Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-19 / 294. szám
1969. december 19, pénteft 6. oldal KÜLÖNVONAT ABBÄZIÄBA — ÜDÜLÉS A HARZ-HEGYSÉGBEN Már a Jövő évi utakat szervezi az ÍBISZ Erőt ad a és a szeretet Egy este Falu Tamásnál — Itt az év vége, az Utazási irodákban mégsem csökken a forgalom. Mi ennek az oka? — kérdeztük Sándor Imrénétől, a kecskeméti IBUSZ-iroda vezetőjétől. — Mert nincs nálunk már sem uborkaszezon, sem szezonvége. Idei utolsó csoportjaink most indulnak. Vannak akik külföldi programjainkon töltik a szilvesztert. Indítunk azonban belföldre — Debrecenbe — is társasutazást, amelynek résztvevői az Aranybika Szállóban köszöntik az új esztendőt. Ami az idei utazási mérleget illeti, csaknem ötezren voltak a megyéből külföldi IBUSZ-úton. Ebből mintegy kétezren a nyugati, háromezren pedig a baráti szocialista országokat keresték fel. Irodáinkban pedig azért nem Bzünetel a forgalom most sem, mert már megkezdődött a jövő évi társasutazások szervezése. — Aki tehát jövőre utazni akar, annak jó lesz igyekezni ? Valóban máris nagy az érdeklődés. A pedagógusok a tavaszi iskolai szünetre, az ötnapos, Budapestről Abbáziába induló különvonatra máris betársultak. Irodánk május végén ugyancsak Abbáziába indít különvonatot, de Kecskemétről. Megtelt már a márciusban — a szovjetunióbeli Uzsgorodra — induló autóbuszunk. A helyek jó része elkelt a júniusi aranyhomok—isztambuli és a szeptemberi napospart—isztambuli repülőútra. Hasonló a helyzet az áprilisi thüringiai és a májusi szász-svájci valamint az augusztusi Harz-hegységbeli üdülőprogramunkkal is. — Mit ajánlanak azoknak, akik ezután jelentkeznek? — Természetesen a lehetőségek mindezzel nem merültek ki, sőt még gazdagabb programot kínálunk, mint bármikor azelőtt. Kecskemétről júliusban is indítunk autóbuszt Uzsgorodra. Megyei csoportot szervezünk márciusban Moszkvába, júniusban — a fehér éjszakák idején — Leningrádba, októberben Szász-Svájcba. Igen kedveltek a lengyel- országi utazások is. Ezek közül ajánljuk a saját szervezésű Zakopane—krakkói és a szlovák—lengyel tátrai autóbusz társasutazásokat. Júliusban — ugyancsak autóbusszal — Erdélybe a Gyilkos-tóhoz két utat szervezünk, szeptemberben pedig erdélyi körutat. Külön szeretném felhívni a figyelmet Bács-Kis- kun megye szovjetunióbeli testvér területére, — a Krím-félszigetre — rendezett utakra. Júliusban és augusztusban kerülnek lebonyolításra a nyolcnapos jalta—szimferopoli programjaink. Ezzel a lehetőségek nem merülnek ki. Az IBUSZ-központ prospektusa 74 féle szocialista és 23 féle nyugati utat kínál. Az utazni vágyók eljuthatnak Párizsba, Londonba, Olaszországba, Svájcba, Egyiptomba, Tuniszba, Törökországba, Libanonba. Végezetül még annyit kívánok megemlíteni, hogy azok részére is tudunk újat mutatni, akik jártak már ©gy-egy országban, mert újabb tájakat és városokat kapcsoltunk be az útiprogramba. Azokra a szocialista országokba induló utakra, amelyek kétezer forintnál többe kerülnek, OTP-kölcsönt lehet felvenni. Remélem, hogy a megye külföldi utazásokat kedvolő közönségének érdeklődését 1970-ben is megfelelően ki tudjuk elégíteni — mondotta végül Sándor Imréné. N. a Kint sötét-ködös, havasjeges este. Itt bent varázslatot űz velünk a kilencvenéves költő: 60—70 évvel ezelőtti hangulatot idéz fel puha-meleg szavakkal. Emlékezik. Fábián Gyula és Rab Nóra riportot készítenek vele a Rádió részére, forog a magnótekercs. — Meséljen még, Tamás bácsi — kérlelik. És ő mesél. Magas szikár alakja felmagasodik az elsárgult levelek, szobrok, festmények, kedvenc könyvek fölé, hangja meg- hatottan el-elcsukló, tekintete elrévedező. Beszél kiskunfélegyházi gyermekkoráról, szeretettel mint amilyen szeretettel nemrégiben e lap hasábjain tette azt Holló László, Kossuth-díjas festőművész, ö is, mint Holló itt szívta magába az egész életére szóló, mély nyomokat hagyó élményeket. És beszél a századvégi Kecskemétről is. ahol legszebb iskolai éveit töltötte. — Ott érettségiztem — mondja ellágyuló szeretettel és hozzáteszi még: — Azóta is, mindig, mindig örömmel megyek Kecskemétre. Tizennyolc kötete jelent meg. Fele vers, másik fel próza. Költeményei, regényei mindig a humanitás, az emberszeretet jegyében fogantak. Valami tiszta áhítat, elömlő jóság, báj vonzó egyszerűség lebeg át ezeken a műveken. Olyanok a versei, mint ő maga: átlátszóan tiszták, egyszerűen természetesek. — Kilencven év — mondom — micsoda nagy idő! — Ne higgye! — évődik kedvesen. — Nem is olyan nagy idő! Elszalad, majd meglátja mennyire elszalad! — Szép volt? Nehéz volt? Milyen volt? — Mindenből jutott elég. — Mesélne íróbarátairól? — Akár reggelig is! — válaszolja felfrissülve Nincs nap, hogy ne gondolnék rájuk! Az isteni Juhász Gyulára, a kedves Kosztolányira. — Nézze csak — mutatja — így szólít meg ebben a levélben: „Édes Tamás”. Nézzük tovább a leveleket. Kiss József, Nadányi Zoltán, a hű barát és mások leveleit. És van itt más kincs is: Ady Endre verskézirata, csodálatosan izgalmas betűivel és Jókai Mór egyik híres regényének első, tintával írott kézirata. Kincsesbánya — mondom. Fábián Gyuszi nem győz betelni az örömmel. csodálkozással. Rab Nóra új és új tekercset vesz elő, hogy rögzítsék a talált kincseket szavak, kedves mondatok formájában. És itt segédkezik Tériké is, Tamás bácsi mindenes titkárnője, a hűséges és hozzáértő segítőtárs, olyan kedvességgel hogy el- érzékenyülünk tőle. — Tamás bácsi itt él Ócsán. évtizedek óta, ebben a falucskában. Nem kívánkozott el innen soha? — Nem. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy közben beutazhattam a fél világot. És itt voltak a betűk, társaim a bajban, bánatban csalódásban. A jubileum Á 9. sz. AKÖV bajai üzemegységének dolgozói kiváló munkát végeztek a Tanácsköztársaság megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére. Most az Autó- közlekedési Tröszt felhívására munkafelajánlásokkal készülnek hazánk felszabadulásának negyedszázados jubileumára. A MÁVAUT dolgozói a többi között vállalták a járatkimaradások csökkentését. az autóbuszok műszakiesztétikai állapotának javítását. A teherárufuvarozás dolgozói a pótkocsik jobb — Ügy hallottuk szeretik és megbecsülik az ócsa- iak Tamás bácsit? Könnyet látunk megcsillanni az idős költő szemében. — Talán el sem tudnák hinni, milyen megható a ragaszkodásuk A szerete- tük, amivel elhalmoznak. Nézzék csak: például tíz év óta minden évben ilyen gyönyörű emlékkönyvvel ajándékoznak meg. Születésnapjaimon, névnapom alkalmával tömegesen felkeresnek. Higgyék el, erőt ad az élethez a munkához, mindenhez ez a ragaszkodás. — Nemrégen verseskötete jelent meg. S az Élet és Irodalomban, a Forrásban olvashattuk újabb verseit. Ez azt jelenti, hogy még mindig rendszeresen dolgozik? — Nem rendszeresen de dolgozom. A munka is erőt ad. És erőt ad — úgy látszik. már véglegesen — a szeretet, amely az emberek iránt elmúlhatalanul mindig él bennem. ÄZ Utón, hazafelé, egyre csak róla beszélgetünk a gépkocsiban. Gazdagabbak lettünk ismét egy élménnyel. Varga Mihály tiszteletére kihasználását, a gépesítés fokozásával a rakodási teljesítmények növelését vállalták a jubileum tiszteletére. A műszaki dolgozók a gépkocsiállomány első és második műszaki szemlére való gyors felkészítését tűzték ki célul. Az üzemegység dolgozóit őszintén lelkesíti a közelgő jeles évforduló, ezért az üzemegység vezetőivel karöltve mindent elkövetnek, hogy felajánlásukat maradék nélkül teljesítsék. F. E.. Baja V.MENySIKOV- V.<SA3E\/SZKI3 És csakugyan rendkívül szép hely volt ez Pompás tölgyek hullatták őszi levelüket, s a rozsdássárga száraz avar alól itt-ott zsenge fű búit elő. Lindeman táskát vett el a hátsó ülésről, a táskából két üveget és két poharat szedett ki; bort és ásványvizet; fröccsöt csinált, s az egyik poharat átnyújtotta Stumpfnak. Amaz hallgatagon elvette, s köszönetül csak bólintott. Stumpfnak ugyanis eleve gyanús volt, hogv szerencsésen találkozott Linde- mannal Bécsben, s az utazás a néptelen úton. végül pedig ez a rejtélyes megálló.. Ezért kérdően pillantott ' Lindemanra, aki viszont teljes nyugodtsággal ült mellette olyan arckifejezéssel. mint akit elbűvölt a természet pompázata. — Stumpf úr. önnek teljesen igaza van: nem véletlenül találkoztunk ma. — szólalt meg Lindeman. — Ugyanis szeretném elmondani önnek néhány következtetésemet. Utána majd eldöntheti, igazam van-e vagy sem. Jelzések érkeztek Berlinbe. Igaz, hogy nem a Gestaoóra. hanem az SS birodalmi veze, tőjének irodájába, mégpedig arról, hogy az ön objektumában a szabotázs jelei mutatkoznak. Jól jegyezze meg: még csak magányos jelzések Még semmi alapjuk nincs nem bizonyították ezeket, sőt mi több. névtelen jelzések ezek. Nincs felhatalmazásom, hogv beszéljek önnek arról, hol használják föl az önök termékeit Mindössze ^annyit közölhetek hogy a legkisebb pontatlanság, az alig észrevehetően hibás alkatrész miatt is füstbe mehet a legtitkosabb fegyver gyártási programja! Ilyen hibák máris előfordultak, csakhogy egy tekintélyes bizottság a hibák okául tervezési tévedéseket állapított meg. Őszintén megmondom magának, hogy vettem a bátorságot, s nem értettem egyet a bizottság véleményével, s elértem, hogy az önök objektumára küldjenek engem. Feltételezésem igaznak is bizonyult A gyárban csakugyan működik egy rendkívül jól álcázott földalatti mozgalom. Majdnem biztos vagyok benne, hogy önnek is kapcsolata van a mozgalommal. . Lindeman, aki féloldalt ült Stumpfnak, jól látta, hogy annak arcát elönti a vér, a szemöldöke pedig fölszalad. — Nyugodjék meg, Stumpf úr — folytatta a korábbi, szinte apáskodó hangon Lindeman. — Bár nem állunk bíróság előtt, néhány tényt ön elé tárok. Az ön gyárában készült alkatrészeken olyan apró, mikroszkopikus nagyságrendű elváltozások vannak, amelyeket a szokásos minőségellenőrzés nem vesz észre. Csakhogy épp eme apró elváltozások okozták a titkos fegyver kudarcát. A rendes és a rab munkásoknál lennie kell valamilyen különleges pecsétnyomónak, hogy a szalagszerű termelés ellenére is ilyen észrevétlenül megsértsék az alkatrészeket. A pecséteket csakis belül, az üzemben készíthették. Fölmerül a kérdés: kicsoda? Másfelől pedig jól tudom, hogy Stumpf úr igen alapos ember lévén minden nap ellenőrzi a páncél- szekrényeket, megvizsgálja a papírkosarakat, s meggyőződik, nem hagytak-e valami tervrajzot az asztalokon. És végül, Stumpf úr, csak tegnap tudtam meg, hogy ön csakugyan 1918-ban veszítette el a lábát Ukrajnában, csakhogy nem partizán, hanem német golyó által... Stumpf, mintha görcs fogta volna eddig, fölsóhajtott, keze pedig akarat, tanul is a zsebe felé tapogatott. — Stumpf úr, önnek semmi oka az aggodalomra. — szólt szinte vidáman Lindeman. — Könnyen kitalálhatja, miért válártottam ezt a néptelen helyet és, mondjuk, nem a bécsi Gestapo helyiségét. * Kétéves volt a szovjet hatalom, Andrej mindössze nyolc, amikor elfoglalták faluját a németek. Hanem rendes emberek pár nap múlva Andrej t és édesanyját átcsempészték a gyesznamenti partizánokhoz. Egy német ugyan ide szökött, önként, s amikor a parancsnokhoz vezették, egyre csak két szót ismételgetett: „Solidarität, Sozi, aldemokrat”, s bár a partizán egységnél senki sem értett németül, e két szó jelentését mindenki fölfogta. A parancsnoknak fogalma sem volt róla, mit csináljon ezzel a némettel, ezért a konyhára küldte segíteni. A parancsnok gyanakvása az első csatában eloszlott: a német elkérte a szakács puskáját és oly vadul lövöldözött a németek, re és ukrán bábjaikra, hogy a szakács csakhamar újra magára maradt. Hanem egy összecsapásnál német golyó ütötte át a német partizán, Hans jobb lábát. (Folytatjuk.) Üj könyveliről néhány sorban Rex Warner: JULIUS CAESAR Ez a történelmi atmoszférát teremtő regényes életrajz nem csupán a rettenthetetlen cézár nagy alakját vetíti elénk, hanem olyan ismert történelmi hírességeket is emberközelből mutat meg, mint Marius, Sulla, Cato, Kleopátra, és Spartacus. Az olvasók történelem iránti érdeklődésit mutatja, hogy 27 OOO példányban látott napvilágot a könyv. Szűcs Sándor: BETYÁROK, PANDÚROK Puszták romantikus élete, csárdák titkai, szegény- legények kalandos élete, vándorlása, a tanyák világának sok érdekessége: ez az, ami megelevenedik a könyv lapjain. Zöld Marci és a többi betyár, a sok pusztai népi híresség számtalan esete, története; mindez együttvéve teszi izgalmassá a könyvet. A HOLD KAPUJÁBAN A Móra Kiadónál jelent meg egy érdekes cikkgyűjtemény, amelyben a legégetőbb világűr-utazási program problémáit tárják az olvasók elé a szerzők. Egyik érdekessége a kötetnek az a cikk, amely Ciolkovszkijnak, az „asztronautika atyjá”-nak tevékenységét mutatja be. Ugyancsak érdeklődésre tarthat számot az az írás, amelyben arról számolnak be, hogy milyen lesz az atomrakéta a jövőben. Hasznosan egészíti ki a kötetet a mesterséges égitesteket magában foglaló táblázat és az űrhajósok arcképcsarnoka. Benedek István: PÁRIZSI SZALONOK A másik nagy példány- számú könyv, ami a kul- túrhistória iránti érdeklődést bizonyítja. A népszerű szerző ebben az új kötetében egy XVIII. századi híresség: Julie de Lespinasse életét írja meg úgy, hogy közben a nagy történelmi század óriásait is közelről mutatja be: Voltaire, Diderot, Rousseau lép a lapokból az olvasó elé, Dr. Szendéi Adám: ORVOS A CSALÁDBAN Bővített, második kiadásban jelent meg újra ez a méltán nagy érdeklődésre számot tartó kötet Lapjain a leggyakrabban előforduló betegségekről és a mindennapi életet megkönnyítő egészségügyi dolgokról olvashatunk. Különleges helyet foglal el a könyv lapján „korunk betegsége”, a neurózis jellemzése és az ellene való védekezés. KÖLTŐK EGYMÁS KÖZÖTT A karácsonyi könyvvásár „slágere” a fenti cím alatt megjelenő verseskötet. Látszólag szokatlan vállalkozásba kezdett a Szépirodalmi Könyvkiadó: tizenöt mai fiatal költő verseit közli, rangos, neves költők bevezető soraival együtt. Íme, néhány költő, aki kiállt a fiatal tehetségek mellett: Nagy László, Pilinszky János, Simon István, Vas István, Zelk Zoltán, Weöres Sándor. V. M.
