Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-07 / 259. szám
Ahonnan szabadságunk ered Kijevben, az Ukrán SzSzK fővárosában szinte minden percben felkeresi valaki a második világháborúban elesett szovjet hősök emlékművét. Sok százezer ukránt öltek meg a német fasiszták — köztük magyar katonák is — a második világháborúban a köztársaság 3 éves megszállása alatt. Amikor visszavonulni kényszerültek a „führer” osztagai, egy 1966-ban 1 371 000 lakosa volt a fővárosnak. Nemrég megszületett a másfélmilliomodik kijevi polgár: a kis Szerjozsa Goncsar, aki nem is olyan kicsi, hiszen 4 kiló 30 dekával jött a világra, és ha talpára állítják a fiatalembert, akkor 53 centi magas. magasabbrendű” faj rettenetes ujjlenyomatait hagyták maguk után. Az ukrán, orosz földanyácska kiégettnek, terméketlennek látszott. A Duna—Tisza közét 1944. októberétől Malinovszkij marsall vezetésével jórészt azok szabadították fel, akik erről a területről származtak, a 2. Ukrán Front katonái. Egy bátor gárdavezérőrnagy a IS. harckocsi hadtesttel már október 9-én éjjel eljutott Kecskemétre. Az akkori fiatalember, A. Kov- tun tábornok, ma Ukrajna déli részén, Szimferopolban él. Amikor a testvérvárosba, Kecskemétre látogat, egy kicsit haza is jön, hiszen a „hírős város” díszpolgárává választotta. A szabadságunk — képletesen szólva — onnan ered, ahonnan közös fo- lyonk, a Tisza. is. A függetlenségünket azok vívták ki, akiktől nagyon sokszor megkísérelték elvenni ezt a kincset a történelem folyamán. Ha valaki elmélyed az irodalmukban — oz első lenyűgöző alkotástól, az Ének Igor hadáról című höskölte- ménytöl az újra fölfedezett Kotljarevszkij-múveken át a mai háborús regényekig — megtalálja a fennmaradásért folytatott emberfeletti küzdelem dokumentumait. Ez a föld a legutóbbi megsemmisítési kísérlet után is megújult. Az Ukrán Szocialista-Szovjet Köztársaságban ma egy hét leforgása alatt produkál akkora értéket az ipar, mint egykor a cári uralom utolsó békeéveiben. A gazdálkodás, a kultúra szakembereit másfél száz egyetemen és főiskolán képezik. Az állampolgárok fogyasztási igényeit mintegy egyharmad részben társadalmi alapokból elégítik ki. Az elmúlt évben erre a célra 9,9 milliárd rubelt fordított az állam. A 25 évvel ezelőtti felszabadítók hazájában most fényképezőgéppel a kezünkben, jegyzettömbbel a zsebünkben látogattunk el. A megfigyeléseket képriportba sűrítettük. íme. Jalta a strandolok 'paradicsoma. Akárcsak más tenger- vagy folyóparti városokban, a Szovjetunió egyik legszebb üdülőhelyén sem kémek belépődíjat a fürdő- zőktől. Sok-sok éven át dolgozott az egyik rovnói kolhozban Jevgenyij Nyikoforovics Dmitruk. A fáradhatatlan, 85 esztendős embert úttörők köszöntik. Jevgenyij Dmitruk lakóházán egy tábla függ, amin ez olvasható: „Itt él a szövetkezeti mozgalom veteránja.” Szüretelnek az asszon* o.c a A hegyekbe! — ezt a felkiáltást az ivano-frankovs-ki terület egyik festői részén dombos Nyugat-Ukrajnában hallottuk, ahol hagyományos ünnepséggel búcsúztatták a map.as hagyat legelőire Tyernopol határában. induló állatenyésztőket. Emlékmű talpazatára került ez a tank, amelyik a felszabadító csapatok kötelékében elsőként vonult be Szimferopolba. Lenin születésének 100. évfordulójára népművészeti kiállítással készülnek az ogyesszai terület falujában, Troickban. Sokan Lvovot tartják az igazi ukrán településnek. Mielőtt tovább indultunk volna a köztársaság belsejébe, ellátogattunk a város tekintélyes autóbuszgyárába. A Kárpátokon keresztül meredek fennsíkokba szúrt fenyvesek között, szédítő viaduktok ívein át vitt az út, majd termékeny lankákon, éjszakai olajfáklyák mellett robogott velünk a vonat a Krímbe. Szétnéztünk többek között a szimferopoli cipőkombinátban, amely testvér- jjzeme a Kecskeméti Alföldi Cipőgyárnak,
