Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-13 / 263. szám
Pálfy Gusztáv: Fotómodell. mm szí/yjmz Kossuth-díjas, Kiváló művészünk, Páger Antal egyszer szokatlanul szomorúan jelent meg a Tv stúdiójában. — Beteg vagy talán, Téni bátyám? — kérdezte tőle Sinkovits Imre. Páger szótlanul ingatta fejét. — Talán a családban történt valami? — Hagyd csak, Simi! — legyintett végre Páger. — Láttam ezt a filmemet, a Hattyúdalt. Egészen a hatásom alá kerültem. * Kabos László, a népszerű komikus fellépésre igyekezvén, szabálytalanul fordult gépkocsijával a Rákóczi úton. A rendőr azonnal lecsapott rá, és minden tisztelete ellenére 50 forintra bírságolta a színészt. Kabos átadott egy százast, és. be letaposott a gázba. — Várjon, művész úr, a fele visszajár — kiáltott utána a rend éber őre. — Fölösleges — intett Kabos. — Visszafelé is erre jövök. POSTAFIÓK R. N. Kecskemét: Nagyon köszönjük segítségedet, és szeretnénk, ha belépnél a Magazin szerkesztőgárdájába. — „Scool” jeligére: Egyáltalán nem feledkeztünk meg a könnyűzenéről, hamarosan írunk az Omega együttesről — sok képpel mellékelve. — K. Győző, Kiskunfélegyháza: A szatíra műfajában sem engedhető meg, hogy emberi méltóságában sértsünk meg valakit. Írásod kissé durva. — L. Mária, Kiskőrös: Várjuk, hogy beváltsa ígéretét, hozzon minél érdekesebb híreket a községből. Bolyongás EGY ŰJ LAKÓTELEPEN Szinte az ország akármelyik városában járjon az ember, egyiket sem találja épen. Na, nem mintha pusztulás fenyegetné a' településeinket — ellenkezőleg. Eltűnnek, egyre inkább a városszélre szorulnak a kis ablakszemű, földbe süppedt parányi házak, és ez nagyon bölcsen van így. És mi lesz helyettük? Üveg, vasbeton. Mérnöki asztalon kigondolt épületformák, tágra nyílt ablakok, fegyelmezett erkélysorok, katonás rendben sorakozó épülettömbök. Olykor kissé talán túl katonásan. Egyik barátom mesélte nemrég, hogy kafkai vízióhoz hasonló élményekben volt része abból az alkalomból, hogy új lakáshoz jutott egy frissen épült la-: kótelepen. Amikor először tért haza, mert nem jegyezte meg sem épülettömbje, sem lépcsőháza számát, idegenként bolyongott a lakótelepen. Minden ház egyformának tűnt, minden lépcsőkorlát ugyanazokkal a kovácsoltvas mintákkal díszelgett, kétségbeejtően egyformák voltak a fémhálóval átszőtt üvegű erkélyek és a festékszagot árasztó, vakító fehérre mázolt ajtók. — Szerencsére — mondta — a nők még nem előregyártott elemekből készülnek, így aztán tudtam, hogy az a lakás, ahol a feleségem nyit ajtót (körülbelül a huszadik volt ) az enyém. Huxley és a jövő más polgári látnokai elrettentő képet rajzoltak írásaikban az egyenlőség eljövendő társadalmáról, amelyben az egyéniség teljesen elvész. Volt-e valóságalapja jóslataiknak? Aligha. A modern fejlődés nem tűri az unifor- mizálódást, sem az öltözködés, sem a modem épületformák tekintetében. — Különösen nem is ez a probléma — jegyezte meg barátunk lakáskereső odisszeája után valaki. — Ha felcserélhetném albérletemet egy állami lakásra, ötven é\ ;e előre szívesen vállalnám minden estére ezt a kafkai bolyongást, Aranygyár az Uraiban A folyók hordalékából kézi erővel, hallatlan türelemmel járó aranykitermelés korszaka lejárt. Ám a különösen gazdag aranytartalmú kőzeteket, parányi aranyszemcséket görgető folyók medrét mégsem hagyják kihasználatlanul. A szovjet szakemberek nemrég az Ural-hegység aranyat rejtő völgyein áthaladd Miassz folyón megépítették a képen látható kotróberendezést és a hozzá tartozó aranymosó üzemet. A tökéletesen automatizált „aranygyárnak” mindöss.é hat dolgozója van. A hangot nem lehet hamisítani Világszerte divatos, hogy a filmrendezők amatőröket foglalkoztatnak alkotásaikban hivatalos művészek helyett. A megoldás sokszor indokolt, egy-egy érdekes arckarakter valóban predesztinálhatja viselőjét valamely filmfőszerepre. Természetesen a főiskolát végzett, képzett színészek nem jó szemmel nézik az egyre növekvő konkurrenciát. Nemrégiben Michel de Ré, akit képünkön egy tévé-játék főszerepében láthatunk, megdöbbentő cikket tett közzé a Cinéma Nouveau című folyóiratban. Állítása szerint a főiskolát végzett színészek Franciaországban alig-alig juthatnak szerződéshez, filmfőszerephez pedig csak különösen ritka esetben. Gyakori eset, hogy a diplomával rendelkező színművészek tanári, vagy magánnevelői állást vállalnak, természetesen sokkal kevesebb fizetésért, mint tizenéves filmsztár kollégáik gázsija. „A szinkron és a rádió menedék’’ írja Michel de Ré. — „Szerencsére a hangot nem lehet hamisítani. A rádió a legfőbb érvényesülési fórumunk, és időnként a szinkron, ahol mi alakítjuk a divat hullámaira felkapott fiatalok hangját.” Pontos még a szökőévben is A képünkön látható értékes zsebóra, bár még nem érett meg arra, hogy múzeumba kerüljön, komplikált szerkezete miatt ritkaság- számba megy. Nem újkeletű konstrukció, már 1904- ben 5635 aranymárkába került. A 18 köves aranyórába ISO gramm színaranyat dolgoztak be. Perc- és másodpercmutatóin kívül számlapján egy örökérvényű naptárral rendelkezik, ami önműködően mutatja a hónapokat, a hét napjait, az évet, sőt még a szökőévet is. A Néihet Szövetségi Köztársaságban már csak egyetlen mester tud bánni ezzel az órafajtával, de ő féltékenyen őrzi titkát. Ifjú képzőművészek a járdán A képes újságok mindé* évben többször is közölnek híradást a gyermekek járdán tartott rajzversenyeiről. Az aszfalton még spon- lánabbul tör ki a gyerekekből az a szellemes és gátlástalan ábrázolókészség, amit minden gyermekrajzon megcsodálhatunk. Felvételünk a wroclawi gyerekek szokásos nagy járdarajzversenyén készült. Nemcsak a városból, Lengyelország távolabbi részeiből is sereglenek ide gyerekek minden alkalommal. Az első díj egy olyan óriási csokoládétorta, ami egy úttörő- őrsnek is sok.
