Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-19 / 294. szám

1969. december 19, pénteft 6. oldal KÜLÖNVONAT ABBÄZIÄBA — ÜDÜLÉS A HARZ-HEGYSÉGBEN Már a Jövő évi utakat szervezi az ÍBISZ Erőt ad a és a szeretet Egy este Falu Tamásnál — Itt az év vége, az Utazási irodákban mégsem csökken a forgalom. Mi en­nek az oka? — kérdeztük Sándor Imrénétől, a kecs­keméti IBUSZ-iroda veze­tőjétől. — Mert nincs nálunk már sem uborkaszezon, sem szezonvége. Idei utol­só csoportjaink most in­dulnak. Vannak akik kül­földi programjainkon töl­tik a szilvesztert. Indítunk azonban belföldre — Deb­recenbe — is társasutazást, amelynek résztvevői az Aranybika Szállóban kö­szöntik az új esztendőt. Ami az idei utazási mér­leget illeti, csaknem öt­ezren voltak a megyéből külföldi IBUSZ-úton. Ebből mintegy kétezren a nyugati, háromezren pedig a baráti szocialista orszá­gokat keresték fel. Irodá­inkban pedig azért nem Bzünetel a forgalom most sem, mert már megkezdő­dött a jövő évi társasuta­zások szervezése. — Aki tehát jövőre utaz­ni akar, annak jó lesz igyekezni ? Valóban máris nagy az érdeklődés. A pedagógu­sok a tavaszi iskolai szü­netre, az ötnapos, Buda­pestről Abbáziába induló különvonatra máris betár­sultak. Irodánk május vé­gén ugyancsak Abbáziába indít különvonatot, de Kecskemétről. Megtelt már a márciusban — a szov­jetunióbeli Uzsgorodra — induló autóbuszunk. A he­lyek jó része elkelt a jú­niusi aranyhomok—isz­tambuli és a szeptemberi napospart—isztambuli re­pülőútra. Hasonló a hely­zet az áprilisi thüringiai és a májusi szász-svájci valamint az augusztusi Harz-hegységbeli üdülő­programunkkal is. — Mit ajánlanak azok­nak, akik ezután jelent­keznek? — Természetesen a le­hetőségek mindezzel nem merültek ki, sőt még gaz­dagabb programot kíná­lunk, mint bármikor az­előtt. Kecskemétről július­ban is indítunk autóbuszt Uzsgorodra. Megyei csoportot szerve­zünk márciusban Moszk­vába, júniusban — a fe­hér éjszakák idején — Leningrádba, októberben Szász-Svájcba. Igen kedveltek a lengyel- országi utazások is. Ezek közül ajánljuk a saját szer­vezésű Zakopane—krak­kói és a szlovák—lengyel tátrai autóbusz társasuta­zásokat. Júliusban — ugyancsak autóbusszal — Erdélybe a Gyilkos-tóhoz két utat szervezünk, szep­temberben pedig erdélyi körutat. Külön szeretném felhív­ni a figyelmet Bács-Kis- kun megye szovjetunióbeli testvér területére, — a Krím-félszigetre — ren­dezett utakra. Júliusban és augusztusban kerülnek le­bonyolításra a nyolcnapos jalta—szimferopoli prog­ramjaink. Ezzel a lehetőségek nem merülnek ki. Az IBUSZ-központ pros­pektusa 74 féle szocialista és 23 féle nyugati utat kínál. Az utazni vágyók eljuthat­nak Párizsba, Londonba, Olaszországba, Svájcba, Egyiptomba, Tuniszba, Tö­rökországba, Libanonba. Végezetül még annyit kívánok megemlíteni, hogy azok részére is tudunk újat mutatni, akik jártak már ©gy-egy országban, mert újabb tájakat és vá­rosokat kapcsoltunk be az útiprogramba. Azokra a szocialista országokba in­duló utakra, amelyek két­ezer forintnál többe ke­rülnek, OTP-kölcsönt lehet felvenni. Remélem, hogy a megye külföldi utazásokat kedvolő közönségének ér­deklődését 1970-ben is megfelelően ki tudjuk elé­gíteni — mondotta végül Sándor Imréné. N. a Kint sötét-ködös, havas­jeges este. Itt bent va­rázslatot űz velünk a ki­lencvenéves költő: 60—70 évvel ezelőtti hangulatot idéz fel puha-meleg sza­vakkal. Emlékezik. Fábián Gyu­la és Rab Nóra riportot készítenek vele a Rádió ré­szére, forog a magnóte­kercs. — Meséljen még, Tamás bácsi — kérlelik. És ő mesél. Magas szi­kár alakja felmagasodik az elsárgult levelek, szob­rok, festmények, kedvenc könyvek fölé, hangja meg- hatottan el-elcsukló, te­kintete elrévedező. Beszél kiskunfélegyházi gyermekkoráról, szeretettel mint amilyen szeretettel nemrégiben e lap hasábja­in tette azt Holló László, Kossuth-díjas festőművész, ö is, mint Holló itt szív­ta magába az egész életére szóló, mély nyomokat ha­gyó élményeket. És beszél a századvégi Kecskemét­ről is. ahol legszebb iskolai éveit töltötte. — Ott érettségiztem — mondja ellágyuló szeretet­tel és hozzáteszi még: — Azóta is, mindig, mindig örömmel megyek Kecskemétre. Tizennyolc kötete je­lent meg. Fele vers, másik fel próza. Költeményei, regényei mindig a humani­tás, az emberszeretet je­gyében fogantak. Valami tiszta áhítat, elömlő jóság, báj vonzó egyszerűség le­beg át ezeken a műveken. Olyanok a versei, mint ő maga: átlátszóan tiszták, egyszerűen természetesek. — Kilencven év — mon­dom — micsoda nagy idő! — Ne higgye! — évődik kedvesen. — Nem is olyan nagy idő! Elszalad, majd meglátja mennyire elsza­lad! — Szép volt? Nehéz volt? Milyen volt? — Mindenből jutott elég. — Mesélne íróbarátairól? — Akár reggelig is! — válaszolja felfrissülve Nincs nap, hogy ne gondol­nék rájuk! Az isteni Ju­hász Gyulára, a kedves Kosztolányira. — Nézze csak — mutatja — így szólít meg ebben a levél­ben: „Édes Tamás”. Nézzük tovább a levele­ket. Kiss József, Nadányi Zoltán, a hű barát és má­sok leveleit. És van itt más kincs is: Ady Endre verskézirata, csodálatosan izgalmas betűivel és Jókai Mór egyik híres regényé­nek első, tintával írott kéz­irata. Kincsesbánya — mondom. Fábián Gyuszi nem győz betelni az öröm­mel. csodálkozással. Rab Nóra új és új tekercset vesz elő, hogy rögzítsék a talált kincseket szavak, kedves mondatok formájá­ban. És itt segédkezik Té­riké is, Tamás bácsi min­denes titkárnője, a hűséges és hozzáértő segítőtárs, olyan kedvességgel hogy el- érzékenyülünk tőle. — Tamás bácsi itt él Ócsán. évtizedek óta, eb­ben a falucskában. Nem kívánkozott el innen soha? — Nem. Abban a sze­rencsés helyzetben voltam, hogy közben beutazhattam a fél világot. És itt voltak a betűk, társaim a bajban, bánatban csalódásban. A jubileum Á 9. sz. AKÖV bajai üzemegységének dolgozói kiváló munkát végeztek a Tanácsköztársaság megala­kulásának 50. évfordulója tiszteletére. Most az Autó- közlekedési Tröszt felhívá­sára munkafelajánlásokkal készülnek hazánk felszaba­dulásának negyedszázados jubileumára. A MÁVAUT dolgozói a többi között vállalták a já­ratkimaradások csökkenté­sét. az autóbuszok műszaki­esztétikai állapotának javí­tását. A teherárufuvarozás dolgozói a pótkocsik jobb — Ügy hallottuk szere­tik és megbecsülik az ócsa- iak Tamás bácsit? Könnyet látunk megcsil­lanni az idős költő szemé­ben. — Talán el sem tudnák hinni, milyen megható a ragaszkodásuk A szerete- tük, amivel elhalmoznak. Nézzék csak: például tíz év óta minden évben ilyen gyönyörű emlékkönyvvel ajándékoznak meg. Szüle­tésnapjaimon, névnapom alkalmával tömegesen fel­keresnek. Higgyék el, erőt ad az élethez a munkához, mindenhez ez a ragaszko­dás. — Nemrégen versesköte­te jelent meg. S az Élet és Irodalomban, a Forrásban olvashattuk újabb verseit. Ez azt jelenti, hogy még mindig rendszeresen dolgo­zik? — Nem rendszeresen de dolgozom. A munka is erőt ad. És erőt ad — úgy lát­szik. már véglegesen — a szeretet, amely az emberek iránt elmúlhatalanul min­dig él bennem. ÄZ Utón, hazafelé, egy­re csak róla beszélgetünk a gépkocsiban. Gazdagabbak lettünk is­mét egy élménnyel. Varga Mihály tiszteletére kihasználását, a gépesítés fokozásával a rakodási tel­jesítmények növelését vál­lalták a jubileum tisztele­tére. A műszaki dolgozók a gépkocsiállomány első és második műszaki szemlére való gyors felkészítését tűz­ték ki célul. Az üzemegység dolgozóit őszintén lelkesíti a közel­gő jeles évforduló, ezért az üzemegység vezetőivel kar­öltve mindent elkövetnek, hogy felajánlásukat mara­dék nélkül teljesítsék. F. E.. Baja V.MENySIKOV- V.<SA3E\/SZKI3 És csakugyan rendkívül szép hely volt ez Pompás tölgyek hullatták őszi le­velüket, s a rozsdássárga száraz avar alól itt-ott zsenge fű búit elő. Lindeman táskát vett el a hátsó ülésről, a táskából két üveget és két poharat szedett ki; bort és ásvány­vizet; fröccsöt csinált, s az egyik poharat átnyújtotta Stumpfnak. Amaz hallga­tagon elvette, s köszönetül csak bólintott. Stumpfnak ugyanis eleve gyanús volt, hogv szeren­csésen találkozott Linde- mannal Bécsben, s az uta­zás a néptelen úton. végül pedig ez a rejtélyes meg­álló.. Ezért kérdően pillan­tott ' Lindemanra, aki vi­szont teljes nyugodtsággal ült mellette olyan arckife­jezéssel. mint akit elbűvölt a természet pompázata. — Stumpf úr. önnek tel­jesen igaza van: nem vé­letlenül találkoztunk ma. — szólalt meg Lindeman. — Ugyanis szeretném el­mondani önnek néhány kö­vetkeztetésemet. Utána majd eldöntheti, igazam van-e vagy sem. Jelzések érkeztek Berlinbe. Igaz, hogy nem a Gestaoóra. ha­nem az SS birodalmi veze­, tőjének irodájába, mégpe­dig arról, hogy az ön ob­jektumában a szabotázs je­lei mutatkoznak. Jól je­gyezze meg: még csak ma­gányos jelzések Még sem­mi alapjuk nincs nem bi­zonyították ezeket, sőt mi több. névtelen jelzések ezek. Nincs felhatalmazá­som, hogv beszéljek önnek arról, hol használják föl az önök termékeit Mindössze ^annyit közölhetek hogy a legkisebb pontatlanság, az alig észrevehetően hibás al­katrész miatt is füstbe me­het a legtitkosabb fegyver gyártási programja! Ilyen hibák máris előfordultak, csakhogy egy tekintélyes bizottság a hibák okául tervezési tévedéseket álla­pított meg. Őszintén meg­mondom magának, hogy vettem a bátorságot, s nem értettem egyet a bizottság véleményével, s elértem, hogy az önök objektumára küldjenek engem. Feltéte­lezésem igaznak is bizo­nyult A gyárban csak­ugyan működik egy rend­kívül jól álcázott földalat­ti mozgalom. Majdnem biztos vagyok benne, hogy önnek is kapcsolata van a mozgalommal. . Lindeman, aki féloldalt ült Stumpfnak, jól látta, hogy annak arcát elönti a vér, a szemöldöke pedig fölszalad. — Nyugodjék meg, Stumpf úr — folytatta a korábbi, szinte apáskodó hangon Lindeman. — Bár nem állunk bíróság előtt, néhány tényt ön elé tá­rok. Az ön gyárában ké­szült alkatrészeken olyan apró, mikroszkopikus nagy­ságrendű elváltozások van­nak, amelyeket a szokásos minőségellenőrzés nem vesz észre. Csakhogy épp eme apró elváltozások okozták a titkos fegyver kudarcát. A rendes és a rab mun­kásoknál lennie kell vala­milyen különleges pecsét­nyomónak, hogy a szalag­szerű termelés ellenére is ilyen észrevétlenül meg­sértsék az alkatrészeket. A pecséteket csakis belül, az üzemben készíthették. Föl­merül a kérdés: kicsoda? Másfelől pedig jól tudom, hogy Stumpf úr igen ala­pos ember lévén minden nap ellenőrzi a páncél- szekrényeket, megvizsgálja a papírkosarakat, s meg­győződik, nem hagytak-e valami tervrajzot az asz­talokon. És végül, Stumpf úr, csak tegnap tudtam meg, hogy ön csakugyan 1918-ban veszítette el a lá­bát Ukrajnában, csakhogy nem partizán, hanem né­met golyó által... Stumpf, mintha görcs fogta volna eddig, fölsó­hajtott, keze pedig akarat, tanul is a zsebe felé tapo­gatott. — Stumpf úr, önnek sem­mi oka az aggodalomra. — szólt szinte vidáman Lin­deman. — Könnyen ki­találhatja, miért válártot­tam ezt a néptelen helyet és, mondjuk, nem a bécsi Gestapo helyiségét. * Kétéves volt a szovjet hatalom, Andrej mindössze nyolc, amikor elfoglalták faluját a németek. Hanem rendes emberek pár nap múlva Andrej t és édes­anyját átcsempészték a gyesznamenti partizánok­hoz. Egy német ugyan ide szökött, önként, s amikor a parancsnokhoz vezették, egyre csak két szót ismé­telgetett: „Solidarität, Sozi, aldemokrat”, s bár a parti­zán egységnél senki sem értett németül, e két szó jelentését mindenki fölfog­ta. A parancsnoknak fogal­ma sem volt róla, mit csi­náljon ezzel a némettel, ezért a konyhára küldte se­gíteni. A parancsnok gyanakvá­sa az első csatában elosz­lott: a német elkérte a szakács puskáját és oly va­dul lövöldözött a németek, re és ukrán bábjaikra, hogy a szakács csakhamar újra magára maradt. Ha­nem egy összecsapásnál né­met golyó ütötte át a né­met partizán, Hans jobb lá­bát. (Folytatjuk.) Üj könyveliről néhány sorban Rex Warner: JULIUS CAESAR Ez a történelmi atmosz­férát teremtő regényes élet­rajz nem csupán a rettent­hetetlen cézár nagy alak­ját vetíti elénk, hanem olyan ismert történelmi hírességeket is emberkö­zelből mutat meg, mint Marius, Sulla, Cato, Kleo­pátra, és Spartacus. Az ol­vasók történelem iránti ér­deklődésit mutatja, hogy 27 OOO példányban látott napvilágot a könyv. Szűcs Sándor: BETYÁROK, PANDÚROK Puszták romantikus éle­te, csárdák titkai, szegény- legények kalandos élete, vándorlása, a tanyák vilá­gának sok érdekessége: ez az, ami megelevenedik a könyv lapjain. Zöld Mar­ci és a többi betyár, a sok pusztai népi híresség számtalan esete, története; mindez együttvéve teszi iz­galmassá a könyvet. A HOLD KAPUJÁBAN A Móra Kiadónál jelent meg egy érdekes cikkgyűj­temény, amelyben a leg­égetőbb világűr-utazási program problémáit tár­ják az olvasók elé a szer­zők. Egyik érdekessége a kötetnek az a cikk, amely Ciolkovszkijnak, az „aszt­ronautika atyjá”-nak tevé­kenységét mutatja be. Ugyancsak érdeklődésre tarthat számot az az írás, amelyben arról számolnak be, hogy milyen lesz az atomrakéta a jövőben. Hasznosan egészíti ki a kötetet a mesterséges égi­testeket magában foglaló táblázat és az űrhajósok arcképcsarnoka. Benedek István: PÁRIZSI SZALONOK A másik nagy példány- számú könyv, ami a kul- túrhistória iránti érdeklő­dést bizonyítja. A népsze­rű szerző ebben az új kö­tetében egy XVIII. szá­zadi híresség: Julie de Lespinasse életét írja meg úgy, hogy közben a nagy történelmi század óriásait is közelről mutatja be: Voltaire, Diderot, Rous­seau lép a lapokból az ol­vasó elé, Dr. Szendéi Adám: ORVOS A CSALÁDBAN Bővített, második ki­adásban jelent meg újra ez a méltán nagy érdek­lődésre számot tartó kötet Lapjain a leggyakrabban előforduló betegségekről és a mindennapi életet meg­könnyítő egészségügyi dol­gokról olvashatunk. Külön­leges helyet foglal el a könyv lapján „korunk be­tegsége”, a neurózis jel­lemzése és az ellene való védekezés. KÖLTŐK EGYMÁS KÖZÖTT A karácsonyi könyvvá­sár „slágere” a fenti cím alatt megjelenő verseskö­tet. Látszólag szokatlan vállalkozásba kezdett a Szépirodalmi Könyvkiadó: tizenöt mai fiatal költő verseit közli, rangos, neves költők bevezető soraival együtt. Íme, néhány költő, aki kiállt a fiatal tehetsé­gek mellett: Nagy László, Pilinszky János, Simon István, Vas István, Zelk Zoltán, Weöres Sándor. V. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom