Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-25 / 273. szám

4. oldal 1969. november 25, kedd országos szinten Az alkalmi kedveskedés után A múlt hét közepén olyan tanácskozás zajlott le Kecs­keméten. amelynek jelen­tősége messze túlnő a me­gye határain. A MTESZ Bács-Kiskun megyei Szer­vezetének Ipargazdasági Bizottsága az egész ország közvéleményét foglalkozta­tó téma megvitatására — a vidék iparfejlesztéséről rendezett konferenciát. Nem véletlen tehát, hogy a meg­beszélésre szívesen jöttek el — az e problémakörrel foglalkozó — olyan szak­emberek, mint Hont János, az országos Tervhivatal el­nökhelyettese. vagy Köböl József, az OT főosztály ve­tője, hiszen ezen a terüle­ten Bács-Kiskunban a me­gyei pártbizottság és ta­nács irányításával számot­tevő eredmények születtek. A magyar ipar a felsza­badulás előtt főleg a fő­városban koncentrálódott, s még 1958-ban is 50,5 szá­zalékkal Budapesten és környékén helyezkedett el. Ez az arány az azóta eltelt tíz év alatt alig 8 száza­lékkal csökkent. Közben természetesen jelentős mér­tékben fejlődött az ipar, s hogy a 8 százalék csak yránycsökikenés volt, azt mutatja,' az is — a fővá­ros iparában 1968-ban 160 ezerrel többen dolgoztak mint egy évtizeddel koráb­ban. Ugyanakkor A fejlett országokban sok helyütt építettek a mező- gazdasági üzemek saját vaj- gyárat. sajtgyárat, küönbö- ző feldolgozókat, mert ezzel nyereségesebbé tették tehe­nészetüket tejtermelésüket. Arra azonban még nem volt példa, hogy egy mezőgaz­dasági üzem — különösen termelőszövetkezet — fagy­laltgyárat létesítsen. Erre először a mélykúti Űj Élet Termelőszövetkezetben gon­doltak. Mi adta az ötletet? Erre kerestünk választ az Élelmezésipari Tervező Vál­lalatnál. Varga József a 2. számú iroda vezetője és Ratkovics Péter a tejtech­nológiai osztály vezetője el­mondták. hogy a mélykúti tsz vezetői először csak tej­porgyár létesítése ügyében kértek tőlünk tanácsot. Az Új Élet Tsz-ben ugyanis lét­rehoztak egy nagyon kor­szerű 15 ezres sertéshizlal­dát, ahol nagy mennyisé­gű sertéstápot használnak fel. A borjúnevelés céljaira is kitűnően felhasználható a tejporból készült tej. A gazdaság pedig tehenészeté­ben napi 20 ezer liter tejet tud erre a célra előállítani, illetve átadni. A gazdasági számítások szerint a tejporító berende­zés 30 millió forintba ke­rülne. és kitűnően szolgálná a tsz érdekeit. A tejpor ugyanis importcikk. s könnyen értékesíthető. Ha a tsz nem használná fel az összes mennyiséget, akkor is jól járna ' mert más gaz­daságok szívesen átvennék. A napi 15—20 ezer liter te­jet feldolgozó tejporgyár, napi 1000—1100 kilogramm teiiiaEt tudna előállítani. az Alföld iparában csak 155 ezerrel növekedett a foglalkoztatottak száma. Még folynak a viták, hogy a továbbiakban az ipart telepítsék a meglevő munkaerőbázisra, vagy a munkaerőt a kialakult ipa­ri centrumokba. A kecs­keméti konferencián részt vevő előadók amellett fog­laltak állást, hogy Buda­pest és környékének ’ ipa­rát továbbra is fontos fej­leszteni, de csak az inten- zivitás irányában. Ugyan­akkor a létszám- és telep- lephelybővítéssel járó fej­lesztéseket vidéken kell megoldani. Ezt úgy gazda­sági. mint társadalompoli­tikai szempontból alátá­masztották. Nem cél sem a főváros túlzsúfoltságának növelése, sem a megyék el­néptelenedése. Volt olyan időszak, amikor 130 ezer ember költözött el az ipa­rilag fejlettebb területekre. Mi tehát a helyes út? Erre — mint Köböl József megjegyezte — tudomá­nyos felmérések alapján még nem dolgoztak ki ter­vezetet. Annyit máris le le­het azonban szögezni, hogy a másik véglet is helytelen lenne — vagyis hazánk minden kis községébe ipart telepíteni. Ez egyrészt any- nyira szétaprózná az erő­ket. hogy gazdaságtalanul termelő kisüzemek tömege­A tervezéssel megbízott ÉLTERV vezetői, a terme­lőszövetkezet illetékeseivel együtt megvizsgálták a be­ruházás megtérülési lehető­ségeit és rájöttek, egymagá­ban a tejporgyár nagyon drága, .megtérülési ideje hosszú Az ÉLTERV szak­emberei felhívták a tsz Ve­zetőinek figyelmét arra. hogy a fagylaltkészítés vi­szont nagyon gazdaságos. Érdemes lenne a fagylalt­gyár létesítésének gondola­tával foglalkozni. Már 1970-ben felépülne A mélykúti Űj Élet Ter­melőszövetkezet kapott az alkalmon és megrendelte a fagylaltgyár terveit is. Ki­derült, hogy így a beruhá­zás 64 millió forintba kerül de 4—5 év alatt teljesen megtérül. A tejporgyárral egyidő- ben fagylaltgyár is épül Mélykúton. A földmunká­kat már idén elkezdték, a tsz építőrészlegének segít­ségével jövőre az építkezést be is akarják fejezni. A fagylaltgyár teljesen auto­matizált lesz. korszerű és higiénikus. A jégkrémet műanyag poharakban hoz­zák forgalomba, de lesz úgynevezett „családi blokk” is 0,5 és 0,25 kilogrammos, amit minden bizonnyal na­gyon kedvelnek majd a há­ziasszonyok. A tervek szerint a tsz vá­sárol mélyhűtő kocsikat, ahol — 18 fokon tartják a jégkrémet és szállítják a megrendelőkhöz. Budapes­ten, Szegeden. Pécsen és a Balatonnál árulják majd. Évente 15 ezer 600 mázsa jégkrémet, azaz fagylaltot jönne létre, másrészt a me­zőgazdaság egészséges fej­lődését is gátolná. A konferencián elhang­zottak alapján inkább olyan ipari bázi­sokat — lehetőleg meg­felelően szakosított ága­zati üzemeket — érdemes létrehozni. amelyek egészséges vonzáskörlet­tel rendelkeznek. Ezeknek közlekedését is úgy kell megszervezni, hogy a munkaerő-felesleg­gel rendelkező helységek­ből az üzemek gyorsan el­érhetők legyenek. Buda Gábor, a megyei pártbizottság titkára fel­szólalásában kifejtette, hogy Bács-Kiskunban ilyen tö­rekvések vannak. Mint mondotta, eddig a foglal­koztatottság megoldására, a jövőben egyre inkább a te­lepített üzemek termelésé­nek gazdaságosságára tö­rekszünk. Természetesen a szocialista humaniz- nusról, a jó társadalmi közérzetről, az, életszín­vonal növeléséről a jövő­ben sem mondhatunk le. Éppen ezért nem akarjuk kitenni a dolgozókat an­nak, hogy órákat utazza­nak, s otthonukban csak ágyra járók legyenek. Fel­szólalásából kicsendült az, hogy a lakosság egyre nö­vekvő infrastrukturális el­kívánnak gyártani és elad­ni. A mélykúti fagylalt elő­állítása. szállítása annyira higiénikus lesz. hogy telje­seit kiküszöbölhető a rom­lás és az emiatti megbetege­dés. Mielőbb jöjjön hát a mélykúti „fagyi”. látottság iránti — közutak, víz. gáz, villany, egészség- ügyi, művelődési intézmé­nyek stb. — igényeinek ki­elégítése szerves összefüg­gésben van az iparosítás­sal. Gyors ütemű iparosí­tás , szükségszerűen maga után vonja az infrastruk­túra gyors kibontakoztatá­sát. Márpedig a falu és a vá­ros közötti különbségek csökkentése céljából is fon­tos az e témákkal való eredményes foglalkozás. A fővárosi tanács elnök­helyettese. Kőműves Ist­ván a konferencián elmon­dotta, hogy nyolcvan üzem kitelepítését már évekkel ezelőtt eldöntötték. Mégis csak vontatottan halad a határozat végrehajtása. Eh­hez kapcsolódott dr. Vin- cze Imrének, a Pénzügy­minisztérium főosztályveze­tőjének fejtegetése, hogy különböző szabályozók beiktatásával hogyan le­hetne serkenteni a vidéki ipartelepítést. Ilyen többek között a kü­lönböző adókedvezmények nyújtása, vidéken az illet­ményadó Csökkentése, te­lekjuttatás és egyéb enged­mények. A probléma ugyanis adminisztratív esz­közökkel nem oldható meg, s nem is illeszkedik az ilyen módszer az új gaz­daságirányítási rendszerbe. A konferencia megrende­zése nemcsak hasznos volt, hanem aktuális is. A ne­gyedik ötéves terv előké­szítésének időszakában va­gyunk. s formálódnak már a különböző népgazdasági ágak fejlesztésének kon­cepciói. A vita — amely­ben részt vettek még öt másik. iparban szegény megye képviselői ig — nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy egy sor, a vi­déki iparosítással kapcso­latos probléma tisztábban álljon úgy a megyei, mint az országos vezetők előtt. Nagy Ottó E vek óta kedves ha­gyomány őszönként, a lombhullató októberben az idős emberekről való megemlékezés. Az elmúlt hetekben is számos meg­hívót kaptunk a megye minden tájáról az öregek napja címén rendezett ün­nepségekbe, s ennél is több híradást az esemény lezajlásáról. Alig akadt le. vél, amely ne tartalmazta volna: „Meleg hangú kö­szöntésük könnyeket csalt a kis öregeink szemébe, s a terített asztal mellett ifjúságuk, munkás életük sok-sok emléke idéződön fel.. Az öregek napi köszön­tésekben társadalmunknak a munkában megfáradt idős emberek iránti tiszte­lete, megbecsülése jut ki­fejezésre. Am a velük való ünnepi találkozás alkal­mával a fátyolos tekinte­tek mögött a meghatódott- ság mellett gyakran felfe­dezhető a szomorúság. Nemcsak és talán nem is elsősorban az elszállt ifjú­ság, hanem jelenlegi éle­tük gondjai, esetleg ma­gukra hagyatottságuk mi­att. S a következő gondolat máris a megyei tanács — a szociális gondoskodás sokrétű tennivalóit tárgya­ló — legutóbbi ülésén el­hangzottakat idézi. A z arra utaló példá­kat, hogy ma még számos olyan idős, mun­kaképtelen ember él a megyében, aki nem jogo­sult nyugdíjra, eltartói nincsenek, vagy nyugdíjá­ból nem tudja biztosítani önmaga és felesége eltar­tását ... Ez a tanácsülés azonban túlment a puszta helyzetfelmérésen. Elhatá­rozásai a fájó gondok üte­mes orvoslásához adták meg a jelt. Mindenki szá­mára, akinek valamilyen lehetősége kínálkozik erre. Az öregek napi alkalmi kedveskedés kapcsán öröm volt hírül venni, hogy nap­közi otthon nyílt számuk­ra Kiskőrösön. És jóleső például a bajai járás ki­terjedt, öregek napközi otthoni hálózatára gondol­ni, hiszen a járás 12 köz­ségében működik ilyen. (Közülük a bácsalmási új­szerű továbbfejlesztésén munkálkodnak napjaink­ban.) Vagy az uszódi kö­zös gazdaságokra, amelyek nemcsak létrehozták, de — míg költségvetési fede­zetet nem le\pmtett rá a tanács — saját költségen működtették a rászoruló idős emberek közkedvelt napközijét. A szép és nemes példák számbavétele közben aztán hirtelen „fehér foltokra’* bukkan az ember. Méghoz„ zá sokra. Hiszen a kiskun­félegyházi járás egyetlen községében sem részesei ilyen intézményeknek a rászorulók; csak a járás székhelye rendelkezik az idős emberek számára lét­rehozott napközivel. A dunavecsei járásban — első fecskeként — Hartán kívánnak meg­nyitni egy ilyen otthont^ még az idén. A kecskemé­ti járásban, ahol közis­merten szorító a magukra maradt öregek gondja^ csupán Lajosmizsén, a ha­lasi járásban pedig csak Jánoshalmán működik öregek napközije... S a lecke újból fel van advat a jó példák nyomán, 9 cselekvésen, további tette­ken a sor! Az évi munka gyümöli csének betakarítása közU ben, azzal párhuzamosait formálódnak, érlelődnek a jövő évi tervek a megya közös gazdaságaiban, üze­meiben. Sokféle új célkiu tűzés kerül szóba. S ha ennek kapcsán — s az öre­gek napi alkalmi kedvest kedés után —, az idős em­berek gondjaira emlékez­tetünk, nem véletlen. Hi­szen az említett gondok enyhítésére, orvoslására a hétköznapok tettei a híva­tottak. E tettek hatékony­ságára pedig az összefogás adja a biztosítékot. / S zámos megyei példa igazolja: egy-egy gazdasági egység 8—-10 ezer forintos hozzájárulá­sa, az élelmezés természet­beni biztosítása, a gondok bérezésének vállalása stb* stb. jóvoltából jövőre to­vább gyarapodhat az öre­gek napközi otthonának hálózata, s enyhülhet, vagy oldódhat meg sok-sok idős ember gondja. Ha több érdekelt közösség együttes sen adja ennek fedezetét* aligha jelent nyomasztó terhet. Annál inkább ka­matozik viszont e közös­ségek, s az egész megye jó közérzetében, P. I. Sz. D. Ikarusz-alváz exportra A Solti Gépjavító Vállalat ebben az évben B50 da­rabot készít az Ikarusz 180 -as csuklpsbusz pótkocsi al­vázából. Ezek jórészét beépítés után a Szovjetunióba szállítják. Az alvázak összeállítását forgatható sablo­nokon, modern, salakmentesen dolgozó védőgázas he­gesztő-berendezésekkel végzik. (Pásztor Zoltán felvétele) Fagylaltgyárat épít a mélykúti

Next

/
Oldalképek
Tartalom