Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-04 / 281. szám
I / Olasz - magyar külkereskedelem A Financial Times című angol lap foglalkozott a magyar és az olasz külkereskedelmi miniszter Budapesten aláírt megállapodásával, s megjegyezte, hogy Olaszország kiszorította az NSZK-t a magyarok legnagyobb nyugat-európai kereskedelmi partnerének helyéről. A magyar piac iránt érdeklődő angol gyárosok helyesen tennék, ha tanulmányosaták azokat a bei szédeket, amelyek Budapesten hangzottak el a magyar és az olasz külkereskedelmi miniszter találkozóján — írja a lap. Említésre méltónak tartja. hogy az olasz miniszter üdvözölte az olasz- magyar vegyes vállalatok alakításának gondolatát. PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE összeállította: Nagy Ottó \ A megye lakosságának még ma is körülbelül egy- harmada tanyán él. A becslések szerint legalább két évtized kell ahhoz, hogy az itt élő emberek városokba, vagy községekbe költözze-', nek. Addig is meg kell szervezni a tanyaiak áruellátását, ki kell alakítani az üzlethálózatot. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nemcsak a fogyasztási szövetkezetek feladata. Gondja ez a helyi vezetésnek és minden olyan intézménynek, vagy vállalatnak, amelynek valamilyen kapcsolata van a mezőgazdaságban dolgozókkal és amely intézmény vagy vállalat foglalkozik kereskedelemmel. Közös ügy ez és együttesen kell munkálkodnunk — a jól hangzó nyilatkozatokon túl — a jobb, gyorsabb előrehaladás érdekében. Veszteséges boltok A tanyák és tanyaközpontok körzetében működő üzletek zöme magántulajdonban levő épületben van. Az utóbbi években számos tanyai vegyes- és italboltot létesítettünk, illetve nyitottak a fogyasztási szövetkezetek, de ezek száma még mindig kevés. A mai gazdasági szabályozók mellett ezek még veszteségesebben működnek, mint a régi — kevésbé eszközigényes — kisboltok. A példák bizonyítják, hogy a fogyasztási szövetkezeteken kívül más részről nincs olyan törekvés, hogy a tanyák körzetében nyissanak üzleteket. A fogyasztási szövetkezetek kereskedelmi üzleteinek 15 százaléka tanyai körzetben van Bács-Kiskun megyében. E boltok karbantartása igen költséges. A kecskeméti Unlver Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet még nehezebb helyzetben van, mert boltjainak mintegy Hogy<fii lehet javítani a tanyai áruellátáson 30 százaléka távol esik a központoktól. Az ily^n kis üzletek havonta mintegy 40 ezer forintot forgalmaznak és így az árrés alapján jelentkező jövedelem — a munkabéren és a közterheken kívül — az eszközlekötési járulékra sem elegendő. A kamat, a fuvar és a kereskedelmi költség — hogy egyebeket ne is említsek — már fedezet nélkül veszteségként jelentkezik. Ütköznek az érdekek Nehéz ezeknél az üzleteknél a készletgazdálkodást is megoldani. Egyrészt, mert nem egyenletes a utánpótlás, másrészt mert a vállalati érdek ütközik a boltvezető érdekével. Amíg a szövetkezet arra törekszik, hogy bőven legyen napi ellátást biztosító cikk és ez jelentkezzen a forgalomban, az üzletvezetőnek az az egyéni érdeke, hogy megteremtődjék a jutalékot biztosító forgalom, gyakran olyan áron, hogy nagyértékű cikkeket is beszerez. Mindezeken felül gondot okoz a szakember-utánpótlás is. Nehéz e munkahelyet a központoktól megközelíteni, hiszen az üzletek jó része földút mellett van, a fizetés is kevesebb az átlagnál. Mit lehet tenni e helyzet megjavításáért? A helyi vezetők, tanácsok, szakigazgatási szervek segítsék elő, hogy több szerv is foglalkozzon tanyai boltok építésével, üzemeltetésével. Sokat jelent az, ha az illetékes tanácsi végrehajtó bizottság maga is felajánl e célra bizonyos összeget. Így történt ez Tisza- kécskén, Bácsalmáson, Kiskunhalason, Hetényegyhá- zán, Baliószögön, de van ilyen kezdeményezés a Kecskeméti Városi Tanács V. B. részéről is. Jobb ösztönzőket Megfontolás tárgyát képezhetné egy olyan megoldás is, hogy a szövetkezet tanyai boltjainak egy részét, vagy akár az egészet átadja dolgozójának úgy, hogy kapja meg az egész árrést a munkavállaló, de ne legyen hiány vagy veszteség, és egyúttal az illető gondoskodjon a jó áruellátásról, udvarias kiszolgálásról, tisztántartott boltról. Az 1 ellenőrzést egyszerű adminisztrációval meg lehetne oldani. Az is egy megoldás, ha nem építünk boltokat, hanem például használt autóbuszt alakítunk át moze*. bolttá. A magánkereskedői igényeket is célszerű lenne a tanyák irányába ösztönözni, jobb árubeszerzési lehetőségekkel, kedvező hitelekkel és egyéb kedvezményekkel. Szükség lenne olyan döntésre is, mely szerint azok az intézmények, amelyek vállalják a tanyai kereskedelem terheit, részesüljenek a beruházás és árubeszerzés tekintetében kedvezményes hitelekben és ezeknél az üzleteknél ne legyén eszközlekötési járulék, eszmei bérleti díj és illetményteher. Már egy ilyen kedvezmény is sokat segítene a tanyai áruellátáson. Csak vázlatosan tudtam bemutatni a tanyai kereskedelem helyzetét és a jelentkező gondokat. A fogyasztási szövetkezetek vezetői és dolgozói csak úgy tudnának fokozott felelősséget vállalni az említett témakörökben, ha illetékes fórumok részéről több segítséget kapnának. Piukovits Miklós, az Univer Szövetkezet ig. elnökhelyettese Kétszázezer embert érint Összefogás, amelyre még nincs jogszabály A' homokhasznosítási program során létrehozott nagyüzemi szőlőültetvények többsége már termőre fordult, s a következő években egyre inkább jelentkeznek a növekvő bortermés értékesítésével kapcsolatos feladatok. Nálunk a homokhátságon a szőlők fajta-, illetve minőségi összetétele olyan, hogy egy részük eladása várhatóan gondot okoz a következő években. A külkereskedelem már kutatta, hogy a könnyű homoki boroknak milyen a piacuk. A tapasztalatok alapján született az elhatározás, mely szerint az értékesítésre egy közös vállalkozást kellene létrehozni. amelyben részt vesznek a termelő gazdaságok, a MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalat és a Magyar Állami Pincegazdaság. A piackutatás során ugyanis megállapították, hogy a baráti országok érdeklődnek a magyar borok iránt. Elsősorban a Szovjetunióban nyílik lehetőség nagyobb mennyiségű csemegebor eladására. Erről a közös vállalkozásról többször tanácskoztak már az érdekeltek, s e tanácskozásokról lapunk hasábjain is beszámoltunk. Nemrég egy ofszágos sajtótájékoztató zajlott le ebben a témakörben. A döntés szerint Kecskeníé- ten épül fel a termelőüzemek és a vállalatok ösz- szefogása alapján a palackozó üzem. Ez a közös vállalat évente 200 ezer hektoliter csemegebort exportálna. 30 millió palackba töltve. A vállalkozás legfőbb célkitűzése , megteremteni a mezőgazdasági nagyüzemek. valamint a feldolgozó és értékesítő vállalatok vertikális együttműködését Egy ilyen borpalackozó létesítése költségigényes. A szokásosnál is többe kerül, mert a csemegeborok stabilizálása külön berendezéseket igényel. A vállalathoz mintegy 220 millió forint szükséges, amelyet az alapítók teremtenek elő. Ebből az összegből a teljes beruházás költségelőirányzata 150—160 millió forint. Ebből építenek egy 75 ezer hektoliter befogadóképességű korszerű tárolóteret, felszerelnek két palackozó gépsort. Teljesítményük óránként hatezer darab üveg megtöltése. Ezenkívül szükséges számos egyéb berendezés. Előzetes megállapodás már született a részt vevő felek együttműködésére. A termelőszövetkezetek és szakszövetkezetek területi szövetségeiken keresztül eddig mintegy 30 millió forinttal jelentették be részvételüket. Az állami gazdaságok 31 millió forinttal jelentkeztek. A MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalat 50. a Magyar Állami Pincegazdaság pedig 100 millió forinttal járul a közös vállalkozáshoz. Előreláthatólag 1972-ben kezdi meg a működését a palackozó. A részt vevő mezőgazdasági üzemek minden egymillió forint hozzájárulás után 2500 hektoliter saját termésű bor eladására jogosultak, előnyös feltételek mellett. A közös vállalat tehát alapítói részére biztosítja a termés egy részének értékesítését, azzal, hogy a mezőgazdasági üzem jogosult az említett mennyiség átadására. de nem kötelezett arra. Az alapítók az értékesítés biztonságából eredő előnyök mellett, a vagyoni hozzájárulás után —az átadott bormennyiség árának kifizetésén kívül —, 8 százalék osztalékban részesülnek, amennyiben erre az elért nyereség fedezetet nyújt. A közös vállalkozás újszerűségéből fakad, hogy már a szervezési előkészületek során számtalan gond jelentkezett. A továbbiakban szükségessé válik a vállalat működésével kapcsolatos új jogszabályok megalkotása. A palackozó üzem megépítése céljából várhatóan a jövő év elején véglegesen létrejön az egyesülés. Bízunk benne, hogy sikerül a kezdeti gondokat leküzdeni a vállalkozás sikerrel jár. a résztvevők közös érdekeit szolgálja. A megye bortermelő gazdaságainak értékesítési problémáit részben megoldja. Egyúttal modellként szolgálhat más. hasonló vállalkozások létrehozására. K. S. ““nyíT™’ Torony tárolók a mezőgazdaságban A magyar mezőgazdaság legnagyobb programja a jövő évtizedre a „második lépcső”, a korszerű állattenyésztés megteremtése, különösképpen a sertés- és a szarvasmarha-ágazatban. Az intenzív tartás következtében megnövekedett takarmányigény kielégítése a jelenlegi termő- területekről megoldható, mivel az átlag- eredmények a fontosabb takarmányfélesé.. gek esetében megfelelőek. Erre a területre nagy tudományos és anyagi erőket koncentráltak az < utóbbi esztendőkben, mivel két nagy fogyasztó, a baromfitartás és a sertéstenyésztés rentabilitása egyre nő, és a gazdaságok éppen a takarmánytermesztés színvonalának emelésével juthatnak többletjövedelemhez. A takarmányok' megtermelése azonban zárt ciklusban történik, míg az állattenyésztés, a legfőbb fogyasztó termelési ciklusa nyílt. A megtermelés és a felhasználás között tehát rövidebb- hosszabb idő telik el. Ez az időszak — a takarmány tárolása — két fontos feladat megoldását igényli. Az egyik: a minőség tökéletes megóvása, a másik ökonómiai jellegű: a költségek minimalisra csökkentése. A száraztárolásnál az előbbi sorrend a fontosságot is jelzi. A hagyományos tárolók, és az újabban tervezettek is, tökéletesen alkalmasak a minőség megóvására, ha a szárazsági fok megfelelő. Az építési valamint a teljes bekerülési költségek tekintetében viszont igen nagy eltérések mutatkoznak. Emellett — mivel a gazdaságok többsége nem rendelkezik megfelelő tárolótérrel, és kényszermegoldásokra van szorítva — előtérbe kerül a gyorsabban megépíthető variáns. A korszerű szemestermény-táro- lók toronyrendszerűek. Ez biztosítja leginkább a gépesített anyagmozgatást, a lehető legolcsóbb berendezésekkel. Néhány héttel ezelőtt Fornádoiv az állami gazdaságban adtak át rendeltetésé- sének egy toronyrendszerű fémsilótelepet, amelyet a Kecskeméti Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalat épített. Mivel ez az első — a korszerű követelményeknek megfelelő —- magyar gyártmányú tároló, és a jövőben várhatóan több gazdaság határozza el magát az építkezés vagy építtetés valamelyik formájára. Érdemes tehát összehasonlítást Végezni, ha csak vázlatosan is — a jelen-' leg használatos rendszerek között. A telepek többségét a 400 köbméteres változatokból alakítják ki. A dotáció nélküli árakkal, a ki- és a betárolás költségeivel együtt a legdrágább a Mannesmann zománcozott fémtorony, darabonként egymillió-hatvanezer forint. Meg kell jegyezni, hogy a második zománcozott fémtorony, az úgynevezett „Moravia”, amelyből a hasonló nagyságú 827 ezer forintba kerül, nálunk nem nagyon ismeretes. A horganyozott acéllemezből készült „Maryson” ára 520 ezer forint, és acélból ennél olcsóbbat egyelőre csak a kecskeméti üzem produkál. Náluk 410 ezer forint egy ilyen torony ára. (Érdemes megemlíteni, hogy az ALUTERV alumíniumtornya 660 ezerbe kerül, de ez egyelőre csak terv. Ennél a megoldásnál a beton is olcsóbb.) Hasonlítást a hagyományos rendszerű tárolókkal is érdemes végezni. Legjobban az egy vagonra eső létesítési költség érzékelteti az arányokat. Az áthajtás magtárak különféle változatainál ez 11—18 ezer forint között mozog, míg a 400 köbméteres toronynál csak 9700 forint. Az utóbbi időben két jelentős mező- gazdasági vásárt és gépkiállítást rendeztek Európában, az egyiket az angliai Coventry-ben, a másikat hozzánk lényegesen közelebb, az ausztriai Ried im Innkreisben. A két kiállítást „hazai használatra” rendezték, tehát őszintébben tükrözték a belső, tényleges igényeket mint a nagy nemzetközi találkozók. Mindkét kiállításon igen nagy szerepet kaptak a különféle — feldolgozó- rendszerekkel kapcsolt — tárolók. A leírások szerint a mi gyártmányainkhoz a Noé rendszerű állt legközelebb, mind méretben, mind felépítésben, az igazi szenzációt azonban a kisebb méretű silók jelentették. Minden valószínűség szerint a jövő tárolója a Gumpol nevű műanyagsiló. A dánok nagyméretű, 200 köbméteres fatárolóval jelentkeztek, elgondolkoztató, hogy a Moser nevű fasiló is milyen népszerű lett szomszédainknál. Az új anyagok megjelenése a toronyrendszerű tárolók építésénél mindenképpen figyelemre méltó. És amilyen gyorsan és viszonylag olcsón gyártja a tárolókat acéllemezből a Kecskeméti Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat, reméljük az „új” alapanyagokból történő gyártást is felkarolja valamelyik üzemünk. ' B. P. t
