Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-26 / 274. szám
Í969. gwenlwr 26, szerda 8. oldal A jubiláló óvónő — Éppen most 25 éve, hogy dolgozni kezdtem. Nem is hinné, milyen küzdelmes negyedszázad volt ezt Nézzen körül itt az óvodában! Parkett, függönyök, játékok, szép bútor. Ne higgye, hogy így volt ez akkor is! Tudja, mi volt itt azokban az években? Olajos padló', piszkos falak. És nem volt edény, evőeszköz, konyharuha... Ketten voltunk száz gyerek mellé. Most hét óvónő van nálunk. Könnyebb, szebb, tartalmasabb a munka. Dobos Erzsébet, aki most jubilál, s aki negyvennégy őszén kezdett el dolgozni, kettős feladatot lát el: vezető óvónő és szakfelügyelő egyben. Innen, Kerekegyházáról irányítja pontosan 15 év óta a járás óvodáit. Sőt, voltak évek, amikor a kecskeméti Járás mellett ő volt Kecskemét Város, és Kiskunfélegyháza város és járás szakfelügyelője is egyszerre. És tegyük hozzá, hogy régóta községi és járási tanácstag. Szíté hihetetlen, hogy ez a törékeny teremtés milyen hatalmas munkabírású, milyen lendületes, mennyire szíwel-lélekkel dolgozik! Tele van izzó lelkesedéssel, kezdeményezéssel, vibráló életkedvvel. Munkája elismeréséül az idei pedagógusnapon megkapta a Kiváló óvónő kitüntetést. — Bizony, elsírtam magam örömömben. Boldog Fiatal alkotók klubja Kecskeméten A megyeszékhelyen élő fiatal írókat és képzőművészeket, kérésükre, a művelődési központ megbeszélésre hívta össze hétfőn este, ahol elhatározták: egy klubba tömörülnek, hogy állandóan egymásra hatva, zavartalanabbal tudják folytatni alkotó munkájukat, A klub a városi művelődési házban kapott helyet. Tagjai háromtagú vezetőséget választottak és kiállítások, irodalmi-, szerzői estek rendezését határozták el. voltam, hogyne lettem volna az. Jó érzés, hogy eny- nyire elismerik a munkámat. Talán nem is érdemeltem meg... Nagy Gáborné, a kecskeméti szakfelügyelő, akivel remekül együttműködnek, erre megjegyzi: — Látja, mindig ilyen szerény. Pedig óriási a feladat, amit magára vállal. És ragyogó szakember. — Csak a hivatásomat teljesítem — mondja elpirulva a szép dicséretektőL Igen, ő hivatásnak fogja fel a munkáját. Ezért tud alkotó módon munkálkodni olyan hosszú idő óta már. Arról, hogy mennyire szeretik a helybeliek, a szülők, de az egész falu, oldalakon lehetne írni. Megható dolog végigmenni vele az utcán. A járókelőkről a szeretet sugárzik rá. — Sokszor hívtak máshová dolgozni. Nem volt szívem itthagyni Kerekegyházát. Valaki egyszer azt kérdezte: Mondjam már, mi van ebben a faluban, hogy nem akarok megválni tőle? Nem tudtam neki mit mondani. Tulajdonképpen nm is tudom, miért van bennem ekkora ragaszkodás? Talán azért, mert engem is nagyon szeretnek, ezt érzem állandóan. Búcsúzóul azt kívánjuk: épüljön fel minél előbb a tervezett szép új óvoda, hogy a többi „óvó nénivel” együttesen még tartalmasabban, még eredményesebben nevelhessék az apró emberpalántákat. Varga Mihály JZCr ■ ■ ■ r AFtlSLAMDiTÓK A Dunántúlon fenyegetővé vált helyzet ellen- súlyozására Hitler elhatározta, hogy a Balaton és a Velencei-tó között élesen délkeleti irányban csapást mér a „Margit-állás”-t elért szovjet csapatokba. Tervének, melyhez három páncélos hadosztályt és más erőket szándékozott felhasználni, a „Késői szüret” fedőnevet adta, s december 11-én elrendelte ómnak végrehajtását. Friessner vezérezredes azonban a rossz Senki földje — Jánoshalmán A senki földje kifejezéssel a harcmezőnek azt a sávját szokták jelölni, amely a két csatázó fél között húzódik, semlegesen. Korunkban, a békés fejlő* dés időszakában, mégpedig Jánoshalmán, a község határában, a mélykúti út mellett is látható egy hasonló terület Ámbár egymással szemben álló ádáz ellenségről szó sincs, és gazda is van. A Bács-Kiskun megyei Kézműipari Vállalat számára épül itt egy új telep a megyei tanács vb ipari osztályának a beruházásában. A varrónőknek az eredeti terv szerint az idén már itt kellett volna elkezdeni a munkát. Hogy nem költöztek át a jelenlegi műhelyből — a korszerűtlen egykori parasztházból — az érthető, hiszen a készülő telep építkezése még mindig úgy áll. ahogy azt felvételünk szemlélteti. A kivitelező a jánoshalmi tanács községgazdálkodási üzeme. Építőbrigádjuk még a tavasszal elhagyta a helyszínt, mivel különböző. nagyon elhúzódó tárgyalások zajlottak le azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán milyen ipari tevékenységre rendezzék be a telepet. Felmerült, hogy egy fővárosi vállalat veszi át az épületet, majd a Jánoshalmi Bácska Ktsz-szel is tárgyalások folytak. Végül maradt az eredeti elképzelés. A jánoshalmi községgazdálkodási üzem építőbrigádja mindenesetre elvonult a beruházás színteréről, és azóta sem tért vissza. A községi tanácson arra hivatkoznak, hogy az idén már nincs szabad kapacitásuk, dolgozóik egy óvodát fejeznek be és lakásokat építenek. A munka folytatására vonatkozó felszólításnak, amit a megyei tanács vb illetékes osztálya küldött ki, tehát nincs foganatja. Az időjárás eközben a maga sajátos módján lassú, ám kitartó pusztítást végez. A csarnokot, nem védi födém, a szabad ég alatt vasszerkezetek rozsdásodnak, a kint tárolt építőanyag kupacai mintha egyre ösz- szébb zsugorodnának stb. A természeti erők prédájául hagyott létesítmény a befejezetlenség szomorú látványát nyújtja, és kimé- letlenül közeleg a tél is. A kár nagyon szerény becslések szerint több tízezer forintra rúg. Jánoshalma határában egy újabb példa bizonyítja, hogy lám, milyen gazdagok is vagyunk! Halász Ferenc Hogy mit „művelnek"?! Gyakran erőt vesz rajtunk a névújítási inger. Ennek eredményei voltak a folyvást változó vállalat-elnevezések is. Mert ugye minden jóravaló munkahely iparkodik szaporítani gyártmányainak számát, s hogy nézne az ki, ha az új terméket nem tüntetnék fel az üzem személyazonosságában?! Így születtek idővel a fél-háromnegyed kilométer hosszúságú vállalatnevek. Mikor pedig ezek az üzleti levelek gépelésekor már nem fértek el egy bekezdésben, lerövidítették őket. Mindössze két- három kezdőbetűre. Miáltal össze is lehetett téveszteni eg»ket-másikat némelyik — azonos betűket viselő — sportegyesülettel ... A folyamat még tart. Sőt ennek egyéb változatai is forgalomban vannak. Valahol, valakik — esetleg frontátvonuláskor, őszi esőben, másnapos állapotukból következő ingerlékenységükben, meg ki tudja miért — elkezdenek meditálni. Mondjuk — valamikor — így: „Olyan unalmas már így mondani, olvasni „Kul- túrház’’... Idegesítő is, elvi fordulást okoz. Mert vajon méltó a kultúrához, hogy csak úgy szimplán háza legyen? Hogy is tűrhettük ezt eddig?! Mikor az a létesítmény otthona a kultúrának. „Háza” lehet a galambnak, gombnak, körömnek, de nem a kultúrának __ El kell rend elni, hogy köv. hó 1-től „Kultúrotthonok” népesítsék be a lassan-lassan ki- kupálódó magyar ugart! Élt a fogalom egy-két- három esztendőt. Egyszer- csak ismét fejfájással serkent valahol valaki, s első szava ez volt: „Szamárság így, hogy „kult- túrotthon’’... Mert állítsuk élére a problémát: az ilyen otthonok csak egyszerűen és szürkén a kultúrának adnak hajlékot? Nem szűk már ez a fogalom? De bizony szűk, szüle... Ezt nem is lehet tovább... művelni... Ez az: m ű v e 1 ő d é s. Mi magyarok nem elvtelen világpolgárokként nagy- képűsködve — kulturálódni, hanem művelődni járunk ezekbe a házakba, otthonokba, izékbe... Köv. hó 1-től haladéktalanul „művelődési ház” feliratot kell pingálni eme intézmények homlokára. De már ... Ja; — Köz- bevetőleg meg kell jegyezni, hogy időnként arról is folyt érdemi vita, csinálnak-e valamit. e kultúr-, művelődési házakban, otthonokban. De nem ez a lényeges, hanem, hogy milyen neve van a gyereknek. Az elvi izgé- konyság újfent ütögeti fejét. Dunavecsén a járási népfronttitkár, Bolváry László — aki pedagógus is — a napokban két ízben is megdörzsölte a szemét. Mindkét esetben meghívó okozta a viszketést. Eddig a dunavecsei művelődési házba hívták meg rendezvényekre, most hirtelenjében az „előkelőbb”, ugyanakkor hivatali ízű és hangzású művelődési központba. Mert ugye a KÖZPONT! Annak súlya van. Egészen más, mint egy háznak... A másik meghívó még megrendítőbb. A patajii múzeum hívta meg a népfronttitkárt. Faragó József kiskunfélegyházi fafaragó műveinek kiállítására — a Kodály Művelőbe. Forradalmi névújítás! Minden művész nagy megtiszteltetésnek ' veheti, hogy alkotásait ott tekintik meg, ahol Kodály-t művelik. Nem beszélve arról, hogy nem éppen szerénység lett volna akármelyik múzeumtól, ha a világhírű zeneszerző művelését — még a művész életében „feladatul tűzi”. Tóth István 7. A gyűrű bezárni utakra és az esőzésektől felázott terep járhatatlan- ságára hivatkozva, halasztást kért a fagy beálltáig. Hitler makacsul ragaszkodott tervéhez, és december 17-én ismét a támadás haladéktalan megkezdését követelte. Friessner tovább aggályoskodott, s személyesen akarta meggyőzni füh- rerét, ezért másnap a főhadiszállásra repült Míg Hitler és Friessner vitatkoztak, a szovjet csapatok befejezték Budapest teljes körülzárására irányuló előkészületeiket. December 20-án reggel északról és délről megindult a támadás, amely végérvényesen levette a napirendről Hitler „Késői szüret”-ét, s egy hét alatt áttörhetetlen gyűrűt vont a Budapesten rekedt német—magyar csapatok köré. A 2. Ukrán Front 6. gárda harckocsi és 7. gárda hadserege Ipolyság térségéből támadt Esztergom felé. Megállításukra Hitler elrendelte a „Késői szüret”- re tartalékolt három páncélos hadosztály bevetését, és ellenük irányította a Szent László-hadosztályt is. Az Ipoly és a Garam között heves küzdelem bontakozott ki. A szovjet csapatok több napig tartó véres harcban szétverték az 57. német páncélos hadtestet, melynek rendezetlen visz- szavonulását a Szent Lász- ló-hadosztálynak kellett fedeznie. December 26-án a 7. gárda hadsereg egységei Esztergomtól északra elérték a Dunát. A 3. Ukrán Front szintén teljesítette feladatát. Tolbuhin marsall parancsára a Dunán korábban Ercsinél átkelt 46. hadseregnek a Velencei-tó és a Duna között, a 4. gárda hadseregnek pedig a Balaton és a Velencei-tó között kellett áttörnie a „Margit- állás”-t, s kifejleszteni a támadást Esztergom felé. A „Margit-állás” ezen a szakaszon három védőövet foglalt magában, és 20—35 kilométer mélységben volt kiépítve. A fővédőövet gyalogság szállta meg, a páncélos csapatok a második és harmadik védőövben összpontosultak. Beletartoztak ä védelmi rendszerbe a lakott helységek is, amelyeket szintén előkészítettek a tartós védelemre. Különös gonddal erősítették meg Székesfehérvárt, melyet Budapest kulcsának tekintettek. Friessnernek ez volt a véleménye: „Ha az ellenségnek sikerül a székesfehérvári magaslatokat elfoglalnia, akkor a főváros érett gyümölcsként hullik az ölébe.” A „Margit-állást” a 271. gránátos hadosztály, az 1. magyar lovashadosztály két ezrede, a 20. és 23. magyar gyalogoshadosztály maradványai, az 1. és 23., páncélos, valamint a 153. tábori kiképző hadosztály, meg egy géppuskás zászlóalj szállta meg. Hád- seregtartalékként Vértes- acsa körzetében csoportosult a 8. páncéloshadosztály. December 21-re a szovjet csapatok áttörték a „Margit-állás’’ fővédőövét. Tolbuhin marsall ekkor harcba vetette a 7.- és 2. gépesített hadtestet, hogy megkönnyítse a második védőöv áttörését. De az erősen felázott talajon, a német páncélos csapatok heves rohamainak elhárítása közben a szovjet gyorscsoportok nem tudták megelőzni a gyalogságot, hanem annak vonalában harcoltak. Így a támadás nem haladt a kívánt gyorsasággal. Az ellenség azonban sorsát nem kerülhette el. A 4. gárda hadsereg csapatai december 22-én Polgárdi- nál megtörték az 1. és 23. páncéloshadosztály elkeseredett ellenállását, majd három irányból átkarolták Székesfehérvárt. Hitler engedélyezte, hogy az erősíté. sül küldött 4. lovasdandárt bevessék a város védelmére, ám ez sem segített a helyzeten- Székesfehérvárt ádáz utcai harcban december 23-án reggel 9 órakor felszabadította a 2L gárda lövészliad- test Másnap a 4«. hadsereg sávjában támadó 2. gárda gépesített hadtest áttört a Budai hegyeken és kijutott a Hűvösvölgybe, élei pedig kora délután a János-kórháznál tűntek fel. Megjelenésük óriási riadalmat keltett a budapesti német—magyar parancsnokságon. A pesti hídfőből Budára csoportosították át a 8. SS lovashadosztályt és sebtében összeszedett harccsoportokkal együtt bevetették a szovjet harckocsik ellen. December 24-én a 18. harckocsihadtest, amely szintén a 46. hadsereg sávjában tört előre, kiverte a németeket Bicskéről, két nap múlva pedig Eszter, gomnál elérte a Dunát. Ezzel bezárult a belső gyűrű Budapest körül. Székesfehérvár felszabadítása után jelentősen meggyorsult a 4. gárda hadsereg előnyomulása is. Annak ellenére, hogy a német csapatok ellenállásának hevessége semmit sem csökkent, egymás után verték ki ’ őket a védelemre berendezett helységekbőL A német hadvezetést erősen nyugtalanította a helyzet alakulása Friessner vezérezredes súlyos szemrehányást kapott amiért „egy olyan páncélos armadával, amely a keleti are- vonalon még sehol sem gyűlt össze”, nem volt képes a szovjet csapatokat megállítani. A szemrehányás semmit sem változtathatott azon, ami múlhatatlanul bekövetkezett. A 4. gárda hadsereg csapatai december 25-én felszabadították Zá- molyt, majd két nap múlva Tatabányát is megtisztították az ellenségtől, 28-án pedig Neszmélynél elérték a Dunát. Ezzel a belső gyűrűtől nyugatra 30—45 kilométerre egy külső gyűrűt is létrehoztak a főváros védőserege körüL Budapest körülzárása két hónapig tartó súlyos harcok jelentős eredménye volt. Ez idő alatt a szovjet csapatok hazánk területének nagy részét felszabadították a német megszállás alóL Következik: A „Konrád-terv” csődje
