Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
1969. december 25. csütörtök ?. oldal Csinger — ■- - ■, ril .>er E lfoglalt, mint egy igaz-| gató. Csakhogy nincs tit- { kárnője. aki nyilvántarta-! ná, mikor, merre szalad, j hol tárgyal, milyen ügyben intézkedik, merre lehetne utolérni. Ilyen futófélben többször találkoztam már vele. néhány mondatnál többet azonban sohasem sikerült váltanunk. Pedig j legutóbb, a városi tanácshá- { za folyosóján elhangzott né- : hány mondata ugyancsak felcsigázta érdeklődésemet. Arra tett ugyanis utalást j röpke eszmecserénkén, mi- j lyen lázas tevékenységbe fogtak Kecskemét felszabadulását követő hetekben, hónapokban a nők. _ Ha lesz egy kis időm, felkeresem és elmesélem — ígérte — korpt meghazudtoló fürgeséggel már a lépcsőket róva — özvegy Csin- ger ignácné. vagy ahogyan a városban sokan emlegetik: Csinger mama. De nem jött. Ezért a minap a reggeli órákban leptem meg otthonában, ahol a konyhában, mosás közben találtam. — Tudom, nem a legalkalmasabb időpont, de aki ilyen utolérhetetlen... — mentegetőztem. A törékeny termetű. 70 éves asszonv kezeit törölgetve ugyancsak szabadkozott: — Jaj de röstellem magam, nem így akartam fogadni ... A tiszta kis konyhában letelepedve folytattak a tanácsházi folyosón hetekkel ezelőtt megkezdett - beszél- j getést. _ Igen. tudom már! A, f elszabadulás után elsőnek ] megnyitott bölcsődét, a mai Batthyányi utcai elődjét kezdtem mondani akikor, I melyet a Katona József utca sarkán mi, asszonyok | szerveztünk meg. Egyikünk lepedőt, másikunk kispárnát adott. Szereztünk öt zsákot, kitömtük szalmával, az volt a matrac. A svájci ajándéktakarókat szétvágtuk. szépen beendliztük, takarítottunk, súroltunk. A legnagyobb gond akkor következett. amikor készen lett az ötágyas bölcsőde, j Mert a gyerekekét úgy kel- | lett sok-sok rábeszéléssel összekoldulnunk az édesanyáktól ... Ilyen volt a kezdet... — Ki szervezte, irányította az asszonyok e közhasznú munkálkodását, I Csinger néni? — Elsősorban Tóth László! polgármesterünk. De úgy, i személy szerint azt hiszem, mindenkinek a saját lelki-1 ismerete. Én a gyufagyár- j ban dolgoztam. Láttam, i éreztem, hogy mindenki-1 nek tartoznia kell valaho- j vá. Szívemhez pedig ' az asszonyok, a gyerekek álltak mindig is a legközelebb. A nőszervezet megalakulása óta részt kértem; a munkából. A Nagykőrösi j utcán volt a helyiségünk, ahol Héijas Istvánná volt a vezetőnk. A mosdótálban még gőzölög a mosóvíz. Csinger néniből pedig valósággal ömlenek az emlékek. Egyik gondolatát szinte a másikba öltve beszél. Mikor 1945 nyarán tértek haza a hadifoglyok, a mai múzeumban főztünk a számukra. Jártuk a tanyákat, gyűjtöttük a babot, lisztet, krumplit. Az állomáson felváltva teljesítettünk szolgá- | latot. A váróteremben pá-j Unkával, s a piacon össze- adakozott gyümölccsel kínáltuk a hazatérőket. Meg a buktákkal, amiket Papp Alajos pék sütött... Mint oly sokan, magam is érdekelt voltam, a fiamat vártam. — Negyvenöt karácsonyán már száz többgyermekes családnak tudtunk csomagot ajándékozni. Húsz pár bakancsot és 25 pár kiscipőt oszthattunk el. A hétkilós csomagokba pedig jutott egy kis cukor, szap- I pan. liszt. gríz. darabka füstölt hús .. . Kalász elvtárs volt az erdőhivatal vezetője, ő segített a 25—25 kiló fa és fél-fél liter petróleum beszerzésében... Ó, azokról az időkről könyveket lehetne írni! De inkább... ■ URI A mondat félbeszakadt, Csinger néni felpattant a székről, s hamarosan kis dobozzal és számos oklevéllel jött elő a szobából. — Erre vagyok a legbüszkébb! — szólt vastag szemüvege mögül csillogó szemmel, miközben kinyitotta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát tartalmazó kis dobozt. — 1955-ben | kaptam, a nőmozgalomban j végzett munkámért. Bi-1 zony. sok mindent csinál-1 tunk, még töronyőrséget is j álltunk, mi asszonyok a | Nagytemplomban. Vigyáz, j tűk a határt, ne érhesse j kár a kenyeret! Nézegettük a dicsérő, elismerő oklevelek gyűjte- ' ményét. Ott van közöttük a 20 majd a 25 éves párt- : tagságról tanúskodó emlék- j lap is. A következő pedig nemzetiszín keretű, az akkor igazságügyminiszter, Nezvál Ferenc által aláírt dicséret — népi ülnöki tevékenységéért. — Igen. 1950 óta vagyok népi ülnök és ugyanez idő óta vezetőségi tagja a városi nőtanácsnak — jegyzi meg halkan, szerényen. — Mondtam, hogy a szívem az asszonyokhoz és a gyerekekhez húz! Talán ezért is | van. hogy a családjogba tartozó perek; a gyerektar- i tás. a válás, szülőtartás stb.! viselnek meg legjobban, j Természetesen segítek az ifjúságvédelmi bizottságnak is. Pártfogó vagyok. Egyik ilyen pártfogolt kis lányom nemrég ment féri- hez. A legtöbbször szívfá i - dító ez a munka. Dudás Gvulánéval. körzetünk tanácstagjával szoktuk látogatni a veszélyeztetett családokat. Nehéz beszélgetések ezek ... Meglettebb korú nő kopogtat, s lép a konyhába. — Terikém — szól a háziasszonyhoz — köszönöm, hogy elintézte. Csütörtökön kell bemennem. így ott lehetek szegény bátyám temetésén. Csak ezért ugrottam be ... A jövevény távozása után Csinger mama magyarázza: — A tanácshoz volt hivatalos ez az asszony. Ott ''em tudhatták, hogy közbe 'ön ez a haláleset, s a temetés éppen az idézés napjára esik. Sikerült elintéznem. hogy nár nappal lcé"bb fogadják . — Hát az a mackó? Tálé' a kis unokáé? — kér c’ 'in. mivel a tekintet'"'' P '-cv<3-7Ai<*«fó.CTirtk kezdet''" a félretett játékra tévedt. — A kis Napsugaramé! öt éve van nálam egy ke- ceU kislány. Most hatodikos- Baleset érte szegénykémet kicsi korában, s itt járt a gyógypedagógiai iskolába. Olyan boldog vagyok, mert nagyon szépen fejlődik! Négyes rendű tanuló- Tanárai mindig kérdezik: hogy tetszik ezt csinálni, Tériké néni? Talán mondanom sem kell, boldogok a szülei is. De hozom a fényképét!.-. Ugye milyen aranyos? Jócskán kihűlt már a mosóvíz, s az oly nehezen utolérhető Csinger mama .nem fogy ki a szóból. Követni is nehéz tartalmas hétköznapjait. Mert elidőztünk a VI. kerület pártalapszervezeténél, melynek munkájából, mint mondja: szereti kivenni a részét- Visszaikalandoztunlc a hajdani inflációs időszakhoz, amikor magyar nótaestekkel, teadélutánok szervezésével teremtették elő a város tettrekész asz- szonyai az első bölcsőde fenntartási költségeit Es. szóba került a tanácstagi választásokat, vagy a körzet tanácstagjának beszámolóit előkészítő munka, amelyből mindenkor tekintélyes részt vállalt özvegy Csinger Ignácné- Aztán újra fel-felvillantott egy-egy bírósági tárgyalást, s az ott szerzett, gyakran fájdalmas élményeket. — Soha nem tudom megérteni, hol van azokból az emberekből a szív, akik gyermektartás miatt kerülnek pert>e- Hogyan lehet, hogy nem jut eszükbe: éppen miattuk esetleg nélkülöz a gyermek?! Mert a rendszeresen fizetett tartásdíj olyan kevéske az apai, vagy anyai szeretet- hez képest!.-. Vagy: szinte magam előtt látom most is az apát, aki ott előttünk, a büntetőtanács előtt, kérlelve kérdezte iszákos fiát: „Ugye, többet nem bántasz, fiam? ígérd meg, és apád megbocsát, nem kívánja a megbüntetésedet . -.” Ha karácsonyra kívánnék magamnak valamit, ez lenne azegyet- ' :?n vágyam: Kicsivel több i reimet és tiszteletet egy- nás iránt, megértő, bol- log életet minden családban és tiszteletet, megbe- esülést az idős szülőknek! Nagyon megszépülne az élet! A hetven esztendős, törékeny Csinger mamára, s a szívben, lélekben hozzá hasonló emberekre gondolva, rendületlenül vallom: szép az élet! Mert, ha jól meggondolom: nincsenek is kevesen ezek az önzetlen és fáradhatatlan, szívüket osztogató, gazdag emberek! PERNY ÍREN Az ünnepek alatt háztartási olaiat Az ÁFOR kecskeméti 1 -endzltségén közölték, ’ y december 25-én, ka- jsuny első napján a Bu- itíai úti, 26-án és 27-én a Felszabadultak az utak a hótorlaszok alól Már csak nyolc út járhatatlan Pontosan érkeznek a vonatok Egyetlen éjszaka alatt, gyökeresen megjavult a közlekedés helyzete megyénkben. A KPM Közúti Igazgatóságának munkásai keddről szerdára virradóra három főközlekedési utat és 11 összekötő útvonalat szabadítottak fel a 38 hóekével. Szerdán délelőtt az egész megye felett borult volt az ég, a hőmérséklet mínusz 2 és mínusz 5 Cel- sius-fok között váltakozott. Kiss Géza, a KPM Közúti Igazgatóságának hó- ügyeletese az utak állapotáról a következőket mond- mondta: — Az utóbbi 24 óra megfeszített munkájának eredményeképpen a megye valamennyi főútvonala járható. A nagy teljesítményű hómaró jelenleg Solt és Kalocsa között az útpályát szélesíti. Annak ellenére, hogy valamennyi útmester- ség dolgozóját és gépeit összpontosítottuk, még mindig járhatatlan nyolc, kekon az útvonalakon, amelyeket eddig elzártak a hótorlaszok. Valamennyi autóbusz úton van kivéve a Kecskemét—Kunszent- miklós—Szalkszentmár- ton közötti járatot, amely csak Kunszentmiklósig közlekedik. Nem szállítja az utasokat az apostag— kecskeméti járat sem, ugyanis ennek útvonalán még jelentős akadályok vannak. Az autóbuszok késéséről a MÁVAUT kecskeméti forgalmi szolgálattevője elmondta, hogy a Baja— Kecskemét közötti járat 50, a Kelebia—Kecskemét között közlekedő autóbusz pedig 30 percet késett. A távolsági autóbuszjáratok átlagosan 10—30 perces késéssel érkeznek meg rendeltetési helyükre. A karácsonyi csúcsforgalommal kapcsolatosan megtudtuk, hogy a MÁVAUT valamennyi vonalán biztosítják a fennakadásmentes személyszállítást. tok közül egyedül a Szegedről érkező személyvonat késett 20 percet, de a gyorsvonatok percnyi pontossággal érkeztek meg Kecskemétre. December 24-e a MÁV karácsonyi csúcsforgalmának legerősebb napja, ezért Budapestről három, s Szegedről szintén három mentesítő járatot közlekedtetnek. Szerdán este nyolc óráig a kecskeméti MÁV-állomá- son 5300-zal több utas váltott jegyet az átlagos szombati forgalomnál. Sajnos, a MÁV forgalmi dolgozói előtt újabb akadály tornyosul, ugyanis a havazás és az erős szél helyett megjelent a köd, amely jelentősen késleltetheti a vonatok érkezési idejét A MÁV és a MÁVAUT dolgözói arra kérik az utazni szándékozókat, hogy indulás előtt telefonon vagy személyesen érdeklődjenek a vonatok és az A KPM Közút. Igazgatóságának gépei jelenleg az útpálya szélesítését végzik a megye főútvonalain. vés forgalmat lebonyolító út. Ezek a következők: Bácsbokod—Baja, Bácsbo- kod—Mátételke. Bácsbokod—Csátalja, Miske— Drágszél, Tass—Kunszent- miklós, Harta—Dunatetét- len. V: mint az újsolti és a hülyéi bekötőút. Nehezen járható a Borota—Csávoly, és a Jánoshalma—Borota közötti út. Az útmestersé- gek munkásai nem elégednek meg az utakon, levő hótorlaszok megszüntetésével, hanem a gépek segítségével kiszélesítik a pályát, hogy a kétirányú forgalom zavartalan legyen. A . Közúti Igazgatóság dolgozói az ünnepek ellenére mindaddig dolgoznak, amíg valamennyi út fel nem szabadul a megyében. Az előrejelzések szerint december 25-én — ha eközben újabb hóesés nem lesz — a megye minden összekötő és főközlekedési útja két nyomon járható lesz. Az útviszonyok megjavu- lásával egyidejűleg megindultak az autóbuszok azoI Budai úti és a Színház melletti benzinkútnál az olaj- kályha-tulajdonosok vásárolhatnak háztartási olajat. Szeli Lajos főintéző a MÁV kecskeméti állomásfőnökének helyettese örömmel közölte, hogy a vonaautóbuszok indulásáról, elejét véve ezzel a felesleges várakozásnak. G. G. Háromnapos drámai feszültség után Megkerült és él a gyerek! Izgatottságtól remegő hangon szólalt meg tegnap délelőtt telefonon Bátmonostor község tanácselnöke, Oláh Imre: — Megvan a három napja eltűnt kisfiú és él! Most találták meg a katonák! Rettenetes három nap volt. Ki tűnt el, hogyan, miként találtak rá? ... — záporoztak a mi telefonkérdéseink ugyancsak izgatottan, kiszáradó torokkal, a szokatlan értesülés döbbenetétől. S Oláh Imre vb-elnök felvilágosítása nyomán ösz- szeáll a megrázó történet. A 13 éves, hetedik osztályos Gál István hurokkal indult nyulat fogni a határba hétfőn, december 22- én. És nem tért haza éjszakára sem. A kétségbeesett szülők bejelentették eltűnését, melynek nyomán nagyarányú kutatás kezdődött. A rendőrség, a bajai honvédalakulatok, az egész falu kereste a gyereket. Éjjel és nappal. Csatárláncot alkotva méterről méterre átfésülték a határt. — Tegnap is mintegy százötvenen kutatták. Eredménytelenül ... Drámai napokat élt át a falu — sorolja még mindig izgatottan Oláh elvtárs. — És képzeljék! Most, most itt a hír: egy elhagyott, kiszáradt kútban megtalálta Havasi János hadnagy elvtárs! A kisfiúnak csak a fején van egy kis sérülésféle. És az volt a gyerek első szava: „Katona bácsi, nagyon fázom és éhes vagyok”. Tessék csak várni! Most látom, mentő érkezeti, gondolom a kórházba viszik ... Még csak annyit hadű mondjak: a községi párt szervezet, tanácsunk és e szülők hálásan köszönik a nagy segítséget mindenkinek, Havasi János hadnag elvtársnak pedig külön, sz mély szerint is! —y —n
