Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-16 / 266. szám
IM9. november 16, vasárnap 8. oldal LILIOMFI Szigligeti-felújítás a kecskeméti színpadon A legjobb akarattal sem lehet elmondani, a nagy színpadi újító az elképesztő teherbírású szerző kedves és jól ismert vígjátékéról a Liliomfiról, hogy remekmű. Rengeteg kellemesen játszható jó szerep van benne, hiszen Szigligeti, aki írói munkásságának virágjában majdnem egy teljes nemzedék- nyi időre szinte „kibérelte” a legjelentősebb magyar színpadokat, nagyszerűen értett a színpadi hangulatkeltéshez és mesteri technikával bonyolítja ebben a vígjátékban is a tévedéseken alapuló helyzeteket. Nem remekmű — tehát hozzá lehet nyúlni szövegéhez, megkurtíthatók dialógusai, korlátlan mértékben portalaníthatók jelenetei — mint ahogy ezt Horváth Jenő, a darab ren- “áezője is tette. Mészöly Dezső szerényen ízléses átdolgozása, Sárközi István kitűnő érzékkel válogatott dalbetétei hasonlóképpen megtették a hatásukat a lendületes, ötletes rendezéssel együtt, egységes stílusú, nagy iramban pergő ritmusú előadássá álltak össze az összes szükséges hatáselemek, amelyeknek mind egy a célja — csakúgy mint Szigligetinek volt — minél többször csapódjanak össze önfeledten a tenyerek, miJoU.-a Gabi, Erzsi és Horváth István, Gyuri pincér szerepében. (Pásztor Zoltán felvételei) nél gyakrabban harsanjon fel a nézőtéren a kacagás. Optimizmus, bájos derű, finoman adagolt humor, jó rendezői munka, egységes tónusú előadás és nagyon lelkes, szépen kidolgozott színészi alakítások a hálásabbnál hálásabb szerepekben — ez jellemzi az előadást, amely tisztes vidéki körút után jutott el a kőszínház színpadára. De érdemes volt behozni Kecskemétre az idei tájprogram nyitódarabját, mert igazán kedves, kellemes szórakozást nyújt. Példája annak, hogyan lehet az ízlés határai között, mindenféle durva kabaré effektusoktól mentesen elmókázni egy kedves régi darab ürügyén. Ezt a célt szolgálták a ragyogóan szellemes, könnyed díszletek és a mulatságosan ka- rikírozó kosztümök is. Bor- csa István díszlettervei egészen új oldaláról mutatják be tehetséges tervezőnket, színpadképei mentesek voltak a vaskos korhűségre való törekvéstől és a kissé szűkreszabott -játék, téren végeredményben megtalálta a helyét minden színész. A legtöbb sikert természetesen a címszerepet ját. szó Ábrahám István aratta le. Oly sok nagy színész Liliomfi-alakítása után üde fiatalságával, rugalmas mozgékonyságával tudott újat hozzátenni a Szerephez, nagyszerűen beleilleszkedett játékával, énekével a stílusegységre törekvő együttesbe. Sass J ózsef Szellemfi, klasszikus számba menő szerepében (— nem tudni nem az átdolgozok „jóvoltából”-e) egy kicsit szűkebb lehetőségeket kapott a kelleténél. Fanyar, kesernyés Szellemfit vitt a színpadra, igyekezett megszabadítani ezt a figurát az évtizedek alatt rárakódott hagyományos kellékektől. De így, mindenestől együtt naSzilvay és gyámlánya az első felvonásban (Péva Ibolya és Perényi László). gyón érdekes, egyéni színfoltja volt az együttesnek Péva Ibolya, színházunk új tagja első szerepében szépen mutatkozott be a közönségnek, hamvas bájjal, keverte játékában a humort a kedvesen kifigurázott, édeskés szenti- mentalizmussal. Jobba Gabi is megtalálta a megfelelő arányokat Erzsi alakjának megformálása közben. Játéka összefogott, temperamentumos és rendkívül vonzó volt. Borbiró Andrea, Kamilla szerepében a groteszk humort hangsúlyozta, de talán egy kissé nagyobb adagokban alkalmazta a komikai hatásokat, mint a figura megkívánta volna. Jánoky Sándor felszabadultan, hangulatosan komédiázott Kányái uram szerepében, és egyéni humorral szólaltatta Ötvenkét Bács megyei nyertes Az Állami Déryné Színház 200 ezer forint értékű nyereménytárgyakat sorsolt ki az 1969/70-es évad színházbérletesei között. A bonyhádi művelődési házban megtartott sorsoláson Baranya és Tolna megye, valamint Bács-Kis- kun megye nyugati járásainak színházbérlői várták a szerencsekerék forgását. A sorsoláson részt vevő 4715 szelvény közül 2916 volt megyénkben. A bérletesek közül 11 soltvadkerti, 11 nagybaracskai. 9 solti, 9 hajósi. 6 mélykúti. 5 du- naegyházi, 3 kunbajai, 2 akasztói és 1 dunapataji színházlátogatónak kedvezett a szerencse. A nyertesek bútort, porszívógépet, hanglemezcsomagokat, rádiót, fényképezőgépeket, gumimatracokat, fehérnemű-, edény- és könyvcsomagokat, kávéfőzőket és dísz-dohánycsomagokat kapnak. a nyerteseknek a színház az utalványokat rövidesen megküldi, 1969. december 31-ig válthatók be a kijelölt üzletekben. A két reményteljes theátrista: Ábrahám István, és Sass József. meg Szilvay professzor mulatságos morfondírozá- sait a szerelemről a házasságról, az élet * apró- cseprő ügyeiről Perényi László. Kedves, tehetséges alakítást nyújtott Horváth László, Korbuly Péter, mint ahogy a népes szereplőgárda többi tagjai is képességük legjavát adták. A Liliomfi biztos siker, több mint száz esztendővel a valamikori, első bemutatója után is. Csáky Lajos Három titokzatos hajó Három tengerjáró teherhajó úszott méltóságteljesen a Duna-delta su- linai ágán. A szélben lengő piros-fehér- kék lobogó mutatta, hogy valahonnan messziről jönnek. Furcsa mód nem horgonyoztak le a kikötőkben, nem rakodtak. Senki sem sejthette, hogy mennyi diplomáciai alkudozás, aprólékos mérlegelés és számítgatás előzte meg ezeknek a francia hajóknak az elindulását. A rakomány azonban sohasem érkezett meg rendeltetési helyére. A törökök felfedezték, hogy fegyvereket és hadi felszerelést szállítanak a franciák az újabb felkelést tervező magyarok részére. A rakományt zárolták és a nemzetközi vita befejezéséig Galacon beraktározták. Mintegy 30 000 fegyver és honvédegyenruha volt a három hajón. Az 1859-es év nagy jelentőségű volt az 1849 utáni magyar emigráció történetében. Franciaország és a piemonti királyság hadat üzent Ausztriának. Még B háború kitörése előtt a franciák és az olaszok kapcsolatot kerestek a magyar emigráció vezetőivel hogy rávegyék őket egy osztrákellenes magyar felkelés megszervezésére. Kossuth két ízben is hosszabb megbeszélést folytatott III. Napóleon francia császárral. Először 1859 májusának első napjaiban Párizsban, másodszor július harmadikén az olaszországi Val- legióban levő császári főhadiszálláson. Abban állapodtak meg. hogy a francia császár katonai és pénzbeli segítséget nyújt a magyaroknak. A terv szerint 20 000 főnyi francia hadsereg tört volna be Dalmácián keresztül Dél-Magyaror- szágra, s ezt mintegy 150—200 000 főre egészítette volna ki a toborzott magyar hadsereg. Ugyanakkor az emigránsokból és az osztrák hadsereg kötelékéből átszökő katonákból Havasalföldön magyar csapatokat akartak szervezni, hogy azok Erdély felől induljanak harcba, s így az osztrák hadsereg két tűz közé kerüljön. Az erdélyi betörés megszervezésével Klapka Györgyöt bízták meg. Nemrég Párizsban nyilvánosságra került Klapkának, a szabadságharc tábornokának, Komárom legendás védőjének magánlevéltára. Az ebben található okmányok — a már ismertek mellett — fényt derítettek a Galacon megrekedt fegyverszállítás érdekes részleteire. Klapka György nemcsak kiváló katona, hanem igen vállalkozó szellemű, gyorsan cselekvő ember volt. Miután megnyerte az ügy részére a francia császár unokaöccsének. Napoleon Jérome hercegnek és Cavour olasz miniszterelnöknek a támogatását, habozás nélkül Bukarestbe utazott. Előzőleg még tájékozódó tárgyalásokat folytatott Párizsban Christian Teli román tábornokkal, és megbeszélte vele a közös román—magyar akció részleteit. Bukarestben Alexandru Cuza fejedelem fogadta Klapkát. 1859. március 29-én létrejött közöttük a titkos megállapodás, amelynek sikere érdekében a iasi-i francia konzul, Place is közreműködött, aki szintén jelen volt Klapka ég Cuza tárgyalásain. A megegyezés szerint a román kormányzat beleegyezik abba. hogy a franciák a magyarok részére fegyvert és hadifelszerelést rakjanak ki ég tároljanak román területen. Hasonlóképpen elősegíti a magyar felkelők gyülekezését is a fejedelemségben. Ennek ellenében a nyugati hatalmak elismerik Alexandru Cuzát az egyesült román fejedelemségek uralkodójának. A bukaresti tárgyalások természetesen a legnagyobb titokban folytak. A román kormányra nézve igen kellemetlen lett volna, ha bármi is kiszivárog a Klapkával kötött megállapodásból. Ausztria nagyhatalom, és veszedelmes szomszéd volt. érthető, hogy Cuza fejedelem nem akart ujjat húzni vele. Klapka még a bukaresti magyar emigránsok előtt is titkolózott, bár egyről-másról tájékoztatta a vezetőket, de nem fedte fel előttük a teljes igazságot. Bizonyára várni akart addig, amíg a Cuzával történt megállapodáshoz Kossuth Lajos jóváhagyását is megnyeri. Kettőjük közt egyébként sem volt zavartalan a viszony. Kossuth a francia akció megvalósulásának esetére fenntartotta magának a magyar hadsereg főparancsnoki tisztségét, és Klapkának csupán a vezérkari főnökséget ajánlotta fel. Később egy Loland nevű kiküldött érkezett Bukarestbe. Érintkezést keresett a magyar emigránsokkal, s mindenekelőtt Seres Lajossal, aki abban az időben a Bukarestben élő magyarok közt a legtevékenyebb volt Loland kapitányi kinevezést hozott magával Seres számára és megbízta azzal, hogy kezdje meg a menekült magyarok toborzását. A kiküldött azt is közölte, hogy a szervezendő magyar csapatok parancsnoka, Czecz tábornok lesz, aki Olaszországból rövidesen elindul Románia felé. Cuza fejedelem és a román hatóságok tartották magukat a Klapkával létrejött megállapodáshoz és nem zavarták a készülődést. A számításba azonba hiba csúszott. A törökök felfedezték és feltartóztatták a fegyverszállítmányt. Része volt ebben kétségkívül az osztrák kémhálózat éberségének. Klapka György bukaresti, tartózkodása és tárgyalásai, akármilyen titokban folytak, nem maradtak észrevétlenül. Az osztrák kormány. a magentai és asolferinoi vesztett csaták után sürgősen békét kért a franciáktól. Ezzel egycsapásra megszűnt a francia segítség iránt táplált remény. Mire Czecz tábornok Génuából Galacra érkezett, már nem volt mihez kezdenie. Dol- gavégezetlenül kellett visszafordulnia. Az elkobzott fegyvereket Bákóba szállították és éveken át itt őriztették. Amikor 1861-ben az újabb francia— osztrák viszály reménye felcsillant, Klapka György ismét Bukarestbe jött és január 9-én olyan megállapodást kötött Cuza fejedelemmel, amely szerint: „a magyarországi románok ugyanazokat a jogokat fogják élvezni, mint a magyarok, vallási és községi autonómiát nyernek, nemzeti nyelvük használatával”. Sajnos, a nagyhatalmak politikai játékában ennek a megállapodásnak se jutott szerep. Franciaország nem kockáztatott semmit. Később III. Napóleon a fegyvereket és a felszereléseket Romániának ajándékozta. Veresg Sándor: A magyar emigráció keleten című munkájában leírja, hogy a fegyvereket a bukaresti arzenálba szállították, majd ezzel szerelték fel az 1866. március 14-én megalakult nemzetőrséget. A honvédegyenruhákat pedig a lovas ^csendőrök kapták. Ilyen lovas csendőr egyenruhát, amely vörös zsinórzatú. sötétkék attilá- ból, ugyancsak vörös zsinórzatú, fehér nadrágból és fekete kalpagból állt, ma is lehet látni még a bukaresti városi múzeumban. (Megjelent a romániai Előre című napilapban*)
