Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-16 / 266. szám
oldal ] 9’J9. november 16, vasárnap Pontozott pontosság — A fiúle fonalat hozlak A textilesek folytatják a mimkaversenyt Váci utcán... Váci u Ami Velencében a Rialto és környéke, ami New Yorkban a Brood way, az Budapesten a Váci utca. Az ~'t kapható termékek — legnagyobb részt könnyűipari készítmények — általában a legjobb minőséget képviselik. A Váci utcában a hagyományos árusítás mellett, egyre nagyobb területen kapnak helyet a különféle kiállítási irodák, bemutató termek is. Aligha túlzunk, ha azt állítjuk, hogy ezek közül az egyik leglátogatottabb a Váci utca és Irinyi utca sarkán levő MÉM kiállítási iroda. A vitrinekben körülbelül 3500 áru, Magyarország mezőgazdasági termékeinek legszebb reprezentánsai. A berendezők az árucikkeket csoportosítják, fajták szerint helyezik őket egymás mellé az üveg- és a műanyagpolcokra, a hűtő- szekrényekbe. Természetesen itt vannak a régi hírességek, ' mint például az egri bikavér, vagy a hevesi dohány, de az iroda az élelmiszeripar legújabb termékeinek népszerűsítésére törekszik. A különféle konzer- vek mellett megtalálhatók a porított gyümölcsök, a gyorsfagyasztott húskészítmények, tejtermékek, zöld- scgkrémek — valamenyi áru a legkorszerűbb csomagolásban. Az egész kiállítást lehetetlen végignézni néhány óra alatt. Mi a Bács megyei árukat kerestük, mintegy összehasonlításul a melléjük rakott., más vidéken termelt cikkekkel. Természetesen a borokból taUíltpijk legtöbbet. A Kunbajai' Állami Gazdaság olaszrizlingje, a hajósi Cabernet, a vaskúti Nagyburgundi, és az emeleti részen az egyik fő helyen megtaláltuk a kecskeméti barackpálinkát is. A hűtőszekrényekben a Kecskeméti Konzervgyár gyümölcskonzervjei. Baromfiipari Országos Vállalat kecskeméti és kiskunhalasi gyárának baromfikészítményei díszlenek, állják az összehasonlítást bármelyik, melléjük helyezett áruval. Az iroda „idegenvezetője” készségesen kalauzolt bennünket, és közben elmond- zőgazdasági megyéjéről lé- ta: hogyan, milyen elvek vén szó, nyugodtan állítjuk, alapján választják ki a kiál- akár kétszázzal is. Berregő gyorsvarrógépek i kozásban egyaránt. A Bácsközött született a kezdeményezés és vált valóra a gonKiskun megyei Textilfeldolgozó Vállalatnál zajló mundolat: mindenki a legtöbbet kaverseny cselekvő részesei nyújtsa a munkájában, mi- az ifik, pontosabban 68 nőségi és mennyiségi vonat- KISZ-fiatal. Szabadszállási ötlet — A felhívás a szabad- szállási üzemrész KISZ- szervezetétől származik — mondja a vállalat KlSZ-bi- zottságának titkára. Molnár Lászlóné. — Tavasszal egyéni munkaverseny indult a textilfeldolgozó vállalat üzemegységeiben Kalocsa, Kiskőrös és Szabad- szállás felszabadulása 25. évfordulójának a tiszteletére, a legjobb ifjúmunkás lításra kerülő árukat. — Ahhoz, hogy egy termék ide kerüljön, három követelménynek kell megfelelnie. Elsősorban a kiyá- ló minőséget vesszük figyelembe, majd a csomagolás- technikát, amelyben az igény — a világszínvonal. Harmadszor pedig azt a tényt, hogy az illető áruféleséget a termelő üzem folyamatosan nagy mennyiségben és mégegyszer hangsúlyozom, állandó jó minőségben tudja szállítani. Az irodát nemcsak magyar érdeklődők, hanem külföldi üzletkötők is gyakran felkeresik, véleményt, adatokat kérnek a kiállított termékekről. A jó üzletkötés alapja pedig az, hogy soha ne éljünk vissza a Vevő bizalmával. Bács-Kiskun megyei árut körülbelül harmincat számoltunk össze, ezek mindegyike megfelelt a hármas követelménynek. Azután, ahogy tovább néztük, más vidékek termékeit, megállapíthattuk, hogy ugyanezek, ugyanilyen minőségben, nálunk is megtalálhatók. Egy ponton azonban alulmaradunk. ez pedig a csomagolás. Ha itt sikerülne segíteni, megközelíteni a világ- színvonalat, nemcsak 20—30 termékünkkel találkoznánk, és találkoznának a külföldi vásárlók, üzletkötők ezeken a polcokon. Az ország legnagyobb meBaranyi—Pásztor címért. A teljesítményeket pontozásos rendszer alapján értékeltük. A minőségi munkáért vagy a munkaidő maximális kihasználásáért, pontosságért egyaránt tíz pont járt. A vetélkedő hatására növekedett az aktivitás, amit akkor vettem észre először, amikor társadalmi munkában takarókat készítettünk a harcoló vietnami népnek. A fiúk, akik természetesen nálunk sem tudtak horgolni, fonalat hoztak. Megélénkült a szervezeti életünk is. — Időközben megjelent a KISZ KB. a SZOT és a Hazafias Népfront együttes felhívása a jubileumi munkaversenyek szervezésére. — Igen, és ennek alapján tovább folytatjuk a „vetélkedést”. Az eddigi teljesítményeket értékeltük, a vállalat vezetői anyagilag is jutalmazták a legjobb eredményeket. Szerelés — helyben A munkát naponta pártatlan „besorolási bizottságok” értékelik. A legtöbb pontot eddig Mészáros István, a tmk-csoport tagja szerezte: — A hibás varrógépek állásidejét igyekeztem lecsökkenteni, ami csak úgy érhető el, ha a szalagban végeztem el a szerelést. Korábban kivittük ezeket a masinákat a műhelyből, mert a zaj zavarja az ember gondolkodását. A beállított tartalék gépek viszont régebbi gyártmányok, lassúbbak. Megpróbálkoztam a helybeni szereléssel és sikerült. Most már így cserélem ki az alsó vagy fölső csapágyakat is. Második félidő Az akció látható pezsgést I hozott a Duna-parti város fiataljainak az ' életébe, KISZ-esküvőket, névadóünnepségeket, zenés klubdélutánokat, kirándulást szerveztek meg. A kiskőrösi gyáregység ifjait pedig üzemlátogatásra invitálták, egész napos programot állítottak össze a számukra. A szabad idő valami ilyesfajta érdekes eltöltését igényelték már régóta a fiatalok. Az összejövetelek élményei nem múlnak el nyomtalanul. László Ida laboráns és Kovács Márta, a termelési osztály dolgozója szívesen segít például, ha valaki beteg, mindketten ellátják hiányzó kollégáik munkakörét. Rigó Mária a varrónők között dolgozik Kalocsán, a Micsurin utcában levő üzemegységben. Az egyik legnehezebb és igen kényes munkát, az ujjabevarrást végzi. Naponta 250 szovjet exportra készülő ing megy át a keze alatt, és nem kis elégtétellel mondja, hogy egyetlen egyet sem adott vissza eddig minőségi kifogással a meós. A kalocsai székhelyű Textilfeldolgozó Vállalat KISZ-bizottságának a kezdeményezése ily módon megelőzte a központi felhívást, majd ennék hatására elkezdték a felszabadulási jubileumi numkayerseny második félidejét is, ami 1970. április 4-én fejeződik be. H. F. Bárányvásár Nőtt a kereslet a pecsenyebárány iránt. Az idén eddig a megye juhászatai- ból több mint hatvanezret exportáltak. Az igények kielégítéséhez alkalmazkodnak a juhtenyésztők, s így szinte példátlanul korán, már karácsonykor bárányt várnak néhány gazdaságban. TGUKS1ABŐ TER6NC : A bácskai gyerekdolgozatok elemzése 10. Eddig is bőven találtunk tartalmas indoklásokat, melyeknél az embernek semmi kétsége: a dolgozat írója nagyon az akar lenni, amit kiválasztott, és nem ályen vagy olyan megfontolásból, hanem mert magát a szakmát szereti, a munkakör tartalma vonzza. Ezek a gyerekek rendszerint már megismerték a választott pályát, sőt sokan közülük ki is próbálták. Gyakori eset, hogy családtagjuk ■ ugyanabban, vagy hasonló szakmában dolgozik. A jövő szempontjából ezt a csoportot tartjuk a legstabilabbnak, meggyőződésünk, hogy — bár lehetnek kivételek —a társadalom rájuk számíthat a legbizt.cKsabban. A megkérdezett bácskai gyerekek között ők vannak túlnyomó többségben. Nézzünk bele dolgozataikba. Kocsis Zoltán, Bácsalmás: — Édesapám betegsége miatt nyugdíjas, előtte a postánál volt rádióműszerész. Édesanyám a napköziben élelmezésvezető. Már sok szó esett arról, hogy én mi legyek. Édesapámék- kal egyetértésben rádió- és televízióműszerész akarnék lenni, mivel édesapám is az volt. Már kicsi koromban néztem édesapámat, amikor javította az ismerősök rádióit. Azóta már sok tranzisztoros és detektoros rádiót készítettem. Azért választom ezt a pályát életcélul. mert hivatást érzek rá. Édesapám azt mondta, mindenki csak olyan mun kát válasszon magának amihez hivatást érez. Nagy Mária, Nagybaracs- ka,: — Édesapám téesz-tag, Édesanyám az állami gazdaságban dolgozik. Én az állami gazdaságban szeretnék dolgozni, a gyümölcsösben. Szüleim is ugyanazt szeretnék, amit én mert szép munka, meg is fizetik és mindig szabad levegőn van az ember. Heller Antal, Herceg- szántó: — Édesapám a téeszben dolgozik. Nem nagyon szereti a munkahelyét. Édesanyám a háztartásban dolgozik, mert beteg, és nem tud dolgozni. Édesapám azt szeretné, ha kűműves lennék, mert egy kőműves mindig úriember, azt mondja. De én nem akarok ebbe beleegyezni, mert én asztalos szeretnék lenni. Nagyon tetszik nekem ez a munka. A kereset is megfelelő Én már megfigyeltem az asztalosokat. Szeretek az asztalos szerszámokkal dolgozni. Énnekem nagyon jó volna, ha teljesülne a vágyam! Kurucz István, Szerelnie— Édesapám erdészefi szakmunkás. Tetszik nekem az a munka is, de én mégjobban kőműves szeretnék lenni. A kőművesek munkáját hatodikos korom óta figyelem. Tetszik, ahogy a házat építik. A kőműveseknek mindig jókedvük van! Dara Imre, Nagybaracska: — Én mezőgazdasági gépszerelő szeretnék lenni, Szüleim azt mondták, hogy nem avatkoznak bele a dologba, de mikor otthon bejelentettem az elhatározásomat, mégis beleavatkoztak, és édesapám azt mondta, hogy miért nem inkább gázszerelőnek megyek. De minek menjek, mikor szerintem az nem szakma?! A gépszerelői szakma, az szakma! Gangesz József, Gara: — Otthon már többször szóba került, hogy szakmát tanuljak-e, vagy a középiskolát végezzem el. Aztán úgy döntöttünk, hogy mind a kettőt megteszem. Elvégezem a gimnáziumot, és utána valamilyen géppel foglalkozó szakmát választok, mert vagyon szeretek szerelni, és nagyon szeretem figyelni, mikor a motor dolgozik. A jó motor működését öröm figyelni. Ezeknek a dolgozatoknak' az olvastán az emberben erős vágy ébred, hogy mindnek-mindnek segítsen a kívánt pályára lendülni. Milyen életigenlőén rokonszenves megnyilatkozások ezek! Mint például a garai Horváth Györgyé is: — Otthon egyszer megkérdezték tőlem, hogy mi szeretnék lenni. Megmondtam, hogy erdész szeretnék lenni, megkérdezték, hogy miért szeretnék az lenni? Én azt feleltem, hogy mert szeretem az állatokat és a növényeket, azért. Beszélgettem vadőrökkel, és azt mondták, nagyon jól választottam, csak igyekezzek, és nem fogom megbánni. Én nagyon-nagyon szeretnék erdész lenni! Ügy érezzük, hogy a nagybaracskai Kovács István és édesapja esete egyben a szocialista ember generációs fejlődésének is típusa: — Édesapám traktoros. Édesanyám is a termelőszövetkezetben dolgozik. A testvérem katona, de ha leszerel, visszamegy a ktsz- be. Edesanyámék szeretnék, ha gimnáziumban tanulnék tovább, de én nem akarok. Én géplakatos szeretnék lenni. Azért szeretnék géplakatos lenni, mert édesapám is traktoros. És édesapám se nagyon bánja most már, mert azt mondja, ő még úgyse érti nagyon a szerelést, de én már jobban fogom érteni, mert kitanulom! A pályaválasztások inindoklásának hetvenöt százalékából az derül ki, hogy jobbra, többre törekszenek mint amit szüleik elérhettek. S nagyon sokszor úgy, hogy egyenes vonalban folytatják az ívet, amit az apák és anyák huszonöt évvel ezelőtt kezdtek fölrajzolni. A mai gyerekek nem akarnak megtagadni bennünket még akkor sem, ha már kevésnek vagy itt- ott felemásnak érzik azt, amit mi elértünk. Izgulunk sikerükért, de közben tudjuk, hogy elsősorban talán nem rajtuk múlik — hanem rajtunk, mint szülőkön, s mint a társadalom felnőit. a jövőért felelős polgárain. (Vége)
