka, hogy a prog­resszív arab kormányok azonnal levonták a maguk számára a nagy csúcsérte­kezlet tanulságait. Ez a fő tanulság így hangzik: az antiimperialista erőknek még kemény küzdelmeket kell megvívniok az arab világon belül, amíg sikerül az imperializmus, elleni harc platformján tömörí­teni az arab kormányokat. I. A rabati csúcstalálkozó ugyanis azt tükrözte, hogy bár az erőviszonyok elto­lódéban vannak a prog­resszív erők javára, egye­lőre még nem sikerül aka­ratukat többségi döntés formájában megvalósítani egy ilyen legmagasabb szintű megbeszélésen. A nyugati sajtó, különöskép­pen az Izraellel rokonszen­vező amerikai lapok — nagy része ennek nyomán kudarchangulatot próbál előidézni. Olyan látszatot igyekeznek kelteni a né­zeteltérések egyoldalú elő­térbe állításával, mintha a rabati csúcstalálkozó egy­értelműen negatív lett vol­na. * A kép természetesen egyáltalán nem ilyen sötét Már egymagában lépést je­lentett előre, hogy vala­mennyi arab ország kor­mányát sikerült meggyőz­ni arról, hogy legmagasabb szinten képviseltesse magát a tárgyalóasztalnáL Az EAK és más progresszív arab rendszerek jelentős diplomáciai sikert könyvel­hetnek el abban is, hogy elérhették, a konferencia egyhangúan biztosította tá­mogatásáról a palesztinai felszabadító mozgalmat. Ugyancsak eredményesnek mondható a csúcsértekezlet abból a szempontból is, hogy világosabban, mint valaha, felrajzolta az arab világon belüli erővonala­kat II. Ä vitában kitűnt, hogy a progresszív törekvésekkel szemben a legnagyobb el­lenállást változatlanul Szaúd-Arábia és Kuwait tanúsítja. Ez érthető is, hiszen ezekben az orszá­gokban a legerősebb a feu­dális reakciós rendszer és az Egyesült Államok befo­lyása. Kitűnt azonban az is, hogy e két ország veze­tői fokról fokra elszigete­lődőben vannak az arab világban, és hogy mennyi­re érzékenyen érintette őket a progresszív antiim­perialista erők felülkereke- dése Szudánban és Líbiá­ban. E két ország vezetői a vitákban már az EAK-ot támogatták. Ezért Szaúd- Arábia és Kuwait nem egy­szer volt kénytelen manő­verekhez folyamodni, hogy megakadályozza az antiim­perialista politikát követő országok együttműködését. Ez történt Szaúd-Arábia Jemennel és Dél-Jemennel való viszályának napirend­re tűzésével mellyel mel­lékvágányra igyekeztek te­relni a konferencia mun­káját. Szaúd-Arábia és Ku­wait a maga javára kama­toztatta, hogy az úgyneve­zett Maghreb-országok — Marokkó, Algéria és Tuné­zia — oly hangsúlyozottan hivatkoznak földrajzi, ha­gyománybeli és fejlődés­beli sajátosságaikra és kü­lönállóságukra az arab vi­lágban. Szaúd-Arábia és Kuwait vezetői ezenkívül azzal is csökkenthették el­szigeteltségüket, hogy ki­használták Szíria és Irak túlradikális álláspontját. A progresszív fejlődés útján járó Bagdad és Damasz­kusz ugyanis maximalista követeléssel lépett fel, s amikor a „mindent vagy semmit” álláspontját a csúcsértekezlet többsége nem fogadta el az Izrael elleni rendszabályok ügyé­ben, nem vettek részt to­vább a tanácskozásban. Ez­zel tulajdonképpen a prog­resszív erők helyzetét tet­ték nehezebbé az értekez­leten. III. Az EAK, Szudán és Lí­bia vezetői ezek után tel­jesen logikus módon von­ták le a következtetést: ha már Rabatban nem sike­rült „áttörést” elérni, ak­kor a három azonos néze­tet képviselő kormánynak kell a kezdeményezést újra magához ragadnia. A négy­havonta tartandó konzultá­ciók és más olyan intézke­dések, melyekben a tripoli „kiscsúcs” megállapodott, a szorosabb együttműkö­dést célozzák. A törekvés mindebből világosan kiraj­zolódik: az EAK, Líbia és Szudán egy olyan prog­resszív csoportot kívánnak fokozatosan létrehozni, — mely befolyást gyakorolhat a térségre és nagyobb ha­tásfokot kölcsönözhet azok­nak az erőknek, melyek az arab világon belül a fejlő­désért, az imperialista ha­talmak pozícióinak felszá­molásáért küzdenek. A Trybuna Ludu végűi aláhúzza, hogy az II Mami- festo-csoport tagjai nyil­vános gyűléseken is a párt • vonalával és XII. kong­resszusának határozataival ellentétes álláspontot kép­viseltek. fi gyilkos beadványa James Ray, Martin Lu-; tber King gyilkosa, egy szö­vetségi bírósághoz intézett beadványában kérte, hogy helyezzék át magánzárká­jából az épületnek abba a szárnyába, amelyben együtt élhet, dolgozhat fegyenc- társaival. Ray 99 évi bör­tönbüntetését tölti. A na- shvillei bíróság azzal az indoklással tagadta meg kérelmének teljesítését, hogy a magánzárka meg­védelmezi a Martin Luther King meggyilkolásában esetleg szintén részt vett összesküvő társai bosszújá­ból. Az indokolásban az a feltűnő, hogy összeesküvés­ről tett említést — Rayt ugyanis „magányos gyil; kosként^ ítéltek el

Next

/
Oldalképek
Tartalom