Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-12 / 262. szám
4. oldal 1959. november 1%. szerdal Rohamosan növekvő szolgáltatási igények Mennyire égető problem ma a lakossági javító szolgáltatás, azt igazolja, hogy különböző szervek tűzik rendszeresen napirendre, s vitatják meg fejlesztésének lehetőségeit. Legutóbb a megyei népi ellenőrzési bizottság készftett erről a témáról jelentést. E jelentés nyomán vessünk egy pillantást a szolgáltatásokkal kapcsolatos adatokra, közel egy évtized tükrében. A mérték utáni szabóság 1960 óta mindössze 16 százalékkal növekedett. Cipőt már csaknem kétszerannyi- an csináltatnak, mint tíz évvel ezelőtt, s a fodrász és kozmetikai üzletek forgalma is megháromszorozódott. Ennél azonban jóval nagyobb arányú az új szolgáltatási ágak iránti igények felfutása. Míg 1960-ban 7,8 millió forint értékű gépkocsijavítást végeztek a megyében, addig 1968-ban már több mint 13 és fél milliót. Két és félszer annyi háztartási gép, négyszerannyi rádió, televízió kerül a szervizekbe, illetve javítóműhelyekbe. Háromszorosára nőtt a mosodák forgalma, s négyszerannyi építő és szerelőmunkát végeztetett a lakosság. Mindez azt igazolja, hogy az életszínvonal emelkedése nemcsak egyszerűen örömteli dolog, hanem gondokkal is jár. A szocialista szektorhoz tartozó szövetkezetek, vállalatok igyekeztek felmérni a lakosság igényeit, s kielégíteni azokat. Bevezették többek között a jutalékos és átalényos rendszert, hogy rugalmasabban alkalmazkodhassanak a kívánságokhoz. Emellett növekedett a magánkisiparo- sok és munkaengedélyesek száma, s ami még fontosabb, javult anyagellátásuk. Ez annál is lényegesebb, hiszen a szolgáltatások mintegy 50 százalékát a magánkisipar végzi. Természetesen a fentebb említett eredmények nem azt jelentik, hogy most már minden a legnagyobb rendben van, hiszen sok a panasz is a szolgáltatások színvonalára, gyorsaságára és áraira. Miután a szolgáltatási tevékenység nem olyan jövedelmező, mint a készárutermelés, ily módon, sajnos, verseny sem bontakozhatott ki a szolgáltatási piacon a szövetkezetek és vállalatok között. Ez azt jelenti, hogy a lakosság joggal elégedetlen egyes szolgáltatási ágakkal. Remélhető azonban, hogy néhány közgazdasági szabályozó módosításával a központi szervek anyagilag is Ösztönzőbbé teszik a szolgáltatásokkal való foglalkozást. Mindez természetesen nem menti fel sem a tanácsi, sém a minisztériumi ipart, sem a szövetkezeti és magánkisiparosokat, hogy addig is ne tegyenek meg minden tőlük telhetőt a lakossági szolgáltatások további javítására. N. O. Nehéz helyzetben III. Merjünk előre tekinteni Csökkent a kereslet A megye 180 holdas szőlőszaporító telepén megkezdték a kitermelést. Az őszi és tavaszi kitermelésekhez 4 milliónyi vesszőt kinál értékesítésre a Bács megyei Ültetvény Tervező Vállalat. Gazdag a választék, összesen 48 fajta áll a telepítők rendelkezésére. Az eddigi tapasztalatok szerint csökkent a kereslet a borszőlő szaporítóanyaga iránt, az újonnan szaporított csemegeszőlőt keresik a nagyüzemek és a háztáji gazdaságok. A gazdálkodás csődje helyileg az önirányításnak is csődje. Zsanán kevés nyoma van annak, hogy a szövetkezet önirányítására hivatott szervek, bizottságok idejében felismerték volna a történéseket, vagy megpróbálták volna elhárítani a vészt. Például a tervtárgyaló közgyűlésen ahol a tagság — élve jogaival — 6 forintról 8 forintra emeltette az órabéreket, egyedül az elnök figyelmeztetett a következményekre. A durva agronómiái hibákért, amelyből a szövetkezetnek milliós kiesései lesznek, mindmáig senkit sem vontak felelősségre. Sorolhatnánk a tényeket, amelyek kikényszerítik belőlünk az önirányítási rendszer kritikáját, s rákény- szerítenek bennünket, hogy az önirányítás eszméjét, a szövetkezeti demokratizmust is árnyaltabban fogalmazzuk és dialektikusán értelmezzük. A szövetkezetek közt ma már igen nagy különbségek vannak, A széthúzódott mezőnyben az üzemek erősen eltérő fejlettsége, szervezettsége ég szerkesztettsége, az elosztás különböző módjai mind-mind tudatformáló tényezők, amelyek különböző módon határozhatják meg a tsz-tag gondolkodását, szándékait, tetteit; fejleszthetik vagy sorvaszthatják az önirányításra való igényét, s meghatározzák azt is, hogyan fogja fel és mire használja a demokratizmust? Eltérő módon 30 új sodrógép a VISCOSÁBAN A nyergesújfalui Viscosa bővítése során a danamid textilüzemben 30 NDK sodrógépet szereltek fel. Az új üzem háromezer tonna sodrott danamidselymet ké- .szít majd évente. A dana- mid-textilüzemben 1970 első negyedévében kezdődik meg a próbaüzem. Újabb gyár, építését kezdték meg a nyergesújfalui Viscosá- ban. a poliakrilnitril üzemet. Gépi berendezéseit Olaszországtól Vásárolták Az új gyár alapanyagát Ausztria szállítja, az alap- anyagért készáruval fizet a Viscosa. Közel fél évvel ezelőtt megkezdték a dana- midselyembŐl a lánchurkolt anyagok készítését. A lánchurkolt danamidse- lyemből férfi-női fehérneműk és különböző ruhaanyagok készíthetők. Képünkön; 30 sodrógépet szereltek már össze az új da- hamid-textílüzemben. (MTI fotó — Mező Sándor) A NEb arra a következtetésre jut, hogy a gyenge szövetkezetek gazdálkodási gondjai nem oldhatók meg azonos modell szerint; mivel a kedvezőtlen adottságokat jelentő tényezők helyileg is különböző módon találkoznak össze, csak üzemi szinten végzett elemzés biztosíthatja a helyes megoldást. Mi még soká érünk el oda, hogy üzemi mélységben végaett szociológiai mérésekkel, tudatvizsgálatokkal és a pszichológiai tényezők együttes tanulmányozásával javasoljunk megoldást egy-egy termelő- szövetkezet szervezeti, ön- irányítási, politikai problémáinak megoldására, de efelé kell törekednünk, mert a szövetkezeti önirányításnak és demokratizmusnak a tsz-törvényben rögzített modellje nem alkalmazható általában. Míg X termelőszövetkezetben a modell következetes alkalmazásáért kell megküzdeni a gazdaságcentrikus felfogással, az értetlenséggel, a vezetői önkénnyel, a demokratizmusban való iskolázatlansággal szemben, addig más szövet az utóbbi az erősebb, a szövetkezeti önirányítás szervei és fórumai — jelenleg — minden lényeges gazdálkodási kérdésben az egyéni érdeket szolgálják. Például úgy, hogy a részesművelés összes költségét a közös' nyakába vetik és kedvező részelési feltételeket biztosítanak a tagoknak; a közös tevékenység erősítését célzó állami segítséget igyekeznek az egyéni érdekeknek megfelelően felhasználni; ellenállnak a termelési bizonylati és munkafegyelmet megszilárdító törekvéseknek; nem szereznek következetesen érvényt a szövetkezet kártérítési igényeinek, és így tovább ... Az egyéni érdekeknek ez a döntő fölénye — a demokratizmus jelenlegi modelljében — majdnem gátlástalanul érvényesülhet: károsan hat a szakvezetésre. Lényegében az állam fizeti a szakvezetők munkadíját. akik azonban mégis az egyéni érdekeket szolgálják. mert az önirányítás fórumain a tagság akarata érvényesül; ez gúzsba köti a szakvezetést, a szabálytalanságok eltűrésére kényszeríti. Végső soron arra, “■'r' d , tií 1 hogv az uralkodó magánpakezeiben másképpen kell ! ** c .igazítani” az önirányításon és a demokratizmuson. Mivel a közös érdek és az egyéni érdek Zsanán élesen elkülönül a gazdálkodási struktúrában, s mivel i raszti szellemnek ég szem- j léletnek gazsuláljön. Ha meg „maszekol” is a szak- j vezető, hasonlóan a tagokhoz. neki is hasznára van ! az egyéni érdekek hegemó- ' niája. Az általános modell nem jó Ebben a szövetkezetben — átmenetileg — a jogok szűkítésére, a kötelességek ...*: ***:? ' ' ,,, tiMÜ S:< • : * 'Ä i# ' Ül moki tsz-ek tőkeigényét az állami támogatás nem fedezi, a szövetkezeti közös tevékenység a jövőben sem lépheti túl a birtokhatárokon belüli szerény kereteket A tsz biztosítja és a jövőben is fenntartja a részesműveléssel — esetleg a kishaszonbérlettel — kombinált háztáji gazdálkodás jövedelemképző szerepét: mindenképpen biztosítja tagjainak a társadalmilag kívánatos jövedelemszintet. Boldoguljanak a parasztok, de a tsz se legyen nagyon szegény; így fogalmazhatnám a gazdálkodás elérhető célját ég megvalósítható eszméjét. Kedvező politikai feltételek nélkül azonban ezt a szerény célt sem lehet elérni. Tapasztalataink szerint a régi tanyai magán- gazdálkodás hagyományait őrző területeken jobban bevált az egyszerűbb szövetkezeti forma. Kézenfekvő volna tehát a zsanai Egyetértést is visszaminősíteni. A lazább szervezet valószínűleg jobban elbírná az egyéni és közös érdek disszonanciáját és jobban megfelelne a tanyás-paraszti tudatvilágnak. Az pedig egészen bizonyos, hogy az államnak ez volna az olcsóbb, mert évről évre megtakaríthatná a társadalomnak azokat a milliókat, amelyeket rákölt a tsz-re. s a amelyekkel újra termeli a közös gazdaság szegénységét. Mégsem javasolhatjuk ezt a megoldást, mert szigorúbb jogi megítélés alá vonná a tanyás gazdaságot és szociálisan kedvezőtlenebb helyzetbe hozná a tanya gazdáját élete hátralevő részére. Megfigyelhető, hogy zárt településeken, ahol a stabilizálódott közös. gazdaságok biztatóan alakítják a jövedelemszintet, ott a tsz tagsága lassan kezd „megfiatalodni”. A rossz körülmények közt gazdálkodó tanyás szövetkezetek tagsága viszont tovább öregszi 1c. A munkabíróvá cseperedő fiatalok már nem szeretik a tanyát; nem vállalják szüleik életformáját és még a magasabb jövedelem reménye sem teszi vonzóvá számukra szüleik gazdálkodási stílusát. Nincs utódlás: ezért aligha ítélünk hibásan, amikor hanyatlónak, halálra ítéltnek tekintjük a homokszigeteken kiterebélyesedett és sok vihart túlélt világot. A zsanai Egyetértés 504 főnyi tagságából 190-en már nem dolgoznak. Csak meg kellene kérdezni a ma még munkabíró 314 tag életkorát és akkor hozzávetőleges pontossággal azt is megmondhatnánk, mikor mondják fel a kishaszonbérletet,’ (amelyet most akarnak megszerezni), mikor nem vállalnak tovább részesművelést, mikor ürülnek ki a tönyasi ólak, istállók. Keserves volt a kezdet, és nehéz lesz a vég: az. amikor a gazdálkodási tevékenység elhal és a tanya településsé satnyul. Azt természetesen nem' tudhatjuk, hogy a történelem milyen „enyhítő körülményeket”- iktat közbe, mivel nyújtja el, vagy könnyíti meg a folyamatot. Jobb önirányítás — jobb gazdálkodás szigorítására, az önirányítás korlátozására van szükség. A demokratizmusnak e szerény és primitív modelljében megerősödnék a szakvezetés pozíciója, de bővülne az államigazgatás beleszólási jogköre is a szakvezetés dolgaiba és általában a szövetkezeti ügyekbe. Mivel szociológiai érzékenységünk, kulturáltsá- r gunk nem áll világszínvo- | Ion, jogos az aggály, hogy | nincsenek nekünk olyan kádereink, akik értően építenék meg üzemük demokratizmusának modelljét, ha erre Szabad kezet kapnának. Az aggályoktól függetlenül a szövetkezetfejlődés elütő vonásai előbb-utóbb ránk fogják kényszeríteni, hogy megkülönböztető ismérveket alkalmazzunk a demokratizmus dolgaiban. Mit lehet tenni? A tények a tennivalókra utalnak, a válságos helyzet a megoldás módjára. Mivel a kedvezőtlen adottságú hoA társadalomnak a realitásokkal kell számolni: belátható időn belül olyan helyzetbe kell hozni, s any- nyira meg kell erősíteni a közös gazdaságot, hogy rendszeresen segíthesse munkából kiöregedett tagjait. Ha más okunk nem volna, az is elegendő ahhoz, hogy helyi viszonyainkra tekintve kissé dialektikusabban gondolkozzunk az irányítás-önirányítás kérdéseiről, hogy merjünk ,,belejavítani” a tsz-demokráciába; merjük jobban „megereszteni”, ahol előre viszi a közös ügyet és merjük „megszorítani”, ahol akadályozza azt, tekintve, hogy a demokratizmus nem cél, hanem eszköz a haladás szolgálatában. Nem kívánjuk, hogy sor kerüljön a zsanai Egyetértés szanálására. Jó azonban tudni, hogy a szanálás lőtte. kényszerintézkedéseket jelent: utasításszerűen határozzák meg a gazdálkodást, a pénzügyeket, s az is jogkörébe tartozik a szanáló bizottságnak, hogy a személyi felelősséget megállapítsa. Véleményem szerint a tsz nem került volna ilyen nehéz helyzetbe, mint most van, ha a „kormányzást” —. legalább az egyesülés után — a belső és külső érők együttesen végzik; ha az önigazgatás és külső irányítás elemei épülnek ossza a tsz vezető testületében. Utólag persze könnyű okosnak lenni. Am előre is okosak leszünk, ha kidolgozzuk a tsz-demokráciá- nak azt az átmeneti modelljét, amelyik elég erős —. és elég független — lesz megvédeni a közös érdekeket attól, hogy az egyéni érdekek eluralkodjanak föMivel hasonló körülmények között hasonló módon jelentkeznek a problémák, valószínűnek tartom, hogy észrevételeim — több kevesebb megszorítással — más szövetkezetekre is illenek, s talán némely javaslatom is megfontolás tárgyát képezheti. Bács- Kiskun megyében a kedvezőtlen adottságú tsz-ek a szövetkezeti földeknek csaknem 30 százalékán gazdálkodnak. Gazdálkodási gondjaikon is segítünk, ha vezetésük, irányításuk módszereit tökéletesíteni tudjuk. Zám Tibor A szerkesztő megjegyzé- j mert meggyőződésünk, se: Zám Tibor cikkének né mely pontját — különösen, amely az önirányítás, tehát az alapszabályban biztosított tsz-demokrácia valamiféle szűkítésével, külső szabályozásával kapcsolatos — vitathatónak tartjuk. Ennek ellenére közreadjuk írását, hogy ez a dolgok jobb módozatainak megismeréséhez visz majd közelebb. Szívesen fogadjuk tehát a hozzászólásokat, a vitázó, Vagy kiegészítő észrevételeket. 8 azoknak igyekszünk helyt is adni lapunkban.
