Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-18 / 267. szám

1969. november 18, kedd S. oldal Elsüllyedt világ nyomdokain Borszaküzlet Kalocsán, a Tömöri utcában. Sufnisze­rű kis helyiség. De a bolt­vezetőt. Besenczi Sándort manapság már korántsem csak, mint elárusítót isme­rik a kalocsaiak és a kör­nyékbeliek. Hanem mint azt az embert, aki minden­féle régi dolgok iránt ér­deklődik. Elsősorban nem tárgyak, hanem homályba vesző népi legendák, mon- dókák, rigmusok, szólás- mondások, babonák, jelen­tésüket vesztett varázsigék kerülnek folyton gazdago­dó gyűjteményébe. A Du­na menti honfoglaló ma­gyarság elsüllyedt világá­nak a torlódó idő felszínén úszkáló tétova jelei. Kerek arcú, 44 éves férfi. Törzsökös ordasi. A kis fa­luból jár be naponta. A folyam hajlatába szo­rult aprócska falvak ma­guk is a paraszti múlt ezernyi jelét sugározzák. Egy szitok jelentése Honnan a hajlam? — Szántóvető paraszt volt valamennyi ősöm. Anyai nagyapám. Ács La­jos is. Aki, ha egy más falubelivel összeakadt, akár a legsürgősebb munkát is abbahagyta, csakhogy meg­tudjon valamit, ismerete­ket szerezzen. Nemrég érettségizett. Az egyetemig már nem jutott el. Érdeklődése a néprajz felé fordult. __ E boltba legalább n egyven helységből jön­nek. Kis túlzással azt mondhatnám, helyembe jön az „anyag”. A legtöbb ember ősi megrögzöttségek hordozója. Csak nem tud róla. Példa? — Akad. Bejön egy idős néni. Fogatlan szájú, há­nyás külsejű. A szoknyá­járól látom, hogy uszódi. Matat valami zacskóban, kiejt egy szöget. Elmordul mérgesen; „Hogy a tár fus­sa el!” A különös szitkot rögtön feljegyeztem. S nemsoká, hogy jön egy uszódi ismerősöm, kérdem j tőle: Mi az. hogy tár? — ■ Hát az a betegség, amikor a tehén felfúvódik — -­leli. S ekkor hirtelen eszembe jut, hogy valahol olvastam; a pogány hitvi­lágban a tár pokolbeli, dé­moni szellemet jelent. Ez­zel függhet össze_ egyik ho- mokmégyi ismerősöm kije­lentése. amikoris megkér­deztem tőle, ismeri-e a szóbanforgó káromkodást. Azt mondta, hogy nem is­meri, de náluk gyakran mondják így: Hogy a ta­tár fussa el! S még vala­mi: a görög hitvilágban a pokol neve: Tartarosz. Könnyen lehetséges per­sze. hogy az összefüggés puszta véletlen. De még így is izgalmas a sámáni sejtelmek visszhangja az antik mitológiában. Foktői Mária-siralom Foktőről származik az alábbi, minden bizonnyal árpádházi időkből eredő siratóének: Ö hajnal 6 hajnal szép piros hajnal kiben Mária nyugodik nap tőle járatik hold tőle keletik Az utolsó két sor köz­vetlenül utal a természeti népek primitív világképé­re, egyben kozmikus távlar tot ad az éneiknek, amely méltó párja az Ö-magyar Mária-siralomnak, S hogy a sámánhit milyen elemi erővel töltötte ki a keresz­tény fogantatású ének medrét, azt jól példázza a sirató egy másik részlete: ...Mikor szent fiadat elfogták szent szakattát szaggatták vasvesszőkkel vesszőzték mély gödörbe lökdösték hét teteme szétszakadt piros vére kifutott... Tömény költészet! S a dolgok lényegét tekintve az ének nem a keresztény Krisztusról szól; a sorok­ban az Ural menti nomád törzsek lovainak patadobo­gása lüktet. Ezt az ősi hangszerelést tűzzel-vassal sem tudta elnémítani az Árpád-ház. Csont és vas Időben, térben hatalmas­sá tágult a kis szaküzlet. Besenczi Sándor fejtegeté­sei iramodásra késztetnek — letűnt korok hitvilágá­nak nyomában. — Pilismarót közelében kelta temetőt tártak fel. Az egyik sírban olyan csontvá­zat találtak, amelynek kö­nyökcsontjából jókora da­rab hiányzott. Az ásatást vezető régész mondja ne­kem; nem tudja mire vél­ni a dolgot. Megkérdem erre; mit találtak még a sírban. Több mint száz kü­lönböző tárgyat mutat. Az egymásba kapcsolt három vaskarikán megakad a sze­mem. — Ezt nem a hiány­zó könyökcsont alatt talál­ták? — kérdem. — De igen — feleli meglepetve. S mintegy varázsütésre, felzeng bennem a gyer­mekkori, a tejfogaim hul­lásakor általam is gyakor­ta mondott versike; egér egér kisegér van-e fogad hófehér adjál nekem vasfogat adok érte csontfogat Miről van szó tehát? Ar­ról. hogy a primitív népek a földöntúliként tisztelt, s bennük félelmet keltő szel- se. nem elég csak a pult lemeknek, istenségeknek a csontnál időtállóbb anyag­ból. azaz vasból való szer­veket tulajdonítottak. Ezt a hiedelmet idézi a nép­mesék „vasorrú bábája” is. Nyilvánvaló, hogy az olyan szervet, amelyhez ember- feletti tulajdonságok kap­csolódnak. az ember is el­irigyelte. s kultikus jelen­téssel ruházta fel a fémet. A megboldogult kelta örök­létét kívánták tehát a hoz­zátartozók biztosítani a kö­nyökcsont vassal való ki­cserélésével. s ez az óhaj rezonál az idézett gyermek- versikében is. ' De mi történhetett a ki­metszett könyökcsonttal? A hozzátartozók feltehetően magukkal vitték, ereklye­ként. s gondoljunk csak arra. hogy sokan még ma is a szerencsére gondolnak, ha megütik a bal könyö­küket ... Egyiptomi ssfinksz — Ordasról Ahhoz, hogy a néphagyo­mány emlekeit összegyűjt­mögött maradnia. Besenczi Sándor nemrégiben a fo­lyam mentén. Dunapatajtól Szeremléig, összegyűjtötte a dűlőneveket Ezek ma még sok feltáratlan titkot őriz­nek. Izgalmasak például a fajszi dűlőnevek; Bégyűr, Kökényes. Tusi. Gara. Már csak azért is, mert egyéb források szerint, ez a köz­ség a honfoglalás idején is kiemelkedő szerepet ját­szott. A tatárjárás idején Batu kán hordái itt kel­tek át a Dunán. Különös zengésük van a géderlaki dűlőneveknek is; Zakálos, Budahát. Ponkod. Szere- csény. És a szülőfalu. Ordas? íp tárgyi emlék- . „megjutalmazta’? a gyűjtőt. A Duna-parton há­rom. a római időkből szár­mazó Ozirisz-szobrocska került elő. A Hoppán-híd- ja dűlőben pedig egy tö- redékszfinkszet fordított ki az eke; ezt is a római lé­giósok hozták magukkal, Egyiptomból. A szombathelyi gimná­ziumban őrzött korabeli okmány szerint IV. Béla király 1239-ben testőri szol­gálatra ilyen nevű orda- siakat hivatott udvarába: Hólya. Vina. Buncsuk, Mi- kó, Guta. Fonha. Ipa. Ipas, Mika. Miklós. Szabó, End­re Ludvén. Ez a falu túlélte a más­félszázados török hódoltsá­got — erre vonatkozóan egyre több adat gyűlik össze. — Sokkal több szállal kötődünk a régmúlthoz, mint ahogy azt az átlag­ember gondolja — vallja végezetül. S olykor a szálak meg­csillannak, mint az eke nyomán a napfényre kerü­lő egyiptomi szfinksz... Hatvani Dániel Szovjet művészegyüttes Bács megyében Lajosmizsén és Baján kezdte meg egyhetes Bács megyei vendégszereplését a szovjet hadsereg magyar- országi művészegyüttese. Az együttest régi ismerős­ként üdvözölhettük, hiszen az elmúlt években többször felléptek nálunk, és külö­nösen örvendetes, hogy ép­pen a megye negyedszáza­dos felszabadulási jubileu­listáik hanganyagát, külö­nösen Nyikolaj Naszáj és Viktor Grabcsik ezüstös tenorját, Vitalij Dzsajmev és Jurij Lucsenko sötét ba­ritonját, valószínűleg leg­több zenés színházunk örömmel fogadná. A kö­zönség különösen nagy tapssal jutalmazta, hogy néhány népszerű slágert magyar nyelven adtak elő. A legmaradandóbb élményt a kórus szólisták adták. mának időszakában láto­gattak el ismét. A kilencven tagú művé­szeti csoport legszembetű­nőbb sajátossága az impo­záns sokoldalúság, a fol­klórtól az esztrád műfajo­kig terjed a műsor skálá­ja. - és mindent rendkívüli igényességgel, példás elő­adói fegyelemmel és őszin­te átéléssel oldanak meg. Legfőbb erősségük az énekkar. Valentyin Szavel- jev és Vlagyimir Szutcsev vezényletével tömör egy­ségben. érces erővel szólal­tatja meg ez a válogatott i hanganyagú férfikórus a mozgalmi és katonadalo­kat, lírai ellágyulásokra képes a népdalfeldolgozá­sok bonyolult szólamaiban, könnyeddé. hajlékonnyá válik, ha operett- vagy táncdalokat adnak elő. Szó­énekes Kár, hogy a dalok hatásáí esetenként külsődleges esz- közökkel próbálják fokoz­ni. (Például az egyik há­borús dal szólistája gép­pisztollyal énekel.) Kitűnő a fúvósokból, har- monikásokból, pengetősök- ből álló zenekar is. hami­sítatlan orosz hangulatot idéznek föl. különösen ln- noktyennij Kotlán Érdemes művész, a balalajka vir­tuóza. A tánckar sodró lendü­lete, akrobatikus ügyessé­ge, áradó jókedve elsősor­ban a fergeteges ritmusú néptáncok, és a katonacsí­nyeket feldolgozó tréfás ja, lenetek előadásában érvé­nyesül. Magyar táncuk nagy közönségsiker ugyani de a férfiak viseletén kí­vül nem sok magyaros elení van benne. A szovjet művészegyüt- tes bemutatkozása mara­dandó élménnyel ajándék kozta meg az első előadás sok nézőit. Bizonyára ha­sonló sikert aratnak a hé­ten Orgoványon. Kiskun- majsán, Kunbaján és du- napatajon is. Sz. .T. Az egyik táncjelenet záróképe. A Kossuth Kiadó huszonöt éve M ég dúltak a harcok az ország nagy ré­szén, amikor az MKP Köz­ponti Vezetősége 1944. no­vemberében életre hívta a Szikra Könyvkiadót — az első marxista politikai ki­adót. November 7-től 1945. január 25-ig, 80 napig tar­tott a Szikra szegedi mű­ködése. Megjelentetett 30 művet, köztük Lenin élet­rajzát. Aztán Budapestre költözött. Megkezdték a marxiz­mus klasszikusainak ma­gyar nyelvű kiadását — már 1945-ben 6 ilyen mű került az olvasókhoz. De megjelentettek szépirodal­mat, természettudományos műveket; Nagy Lajos, Déry Tibor. Lukács György, Gor­kij köteteit. igazgatóhe- Sándor a A mostani lyettes. Méth könyvek ,,elmentek” a munkásokhoz, a munkapa­dokhoz. — 1950-ben államosítot­ták a könyvkereskedése­ket. Szeptemberben a Szik­ra Kiadóról is leválasztot­ták a Szikra Könyv- és Propogandaanyag Terjesz­tő Vállalatot — akkor let­tem a terjesztőnél igazga­tóhelyettes. A politikai-tudományos könyvkiadás Czóbel Ernő nevéhez fűződik. 1948-ban jött Magyarországra Moszk­vából, ahol a Marx—En­gels—Lenin Intézet egyik vezetőjeként megszervezte a Marx és Engels művei­nek szövegkritikai kiadá­sát. C zóbel Ernő vetette fel elsőként azt is, mit lehetne tenni a nyelv- művelés terén. A kiadónál „hőskorban”. 1949. január nyelvművelő tanfolyamo- elsején került a kiadóhoz, mint terjesztő. — Sokan akkor, itt ta­nultuk meg, milyennek is kell lennie a kiadói szak­embernek. A Szikra olyan iskola volt, ahonnan a leg­jobb kiadói káderek kerül­tek ki.. És ott, akkor szüle­tett meg a szocialista könyvterjesztés, amikor a kát szervezett, nyelvhelyes­ségi kézikönyvet szerkesz­tett — házi használatra. Miközben megalapozta a klasszikusok kiadását, szer­kesztőket, fordítókat ne­velt. Tamás Aladár, az egyko­ri igazgató szervezte meg a könyvbarátmozgalmat, a Japán kávéházban a könyvklubot. Külföldi kap­csolatai a könyvkiadásinak is hasznára váltak. Akkor adták ki Anna Seghers, Aragon, Egon Ervin Kisch és mások műveit. 1951-ben „tisztázódott” a Szikra profilja. Akkor már felmerült az igény — a magyar politikai irodalom megteremtésére. Vass Hen­rikkel az élén megalakult a kiadó magyar osztálya. Vígh Vilmosné ennek az osztálynak volt szerkesztő­je — ő mondja el. hogy az első évben csak 4 bro­súrát sikerült kiadniuk ma­gyar szerzőktől. Később az­tán egyre több politikai, társadalmi, közgazdasági kérdéssel foglalkozó mű­vet jelentettek meg. Teltek az évek. sokasod­tak a kiadványok. 1956 után ismét egyesült a kiadó a terjesztéssel. S a kiadó Kossuth ne­vét vette fel. ,■— Az is „hőskor’? volt — folytatja Víghné — az 56 utáni —, amikor, hogy pénzt szerezzünk. Tarzant és Hirschlert adtuk ki. S terjesztőink akkor vitték Lenint és az ellenforradal­mat magyarázó brosúrákat, amikor ez még közel sem volt egyszerű.., Á mai kiadványokról ig érdemes szólni. Arról, hogy a 25 év alatt kiadtak 5620, könyvet 126 millió példány­ban. Hogy csak az idén 250 mű, 9 millió példányszám­ban jelenik meg. Egyebek! közt a Kommunista Kiált-; vány tizennyolcadik kiadá­sa. Jövő évi tervekben szere­pel Marx és Engels' leve-;, lezése. folytatják a Lenin összes művei-sorozatot, a Lenin-évfordulóra válogat tott írásaiból jelentetnek meg köteteket. Filozófiai, esztétikai, történelmi, a munkásmozgalom történe­tével foglalkozó könyveket,’ közgazdasági, pártépítési tanulmányokat. népszerű időszaki kiadványokat ter­veznek. — Szép feladatunk, mél­tó könyvekkel köszönten! felszabadulásunk 25. évfor­dulóját — mondja az igaz­gatóhelyettes. — Tervünk­ben 15 kötet szerepel ilyen témában. Albumok, visz- szaemlékezések, szépirodal­mi és történelmi Írások, megjelentetjük a 25 év po­litikai plakátjait is egy kö­tetben. A kiadó megalakulá­sának 25. évforduló­ján emléktáblát lepleztek le Szegeden, ünnepi meg­emlékezéseket tartottak és gazdag anyagú kiállítást nyitottak a Szikra és a Kossuth kiadványaiból a Magyar Nemzeti Galériá­ban, K. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom