Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-25 / 248. szám

4. oldal iftGfl. október 23, sznmbat Ahol még tart a felszabad A homok világa ez a táj. Nem a szorgalmas mun­kával könnyen megszelí­díthető szőlőtermő, gyü­mölcsontó homoké, amely büszkén viseli az arany melléknevet, hanem az alig zabolázható, nyugtalan no­mád talajé, amely a viha­ros tenger hullámaihoz ha­sonló kietlen buckákat épít, mintha a felszín változatos­ságával akarná pótolni a természet a rosszindulatú, szívós gyomokból álló nö­vényzet sivárságát. Az ember ezzel is meg­küzd, ha kénytelen rá. La­kott település Tázlár régi időktől fogva. Az erőfeszí­tésbe belegörnyedve, fog­csikorgatva viselte gondját a homok népe a szétszórt tanyákat kerítő silány rozs­földeknek, szőlőknek. Sze­gény maradt itt a földtulaj­donos is. nem sokkal ke­csegtetett a széllel és az aszállyal való birkózás. Alig volt gazda, aki el tudta vol­na tartani családját saját birtokából. Tázlár mintha még az elnyomás is kerülte volna: egy-két száz holdon felüli gazdaság volt itt csu­pán. A munkaerő kizsarolá­sáért is a homokszentlőrin- ci halárba kellett elzarán­dokolni Vigyázó gróf birto­kára, az ország távoli részei­be részesaratónak, cséplő- munkásnak. Méltán foglal­ták bele Tázlárt is a ke­sernyés versikében, amelyet széltében-hosszában mondo­gattak a futóhomok földjén: „Bocsa, Tázlár. Bodoglár — három átkozott határ.” Még igy is talált el venni valót Tázlártól a I Horthy-Magyarország: a ne­vét. Prónayfalva. Így nevez­ték a felszabadulás előtt. Ökölbe szorul a kéz, ha ar­ra gondolunk, hogy Horthy Munkásakadémia Ünnepélyesen megnyitot­ták a Bács megyei Építőipa­ri Vállalat szocialista bri­gádjainak munkásakadémiá­ját. Kanyó Miklós főmér­nök üdvözölte a 147 részve­vőt, majd Prepszent Aurél, az szb termelési felelőse is­mertette az akadémia cél­ját. A tájékoztatót filmve­títés követte. ( szadista különítményeinek hírhedt parancsnoka hely­ségnek adhatott nevet. Az emlékező tázláriak be­vallják, nem nagyon értet­ték meg mindjárt, mi is tör­tént itt 1944 októberében. Egyik reggel egy hintó haj­tott keresztül a falun, két tiszt ült rajta olyan egyen­ruhában, amilyet nem lát­tak még eddig. Aztán elcsi­gázott borostás, fáradt ka­tonák vonultak át a kóró- kergető széllel, ötágú vörös csillaggal sapkájukon. Er­ről sejtették meg, hogy va­lami nagy változás van ké­szülőben, mert az szigorúan tilos jelvény volt azelőtt. És aztán egyre távolódóbban hangzott az ágyúzás. Nem­sokára pedig örvendezhettek a visszatérő férfiaknak az elárvult porták.'1 Szinte ész­revétlenül köszöntött be a szabadság. Nem maradt sokáig ész­revétlen. Kicserélődtek az emberek a községi, járási elöljáróságokon nem kellett többet kalaplevéve alázatos. kodniuk, ha hivatalos dol­guk akadt. Híre futott, hogy nincs többé grófi birtok, agitátorok érkeztek, akik épp oly kopottruhásak vol­tak, mint bármelyik tázlári, mégis egyenrangú félként vitatkoztak a pappal is, ha kellett, pedig az megfelleb­bezhetetlen tekintélynek számított azelőtt. A múlt csontsovány örök­sége miatt jóval később kez­dett errefelé termőre for­dulni az új rendszer. Az új földtulajdonosok (nem sok felosztani való föld volt itt) és a néhány holdas gazdák hiába tömörültek szövetke­zetekbe (volt olyan időszak, hogy hat tsz volt Tázlá- ron), igaerő, gépek és gya­korlott nagyüzemi vezetők híján nem bizonyultak tar­tósnak ezík a társulások. A hatvanas évek elején ala­I kult három jelenlegi szak- I szövetkezet színvonala, kol- I lektiv jellege még ma is jó­val elmarad a járási átlag­tól. mindössze 900 hold kö­zösen művelt területük van, új telepítés, gépesítés alig. v/'iszont a szorgalom, a mél­tányos értékesítési lehető­ségek, a korszerű növényvé- i delmi szerek és mezőgazda- I sági kisgépek ugrásszerűen megnövelték az egyéni jö­vedelmeket. Korábban soha nem tapasztalt jólétben él a tázlári családok többsége. Bárkit meggyőzhetnek arról a minden évben tucatjával épülő összkomfortos családi házak, a tetejükön merede- ző tv-antennák, a sűrűn ber­regő motorok, vagy akár csak az emberek jólöltözött. sége is. Nem is beszélve a község létesítményeiről. Bár a köz­művesítés is jóval később kezdődött el itt. mint álta­lában, 1956 óta 10 kilomé­ter a villany-, 65 óta 8 ki­lométer a vízvezeték hossza. Művelődési ház, iskola, óvo­da. postaépület, tanácsháza, gyógyszertár, 4 kilométer járda épült az utóbbi tíz év­ben, amióta igazán föllen­dült Tázlár fejlődése. A fejlődés sem változtat azon a tényen, hogy Tázlár a megye leghátrányosabb helyzetű községei közé tar­tozik. Meglátszik ez a né­pesség alakulásán is. 1960- ban még háromezren éltek itt. ma csaknem hétszázzal kevesebben, kétharmad ré­szük még mindig tanyákon. A község többek között ipartelepítéssel szeretné megállítani az elvándorlást, de egyelőre még csak hosz- szán húzódó tárgyalások szintjéig jutottak a Kiskun- halasi Háziipari Szövetke­zettel. Tázlár felszabadulása tehát nem ért véget. Ma is tart még az a folyamat, amely 1944 őszén elkezdő­dött. és amely Tázlárt is el­juttatja a korszerű szocia­lista községek szintjére. Minden támogatást megér­demelnek azok az emberek, akik kitartottak tanyáikon, részt vállalva ebből a még ma is nagyon nehéz küzde­lemből. Sz. J. Halason Kiskunhalason elkészült az új fürdőkombinát beru­házási terve. A létesítményt a negyedik ötéves terv idő­szakában építik fel az úgy­nevezett Natkai-szigeten. Egyebek között 200 szemé­lyes tisztasági fürdőt, 50 méteres versenymedencét és két kisebb medencét foglal magában a fürdőkomp­lexum. Hétvégi üdülőhely es fürdő lesz a Sóstó és kör­nyéke is, amelynek fejlesz­tésére szintén több éves programot dolgoztak ki. A város lakóinak kívánságára — széles körű közvélemény­kutatás után — döntöttek így a 103 holdas tó jövőjét illetően. A Sóstó egyébként egészen az 1950-es évekig fürdőhely volt. Jövőre egy­millió forintos költséggel medertisztítást, iszaptalaní- tást végeznek, s a kijelölt te­rületeken megkezdik a ví- kendháztelkek értékesíté­sét. Villany és ivóvíz ,uár van a tóparton. 42. Ferrari és Maurer pillan­tása ekkor összeakadt. Mindketten átható tekin­tettel nézték egymást. Se- j geal' módfölött csodálko- í zott, amikor Maurer szemé- J ben félelem jelét vélte föl- I fedezni. Ferrari most is I olyan közömbös volt, mint 1 mindig. — Hello, Maurer — szólt I csöndesen. Maurer elfordította a fe­jét. — Hello, Ferrari. — Nagy Joq üdvözleté* kü'di neked — mosolyodon el Ferrari. Maurer rábólintott. Na­gyon jó! tudta, milyen ve­szélyes ember Ferrari és, »■kétségbe esett, amikor itt látta. Alapos erőfeszítésébe tellett, hogy keményen tartsa magát. — Nagyon érdekelne, mit vittetek véghez itt ti. És az is, miért él még az a lány? — szólalt meg Mau­rer. — Van tudomása a lány legújabb vallomásáról? — kérdezte McKen. — Azt ál­lítja, látta magát, amint elintézte azt az Arnót. Maurer arcát elöntötte a vér. — Hazudik! Hozzá sem nyúltam Juhnhoz! — Elegendő bizonyítékuk van rá — mondott ellent nyugodtan McKen. — És miféle bizonyíté­kok? Gollowich elmondta ne­Miért szűnt meg? Jövőre lett volna húsz­éves a kecskeméti Mátis Kálmán Képzőművész Kör. (Amíg Mátis Kálmán vezet­te: Révész Imre Körnek nevezték.) Goór Imre festő­művész az utóbbi tíz esz­tendőben nagy szeretettelés igazi hozzáértéssel irányí­totta a szakkört Több tu­cat kiállításon mutatták be a tagok alkotásaikat, akik közül olyan művészek ke­rültek ki, mint Udvardy Gyula, Szappanos István, Benkővári Istvánná, Vámos Zoltán és mások. A kör tag­jai közül évente 3—4-en fel­vételt nyertek valamelyik főiskolára. Nem könnyű hát belenyu. godni, hogy ez a méltán nagy hírű kör most, októ­ber, elsejével megszűnt. Még érthetetlenebb az. ok, amiért a közel húszesztendős múlt után egyik napról a másik­ra vége szakadt a működé­sének. Ez az ok: nincs he­lyiség a számára. Kérdez­zük: tizenkilenc évig volt? Csak éppen most nincs? Hát csakugyan nem lehetett volna találni valamilyen megoldást? Eddig sem volt könnyű a sorsuk: összesen tizenkét­szer költöztek újabb és újabb helyre. Mindig útban voltak. Ám a kedvüket ez nem szegte: megértették a nehézségeket, a helyhiányt Megértették, mert valahogy azért volt mindig megol­dás. De mit szóljanak most, amikor végképp becsukó­dott előttük minden ajtó? Az utóbbi időben Goór Imre már a lakásán tartot­ta a foglalkozásokat. Űj ta­gok isjelentkeztek éppen az utóbbi napokban: fel­nőttek. akiknek szenvedé­lyük a rajzolás, s az elis­mert művész és jó pedagó­gus Goór Imre mellett akar­tak tovább tanulni, gyako­rolni. Ennek már vége. Saj­nálatos. így, utólag kérdezzük: nem lehetne mégis megol­dást találni? Erre ösztönöz Révész Imre, Mátis Kálmán öröksége, és a város gazdag művészeti múltja egyaránt. Varga Mihály ki, hogy a lány jelen volt és szólt az arany ceruzá­ról is. — Meg akartuk szerezni a ceruzát, de nem sikerült — fejezte be jelentését a jogász. Ügy tűnt, hogy Maurer minden pillanatban szét­robbanhat. — Hiszen pompásan dol­goztatok! — ordított az asz­talt verve és egyre Gollo- wichot nézte. — Te, te fél­eszű, nem kellett volna be­avatkoznod. Én tudtam a ceruzáról és már megvolt a tartalék történetem is, mely megmagyarázza ... — Csakhogy Juhn vére tapadt rá — vágott közbe élesen McKen. — Az az én vérem volt! — villant Maurer szeme. — A whiskys üveg fölsértette a kezemet és a ceruza is bevérződött, amikor a ken­dőért a zsebembe nyúltam. Aztán a ceruza kiesett és a lefolyóba gurult. — Ez nem jó sztori — ellenkezett határozottan McKen. — Sajnálom, Mis­ter Maurer, de ez a ma­gyarázat nem kielégítő. Ugyanis Miss Arno vére és a ceruzán talált vér azo­RITMUSVÁLTÁS Elöljáróban engedtes­sék meg egy, a sport vi­lágából vett pél da. Ha egy futó ritmust vált, gyorsít, kritikus pillanatok kö­vetkeznek. Ekkor meg­mutatkozik, hogy minden rendben volt-e a felké­szülés körül, elég erős e az új ritmushoz, bírja-e a szervezet, a versenyre fel­készített „konstrukció” az új iramot. Így van ez egyébként az anyagi vi­lág más területein is, a sebesség fokozása, a rit­mus változása mindig fe­szültséget okoz. A mezőgazdaság évek óta a ritmusváltozás idő­szakában van. Fél-, ne­gyed-, tizedannyi idő alatt termeljük meg azt a mennyiségű tejet, húst vagy tojást mint régeb­ben, fél-, negyed-, tized­annyi területen termelünk annyi szőlőt, búzát, gyü­mölcsöt vagy kukoricát mint évekkel ezelőtt. Ter­mészetesen nem minde­nütt van ez így. A gaz­dasági eredmények szóró­dása óriási a vertikum­ban, a legjobbakat ko­rántsem kizárólag a ter­mészeti adottságok eme­lik magasra, hanem — a tudomány gyakorlati al­kalmazása, a minden aranykoronánál többet érő szellemi kapacitás. Ebben pedig még a legjobb gazdaságoknál is hiány mutatkozik, mesz- sze vannak az ideális ál­lapotoktól. Nemcsak a felső szinteken, mérnö­kökben van hiány, de a gyakorlati végrehajtásnál, a szakmunkásokban is. A jobb üzemekben persze jobban tudják, miből mennyi kell, mivel az ilyen szellemi „üzem” a szeivezés legnagyobb ha­zai tudósának, Vágsellyei professzornak szavaival élve önmagát gerjeszti be, sokkal nagyobb arányban halmozva a szakembere­ket, mint a gyengébben működő, kevesebb körül­tekintéssel irányított gaz­daságok. Ami természe­tesen csak további fe­szültséghez vezet, újabb feladványokat nyújtva a különféle dotációs rend­szerek kidolgozóinak, las­san, de biztosan halmoz­va azt a majdnem elvég­zendő munkát, amellyel az utóbbi üzemeket a job­nos csoporthoz tartozik. Mégpedig egy nagyon rit­ka csoporthoz. — És melyik ez a vér­csoport? — szegte föl fejét Maurer. — A nullához. — És nagyon meglepőd­ne, ha azt mondanám, hogy én is ehhez a csoporthoz tartozom? Gollowich nagyot sóhajt­va törölte meg az arcát. — Ezt nem tudtam. Maurer megvetően né­zett a jogászra. — És most hol van ez a lány? — kérdezte McKen- től. — Nem tudom — felelte a rendőrtiszt. — Forrest el­dugta valahová, de senki sem tudja a helyét. — Meg kell találnunk és el kell tüntetnünk! — és Maurer Segealra nézett. — Ez a te dolgod lesz. És mindössze egyetlen napod van rá. Huszonnégy óra, semmi több. Ha nem akadsz a nyomára gondos­kodni fogok róla, hogy töb­bé senkit ne találj' meg. Ferrari most is olyan egykedvűen ült, mint ko­rábban. Csontos orrát si­mogatta és érdeklődve né­zett Maurerre. bak közé lehet emelni. A szellemi erőket szív módon halmozó gaz­daságok — megyénkben is^bóven találunk ilyene­ket példaként 'tálán ele aendő megemlíteni a kis­kunhalasi, a bacsalmaM. a bajai, az izsáki állami gazdaságokat, a bmrota Egyesülés, vagy a kúti Új Élet Termelőszö­vetkezetet — egyre na­gyobb előnyre tesznek Sert a hasonló termesze­idadottságok között gaz­dálkodó üzemekkel szem- ben. » Nemrégiben egy orszá­gos jellegű minisztériuma felmérés hozzávetőlegesen kétszázezer szakmunka* hiányát jelezte a mező- gazdaságban. Ugyanekkor az üzemekből mindössze százhúszezer szakmunka- hiányt jelentettek. A fel­ismert igény és a való ságos igény kozott tehat óriási szakadék van. Nos ott eljutottak a kö­vetkező problémához, amely fogasabb az eddigi­eknél is. A korszerű szak­emberképzés lehetőségei­nk és igényeinek arány­talanságához. A mezőgaz­daságban és az élelmi­szeriparban a leggyorsab­ban fejlődő területeken a tudásanyag 25 évenként „T -^.n vagyis körülbelül .minden negyedik esztendőben tel­jesen megújul. A növény­védelemben zajló forra­dalomra, ahol szinteeven- ként „elévül” az ismere­tek legnagyobb . .részé ezúttal nem is kívánunk kitérni, itt a hagyomá­nyos oktatási formák tel- jesen csődöt mondanak. Ahhoz, hogy a tudo­mányos forradalom e,e'-" ményei valóban termelő erővé váljanak a közbe­eső láncszemnek, az is­meretek közvetítésének is meg kell teremtenie a maga forradalmát, az oktatásnak is át kell ven­ni az élet dinamizmusát, egyébként nem képes be­tölteni feladatát. Hogy a mezőgazdaság ritmusvál­tása, a következő, evek fokozódó gyorsutemu fej­lődése minél kevesebb zökkenővel menjen vegbe többek között — nem is utoljára — erre is szük­ség van. Baranyi Pál — Rendkívül hálás va­gyok neked, Ferrari, hogy gondoskodtál Weinerről — fordult most feléje valami­vel enyhébb hangon Mau­rer —, de a lánnyal már magym is elbírok. Vissza­mehetsz New Yorkba — most már Gollowichra né­zett. — Kifizették már? Gollowich rábólinlott. — Akkor hát a viszont látásra, Ferrari. És üdvöz­löm Nagy Joet. Ferrari fölkelt, néhány lépést tett az ajtó felé, az­tán megállt. — Még itt akarok tölteni pár napot. Szükségetek le­het rám. — Már nem kellesz — Maurer igyekezett ural­kodni magán. — Nagy Joe azt mondta, maradjak addig, amíg min­den rendbejön. És ha azt akarod, hogy eltűnjek, ezt beszéld meg vele személye­sen — nézett hidegen Mau- rerra. A főnök lehunyta a szemét. — Jól van. mar-dj, ha egyszer iijánocsékcl ,*h*>7 van kedvcJ*. r* többé nincs rúd szükségem. Tégr amit akarsz. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom