Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-30 / 301. szám

2. oldal 1969. december 30, kedd Japán: választási számtan ■ ■ JAPÁNBAN, amely im­már a tőkés világ második gazdasági nagyhatalma- katonailag pedig Washing­ton egész távol-keleti po­litikájának legfontosabb bázisa — megtartották a parlamenti választásokat. Az eredményeknek két ki­emelkedő jellegzetessége van. Az egyik az, hogy az ország uralkodó, konzer­vatív ereje, a hatalmon levő liberális demokrata párt megerősítette abszo­lút többségét a képviselő­házban. A 486 mandátum­ból 288-at hódított él az eddigi 272 mandátum he­lyett. A második feltűnő jel­legzetesség az ellenzék belső erőviszonyainak megváltozása. Az ellenzé­ken belül csökkent a szo­cialisták, növekedett a buddhista Komeito Párt és — rendkívül impozáns mértékben — a Japán Kommunista Párt ereje. A POLITIKAI előzmé­nyek magyarázatot nyúj­tanak a kormánypárt meg­erősödésére. A közelmúlt években a monopoltőke által támogatott Liberális- Demokrata Párt fölénye mindig vitathatatlan volt nemcsak a parlamentben, hanem a választók között is. Ennek magyarázata az- hogy Japánban a gazda­ság rohamos fejlődése el­lenére még mindig igen hatalmasak a konzervatív, patriarkális társadalmi erők. AZ ELMÚLT néhány évben az uralkodó párt­ban egy frakcióharc is le­zajlott. Szato miniszterel­nök és csoportja képvisel­te a párt főáramlatát, amely lényegében az ed­digi politika folytatása és az 1970-ben lejáró ame­rikai—japán katonai szer­ződés változatlan megújí­tása mellett szállt síkra. A cél felé vezető másik döntő lépés Szato novem­beri washingtoni látoga­tása volt. Ennek során úgy döntöttek, hogy 1972-ig az Egyesült Államok vissza­adja Japánnak Okinawa- szigetét. Ezzel teljesítette az egyik legégetőbb és leg­nagyobb szenvedélyt ka­varó japán nemzeti köve­telést. Világos, hogy ez a döntés javította Szato esé­lyeit. Persze a Szato— Nixon tárgyalásokon ki­derült az is, hogy az ame­rikai katonai támaszpon­tok továbbra is Okinawa- szigetén maradnak. Elkö­dösítették azonban azt, hogy ezek (a mai helyzet­hez hasonlóan) atomtá- maszpontók maradnak-e, vagy pedig — a japán te­rületen levő többi ameri­kai bázishoz hasonlóan — „hagyományos” támasz­pontokká változnak. Az átlagember szemében te­hát „Okinawa visszaszer- zőjekónt” tért vissza Was­hingtonból. A BALOLDAL politikai változásainak felmérése már lényegesen bonyolul­tabb. A nagy vesztes itt Japán második legna­gyobb pártja, a Szocialista Párt, amely 154 mandá­tumból csak 90-et tudott megvédeni. Ennek a ma­gyarázatát sokan abban látják, hogy ezt a pártot súlyos ellentétek marcan­golták. Különösen erős volt a párt úgynevezett /kínai frakciója”, amely a trockista diákszervezetek­kel is kapcsolatot tart. Miután a jobboldali szo­ciáldemokraták éppen 31 mandátumot szereztek, mint az előző parlament­ben, a szocialista párttól elszakadt szavazók a má­sik két fontos ellenzéki pártot, a kommunistákat és a buddhista Komeitot erő­sítették. A Japán Kommu­nista Párt 4-ről 14-re, az amerikai orientációt ködös vallási alapon támadó Komeito pedig '25-ről 47- re emelte mandátumainak számát. ........ .......... A KOMMUNISTA párt előretörése azt mutatja- hogy Japánban növeksze­nek azok az erők, ame­lyek minden kalandor lé­pés elutasításával, követ­kezetes politikai harccal akarják kikényszeríteni a politika megváltoztatását. A választási eredmények azonban azt is jelzik, hogy az ellenzék megosztottsá­gát nem sikerült megszün­tetni, s az új választások megerősítik a jelenlegi irányvonalat: Japán, poli­tikája lényegét tekintve- továbbra is Washington kelet-ázsiai szövetségese és támaszpontja marad. KÖZLEMÉNY Péter János külügyminiszter szovjetunióbeli látogatásáról A Szovjetunió kormá­nyának meghívására 1969. december 22—29. között hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban Péter Já­nos, a Magyar Népköztár­saság külügyminisztere. A. N. Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsá­nak elnöke fogadta Péter János elvtársat, és meleg, baráti beszélgetést folyta­tott vele. Péter János, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere és A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügymi­nisztere a Szovjetunió Kül­ügyminisztériumában tár­gyalásokat folytatott. • A tárgyalásokon áttekin­tették Magyarország és a Szovjetunió politikai, gaz­dasági és kulturális kap­csolatait, valamint a köl­csönös érdeklődésre szá­mot tartó időszerű nem­zetközi problémákat. A mi­niszterek megelégedéssel állapították meg, hogy a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyúj­tási szerződéssel összhang­ban a két állam sokoldalú kapcsolatai a marxizmus— leninizmus és a szocialista nemzetköziség elvei alap­ján minden téren sikere­sen fejlődnek. A felek ismételten leszö­gezték kormányaik állás­pontját, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben to­vább kell erősíteni a Var­sói Szerződés szervezetét, á szocialista országok biz­tonságának megóvása, va­lamint az európai és a vi­lágbéke megőrzése céljá­ból. Megállapították azt is: a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa mind na­gyobb szerepet tölt be ab­ban, hogy a nemzetközi szocialista munkamegosz­tás előnyeit és a tudomá­nyos technikai eredménye­ket a szocialista országok népei javára hasznosítsák. • Az időszerű nemzetközi kérdések megtárgyalásakor a felek nagy figyelmet for­dítottak az európai bizton­ságra. A miniszterek meg­állapították, hogy az eu­rópai és a világbéke érde­keinek megfelelne egy olyan hatékony biztonsági Súlyos harcok DéS-Vietsiamhan Hírügynökségi jelentések szerint a karácsonyi és az újévi tűzszünet között meg­élénkült a harci tevékeny­ség Dél-Vietnamban. A par­tizánok 18 amerikai ál­lást vettek rakétatűz alá. A saigoni katonai szóvivő szerint a várostól keletre dél-vietnami kormánycsa­patok súlyos veszteségeket szenvedtek egy falucska vé­delmében. A stratégiai je­lentőségű helységet hétfőn hajnalban partizánok tá­madták meg és a támadást csak a helyszínre vezényelt dél-vietnami csapaterősíté­sek tudták elhárítani. B-52- es amerikai bombázók foly­tatták a kambodzsai határ­övezet bombázását. * A saigoni rendőrség őri­zetbe vett tizenöt egyetemi hallgatót, közöttük a dél­vietnami diákszövetség ve­zetőjét, mert „a kormány engedélye nélkül tartottak gyűlést”, amelyen háború- ellenes dalokat énekeltek. A dél-vietnami szenátus egyik tagja a saigoni pol­gármestert tette felelőssé azért az incidensért, amelynek során december 20-án tüntetők törtek be a nemzetgyűlés épületébe, megzavarva a képviselők ta­nácskozását. Saigoni haladó körökben nyíltan hangoz­tatják, hogy a „spontán tüntetést” a kormány szer­vezte a nemzetgyűlés há­rom „kommunista gyanús” képviselője ellen irányuló hajsza keretében. Az egyik szenátor megállapította, hogy a tüntetők a saigoni polgármester utasítására törtek be a nemzetgyűlés épületébe. • Bostonban, a tudomány fejlesztésére alakult társa­ság évi konferenciáján sok tudós élesen bírálja az Egyesült Államok kormá­nyát, mert az amerikai had­sereg vegyi, és bakteriológi­ai fegyvereket vet be Viet­namban. Meselson, a Harward egyetem professzora rámu­tatott: még a Pentagon hi­vatalos adatai szerint is az Egyesült Államok körülbe­lül 7 millió kilogramm könnyfakasztó gázt használt fel Vietnamban. Mint mon­dotta, ez a hadviselési módszer nem csupán em­bertelenség, hanem bonyo­lítja is a nemzetközi hely­zetet, csökkenti a leszere­lési probléma megoldásá­nak esélyeit Az amerikai hírügynök­ségek jelentéseiből ítélve teljes mértékben megala­pozott az amerikai tudósok aggodalma. A UPI amerikai hírügynökség tudósítója ír­ja, hogy a vegyi fegyverek alkalmazása — amely már 1961-ben megkezdődött Vi­etnamban — valóságos ve­gyiháborúvá vált. Naponta repülőgépről másfél millió | hektárnyi területre szór- j nak növényirtó anyagokat.1 rendszer létrehozása az eu­rópai kontinensen, amely az egyenjogúság, a bel- ügyekbe való be nem avat­kozás, a szuverenitás, a te­rületi integritás és a fenn­álló határok sérthetetlen­sége tiszteletben tartásá­nak elvein alapszik. E rendszernek elválasztha­tatlan alkotó eleme, hogy minden állam egyenjogú kapcsolatokat létesítsen a békeszerető és szocialista Német Demokratikus Köz­társasággal. A miniszterek — kor­mányaik nevében — kife­jezték teljes szolidaritásu­kat a hős vietnami nép iránt, és ismételten leszö­gezték, hogy kormányaik készek a jövőben is min­den eszközzel támogatni annak igazságos harcát. Hangsúlyozták, hogy a vi­etnami kérdés politikai rendezése a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes for­radalmi kormánya és a DNFF realista programja alapján lehetséges. E probléma megoldásának legfontosabb feltétele, hogy az Egyesült Államok ösz- szes katonai erőit kivonja Dél-Vietnamból, s Viet­nam népe érvényesíthesse azt a jogát, hogy maga döntsön belső ügyeiről. * A tárgyaláson a minisz­terek eszmecserét folytat­tak a közel-keleti helyzet­ről. Megállapították, hogy Izrael, amely makacsul megtagadja csapatainak kivonását az általa elfog­lalt arab területekről, és elutasítja a Biztonsági Ta­nács 1967. november 22-i határozatának teljesítését, agresszív akcióinak folyta­tásával az utóbbi időben erőteljesen élezte a hely­zetet e térségben. A felek ismételten kijelentették, hogy továbbra is sokoldalú segítséget nyújtanak az arab államoknak abban a harcukban, amelyet Izrael és pártfogói támadásai el­len vívnak. A felek arra törekszenek, hogy mind több állam csatlakozzék a nukleáris fegyverek elterjedését gát­ló egyezményhez, hogy a2 mielőbb ratifikálásra ke­rüljön és életbe lépjen. Megállapították: pozitív jelentősége van annak, hogy az egyezményt aláírj ta a Német Szövetségi Köztársaság, ugyanakkor kifejezték azt az egységes véleményüket, hogy befo­lyásos revansista erők lé­tezése az NSZK-ban szük­ségessé teszi Magyarország és a Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország népeinek állandó ébersé­gét. A felek úgy vélik, hogy a szilárd és tartós béke biztosítása érdekében a fegyverkezési verseny meg­szüntetésének és az általá­nos és teljes leszerelésnek az útján kell haladni. E probléma megoldásához nagymértékben hozzájárul­na, ha megtiltanák a ve­gyi és baktériumfegyverek kifejlesztését, gyártását és felhalmozását. * A Magyar Népköztársa­ság külügyminiszterének látogatása és a felek véle­ménycseréje teljesen meg­felel a Magyar Népköztár­saság és a Szovjetunió kö­zötti együttműködés továb­bi fejlesztése, a magyar és a szovjet nép testvéri ba­rátsága megszilárdítása fe­ladatainak. Arra töreksze­nek, hogy szélesítsék és erősítsék ezt az együttmű­ködést, rendszeres konzul­tációkat tartsanak a két ál­lam külpolitikai lépéseinek egybehangolására A Magyar Népköztársa­ság kormánya nevében Péter János külügyminisz­ter hivatalos magyarorszá­gi látogatásra hívta meg A. A. Gromikót, a Szov­jetunió külügyminiszterét. A. A. Gromiko a meghí­vást köszönettel elfogadta. A látogatás időpontját ké­sőbb egyeztetik. Ünnepel a román nép A román nép új naptári*­nak utolsóelőtti lapján nagybetűk jeleznek egy ün­nepet: a 22 évvel ezelőtt ki* kiáltott köztársaság napját. Ezen az emlékezetes na­pon — 1947. december 30* án a román nép először emelkedett fel úgy az or* szag élére, mint a hatalom szuverén birtokosa, mint saját sorsának ura és tö­rekvéseinek egyetlen ha­szonélvezője. Románia vi­szontagságos történetében ugyancsak először követke­zett be, hogy az állam a nép kormányzása alá ke­rült a legszélesebb néptö* megek javára. A naptárnak ez az utol« sóelőtti lapja Románia hon­polgárainak emlékezetébe idézi a jelenlegi társadal­mi rend felépítésének első felejthetetlen pillanatait. Egyidejűleg arra emlékez­tet, hogy sikerűit szakítani a monarchikus múlttal, a kizsákmányoló osztályok ér* dekeit elősegítő, az ország közkincseit kiszipolyozó mo­narchiával, ennek intézmé* nyével, amely bevezette a megkülönböztetést az álla* mi életben, elősegítette és támogatta a parasztfelke­lések elnyomására irányuló akciókat, a méltó életért vívott munkásharcok meg­torlását. A munkásosztály, a nép­tömegek a Román Kommu­nista Párt vezetésével a köz- társasági gondolatot válóra váltották az egymást kö­vető forradalmi akciókkal, kezdve az 1944. augusztus 23-i fegyveres népi felke­léssel. Ezzel Románia fel­szabadult a fasizmus igája alól, létrejöttek a feltéte­lek a politikai hatalom meg­szerzéséhez, a szocialista gazdasági és társadalmi rend megvalósításához. Á megszökött hadihajók és Párizs kozel-keleti kapcsolatai A francia lapok hétfői számukban bőségesen kom­mentálják az izraeli rende­lésre készült öt hadihajó kalandos megszökését a cherbourgi kikötőből. Az események legérdekesebb magyarázatát a Figaro ad­ja. A lap vezércikkében azt írja. hogy semmi rejtély sincs a cherbourgi ágyúna­szádok eltűnésének ügyé­ben. Szó sincs arról, hogy az izraeli titkos szerveze­tek rendkívüli módon ügyesnek bizonyultak vol­na. A dolog sokkal egysze­rűbb. A francia külpoliti­ka belső ellentmondásairól van pusztán szó. Pompidou köztársasági elnök ugyanis néhány hónappal ezelőtt kilátásba helyezte, hogy az izraeli fegyverszállításokra kimondott embargót szelek­tívebbé teszik. Most kide­rült. hogy ennek a szelek­tív embargónak titokban kellett volna megvalósul­nia. Az egyetlen dolog te­hát. ami nem sikerült a cherbourgi válalkozásban az, hogy a hajóknak a nyilvánosság teljes kizárá­sával kellett volna távoz­niok és az egész távozás­nak jó ideig a legnagyobb titokban kellett volna ma­radnia. A cikkíró szerint furcsa módon éppen a Ter­rible nevű francia atom­tengeralattjárónak rövid idővel ezelőtt történt vízre bocsátása idézte elő azt, hogy a hajók távozása nem ment végbe észrevétlenül. A francia és a nemzetközi sajtó odasereglett képvise­lőinek ugyanis a figyelmét felkeltette a cherbourgi polgári kikötőben horgony­zó öt hajó. amelyet szigo­rúan tilos volt fényképezni. Fogadni lehet — frja a lap —. hogy e ceremónia nél­kül hosszú ideig senki sem tudott volna az egész tranz­akcióról. Ily módon azon­ban a francia diplomácia rendkívül kényes helyzetbe és szörnyű dilemma elé ke­rült. Vagy be kell ismer­nie cinkosságát, vagy pedig j el kell ismernie, hogy hihe­tetlen könnyelműségről tett tanúságot egy olyan ügy-1 ben. amely (az elnöknek) fenntartott hatáskörbe tar­tozik. Meg kell állapítani — ír-' ja vezércikkében a Com­bat —, hogy Izrael kiját­szotta és nevetségessé tette a francia kormányt, amely előtt pedig nem idegeinek az ilyen ..áltársaságok”, hi­szen maga is ilyet vesz igénybe biafrai fegyverszál. lításaihoz. Mindenesetre rendkívüli könnyelműség­gel jártak el. A Maariv című izraeli lap hétfőn vezető helyen közli párizsi tudósítójának jelentését, amely szerint sú­lyos válságra lehet számí­tani Franciaország és Iz­rael kapcsolataiban. Fran­ciaország — mint a tudó­sító írja — esetleg vissza­hívja nagykövetét Izraelből és csak ügyvivőt hagy ott, ami Izraelt hasonló lépésre kényszerítené. Francois Puaux francia nagykövet vasárnap közöl­te egyiptomi hivatalos sze­mélyekkel. hogy a francia kormány széles körű vizs­gálatot indított a hajók ügyében. Megígérte, hogy a vizsgálat eredményeiről tá­jékoztatja majd Egyipto­mod

Next

/
Oldalképek
Tartalom