Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-31 / 253. szám

KECSKEMET SZABAD!

Kecskemét negyedszázada szabad.

Megszabadult csaknem hatszáz éves súlyos törté, nelmének gyötrő nyűgétől, népét nap mint nap nyomasztó megpróbáltatásoktól, a fasizmus nagyhatalmú helyi uraitól.

Megszabadult a háborútól!

Igaz, hogy Európában és még az országban is dúltak a harcok, de október 31-én már több

volt a bizonyosság, hogy holnap, vagy holnapután béke lesz. Persze sok volt még akkor a kétség. Kevesen bíztak — csak a hitükben legerősebbek — abban, hogy emberibb lesz az élet, s hogy egyáltalán alkotó, nyugodt élet lesz.

Romok és kilátástalan- ság mindenütt. Vagyonából és lakosságától megfosztott város. Hogyan kell kezdem? Sok tízezrek menekülésben, az ország nyugati vándorútjain. Csupán háromszáz itthonmaradt megbújt hívogatta a távollevőket. Rémhírek mindenütt: a város, az otthon elpusztult.

Mit tegyünk? — sóhajtottak fel ki tudja hányszor a városban maradottak. Ugyanezt kérdezték mindjárt november elején a város első szovjet katonai parancsnokától, Dondé őrnagytól.

S Dondé őrnagy nagyon \ határozottan azt mondta: <

— Húzzák meg baráta- j ink a harangokat!

S ahogyan Tóth László j emlékezett:

— A hatás mindannyiunkat meglepett: ezer) számra tértek vissza az j elűzöttek és az áléit, sö- < tét városban megkezdő-; dött az újjáépítés.

Megkezdődött az új j élet! j

A negyedszázad előtti Kecskemét éppen úgy magán viselte a háború minden bélyegét, mint az. ország bármely része. Valami különbség azonban volt, összehasonlítva más városokkal, vidékekkel. Nevezetesen az, hogy huszonöt év alatt a jobboldal mélyen begyökerezte magát a város közéletébe, és országosan is jólismert, prominens személyiségei tartottak kezükben minden rendű, rangú hatalmat.

Kecskemét jobboldali vezetésének betetőzése az 1938—39-es évekre tevődik. 1938-ban lett főispán az addigi polgármester dr. Kiss Endre és dr. Liszka Béla lett a város polgármestere. 1939-ben került Kecskemétre a Zrínyi gyalogezred parancsnokaként Grassy- Grasch József, akkor még vezérkari ezredes. Ebben az esztendőben lett a város országgyűlési képviselőjévé Szász Lajos, a később háborús bűnösként kivégzett miniszter.

Így jobban érthető, hogy Kecskemét az elsők között szerepelt, ahonnan háborúba küldték a katonaköteleseket. 1942 áprilisában Grassy-Grasch akkor már vezérőrnagyként szervezte meg a 13. könnyű hadosztályt. Ez a hadosztály részét képezte a Jány Gusztáv féle II. magyar hadseregnek és ugyanolyan szenvedésekben volt része, mint bármelyik más magyar csapattestnek. Hivatalos jelentések vallották be, hogy a hadosztály 8100 katonájából napok alatt 2500 ember halt meg, vagy tűnt el. A szovjet hadsereg nagy voronyezsi csapása éppen tettenérte Grassy hadosztályát.

A város polgárai a gyász és a háborútól való folytonos félelem rémületében éltek. Ezt a közérzetet hatványozta 1944. március 19 gyászos vasárnapja, amikor tulajdonképpen formálisan is megtörtént Magyarország német megszállása. És a helyi mindent túltelje- sítők csak vártak az alkalomra, hogy még a belügyminiszter március végi, a baloldali pártokat betiltó intézkedése előtt maguk végezzék el ezt a munkát. A város polgármestere, dr. Liszka Béla március 24-én úgymond felfüggesztette „a szociáldemokrata párt kecskeméti szervezete vezetésével megbízott vezetőség működését” és feloszlatta a Független Kisgazda Párt helyi szervezetének működését. Ez a sietség nyilván összefüggött azzal a későbbi április 7-i rendőrkapitánysági jelentés megállapításaival, amelyek szerint: ,.A baloldali belpolitikai irányzat Kecskeméten f. év március havában és a felsővárosi függetlenségi 48-as párt és népkörrel egyesült Független Kisgazda Párt- szervezet és a Szociáldemokrata Párt élénkebbé vált működésében nyert kifejezést A két pártszervezet abban is megállapodott, hogy a jövőben szorosabb együttműködést fejtsenek ki..

A következő lépés már csak néhány napot váratott magára: a rendőrség internálta, letartóztatta, vagy rendőrségi felügyelet alá helyezte a baloldali személyiségeket. Schmidt József, Kovács Jenő, Faragó János, Felberbaum Jakab, Popper Miklós, Fantó Lipót és Molnár (Méselbach) József rendőri felügyelet alá került. Hegedűs Lászlót. Molnár Eriket, Básti Ágostont és Farkas Viktort pedig internálták.

Ugyanezekkel az intézkedésekkel egyidőben ugyan mi volt még a város vezetésének legfőbb gondja? Az, hogy a március 24-i rendkívüli közgyűlésen Szász Lajost, a Sztójay, majd később a Szálasi-kormány miniszterét a város díszpolgárává válasszák. És hogy a város akciója méginkább jobboldali nyomatékot kapjon, a közgyűlésen részt vett Héjjas Iván is. Egy hónap múltán ugyanez a közgyűlés hűségnyilatkozatot küldött a Sztójay-kormánynak: ,,A mostani kormány képviseli a hűséget nagy szövetségesünkhöz. A korA város volt urai dr. Kiss Endre és dr. Liszka Béla Horthy Miklós és fia, Horthy István társaságában.

mányeinök úr és a kormány tagjainak személyei biztosítják, hogy a reánk kényszerített háborút győzelmesen fogjuk befejezni.”

Ebben a légkörben logikus a következő lépés: megalakul a Nemzeti Szocialista Párt. Vezetője dr. Farkas Ferenc ügyvéd, akit Kecskeméten egyszerűen csak a részeges Csikasznak hívtak. Farkas maga köré gyűjtve Hencz Jánost, Puliusz Istvánt, Till Gusztávot és vitéz Petri Lászlót — mint pártalapítókat — hirdetik a végső győzelmet.

A március 19-ével befejeződött teljes jobboldali fordulat nyomán a személyi konzekvenciákat is le kellett vonni. Ennek következményeként dr. Kiss Endre, az

addigi főispán a közellátásügyi minisztérium politikai

államtitkára lett, betetőzéseként a már negyedszázados múltra visszatekintő Horthy-fasizmus melletti elígér- kezésének. A Kecskeméti Közlöny hozsannával jelentette be a hírt és elsősorban jobboldali múltjának igazolását tartotta fontosnak. „A proletárdiktatúra alatt túsz volt. A vörösök bukása után összejöttek a lettrekészebb férfiak, megtárgyalták a teendőket és feladatokat Kiss Endre rámutatott arra, hogy a sajtót kell először kézbe venni. Őt bízták meg a könnyűnek éppen nem mondható feladattal. Kiss Endre fényesen megfelelt a bizalomnak. Megszervezte a Kecskeméti Közlönyt, mely azóta is változatlanul az ő szellemében dolgozik.”

Ahogyan 1925 nyarán Kiss Endrétől a lap főszerkesztését dr. Horváth Ödön vette át, úgy most, 19 évvel később a főispánságot is ő kapta meg. A Kecskeméti Közlöny nyomban interjút közölt tőle: „Hála istennek, leesett a hályog az ország népének szeméről. Mindenki látja, hogy most már nem banális értelemben, hanem tényleg sorsdöntő állomáshoz jutott az ország. A jövendő tisztán és kizárólag a haza fiainak, polgárainak magatartásától, meggyőződésétől, fegyelmétől, elszántságától függ.”

De nagyon jellemző, amit beiktatásakor mondott: „Győzni, vagy meghal ni!... A katonapolitikát kell tenni a magyar élet középpontjába. A háborús erőkifejtés maximális alátámasztása ma a legelső parancs. A háborút meg kell nyerni, és meg is fogjuk nyerni. Hűséges és becsületes bajtársiasságban, hatalmas szövetségesünk, a nagy német birodalom oldalán.”

És mindaz, ami ezután következett, teljesen megfelelt a fasizmus receptjének. Zsidóüldözés, gettózás, haláltáborokba szállítás és mindennek kegyetlen végrehajtásához Zöldi Márton SS-százados embertelensége.

De 1944 kora őszén a fasizmus számára már kíméletlen gyorsasággal peregtek a történelem pillanatai. A szovjet csapatok átlépték az országhatárt. Már felszabadult az ország keleti pereme, amikor a főispán, i úri később többször hivatkozott a politikát reálisan ! negítélni tudó képességeire, így nyilatkozott: „Az or- ! izág előtt ma egyetlen lehetőség van. Határaink megvédése. Minden magyar egyetlen kötelessége pedig. Iiogy a szent magyar határokért folyó roppant erőfe- • fűtést körömszakadtáig való munkával a maga he- 1 yén alátámassza.”

És az ágyúdörgés-morajlás egyre közeledett. Október 9-én parancsot adtak az Alföld kiürítésére. „A hadműveleti helyzet megköveteli, hogy a Duna—Tisza közén néhány megelőző rendszabály kerüljön végrehajtásra.’' A Magyar Távirati Iroda jelentette: „A magyar m. kir. miniszter dr. Katona Mihály Kiskunhalas polgármesterét Duna—Tisza közi hadműveleti kormánybiztossá kinevezi.” Ezen a napon lépett életbe Kecskeméten is a rendkívüli állapot.

És mi történt október 10-én. Az éjszaka ügyeletes rendőrtiszt a történteket így jegyezte fel: „Október

10-én hajnali 3 órakpr jelentették, hogy a katonaság riadóztatva van, mivel orosz páncélos járművek közelítették meg a várost.” És tényleg Andrej Szemjono- vics Kovtun parancsnoksága alatt a 2. Ukrán Fronthoz tartozó 297. hadosztály betört a városba. Erre katonailag lehetőség volt, hiszen ezekben a napokban Vörös János, a vezérkar főnöke a hadihelyzet kapcsán kijelentette: „A mostani katonai helyzetünk két súlyos momentumot vetett fel. Az egyik az, hogy a debreceni fronton kénytelenek voltunk arcvonalunkat visszavonni, a másik: a Duna—Tisza közének teljes védtelensége. Itt ugyanis csak összeszedett, kisebb alakulatok állnak szemben az ellenséggel.” A szovjet hadosztály azonban, mivel bázisától nagyon előre szaladt, még aznap este visszavonult a Tisza mögé. Erre a napra esik Gyertyás Faragó János — eddig még teljesen ki nem derített — tragikus története is. A szovjet csapatok közeledtére fegyvert fogott a németek ellen. Másnap elfogták és megölték. Ugyanez lett a sorsa élettársának: Sandrik Zsófiának is, akit a rendőrségi nyomozók halálra kínoztak.

így a Szálasi-puccs idején Kecskemét még nem szabadult fel. Ehhez további tizenhat napra volt szükség. Ezért vált lehetségessé, hogy újabb letartóztatásokat foganatosítsanak. A letartóztatottak között volt dr. Molnár Erik, Hegedűs László, Farkas Viktor. Horváth Ádám, Gömöri István, Fejes Pál, Schmidt József, Lajos Imre, Olajos János, Recski István, Kovács Jenő, Szinnyei Sándor, Hajnal József és Pana- marinka Iván. Olajos Jánost és Panamarinka Ivánt Budapesten a németek kivégezték.

Az események alakulása azonban mégsem maradt teljesen hatástalan a város egyes személyiségeire. Dr. Molnár Erik visszaemlékezése szerint letartóztatása után néhány nappal iígy küldöttség jelent meg Hála: Bajor Kálmán csendőr alezredes, dr. Sándor Jó- : tsef városi tiszti főügyész. Előadták, hogy a város polgárságának kérésére sza- 1 Padlábra helyezik azzal, !|ogy legyen tagja a szov- ; let csapatokat fogadó bizottságnak, majd vállalja el a K)lgármesteri tisztséget.

A szovjet csapatok előrenyomulása a fasiszta hatóságokat végzetes lépésre késztette. Kecskemét lakosságának teljes kitelepítésére vonatkozó távirati parancs Be- regffy-Berger hadügyminiszter aláírásával október 23-án késő este érkezett a hadműveleti és a katonai közigazgatási kormánybiztoshoz. Éjfélkor a városházára hívták Tóth Lászlót, a nyomda igazgatóját és követelték tőle a kiürítési hirdetmény azon nali kinyomását. Tóth László ezt nem vállalta. De az események most már drámai gyorsasággal peregtek. A 3. magyar hadsereg parancsnoksága és a Belügyminisztérium úgy foglalt állást, hogy a kiürítési parancson változtatni nem lehet.

Bár a menekülés réme ráült a város több mint 80 ezer lakosának félelmére, mégis akadtak olyan emberek, akik megpróbálták a lehetetlent: elűzni a várostól a pusztulás rémét. Október 13-án a Ferencrendiek templomában a következők gyűltek egybe: dr. Molnár Erik, Tóth László, Kovács Bálint, Schmidt József, dr. Sándor József és Joós Ferenc. Téma: miként lehetne felvenni a kapcsolatot a közelgő szovjet csapatokkal. Még volt egy másnapi megbeszélés, de a városba visz- szatért Gestapo félelmet keltett és útját állta minden további szervezkedésnek.

*

Kecskemét — azonkívül, hogy az ország egyik legnagyobb városa volt — jelentős katonai tényező is volt mindvégig a II. világháború során. Ezt jelzi, hogy a 13. könnyűhadosztály innen verbuválódott és indult el a keleti frontra 1942 áprilisában. (Egy tüzérosztály már kint volt.) Viszonylag jelentős repülőkötelékek is részt vettek később a Szovjetunió elleni háborúban. Az itt állomásozó csapattestek korábban feladatot kaptak az országhoz visszacsatolt területek megszállásában is.

Tehát Kecskemét abból a szempontból is jelentős volt, hogy állandó jelleggel fontos és számszerűen is komoly csapattestek állomásoztak falai között. A háború befejező szakaszában azonban stratégiailag is megnövekedett a jelentősége, hiszen Budapest irányába (délkeletről északnyugatra) törő szovjet csapatok előtt a Duna—Tisza déli részének elfoglalása után a legjelentősebb városról volt szó. Kecskemét metszőpontjában állt a csapatok felvonulása szempontjából nagyon fontos észak—dél, kelet—nyugat irányú jól kiépített úthálózat is. Nyilvánvaló ez tette elsősorban szükségessé Kecskemét védelmét, a város megtartását.

A magyar hadsereg meg is próbálkozott a védelemmel. Nem rajtuk, hanem a többszörös túlerőn és a magyar hadsereg alacsonyfokú harci erején, erkölcsi züllöttségén, a harc céltalanságának tudatán múlott, hogy úgyszólván alig volt ellenállás, hogy a Duna— Tisza köze és Bács-Kiskun megye is szinte napok alatt felszabadult.

A 2. Ukrán Front csapatai — amelynek parancsnoka Malinovszkij, a Szovjetunió marsallja volt, a haditanács tagja Szuszajkov páncélos vezérezredes, a törzsfőnök pedig Zaharov vezérezredes — a romániai hadműveletek befejezése és magyarországi hadműveletek meg-