Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-14 / 264. szám
4. oldal 1060. november 14, péntek Nagykorúsított szakmunkástanuló képzés I. AKI JAVASOLTA hogy a 17. § (1) bekezdése A tudományos-technikai forradalom és a szocialista integráció A tanév első felében nemcsak az iskolák, hanem az ipari üzemek is felkészülnek arra, hogy megfeleljenek az 1970. január 1-től életbe lépő törvénynek, a szakmunkás- képzés reformjának. A képzés jövőre vonatkozó elveit új törvény határozza meg, aminek a lényege, hogy szervezetebb és intézményesebb munka révén „korszerű szakmai és általános műveltséggel rendelkező, szocialista világnézetű és erkölcsű” utánpótlás nevelődjék. Az új törvényre nagy szükség volt, mivel, az elmúlt húsz évben több mint 200 toldozgató-foldozgató jogszabály jelent meg, ami hovatovább áttekinthetetlenné tette a szakmunkás- képzés joggyakorlatát. Négy évvel ezelőtt valamennyi szakmában bizottságok alakultak, amelyek előkészítették az oktatás korszerűsítését. Az ország- gyűlés legutóbbi ülésszaka pedig törvényerőre emelte a reformot. A törvény javaslat vitájában szót kért megyei országgyűlési képviselőnk, Molnár István, a Kalocsa és Vidéke Sütőipari Vállalat igazgatója is. Neki is része van abban, A Baromfiipari Országos Vállalat kecskeméti gyára KlSZ-alapszer- vezetének vezetőségválaszr tó taggyűlésén az üzem gazdasági, társadalmi vezetői foglalták össze azokat az eredményeket és problémákat, amelyeknek felvetését a gyáy ifjúkommunistáitól várták. Illett volna legalább megköszönniök a gyűlésen elhangzott elismerő, dicsérő szavakat. A gyár vezetői. kommunistái ugyanis elmondták, hogy az elmúlt két év alatt figyelemmel kísérték a fiatalok munkáját, s ennek alapján összegezhették: mindig számíthattak rájuk, ha kellett túlóráztak, vagy társadalmi munkát végeztek. A pártalapszervezet elvi és gyakorlati támogatását jól hasznosították a termelő munkában és politikai tevékenységükben. A szakszervezeti bizottság tagjai megdicsérték a fiatalok kulturális és sport- tevékenységét és elismerően szóltak társadalmi! munkájukról. Mindebből kicsendült a biztatás is: csak így tovább!... A taggyűlés után néhány KISZ-taggal beszélgettem. Elsősorban az érdekelt, mi az oka a csendnek, a hallgatásnak? — KISZ-szervezetünk két éve még csupán névlegesen működött — mondta Vida Antal. — Az idén áprilisban ötvenen voltunk, ma már hetvennégyen vagyunk. Egy kollektíva csak akkor tud! eredményeket elérni, ha összetartás van tagjai kö- \ zött, mondhatnám: ha már; összekovácsolódtak. Mi még jóformán nem is ismerjük egymást... — Nincs igazad, hiszen értünk el eredményeket — vágott közbe Dóba Gyön-: gyi, — Közvetlenül a gyár- | épület előtt, mintegy 100* előírja: „A tanulót indokolt esetben lehetőleg tanulóotthonban helyezzék el.” — Szükségesnek tartottam kiegészíteni a képviselőtársaim javaslatait azokkal az igényekkel, amelyek Bács-Kiskun megye sajátos helyzetéből következnek — mondja utólag Molnár István. — így például a tanyasi gyerekek tanulási gondjairól és a sütőipari szakmunkásképzés gyakorlatáról volt mondanivalóm. — Ön úgy fogalmazott a vitában, hogy a szakmunkásképzés elsődleges célja a közvetlen utánpótlás nevelése. — Igen, mert a szakemberek hiánya nagyon komoly problémákat okoz egyes szakmákban, s bőven akad tennivalónk. Nem engedhetjük meg magunknak például, hogy az általános ismeretekből gyengébb, de az illető szakmában rátermettséget felmutató fiatalok elvesszenek az ipar számára. Ezzel korántI sem vagyok ellene annak, hogy a szakmunkások egyben művelt emberek le- I gyenek. De a tananyagnak négyzetméternyi területen zöldövezetet létesítettünk társadalmi munkában, ezenkívül szakelőadásokat tartottunk, kirándulásokat szerveztünk. Ifjúsági szocialista brigádjaink az elsők között vannak a munkaversenyben.- A TIT-tel is felvettük a kapcsolatot, előadásokat hallgattunk az művészetről — folytatta Berta István, az alapszervezet tagja —, az új gyárépületben egy klubhelyiséget kaptunk, be kellene rendezni. A régi ebédlő helyén pedig sportpályát lehetne csinálni. — A vasgyűjtés nagyon jól sikerült, végezzünk több társadalmi munkát — vette át a szót Szabó Irén. — Szervezzünk kirándulásokat, menjünk el közösen színházba, hívjunk meg klubunkba írókat, költőket. s beszélgessünk a mai politikai eseményekről. Eddig csak ritkán szervezhettünk klubdélutánokat, nem volt helyiségünk ... Alig Sfőztem jegyezni a véleményeket, javaslatokat. Szavaikban még egyelőre sok a „kellene”, „jó volna”, „majd jövőre”, de az újonnan megválasztott vezetőség élén Tóth Ilona titkárral bizonyára hamarosan kiküszöböli a feltételes módot. Ebben az évben már nincs több programjuk, pedig a téli napokon sok előadás, közös rendezvény megszervezhető. Az idősebbek eredményesen ítélték meg a KISZ-isták munkáját, s bíznak bennük. Ez a bizalom pedig kötelez. Es alighanem arra is serkenti a BOV gyáregységében dolgozó kommunista fiatalokat. hogy használják ki a lehetőségeket1 az új gyárépületben, az eddiginél egy j kicsivel bátrabban. Tárnái László nem szabad túlzott követelményeket támasztani, mivel a jelentkezőink — lássuk be ezrt a tényt — a közepes, vagy annál is gyengébb tanulmányi átlagú fiatalok sorából kerülnek ki. — Ebben nyilván közrejátszik, hogy megyénkben sok a szétszórt település, és a tanyasi szülők egy része bizony még ma sem veszi jó néven, ha délután tanulni szeretne a gyereke. — A tanyákon sok fiú és leány nevelkedik annak reális lehetősége nélkül, hogy bármilyen szakképzettséget szerezzen, mivel egyszerűen távol élnek az iskolától és naponta meg sem tudják közelíteni az intézeteket. Több kollégiumra van tehát szükség. A népességnek országos viszonylatban is nagyon magas részaránya — 30 százaléka — él külterületen. Ugyanakkor a szakmunkástanulók 3,6 százalékának áll csak rendelkezésére diákotthon, szemben az országos 10 százalékkal, — Nagyon fontos tehát, hogy újabb tanulóotthonok létesüljenek. De csak erről lenne szó? — Iskolák is hiányoznak. Ismét egy adat. Az elmúlt tanévben a 10 270 tanuló közül csak 783-an képezhették magukat mezőgazdasági szakmákban. A mezőgazdaság fejlődése pedig alapos tudású szakmunkás- gárdát követel. Üjabb intézetekre van tehát szükség, kiegészítő kollégiumokkal együtt. Nagyon sok, jelenleg is elkallódó fiatal tanulhatna így, akiknek a hozzáértésére mind az ipar, mind a mezőgazdaság igényt tart. Korunkat sokféle jelzővel illetik: a szocializmus győzelmének kora, atomkor, az űrkorszak és lehetne tovább sorolni. De a technikai, gazdasági fejlődés szempontjából csak egy jelző hangzik el: a tudományos-technikai forradalom kora. S ez igen találó. A két fogalom összekapcsolása ugyanis kifejezi a tudomány és a technika egységét, amiről talán csak tíz éve beszélhetünk. Ma elképzelhetetlen a gazdaság fejlesztése a tudomány tevékeny közreműködése nélkül. A Földön nyersen vagy készen található hagyományosnak nevezett anyagokból ma már az igényekhez mérten egyre kevesebb van; ezeknek az anyagoknak kitermelése mind költségesebb, és ráadásul alkalmazásuk számos területen korszerűtlen. A tudomány új anyagokat „talál fel” és adja készen a gyártási leírást a gazdasági szakembereknek. S sokszor kiderül, hogy az új anyag jobb, mint az évszázadok, vagy akár — mint az alumínium — néhány évtized óta ismertek. Az új anyagokhoz új gépek, eljárások kellenek, amit megint a tudomány dolgoz ki és ad át a termelőknek. Sem az anyagok feldolgozása, sem a technika fejlesztése az állandó kutatómunkát és a kutatási eredmények hasznosítását nem nélkülözheti. A tudományos-technikai forradalom a termelés mindhárom anyagi elemében jelentkezik: az energiában, a nyersanyagokban és a technika új fejlődésében, az automatizálásban. S mindhez a tudomány tevékeny közreműködése szükséges. A műszaki fejlesztés — amibe valójában mindhárom elem beletarto* zik — nálunk is és szomszédainknál is sokat vitatott probléma. Míg a nyugati államokban a tudományos-technikai forradalom kényszerítő erő az integrálódásra, nálunk ennek kibontakozása késztet az integrálódásra. B ■ ■ ■ Az európai népi demokratikus országok közismerten nem bővelkednek a korszerű energiahordozókban: olajban, földgázban, vízienergiában. Csupán a drágán kitermelt és gazdaságtalanul felhasználható energiahordozó áll viszonylag nagyobb mennyiségben rendelkezésre, nevezetesen a szén. Pedig ez már háttérbe szorul a korszerű energia- gazdálkodásban és átadja a helyét az új hordozóknak. Honnan lehet azokhoz jutni? Csakis a nemzetközi méretű együttműködésből, amire jó példa a már megépült és tovább bővülő „Barátság” kőolajvezeték. Vagyis ez az elem megkövetelte máris a nemzetközi együttműködést, amit tovább kell fejleszteni az energiarendszerek összekapcsolása és .fokozatosan az egységes és központilag szervezett energiagazdálkodás felé. Ennek is megvan az alapja, hiszen a villamos- energia-vezetékeket több szocialista ország már ösz- szekötötte és Prágában működik ennek központi diszpécser irodája. Ha jól megnézzük a jelent és a perspektívát, akkor valójában az ágazati integráció kibontakozását látjuk, az energiagazdaság fokozatos nemzetközi integrációját. S ez méginkább így lesz, ha a legkorszerűbb energiahordozóra gondolunk, az atomenergiára. Ennek kutatása, a felhasználás és gazdaságosságának kidolgozása már ma sem egy ország feladata. Egy ország képtelen biztosítani ehhez a tudományos kádereket, fedezni a kutatási, fejlesztési költségeket, hacsak nem akkora országról van szó, mint a Szovjetunió. Már évek óta működik Dubnában a közös atomkutató intézet, amely ezzel foglalkozik és jelentős segítséget nyújt a KGST tagállamainak. Az atomenergia békés hasznosítása tehát ugyancsak megkövetelte eddig is és méginkább a jövőben a nemzetközi ösz- szefogást, az eredmények közös hasznosítását, vagy ha úgy tetszik, ezen a területen az integrációt. A Szovjetunión kívüli KGST-tagállamok gyakorlatilag importálják iparuk fejlesztéséhez szükséges hagyományos nyersanyagokat. A fejlődés jól kirajzolódó iránya arra vall, hogy számos döntő területen a jövő nem ezeké, hanem az úgyA brüsszeli élelmiszervásáron, amely nemrégen zárta be kapuit, nagy sikerrel szerepelt három magyar külkereskedelmi vállalat. Száz négyzetméteres alapterületen tartották bemutatójukat; összesen 50 ipar- vállalat 35 féle termékét láthatták a belga üzletemberek. A magyar kiállítók neves nyugat-európai cégekkel vették fel a kapcsonevezett műanyagoké. Már I ma verseny folyik a hagyományos és a műanyagok között és ez utóbbi tör rendkívül gyorsan előre. A műanyagokat a vegyipar gyártja, s nem véletlen, hogy a világon minden ország, beleértve a szocialista országokat is, óriási összegeket költenek a vegyipar fejlesztésére. S itt a nemzetközi gondolkodás elengedhetetlen, több szempontból is. Először azért, mert a létesítendő vegyianyaggyár általában akkor rentábilis, ha az ország szükségleteit meghaladó mennyiséget gyárt. Még hasznosabb, ha több , ország együt létesít ilyet, vagy legalábbis szerves kapcsolatot épít ki az adott üzemek között nemzetközi méretekben. A vegyipar fejlesztésének szükségessége is az integrálódás irányba kényszeríti az országokat. Ugyanez vonatkozik a legkorszerűbb technikai eljárásra, az automatizálásra is. A legkorszerűbb üzemek óriási százalékban termelnek, illetve automatizálni csak nagy szériák esetében érdemes. A termékeket el kell adni. Még közelebbről: a szocialista országok szintjén kell ismerni a szükségleteket és a kapacitásokat. Hogyan lehetséges ez integráció nélkül? A legfontosabb iparágakban ez lehetetlen; csakis a nemzetközi, az országhatárokat gazdaságilag átlépő együttműködéssel lehetséges. Ha minden területen kényszerít a fejlődés az integrációra, ugyanez áll a tudományos kutatásra. A jelentős eljárások, technikai felfedezések a tudósok ezreinek több éves munkája eredményeként születnek. A kis országok mindennel nem tudnak foglalkozni, de együtt kitesznek akkora tudományos erőt, ami tehetővé teszi a kutatások elvégzését. Láthatjuk tehát, hogy a szocialista országokat a jövő, a tudományos-technikai forradalom kibontakoztatása is kényszeríti az integráció felé. Általános és tartós műszaki fejlődés enél- kül ma már elképzelhetetlen. Gy. I. Propán-bután gázzal üzemeltethető újfajta hőlégfúvók gyártását kezdték meg a Székesfehérvári Finommechanikai Vállalatnál. Ezzel az új berendezéssel óránként 700 köbméter légteret tudnak fűteni. A gyár kismotorüzemében az első 25 darabos sorozatot budapesti. székesfehérvári, dunaújvárosi, miskolci és debreceni építőipari vállalatok számára gyártják. latot. Egyebek között több olyan társasággal kezdtek üzleti tárgyalásokat, amelyek az óceánjáró hajókat látják el élelmiszerekkel. Különösen a magyar szalámi, hús- és tejtermékek keltették fel az érdeklődést. A belga élelmiszerkereskedők a legújabb magyar hús- és növényi kon- zervek szállításának lehetőségéről tájékozódtak. (Folytatjuk.) Halász Ferenc Szénőrlőmalom a dunai Vasműben Huszonnégy szénőrlőmalom készül a Gagarin Hőerőmű részére a Dunai Vasműben. A malom méreteiie jellemző, hogy csak a malomház alsó része kb. 8 tonna. Képünkön: a vándorfejes, horizontál esztergagépen kb. fi—tí napot vesz igénybe az öt méter magas malomház 1 alsó részének megmunkálása. Kicsivel bátrabban Magyar élelmiszerek óceánjáró hajókon?
