Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-19 / 268. szám
«. oldal 1969. bot ran bér 19. szeréi ■ ■ Orömszerzó brigád Künn őszi szél tépi a Műkert lombvesztő fáinak gallyait. Itt benn, a kecskeméti szociális otthonban barátságosan dorombol az olajhályha. Kedves, családias jellegű találkozó részvevői lehettünk ezen a délutánon. A Kecskeméti Fodrász Ktsz tíztagú Lenin brigádja ugyanis a közelmúltban védnökséget vállalt az otthon öregjeinek egy csoportja felett. Puszta véletlen — csak később derült ki —, hogy a szövetkezet 20. számú üzletének dolgozói éppen az otthon 20-as szobájának idős lakóival kerültek ilyen meghitt kapcsolatba. Most immár másodízben jöttek meglátogatni „védenceiket.” A Bán Vil- mosné vezette brigádot hárman képviselik. — Tudjuk, hogy Kecskemét több üzemének és vállalatának összesen mintegy i—8 brigádja patronálja rajtunk kívül az öregeket — mondja Kocsis Jánosné, ,a brigád naplóvezetője. — Sajnos, csak kisebb hányaduk végez valóban aktív tevékenységet. Mi nem szeretnénk, ha vállalásunk formálissá válna, elszürkülne. Igazán jelentéktelen ajándékkal jövünk csak, de a kapcsolatot feltétlenül rendszeressé, állandóvá ^karjuk tenni. Bizony, nem is az ajándék értéke a fontos elsősorban, hanem a szeretet, amely az osztó kezet mozdítja. Szabó Vilmosmé és Galamb Irén, a brigádot képviselő másik két látogató nylonhálóban jókora csomag képesújságot, folyóiratot hozott magával. Bekopogtatunk a 20-as szoba ajtaján. A lakók egy része ebéd utáni pihenőjét tartja, mások csendben beszélgetnek. Nagy az öröm a látogatók jöttére. — Dehogy zavarnak, kedvesek — mondja Esztike néni, a szobaparancsnok. Mint „rangidős”, ő kapja kézhez az ajándékcsomagot. — No, lesz mit olvasnunk; Mint látom, valamennyien szeretik a betűt. Az asztalon, éjjeliszekrényen egyre-m^sra könyvek: Darvas A tórökverő, Jókai És mégis mozog a fold, s még sok, csupa irodalmi értékű mű. Tinike néni, Zsuzsika néni, Pesti néni, Juditka néni, a két Erzsiké néni, s a többiek körülülik vendégeiket. A hangnem szívet melengetőén családias; mintha régi ismerősök, sőt rokonok volnának. — Nos, mi újság azóta, hogy kint jártunk? — indítja Rózsika a beszélgetést. Alig győzzük sorrendbe terelni a válaszokat: a 78 éves Vass néni közben beteg volt, de már semmi baj! Juditka néni a Szabó család legutóbbi adását dicséri, Esztike néni a szobájukat díszítő kis virágos sarkot mutatja büszkén, Szabó néni a kézimunkáikból összeállított / kiállításra hívja fél a figyelmet. — Máskor, ha netán megbetegedne valaki, csak telefonáljanak — mondja Szabóné, Éva. — Kijövünk a beteget meglátogatni. — Nemrégiben fodrászversenyt rendeztünk — újságolja Irén. — A brigádvezetőnk, Bánné, a második lett! Kölcsönösen minden érdekes, ami a két kollektíva életében történik. — Olyan jó, hogy van, aki gondol ránk! — mondják a búcsúzásnál. — A viszontlátásra, kislányaink! ... Amint ismét kilépünk a szabadba, Kocsisné zsebkendőjével megtörli a szemét. Biztos vagyok benne, hogy nem a szél marja... Jóba Tibor Romantikus zenekari hangverseny Kecskeméten A cím igaz, annak ellenére, hogy az első szám pontosan a XX. század harmadán, 1933—34-ben keletkezett. Weiner I. di- vertimentója ugyanis sokkal több szállal kapcsolódik a múlt századhoz, mint az előremutató kortárs törekvésekhez. Rövid, frappáns — ez alkalommal sorrendileg megcsereberélt — tételei azonban ma is frissen hatnak, s ezt a lendületes, jó hangulatú előadás is elősegítette. A továbbiakban a német romantika két terjedelemben és mondanivalóban egyaránt hatalmas, nagy jelentőségű és szépségekben igen gazdag alkotása hangzott el. A két mű nyilvánvaló különbségei ellenére is érezhetően egy tőről fakadt, felmerül mégis a kérdés: vajon szerencsés dolog-e két ilyen remekművet egy műsorban megszólaltatni, vajon a — jelentős részben fiatal — hallgatóság figyelmének lankadása nélkül be tudja-e első hallásra a kettőt egyszerre fogadni! A hangverseny a szokásosnál lényegesen hosszabb volt, s úgy érzem, ez is figyelmeztet a kérdés jogosságára. Brahms: B-dúr zongora- versenye a műfaj talán legnehezebb darabja az egész zeneirodalomban, bármiféle öncélú virtuózkodás nélkül is hihetetlen feladat elé állítja a szólistát. Bächer Mihály nemes küzdelmet vívott az anyaggal és .saját érezhető indiszponáltságá- val, melyből sajnos, nem tudott győztesként kikerülni. Annál meglepőbb volt ez, mert tudjuk, hogy Bächer nagy sikerrel játszotta ezt a művet művészi pályájának kezdetétől kezdve nem egy alkalommal! Mind a négy tételben voltak ugyan igen szép momentumok, az előadás egésze azonban a meg nem valósult lehetőségek sorozatának benyomását keltette. Szólnunk kell itt magáról a zongoráról is néhány szót! Közönségünk is hallhatta most már nem egy ízben, s az itt fellépett művészek is bizonyítják, hogy ez a Förster, mely jelenleg városunk egyetlen ép hangverseny- zongorája, újnak új ugyan, de messze van attól, hogy jónak lehetne nevezni. Kopogó, kemény hangja, bil- lentési problémái a legszebb pianista elképzeléseknek is szárnyát szegik. Tudjuk, nem a Filharmónia jó akaratán múlt, hogy csak ilyen hangszert tudtak Kecskemétnek juttatni. Ügy tűnik, e tekintetben egyelőre nem is remélhetünk kielégítő megoldást. Kerekes János karmesteri elképzelései az est záró számában valósultak meg a legszebben. Láthatóan és hallhatóan jól érezte magát Mendelssohn: „Skót”- szimfóniájának áradó zeneiségében. Felfogása a szokottnál valamivel visz- szafogottabb, tartózkodóbb volt: nem a műben rejlő kontraszt lehetőségek kiélezésére törekedett, de ezzel egyszersmind a gazdag Vetélkedők az úttörőházban Változatos és szép programot állítottak össze decemberre a kecskeméti Szalvai Mihály Úttörőhöz vezetői. Többek között Vendégségben kedves könyveddel’’ címmel klubdélutánt tartanak a kecskeméti úttörőknek. Érdekesnek ígérkezik a Mi leszek, ha nagy leszek? nyilvános foglalkozás is. mendeissohni poézis új oldalait is feltárta előttünk. A zenekarról (Budapesti MÁV Szimfonikusok) most csak annyit: sok új arcot láttunk benne. Nekik első feladatuk nyilván a zenekari repertoár elsajátítása, s ezzel párhuzamosan az együttesbe való minél tökéletesebb beilleszke dés. Időt, türelmet és sok munkát igénylő feladat ez mind nekik, mind a karmestereknek, mind a régebbi tagoknak, hosszabb távon viszont az így befekteti munkának feltétlenül jó eredményt kell hoznia. Körber Tivadar KISKŐRÖSI TUDÓSÍTÓINKTÓL A közös vállalkozásoké • •• rr a jovo A Kiskőrösi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén a szövetkezeti közös vállalkozásokról tárgyalt. Kezdeti eredménynek könyvelte el, hogy a szövetkezetek és állami vállalatok közötti együttműködésnek már megtalálhatók a legegyszerűbb formái. Közös erővel építettek például pincét Kiskőrösön, Soltvadkerten és Császártöltésen. A kereskedelemben is kialakult számos egyszerűbb együttműködési forma, a mező- gazdasági szövetkezetek és az ÁFÉSZ-ek között. Az Állami Gazdaságok Kereskedelmi Irodája együttműködési szerződéseket köt bor- és gyümölcsértékesítésre, s a konzervipar is szívesen kooperál a mező- gazdasági üzemekkel. A téma vitája során azonban az is szóba került, hogy számos tényező akadályozza a közös vállalkozások létrejöttét. Ilyenek például az állami ösztönzők — ár, adó, hitel, állami támogatások —■, amelyek nem mindig serkentik a közös vállalkozási kedvet. Nem is szólva a személyi, üzemvezetési kérdéseken és szemléleten alapuló szubjektív akadályozókról. December elején a járási tanácsülés tárgyal majd a közös vállalkozások helyzetéről. E napirendi téma előkészítéseként a végrehajtó bizottság határozatában leszögezte, hogy a különböző együttműködésnek számtalan formája kínálkozik a járás szövetkezetei részére. Ezek közül is a terület gazdasági arculatának, sajátosságainak leginkább megfelelő szőlő- és gyümölcstermesztés járulékos beruházásait szükséges előtérbe helyezni. A közös vállalkozások szervezése a területi szövetségekre vár. E célból szükségesnek látszik Kiskőrösön a kereskedelmi iroda létrehozása, melynek a piackutatás, a kereskedelmi ügyletek szervezése mellett a megfelelő kereskedelmi propagandára is nagy gondot kell fordítania. Öröm Kurjant ón Fülöpszálláson az utóbbi két évben valamennyi, községfejlesztéssel összefüggő megbeszélésen, tanácstagi beszámolón felvetődött Kurjantó villamosításának sürgető igénye. Kurjantó a község egyik legjobb szőlős vidéke. Az ittlakók áldozatos munkával — a századeleji futóhomokos birkalegelőből — gazdag szőlő- és' gyümölcs- kultúrát hoztak létre, s joggal büszkék eredményeikre. Az utóbbi tíz évben mégis megközelítőleg húsz család költözött el innen. Főleg fiatalok, akiket nem a megélhetési gond, hanem a művelődés, a jól végzett munka utáni szórakozás vágya késztette a hűtlenségre. A legfőbb ok a villany hiánya volt. Mivel Kurjantó a Vörös Csillag Tsz területe, a gazdaság vezetősége a község vezetőivel együtt elhatározta a villamosítást. Megértéssel segítettek a feladat megoldásában a felettes párt- és állami szervek, s nem utolsósorban DÁV Nagykőrösi Üzletigazgatósága. S természetesen nem maradt el a lakosság hozzájárulása sem. A nagykőrösi üzletigazgatóság íülöpszállási üzem- vezetőségének dolgozói dicséretesen gyors munkát végeztek. A közelmúltban került sor az avató ünnepségre, amikor újabb meglepetésben is részük volt a kurjantóiaknak. A Fővárosi Vasipari Vállalat és fülöp- szállási gyáregységének dolgozói televízióval és diavetítővel ajándékozták meg a kurjantói iskolát.« Nagy programot teljesített Füíbpszállás. Felszabadulásának 25. évfordulóján elmondhattuk, hogy a kifogástalanul villamosított belterületén kívül' — a szétszórt tanyák kivételével — valamennyi külterületi lakott hely és valamennyi gazdasági, művelődési központ el van látva villany- nyaL Papp Antal Akadozó szemétszállítás A kuka-rendszerű szemétszállítás korszerű és gyors. Természetesen csak akkor, ha rendszeresen jönnek a szemétért és nem Statisztikai felmérés a filmszínházakról Hazánk csaknem valamennyi településének van már mozija, s az ország népességének alig több mint egy százaléka lakik olyan helyen, ahol nincs filmvetítés — állapították meg a statisztikusok. 1960- ban országosan 4560 filmszínházban vetítettek, s a közönség száma elérte az évi 140 milliót. A televízió térhódításával azonban az érdeklődés megcsappant, s az 1960-as „csúcsforgalmat” követően a mozilátogatóik száma évente átlagosan hétmillióval csökkent. A televízió konkurenciájának kiegyenlítésére megindult az elavult filmszínházait fokozatos megszüntetése, illetve korszerűsítése. Jellemző, hogy tavaly a korábbinál mintegy ötszázzal kevesebb moziban vetítettek, ugyanakkor az utóbbi években számottevően nőtt — országosan mintegy kétezerre emelkedett — a szélesvásznú filmszínházak száma. Ezek közül csaknem hétszázat az elmúlt évben korszerűsítettek. Budapesten jelenleg feleannyi, mozi játszik, mint tíz évvel ezelőtt, ugyanis a különböző társadalmi szervek által fenntartott korszerűtlen mozikat időközben megszüntették. A vidéki városokban — hasonló okokból — 230 filmszínház zárt be. A községekben a korszerűsítés, a mozik számát nem változtatta meg lényegesebben. Itt ugyanis a 35 milliméteres filmek vetítésére alkalmas mozik számát gyors ütemben növelték. A kisebb települések moziellátottsága is kielégítő. Azokat a községeket, ahol állandó mozi nincs, úgynevezett vándormozik látogatják. Ezek jelentős része a korábbi 16 mm-es helyett 35 mm-es filmet vetít. A közönség igényeinek kielégítésére a filmszínházak igyekeznek bővíteni a választékot. Tavaly például csaknem háromszor any- nyi magyar film készült, mint tíz évvel korábban. A bemutatott külföldi filmeket 16—20 országból hozzuk be. állnak napokig a tartályok az utcán. Mi, akik pontosan fizetjük a szállításért járó pénzt, joggal elvárjuk, hogy rendszeresen elvigyék a háztartási hulladékot. Azt is hallottuk, hogy felelőtlen emberek a szemét közé téglát, üveget helyeznek, ez pedig rongálja a tartálykocsit. Ha ez így van, miért nem' közük az illetékesek valahol, hogy a befizetett pénzért milyen szemét elszállítására vállalkoznak? És hová vihetjük az építkezési hulladékanyagot, ha a tartályba nem tehetjük? Kovács Jenő Kecskemét, Máriaváros Nincs nagyméretű téli kabát Nem tartozom az apró- termetűek közé. Ez a gyakorlatban, sajnos azt jelenti, hogy sehol nem találok magamnak kon- fekció-télikabátot. Igaz, súlyos ezer forintokért lehet nagyméretű bundákat vásárolni, de erre nekem nincs pénzem. ötvennégy—ötvenhatos télikabát alig van. ha mégis akad karcsúsított szabású, és nagyon rövid. A konfekcióipar mikor gondol már ránk. „nagyméretű” — emberekre is? F. M. Kalocsa A fiatalasszonyok „zörögnek” A következő levelet hozta a postás szerkesztőségünknek címezve: „Egyik kecskeméti élelmiszerüzletben vásároltam. Előttem is, hátam mögött is sorban álltak az emberek. A sor legvégén egy hölgy előreszólt az eladónak, hogy négy zsemlét és egy fél kiló kenyeret kér. Az eladó nagy „kezétcsóko- lom” közepette már ugrott is, hogy kiszolgálja. En közbeszóltam: nagyon sietek, két pici gyerekem vár otthon. Az eladó rám szólt, hogy „nem szereti, ha a fiatalasszonyok zörögnek.” Alig tudtam szóhoz jutni, azt hittem rosszul hallok. A másik eladó jót nevetett ezen a „bemondáson.” Ha az első eset lett volna, nem tenném szóvá, de nemegyszer jártam már így. A férjemmel egyszerűen nem tudunk napirendre térni az eset felett.”Így szól a levél. Annyit teszünk még hozzá, hogy a levélíró az üzletet is és az eladót is pontosan megnevezi. Mi ezt most elhagytuk abból a megfontolásból, hogy nem ritka még a hasonló eset. Ezek után talán felesleges is lenne megkérdezni: „zörögnek” azok a fiatal- asszonyok, akik egész napi fárasztó munka után elvárják, hogy az eladók ne tegyenek ilyen különbséget a vásárlásnál? ✓
