Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-30 / 278. szám
IMS. november 30, vasárnap B. oldal A KISZ-alapszervezeti választások után írtat Terbe Dezső, a megyei KISZ-bizottság első titkára Az elmúlt hetekben Bács megye több mint ezer KISZ-alapszervezete készített számvetést két év munkájáról, a KISZ VII. kongresszusa óta eltelt időszakról. Űj vezetőséget választottak, és érvényesítették a tagsági könyveket. A tagösszeírás és a vezetőségválasztás egyidejű sikeres végrehajtása fontos politikai sikere a KISZ-nek. A tagsági könyv a Kommunista Ifjúsági Szövetséghez való szervezeti tartozás szimbóluma, évenkénti érvényesítése azt jelképezi, hogy a tagok továbbra is a szövetséghez tartozónak vallják magukat és részt kívánnak venni annak munkájában, A KISZ tagjai és a szervezeten kívüli fiatalok tömegei sok politikai akció, konkrét gazdasági tevékenység során bebizonyították: hűek pártunkhoz, társadalmi rendszerünkhöz. A két év alatt végzett munka — politikai, kulturális és sportrendezvények, termelést segítő tevékenység, KlSZ-véd- nökségvállalás, lakásépítési akció — megyénk társadalmának és közvéleményének elismerésére tarthat számot. Az alapszervezeti vezetőségválasztó taggyűlések fontos fórumot jelentettek, ahol a fiataloknak lehetőségük nyílt elmondani véleményüket az ifjúsági szövetség munkájáról, s egyben javaslatot is tehettek, mit szeretnének elérni a KISZ-ben, hogyan akarnak tovább tevékenykedni. A taggyűléseken a szövetség belső életével kapcsolatos kérdések mellett természetesen felvetődtek társadalmunkat foglal' ••••.'aló politikai, gazdasági kérdések is, amelyekre -észben már ott választ kaptak, vagy ezekben a napokban kapnak feleletet a politikai oktatás, vagv más propaganda- tevékenység keretében. A KISZ megnövekedett feladatainak csak úgy tud megfelelni, ha az alapszervezetek vezetőségeiben és a KISZ-bizottságokban olyan fiatalok munkálkodnak, akik rátermettségükkel, aktivitásukkal mintegy hajtóerőt képeznek. Jelentős eredménynek tartjuk, hogy a vezetőségválasztások során többségében olyan fiatalok kerültek a KlSZ-alapszerve- zetek élére, akik politikai és emberi magatartásukkal rászolgáltak társaik bizalmára, ismerik a párt és a KISZ céljait, képviselni tudják a fiatalok érdekeit. Tovább szélesedett a KISZ-választások demokratizmusa is. A titkárok és a vezetőségek megválasztása titkos szavazás útján történt, amely lehetőséggel a fiatalok élni tudtak. A választási felkészülés egyben jó lehetőséget nyújtott arra is, hogy szervezési és agitációs tevékenységünk középpontjába kerüljön felszabadulásunk 25, és Lenin születésének 100. évfordulója, annak méltó megünneplésére. Hozzásegített bennünket ahhoz is, hogy reális, a fiatalok igényeit magába foglaló programokat alakítsunk ki az 1970-es évre. Az elmúlt kétévi tevékenység bizonyította, hogy a fiatalok politikai, társadalmi tevékenységének lehetőségei nem szűkülnek le, sőt olyan új elemekkel gazdagodnak, mint a népgazdaság fejlesztésének nagy feladataiban való tudatos részvétel. Fokozott követelmény a fiatalok érdeklődésének állandó figyelemmel kísérése, az ön. tevékenység, a gyors Reagálás a különböző eseményekre. Nagyobb lehetőséget kell biztosítani a KlSZ-alap- szervezeteknek az önálló munkára. Programjaink, akcióink, rendezvényeink ne a járási, városi bizottságoknak jelentsenek nagyobb feladatot, hanem a KISZ-alapszervezetek színes, eleven, tartalmas KISZ-életéhez járuljanak' hozzá. A munka során rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk össze, amelynek hasznosítása, alkalmazása a gyakorlati tevékenységben nélkülözhetetlen. Fontos törekvéseink közé tartozik a választott vezető szervek munkájának javítása is. A KlSZ-bizottságok, végrehajtó bizottságok, alapszervezeti vezetőségek ne csak a határozatok meghozatalában, de azok végrehajtásában is tevékenyen vegyenek részt. Ismerjék meg a KISZ- munka napi kérdéseit, és legyenek tájékozottak az ifjúságot érintő politikai kérdésekben. A KISZ-alapszervezeti vezetőségválasztások olyan időszakban zajlottak le, amikor élénk vita és sokféle megítélési mód alakult ki közvéleményünkben a fiatalokról. Mi hasznosnak és szükségesnek tartjuk a vitákat, ha a valóságos problémák megértéséhez és megoldásához nyújtanak segítséget, s felhívják figyelmüket nevelőmunkánk fogyatékosságaira. De nem értünk egyet azokkal a vitákkal, ahol végleges megállapításokat tesznek és nem veszik figyelembe a körülményeket. Jogos a fiatalok kérése: az ifjúság megítélésénél ne a részekről, hanem az egészből ítéljünk. Legyen a megítélési mérce az, hogy mit tesz a fiatal a gyakorlatban, hogyan él, dolgozik, hogyan teljesíti kötelezettségeit, hogyan szolgálja a szocializmus teljes felépítésének ügyét. S végül szólnunk kell arról is, hogy a KISZ-nek kiemelten fontos feladata a fiatalok érdekvédelme. A KISZ mindig figyelemmel kísérte a fiatalok életét érintő kérdéseket. Csoportok, rétegek, személyek jogos érdekeit sértő intézkedésekkor több esetben emeltük fel szavunkat eddig is. Az ifjúsági szövetségre háruló feladatok maradéktalan megvalósítása, szükségessé teszi a hatékonyabb érdekvédelmi munkát, amelyet KISZ- szervezeteink a társszervekkel együtt végezzenek. Feladatainkhoz a feltételek adottak, a KISZ-ve- zetők lelkes munkája, a fiataloknak az ügy iránt érzett odaadása biztosíték arra, hogy a következő időszakban megyénkben is több ezer fiatal érjen el újabb sikereket a szocializmus építésében. • • Önmaguk meósai viszonylagos csendhez hozzászokott ember szempillái sűrűn ösz- tzerándulnak itt, én is feltartóztathatatlanul pislogok a 100 tonnás erővel zuhogó dugattyúk fékevesztett ritmusára. Tudom, hogy érdekes pillanatoknak leszek a tanúja. A Kismotor_ és Gépgyár bajai gyáregységének egyik műhelye elcsendesül, leállnak a hatalmas sajtológépek, présautomaták. Az ütemes, dübörgő zaj elül. Mintha a csarnok ablakai i s tisztábbak lennének most, világosabban megkülönböztethetőek a tárgyak, kivehetőbbek az arcok, s az olajfoltok a munkásnők kezén. Asszonyok dolgoznak ezen a helyen, hiszen a kenőolaj- valamint üzemanyagszűrök, autóbusz_ és vonat- fülke-alkatrészek gyártásához elég néhány mozdulói, a lemezek formáját a hmraulikus nyomóerő alakítja ki. A prímet a modern berendezések, szerszámok viszik. Az asszonyok megtörlik a kezüket, de szokásból úgy nyújtják üdvözlésre, hogy valahogy a csukló és könyék között érje a fogás, mintha még mindig olyan olajosak lennének az ujjaik, mint az előbb. A Zalka Máté nevű, szociális- ta címért dolgozó brigád megbeszélésre készülődik. A várakozás néhány perce azzal telik el, hogy az 1600—1800 forint havi fizetés beosztásáról beszélgetnek, van aki felsorolja gyorsan, hogy mire nem jutott pénz. (Már megint cipő kell a kisebbik gyereknek, télikabátot vett a szomszédasszony, én egy szebbet néztem ki magamnak; a jövő héten délutá- nos leszek, és csak este találkozom a családommal.) Az irodából kilép a művezető, Varga János, és átsiet a sajtolóműhelybe vezető folyosón a különböző méretű, megbonthatatlan tömörségűnek tűnő acélszerszámok között. Az éppen szükségeset akár egy pillanat alatt ki tudná választani, ha újabb alkatrész gyártására kapna utasítást. De most az ország felszabadulása 25. évfordulójának tiszteletére teendő brigádvállalást vitatják meg. Márki Mária kér szót először: — Művezető elvtárs, tudjuk, hogy sok a selejt. Észrevettük mi is. Rossz fényt vet ez a brigádra. Nem ismerjük a tolómérőt, a mikrométerek használatát, pedig mi magunk is ellenőrizhetnénk az egyes alkatrészeket. — Bár én olyan régóta dolgozom, hogy szemmértékkel is megállapítom, ha valamelyik termék eltér a rajztól, de valamennyien 1945. március 16-án a dunántúli arcvonal teljes kiterjedésében támadásba mentek át a szovjet csapatok, aminek célja hazánk felszabadításának befejezése és Bécs elfoglalása volt A főhadiszállás utasítása értelmében a főcsapást Székesfehérvár, Pápa. Sopron. Bécs irányába kellett mérni a „Dél” hadseregcsoport erőinek zömét kitevő 6. SS páncélos- és 6. hadseregre. Tolbuhin marsall, a 3. Ukrán Front parancsnoka azt tervezte, hogy a két hadsereg főerőit Székesfehérvártól délnyugatra bekeríti és megsemmisíti, utána kifejleszti a támadást a megadott irányba. A német csapatok kezdetben nagyon szívósan védekeztek. Hitler először azt követelte tőlük, hogy ellencsapással zúzzák szét a 3. Ukrán Front támadó erőit, Guderian vezérkari főnök pedig kijelentette: „Székes- fehérvár és Tatabánya a védelem két sarkköve, amelyet tartani kell!” A heves ellenállás lassította ugyan a szovjet előnyomulást, de megállítani vagy visszavetni nem volt képes, ez a feladat meghaladta a német hadosztályok erejét Guderian hiába fenyegetőzött, hogy „ez a nehézkesség és pongyolaság felháborítja a Führert”. a kezdeti heves ellenállás, a bekerítéstől való félelem miatt, fokozatosan visszavonulássá változott. Március 21-re a Velencei-tó és a Balaton közötti térségben harcoló német csoportosítást Berhi- da, Székesfehérvár, Szabad- battyán, Polgárdi és Bala- tonfőkajár körzetében „zsákba” szorították a szovjet csapatok. A 6. SS páncéloshadsereg erőinek nagy része a Fűzfőnél nyitva maradt 2 kilométer széles folyosón. véres harcok és nagy veszteségek árán kimenekült a gyűrűből, de a 6. hadsereg bekerítésben maradt. A visszavonulás alatt és miatt nagyon zavarossá vált a helyzet. A csapatok fegyvert és felszerelést hátrahagyva menekültek. A két német hadsereg között megszakadt a közvetlen ösz- szeköttetés. Balek tábornok, a 6. hadsereg parancsnoka március 22-éri így jellemezte az állapotokat Wöh- lernek, a „Dél” hadseregcsoport parancsnokának: „A hadsereg a katasztrófa szélén áll. Életének egyik legrosszabb . szituációjába került.” Válaszként megkapta Hitler parancsát: „Egy lépést sem hátra!” Másnap a 4. gárda hadsereg felszabadította Székesfehérvárt, a 6 gárda harckocsi hadsereg Veszprémet, a 9. gárda hadsereg Várpalotát, a 26. hadsereg pedig Balatonkenesét. Ezek' a sikerek megpecsételték a 6. német hadsereg sorsát. Balek Sepp Dietrich, a 6. SS páncéloshadsereg parancsnokát kérte: szabadítsa ki csapatait a bekerítésből Dietrich erre nem vállalkozott. Mint mondotta: „arcvonalán több hézag tátong ... nemsokára képtelen lesz a Pápa irányába kibontakozó csapást feltartóztatni.” A nyolc napig kétségbeesetten védekező balatoni ellenséges csoportosítás a harcokban szétszóródott, összekeveredett s rendezetlen futásban keresett menedéket. Teljesen megszűnt a felső vezetés. A hadosztály- parancsnokok összes erőfeszítése egy célt szolgált: összetartani a csapatokat és biztosítani a visszavonulás lehetőségét Ausztriába. Balek tábornok ismételten jelentette: „csapatai már nem úgy harcolnak mint kellene. Sokan azt mondják, a háború már így is, úgy is elveszett és nem akarnak nem sokkal a befejezése előtt elesni.” Felbomlottak az elit SS-had- osetályok is. Guderian megállapította. hogy az elfogott menekülők 75 százaléka SS-katona. s Dietrichet súlyos szemrehányásokkal illette hadosztályainak magatartása, meglazult fegyelme miatt. De már minden hiába volt. A menekülők között nem lehetett rendet teremteni. Katasztrofálissá váll az üzemanyaghiány a maradék készleteket tábornokok felügyelete alatt osztották szét, hogy a csapatok közötti összetűzéseket megakadályozzák. A katonákat csupán akkor lehetett harcba vinni, ha az a visz- szavonulás ; feltételeinek megteremtéséért folyt Március 25-én felszabadult Pápa. 28-án pedig a 2. Ukrán Front 46. hadserege, miután több napos harcban megtörte az Esztergom—Tata körzetében védekező nagyobb ellenséges csoportosítás ellenállását. befejezte Komárom és Győr megtisztítását. Ezen a napon a szovjet csapatok több ponton átkeltek a Kábán. amely a németek utolsó védelmi vonala volt áz osztrák—magyar határ előtt. A szovjet' csapatok ellenállhatatlan lendülettel törtek előre. A 46. hadsereg Mosonmagyaróvár, a 4 gárda hadsereg Sopron a 9. gárda és a 6 gárda harckocsihadsereg Kőszeg, a 26. hadsereg Szombathely, a 27. hadsereg pedig Zalaegerszeg felé támadott. Március 29-én bekapcsolódott a támadásba az 57 hadsereg és az 1. bolgár hadsereg is. Muraszombat felé mérve csapást. Ezen a napon Guderian azt követelte, hogy a német csapatok szilárdan tartsák meg az osztrák—magyar határon kiépített védelmi állásokat, „'itt már nem Magyarországról, az olajvidékről hanem a birodalom határairól van szó!” — mondotta. Figyelmeztetése azonban nem változtathatott az események menetén. Amikor elhangzott, már felszabadult Szombathely és Kőszeg. s ezt követően nem sokáig Váratott magára a teljes vereség. Március 30- án felszabadult Zalaegerszeg. a szovjet csapatok több helyen átlépték az osztrák határt. Másnap késő este megkezdődött Sopron megtisztítása, s április 1-én reggelre a város felszabadult. Április 4-én Nemesmedves- nél az utolsó hitlerista megszállókat is kiűzték hazánk területéről. Ezen a napon a szovjet tájékoztató iroda jelentette: „A március 16—április 4 közötti időben végrehajtott előretörés következtében a 2. és 3. Ukrán Front csapatai befejezték Magyarország egész területének felszabadítását a német megszállóktól.” Ez a rövid közlemény zárta le azt a fél esztendeig tartó hősi harcot, amelyet szovjet, bolgár, jugoszláv’ és román katonák, magyar partizánok és önkéntesek vívtak hazánk földjén a fasiszta iga lerázásáért, a szabad, független, demokratikus Magyarországért Tíz- és tízezrek áldozták életüket ebben a harcban, amely a magyarság legjobbjainak évszázados álmát váltotta valóra. Népünk kegyelettel ápolja e hősök emlékét, s egy negyedszázados építő munka eredményeivel bizonyítja: áldozatuk nem volt hiába. (Végej javíthatunk a minőségen, amennyiben azonnal reagálunk a hibákra. És egyáltalán, jobb szemmel néznek az emberre, ha rendesen dolgozik — folytatja Készéi István- né, és úgy látszik, hogy eközben több mindenre gondol. A vállalás így született meg a minőség javítására, a selejt arányának leszorítására. A tanácskozást követően visszatértem az üzembe. A művezető — aki, mint mondja, szinte együtt él a brigádjával — tanfolyamot szervezett, hogy mindenki elsajátíthassa a műszaki tudnivalókat, a mérés- és rajzismereteket. Azóta gyakori látvány, hogy a Zalka brigád asszonyai, lányai előveszik a sublert (tolómérőt), és ellenőrzik a gyártmányokat. Általános ugya. nis. hogy a sorozatgyártás közben valamelyik munkadarabnál megfolyik (elvékonyodik) az anyag, a szerszámot újra be kell állítani, hogy az utolsó termék is méret- és alakhű legyen. Jelenleg ott tartanak, hogy az egy normaórára eső selejthányad — miközben 800—1000 forint értékű árut termelnek — 5—8 fillér között mozog. Ez körülbelül a fele annak, amit éves szinten a számukra megengedtek. Megkérdeztem Márki Máriától és Készéi Istvánné- tól, hogy az erkölcsi elégedettség érzésén túl mit nyertek ezzel a teljesítményükkel. — Háromszáz—háromszázötven forint minőségi prémiumot — válaszolták —, amit egy hónap átlagában kell érteni. A Duna-parti városban, a Kismotor- és Gépgyár 5. számú gyáregységében a jubileumi munkaverseny keretében a 23 brigád közül 17 küzd a szocialista cím újbóli vagy várva várt első elnyeréséért. Halász Ferenc
