Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-14 / 290. szám
1969. december 14, vasárnap 6. oldal Üj módon élni Villanyt kaptak karácsonyra Tömérdek élményt elraktároz az ember az idők folyamán. Jelentőseket és kevésbé jelentőseket egyaránt S érdekes módon ez utóbbiak közül valók olykor — gyakran évek, évtizedek múltán — váratlanul előtörnek, olyan frissen idézi őket emlékezetünk, hogy nem is mu-. laszthatjuk el a megjegyzést: Mintha tegnap történt volna! Így jártam a minap a kecskeméti Törekvés Tsz elnökének, Szmolenszki Lászlónak irodájában. Csaknem tízéves élményt vetett felszínre emlékezetem. Méghozzá olyat, mely felett — az akkori idők, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének sodrásában — eszembe sem jutott elmélkedni. Eltúlzottnak hitt «.jóslat"... Budapesti nagyüzemből érkezett pártmunkással kopogtattunk be néhány tanyára, a falu szocialista átszervezésének szolgálatában. Legjobb tudásunk szerint tolmácsolva a párt felvilágosító, meggyőző szavát, politikáját. S eközben az én agitátor partnerem — mintha tegnap történt volna, úgy tudom idézni a szavait! — ezeket mondta: „Meglátja, Tóth bácsi, nem telik bele tíz év és nemcsak, hogy villanynál olvas majd újságot, hanem saját fürdőszobájában kúrálhatja a reumás derekát!” Alighanem eltúlzottnak ítélem a közösségi jövő ilyen ecsetelését, ha akkor elmélkedem pártmunkás tárcám szavain. Itt, a Törekvés Tsz-ben azonban ilyen gondolat társult a hajdani élményhez: a gumigyári kommunista jóslata bevált! Nem is kellett hozzá tíz év. Hiszen i 965-ben az E 5-ös főút menti tsz-köz- pont tőszomszédságában — első fecskeként — tíz takaros, kétszoba, konyha, fürdőszobás családi ház nőtt ki a földből, kis utcasort alkotva. „A paraszt emberek új hitvallása az emberibb, a szövetkezeti forma mellett!” — hallottam a megfogalmazást a kis településről Reile Gézától. a városi tanács vb- elnökétöl. Az első lépés — Közös gazdaságunk anyagi ereje abban az idő- j ben jóval szerényebb volt a mainál. Csupán az építkezésekhez szükséges fuvarral tudtunk tagjainknak segíteni. De hogy cselekednünk kell, arról sok tényező meggyőzött bennünket — magyarázza Szmolenszki László elnök. — Tapasztaltuk tagjaink elszivárgását a gazdaságból, tudtuk és tudjuk, hogy a rozoga, százéves, szétszórt tanyák egyre kevésbé marasztalják az emberibb életre vágyó fiatalokat. No, és a közgazdasági meggondolások. Nem megoldás a nagyüzemi gazdálkodásban, hogy a brigád- vezető lóháton járja be a tanyavilágot, szervezi a munkát, összeszedi az embereket ... Szó, ami szó, tíz családi ház építésére hirdettek lehetőséget s bizony, nem hiányzott az érdeklődés sem. A városi tanács KO- FA-brigádjának kezemun- kája nyomán pedig alig | kilenc hónap alatt nőttek ki a tetszetős házak. Pár évig aztán szünet következett, mígnem a múlt hónap közepén további lépésekről nem határozott — az időközben egyre jobb eredménnyel gazdálkodó — szövetkezet közgyűlése. Az elhatározások nyomán pedig máris tizennégy szövetkezeti tag az új, egészséges szép otthon teremtés lehetőségének jóleső izgalmában él. Halljuk azonban Szmolenszki elvtárstól a közgyűlési döntés lényegéit: Segítség tartalékalapból — Szövetkeztünk ingyen adja a négyszáz négyszögöles telket. Ezen túl harmincezer forint kamatmentes kölcsönt biztosít. Pontosabban: a kölcsön felét segélyként adjuk, nem kell visszafizetni, míg a fennmaradó tizenötezer forint törlesztési ideje tíz év. Ennek ellenéből az építkező szövetkezeti tag egyetlen kötelezettséget vállal: a megállapodás aláírásától számított 10 éven belül nem hagyja el a gazdaságot és becsülettel végzi az alapszabályban meghatározott feladatait. Ellenkező esetben — ha saját hibájából válik meg a tsz-től —, vissza kell fizetnie a 30 ezer forintot, s a 10 ezer forint telekárat is. Hadd tegyem még hozzá, hogy a 14 családi ház építéséhez januárban megkezdjük az anyagszállítást, s jövő ilyenkorra, reméljük, élvezhetik az új gazdák, vízvezetékes, fürdőszobás kényelmes otthonuk minden áldását. Utána megint tovább lépünk. Abban bízunk, hogy 1975-ig legalább ötven ház sorakozik majd településünk utcáiban. A mostani jelentkezők között brigádvezető, tehenész, lakatos, gépszerelő, traktoros, hízómarha-gon- dozó egyaránt található. Ott van közöttük idős Gábor János bácsi két fia is, TITKOS IRATOK ILLETÉKTELEN KEZEKBEN A . robbanás elképesztő erővel csapta földhöz Franzot a felső priccsről. A fejébe hasító irtózatos fájdalom nyomban szertezavarta álmát. Körös-körül hatalmas robaj és sebesültek jajkiáltásai: barakktársai könyörögtek segítségért. — Élsz még? A füstfelhőn át Franz barátja égett arcát látta maga előtt. — Minden ég! Szaporán ... Franz érezte, hogy barátja a hóna alá nyúlva iparkodik kivezetni a barakkból a lángoló priccsek, asztalok, szalmazsákok közül. „Vajon miért bombázzák ilyen erővel a koncentrációs tábort az angolok? 1 Hiszen a lőtér innen majdpéldát: ő ugyanis az első tíz között tett hitvallást az új élet mellett. Vajon nem sorvad el a háztáji gazdálkodás e településforma mellett? — izgatott a kérdés. Szmolenszki László pedig példákkal érvei: Hagyomány k&szerű keretekben — A meglevő tíz ház gazdái közül Csukás Lajos bácsi le nem mondana a tehéntartásról, sőt kisbikát is hizlal. Csapó La- josék intenzív baromfitartással foglalkoznak, ezrével értékesítik a tojást. Sertés, baromfi minden portán található. És valamennyien élnek az öntözés adta lehetőséggel. Kiki kedve szerint, szőlővel, szamócával, gyümölcsfával ültette be kertjét. A szövetkezetből távozóban mértem fel valójában a kecskeméti Törekvés Tsz példás erőfeszítéseinek jelentőségét: Vízvezeték, villany, kellemes kultúrterem tv-vel, minden este klubélettel, vasárnaponként filmvetítéssel. A városba vivő busz megállója két-háromszáz méterre a terebélyesedő tsz-településtől. Hetenként háromszori belgyógyászati, s ugyanannyiszor fogászati rendelés — helyben. Tárgyalások a kecskeméti UNIVER szövetkezettel egy jövőre közös erővel létrehozandó _ vegyesüzletről. Mind-mind az emberibb, kényelmesebb életforma jegyei, a szétszórt, rogyadozó tanyavilág félváltásaként. Tíz évvel ezelőtt nagy bátorság kellett ennek megálmodásához. És íme!... S hadd zárjuk a Törekvés Tsz-ben szerzett jóleső tapasztalatainkat egy meg- j egy zéssel: Dolgozóinknak nyújtott támogatásával a lakásgond megoldásában, a jobb életkörülmények megteremtésében a megyeipari üzemeinek is példát kínál ez a mezőgazdasági termelőszövetkezet! nem három kilométernyire fekszik...” tépelődött magában kétségbeesve Franz Steiner. Az 1943. augusztus 17- ről 18-ra virradó éjszaka a harmadik birodalom legtitkosabb kísérleti lőte- re ellen az angol stratégiai légierő által végrehajtott bombázást Hidra-műveletnek hívták. Csakhogy a 227 nehézbombázó halálos terhét — melyet elsősorban a peenemündei rakétakísérleti telep ellen kellett volna bevetni — a Trassen- heidében levő koncentrációs tábor betonblokkokba zsúfolt foglyaira szórta le. Dornberger vezérőrnagy, aki a peenemündei kísérleti telep parancsnoka volt, a háború után az amerikai hírszerző tiszteknek kihallgatása során ezt vallotta: — Az 1943. augusztus 17- ről 18-ra virradó éjszaka bekövetkezett angol légi— Hallod-e! Te ellenőrizni jöttél, nem segíteni... Blomszki Imre. a budapesti 33-as iparitanuló-in- tézet szakoktatója elmosolyodik : — Tudod, legszívesebben magam is beöltöznék és nekilátnék melózni... — mondja Tömöri Mihály művezetőnek. Szemmel láthatóan jó kedvvel folyik a munka. A versenyzők találékonyak véső helyett baltával faragják a vályogfalat, így gyorsabban haladnak. Egy órája kezdték, s a mennyezet alatt vágott keskeny árokba már behelyezték a műanyagcsöveket. A Ki minek mestere televíziós vetélkedő ifjú szakmunkásai villamosítják Lajosmizse határában áz alsólajosi tanyai iskolát. Ezen a héten, szerdán kezdték a munkát pénteken délután kigyúlt a villanyfény az iskolában, ma vasárnap délután 16.10-kor a vetélkedő utolsó előtti fordulójában láthatjuk a képernyőn mi is, hogy mit végeztek. A „stábot” Török Albert, a Tv ifjúsági osztályának gyártásvezetője irányítja. Az itteniek régóta ismerik, évekkel ezelőtt Kecskemétről motorkerékpárral járt filmet vetíteni az alsólajosi tanyák lakóinak. támadásnak 732 halálos áldozata volt. közülük csak 120 tartozott a német védelemhez. a többi — vagyis 600-nál több — orosz, lengyel és a trassenheidei koncentrációs tábor más nemzetiségű foglya volt. ... Robert és Franz — a tábori ellenálló csoport két életben maradt tagja. A náci hátországban ellenállók közül a táborban csak ők maradtak életben ... Mikor aztán a bombázás már északkeletre húzódott, Franz és Robert azt cselekedte, amit bármelyik másik táborlakó tett volna: a táborparancsnokság épületébe rohant, mert a hitleristák ide szervezték meg a bombázások esetére a kisegítő tűzoltókommandót. Mikor a földalatti ellenálló csoportban a két osztrák elvtársat, Franzot és Róbertét a tűzoltókommandóba küldték, egyenesen megmondták nekik, mi várhat rájuk. A táborparancsnokság ' páncélszekrényében ugyanis ott feküdt a titkos parancs, melyet az egyik írnok útján véletlenül sikerült megszerezni : „Mindenkit, kivétel nélkül, likvidiálni kell. aki részt vett a bombázások okozta károk helyreállításáAdásidő: — Amikor a vetélkedő programját összeállítottuk — mondja Török Albert — arra gondoltunk, legyen valami kézzelfogható gyakorlati haszna is a nagy igyekezetnek. Mivel az idén a villanyszerelők versengenek, juttassák el a villanyt egy tanyai iskolába. Így jöttünk: ide. Persze, ahogyan Török Albert elmondja, igen egyszerűnek látszik. A valóságban azonban sokkal nehezebb volt. Először is el kellett intézni hogy négy kilométeres távolságból idevezessék a villanyt. Jórészt a gyártásvezető utánajárásának köszönhető, hogy sikerült elintézni. Az Áramszolgáltató Vállalat megcsinálta volna ugyan szívesen 70 egynéhány ezer forintért, de honnan vegyenek ennyi pénzt? A járási tanács ki tudott szorítani 20 ezer forintot. Ebből nagynehezen sikerült beszerezni az oszlopokat, betonlábakat, megvásárolták a vezetéket, egyéb anyagot, s az építést társadalmi munkában végezték el. Karyné, a tanítónő Tóth Józsefet, Kiss Juhász Sándort és Kurucz Bélát dicsérik. Meg a Béke Szak- szövetkezet elnökét, aki szintén segített gépekkel, fuvarral, minden lehető eszközzel. És segítettek a szomszédos Pethő-dűlői isban a titkos objektum területén. Azzal a céllal kell a megsemmisítést végrehajtani, nehogy megengedjük, hogy az ellenség tudomást szerezhessen a bombázás eredményeképp keletkezett károkról”. A tűzoltókat a táborból a lőtérre szállító furgon sofőrje éles kanyarokkal iparkodott kikerülni a bombatölcséreket, s ilyenkor a rabokra vigyázó SS- iegények kénytelenek voltak elengedni a kibiztosított géppisztolyokat, hogy megkapaszkodhassanak valamibe. Robert figyelmét viszont ez nem kerülte el, s fölhasználta az a pillanatot, amikor az egyik legény megvilágította káromkodó társa arcát... — Miért tátja a száját, Unterscharführer! Talán fél, hogy megég az ujjacs- kája? — ordítottak Robert re a lángoló épület második emeletéről. Az első pillanatban Robert körülnézett: még nem szokott hozzá, hogy a megölt SS- katona ruhájába való átöltözéssel együtt fogolyból SS-vérebbé változott. Aztán a következő pillanatban a bejárathoz vetette magát. A második emeletről két; iíé ssiÄggipp mmm a 3« Tajti László versenyző és Berkó János ipari tanuló az armatúrákat szereli. vasárnap 16.10-kor kola nevelői, sőt a lajos- mizsei külterületi iskolák egész tantestülete is. De ez még csak a vezeték. Honnan teremtsék elő a kapcsolókat búrákat, armatúrákat, mindazt a töméntelen, sokféle villamos- sági cikket ami a villany bekapcsolásához kell. Enélkül nem végezhetik el a munkát a versenyzők. A gyártásvezető gondoskodott erről is. A Ki minek mestere stábja társadalmi munkában végezte el a 15 ezer forint értékű tervezést. Török Albert pe. dig addig tárgyalt, győzködött, míg a különféle vállalatok összeadakozták a mintegy 70 ezer forint értékű anyagot. Amiben már benne foglaltatik egy nagyképernyős televíziókészülék, a XIII. kerületi KÖZÉRT ajándéka és az antenna a budapesti Gel- kától. Megérdemli a többi ajándékozó is, hogy ideírjuk a nevét: a Budapesti Villamos Berendezések és Készülékek Gyára, a Dél-magyarországi Áramszolgálta, tó Vállalat a Kecskeméti Vízművek. Csak ezután jöhetett az eddigi vetélkedők négy legjobbja, a vasárnapi döntő résztvevői: Major László és Pecznik Mihály, a Csepeli Fémművek szakmunkásai. továbbá két másik pesti vállalat a VÍV és a BMG dolgozója: Tajti László és Kovács Gyula. Segédmunkásnak a budapesti 33. számú iparitanuló-inté- zet nyolc harmadéves növendéke jelentkezett Hogyan bírálják el ezt a munkát majd az adásban? — kérdezzük a gyártásvezetőt. — Itt vannak ez ellenőrök: a művezető és a szakoktató, s egy kisfilmet is készítettünk, amelynek alapján vasárnap a zsűri megállapítja a helyezések sorrendjét. _Mi mind a négy verseny, zőnek egyformán szurkolunk és bármelyikük is lesz a győztes, köszönjük az alsólajosiak nevében a munkájukat. Mester László ségbeesett hangokat hallott, s ebből arra a következtetésre jutott, hogy a németek minden bizonnyal csakis a legfontosabb iratokat őrző szobában tartanak ki az utolsó pillanatig. Ezért a füsttől, forróságtól prüszkölve, köhögve rohant fölfelé mert félt, hogy a lángok megelőzik és elvágják útját a páncél- szekrény felé. Az ajtókat már leszedték, s Robert, a hangok után tájékozódva a főtervezői irodába rohant. — Unterscharführer, a szomszédos szobában is van egy páncélszekrény. Próbálja valahogyan kidobni az ablakon! — parancsolt rá egy polgári ruhás férfi, aki egy páncélszekrényből dossziékat akart ki. rángatni. Robert észrevette hogy a széf már majdnem üres. Ebben a pillanatban meg. roppant a fal, s a német ordítva hagyott ott csapot- papot. Robert maga elé engedett vagy három katonát és a polgári ruhás férfit, majd visszatért a szobába, a nyitott páncélszekrényhez.' „Akár csak egyetlen tervrajzot is, de találnom kell!” (Folytatjuk.)
