Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-11 / 236. szám

I. »Mal 1969. október 11, szombat Kalocsai pinkái óasszony a sydneyi vásáron A Hungexpo rendezésé­ben idén vesznek, részt má- sodízben magyar kiállítón Ausztrália hagyományos nemzetközi vásárán, az ok­tóber 16-tól 25-ig tartó sydneyi kiállításon. Ezút­tal 10 külkereskedelmi vál­lalat és 28 üzem 250 féle termékét mutatják be a vá­sár nemzetközi pavilonjá­nak 370 négyzetméteres te­rületén. Az árulista igen változatos, szerszámgépek­től kezdve az élelmiszere­kig hat iparág legfontosabb gyártmányai reprezentálják majd a magyar ipart és mezőgazdaságot. A sydneyi vásáron két magyar szakmai napot tar­tanak; az egyiket az élel­miszeripar, a másikat pe­dig a szerszámgépipar té­maköréből. A magyar nép­művészeti áruk is nagy he­lyet kapnak a bemutatón, külön vonzó látványosság­nak ígérkezik. Szabadi Gyuláné személyében az egyik híres kalocsai pingá- ló asszony az ausztráliaiak­nak is bemutatja majd tu­dását. A vásár vendégeinek le­hetővé tették azt is, hogy néhány magyar árucikket a helyszínen megvásárolhas­sanak. Többek között hang­lemezeket, könyveket és fűszerpaprikát árusítanak majd a sydneyi vásár ma­gyar kiállítási részlegében. Félmillió kacsa a dusnoki telepen Félmillió kacsát keltet- . nck, évente a dusnoki Egye­sült Munkás-Paraszt Tsz 'víziszárnyas telepén, ame­lyet a gazdaság nemrég vá­sárolt meg a Baromfiipari Országos Vállalattól. Még az idén 21 ezer pecsenye­csirkét és hat és fél ezer törzskacsát is nevelnek. A nyolcvanezres keltetőházat jövőre százhúszezresre bő­vítik. s a hét-nyolcezer hibridtyúk tojásait hazai és külföldi piacokra szállítják. Jugoszláviával most tár­gyalnak több tízezer napos­kacsa tavaszi exportálásáról. K^ájus 18-án közgyű­lést tartottak a Kinizsi Szakszövetkezet­ben. A napirendi pontok között második helyen sze­repelt az új alapszabályter­vezet megvitatása és elfo­gadása. A jegyzőkönyv részletei minden magyarázatnál, leí­rásnál többet mondanak: „Beleczki Józsefnek a föld­beviteli kötelezettségnél van­nak aggályai. A tervezet dz előző alapszabály szerint be­vitt területeket közös haszná­latba adott területnek nyilvá­nítja. Eddig az volt a hely­zet hogy a tag bárkinek el­adhatta a szőlőt. Ha ezt ki­mondjuk, akkor már nem le­bet. Kéri ezért ennek a sza­kasznak a törlését.”­„Császi András szerint nem lenne hiba, ha a kívánt mó- doa st bevennék az alapsza- oalyoa.” „Kői Béla, a területi szö­vetség titkára: Az új alapsza­bályban amit a szövetség ki­adott, nincs törvénysértő. Ha a törvénnyel ellentétes módo­sítást kívánnak bevenni, ak­kor azt a felettes hatóság úgy­sem fogja jóváhagyni. Az í cél, hogy a tagság gazdálko­dása intézményként legyen óé­vévé az alapszabályba, hogy az ingatlan a szövetkezet noz- záj árulásával a tagság között elidegeníthető. A kártalanítá­sok rendezésénél vannak tör­vényes rendelkezések. Ha be­levesszük az alapszabályoa, hogy az közös megegyezés alapján történik, akkor az nem lesz törvényellenes.” „Elnök:... Az elidegenítéssel kapcsolatban a mi álláspon­tunk is az, hogy az ingatla­nok jobb kihasználása miatt a tagság között a forgalmat biztosítsuk. A szakszövetkezet érdekeivel is ellentétes lenne, ha nem mondanánk ki, bár ez a jelenlegi rendelettel ellen­tétben áll.” „A tagság hangos közbeszó­lásával az elidegeníthetőség felvételét feltétlenül követeli. ’ „Béla László javasolja, hogy intézkedéseihez az elnök re csak utólagosan kérje ki a vezetőség hozzájárulását.” És megszületik a határo­zat: „A földbeviteli kötelezettség terén az a. ppnt a kővetkező negyedik bekezdéssel egészí­tendő ki: „A tag tulajdoná­ban és használatában levő j szőlő és gyümölcsös a szak- szövetkezet veze'.őségének hoz­zájárulásával a tagság közäit elidegeníthető.” Ügy látszott tehát, győ­zedelmeskedik az elnöki állásfoglalás. Csakhogy az elfogadott alapszabályt a járási tanács vb, mint ha­tóság van hivatva szentesí­teni, pusztán csak olyan szempontból, hogy nem üt­közik-e a törvényes rendel, kezésekkel. Ha tehát a ke­celi Kinizsi gazdái úgy lát­Szemben az árral w. ják jónak, hogy tagsági szőlőik közös birtokívre ke­rüljenek, abba a járásnak nincs beleszólása. így fog­ták fel a dolgot Kiskőrö­sön is. Ám az adás-vételi engedmény ilyenformán már ütközik a rendelkezés­sel, egyúttal ellentmondás­ként hat az alapszabályon belül, ezért a tanács az en­gedményt, illetve az arra vonatkozó részt törölte. Még is, előzőleg a járási veze­tők többször megkérdezték dr. Szőkétől, jól értelme- zik-e a szöveget, nincs-e abban tévedés, elírás. Az elnök megnyugtatta őket, hogy minden rendben. Kötöttség nélkül érvé­nyesülhet tehát az elnöki elképzelés? A járási intéz­kedés, amelyből ez látszott következni, a valóságban másfajta menetet adott a dolgoknak. A nyári munkák gar- madája egy időre mintha elfeledtette volna az alapszabály körüli villongásokat. A vezetőségi üléseket nem hívták össze. Egyedül az elnök tudott a járási revideálásról, a javí­tott példányt a fiókjába zárta, időt akart nyerni. A jugdolózások a faluban egyre gyakoribbá váltak. „Szőke tsz-t akar csinálni a Kinizsi-bőr’ — mondo­gatták. Aztán az egyik tag személyt bízzon meg az ügyek vitelével. Részlet a jegyzőkönyvből: . Közösen kijelentjük, h így az alapszabály azon részét, hogy a szőlők közös birtokív­re kerüljenek, sem a vezető­ség. sem a tagság nem sza­vazta meg, — sőt ez ellen til­takozott és vitázott dr. Szőke elnökkel. Hogy egy olyan bújtatott szöveg mégis beleke­rült az alapszabályba, aminek következménye a közös bir-’ tokivbe való bevitel, az dr. Szőke elnök egyéni akciója és nem értünk vele egyet. Ezt sem ml, sem a hatóságok, sem a pártszervezet nem tavi­ja Időszerűnek, vagy szüksé­gesnek.” Krébesz Károly, a járási pártbizottság titkára, az őt felkereső vezetőségi tagok­nak azt javasolja: hívjanak össze még egy kibővített vezetőségi ülést, s oda hív­ják meg dr. Szőkét is. Kí­séreljék meg, hátha sike­rül egymáshoz közelíteni az érdekeket. így augusztus 25-én a vezetőségi tagok újból összeülnek. De az el­nök újból nem jön el. Hosszú levelet ir, amelyben álláspontját rész­letezi a szőlők bevitelével kapcsolatban, egyben le­mond elnöki tisztségéről. A vezetőség úgy dönt, hogy szeptember 8-ra összehív­ják a közgyűlést az alap­szabály újbóli megtárgyalá­sa végett. Abban is hatá­roztak, hogy dr. Szőkét bízzák meg az alapszabály módosításával és a köz­gyűlés elé vitelével. el akarta adni a szőlőjét. De a földhivatal beleszólt, hivatkozván a szakszövetke­zet alapszabályára. „Minde­zekről mi csak az utcán ér­tesültünk, a vezetőségi ta­gok is” — mondta később Pápai Sándor, az újonnan megválasztott elnök. És né­hány tagból álló küldöttség ment a járási földhivatal­hoz, megtudni, mi az igaz­ság. És ekkor robbant a bom­ba. A vezetőség háromtagú delegációja augusztus utol­só napjainak egyikén fel­keresi dr. Szőkét: vállalná-e a módosított alapszabály előterjesztését Az elnök nem vállalja. Bár kijelenti, hogy lemondását az eset­ben visszavonná, ha bizal­mat kapna, s eredeti el­gondolásában támogatná úgy a vezetőség, mint a tagság. Ezt viszont a veze­tőségi tagok nem garantál­ják. Augusztus 19-én vezető­ségi ülés. Jelen vannak az ellenőrző bizottság tagjai is. Az elnök nem jön el. A ve_ zetőség bizalmatlanságát nyilvánítja az elnökkel szemben. Működésüket be­szüntetik, s elhatározzák: kérik a járási tanácsot, hogy az ügyet rendező köz­gyűlés megtartásáig három Szeptember 8-án közgyű­lés a kultúrotthon nagy­termében. Zsúfolva van az udvar is, felszerelték a me. gafonokat. A tagság szinte teljes létszámmal megje­lent. Az elnök nem jött el, de újból írt egy levelet. Ebben megismételte: le­mondását visszavonja, ha nem kell módosítania a már meghozott és elfogadott alapszabályt. Titkos szavazás: ki ért egyet dr. Szőke lemondásá­val. Csak egyetlen ellen- szavazat érkezik. Követke­zik az elnökválasztás. Fél­tucatnyi név kerül a jelölő listára, többek közt dr. Sző­kéé is. Az újabb titkos sza­vazás így végződik: a 836 leadott szavazatból 728-at megkap Pápai Sándor, az abszolút többség tehát az övé. A fennmaradó szava­zatokon a többi jelölt osztozik. Ezekből dr. Sző­kére nyolc jut. A függöny lehullt, de a történet nem ért véget. Két vélemény az elnöki lépés megítéléséről. Az előbbi Pápai Sándoré, az új elnöké: „Azt hiszem, dr. Szőkének nem lehetett más indítéka, mint az, hogy sza­bad kezét kapjon a szőlők rekonstrukciójához, s hogy ne kelljen megváltani a tagsági szőlőket. Burkoltan már tsz lettünk volna.’’ A másik Kanyó Sándoré, a kiskőrösi területi szövet­ség titkárhelyetteséé: „En sem tartom időszerűnek dr. Szőke elképzelését. De nem kizárt, hogy a jövő őt iga­zolja. Csak egy dolgot ve­gyünk: a tagság fokozato­san öregszik. Ha sikerül Szőkének keresztülvinnie tervét, nyugdíjalapot te­remthettek volna a gazdák­nak.’’ Indítékait maga dr. Sző­ke János így foglalja össze. Akár e sorok írójának, akár a vezetőségi ülésnek vagy a közgyűlésnek.címez­ve: „A KinizsiJSzakszövetke­zet eddig elért eredményei sok vitára adtak okot, ahol az elnök általában a prog­resszív haladás, az anyagi­műszaki fejlesztés híve volt, míg a vezetőség ál­landóan aggályoskodott, s a yisszahúzó erőt képviselte.” „Látni kell. hogy a gaz­dasági életet alakító erők. és intézkedések a kisüzemi gazdálkodás lehetőségeit ne. hezítik, mert nőnek a ter­hek, s csökkennek az árbe­vételek, aminek a vége a gáttá, Gollowich észrevet­te, hogy az a rettenetes nyugtalanság kezd elmúl­ni, amely azóta gyótri, mióta a lány és Weiner a rendőrség kezére került. És úgy érezte, ez a ször­nyű kis emberke menti meg jövendő birodalmát. HETEDIK FEJEZET 9t>. Egy egész rendőrsza­kasz őrzi az utakat kutyák­kal és reflektorokkal. Hat különlegesen kiképzett és kiváló detektív pedig kizá­rólag kettőjüket őrzi. Két nyomozónő pedig egy pil­lanatra sem mozdul el Miss Kolleman mellől, még ak­kor sem. amikor alszik. Ugyanígy vigyáz két, de­tektív Weinerre is. — Én meg azt kérdeztem magától, mikor kell meg- halniok — ismételte meg Ferrari Gollovich Segealre nézett. — Minél gyorsabban, an­nál jobb — mondta végül élesen. — Nagyszerű. Amint át­tanulmányoztam a térképet és a környéket, nyomban közlöm önnel az időponto­kat — tagolta a szavakat Ferrari angolul, de észre­vehető olasz hangsúllyal. — Azt hiszem, két nap alatt megtörténik az egész. — Azt akarja mondani, hogy két nap alatt mind­kettővel végez?! — kiáltott föl Segeal. — Ez lehetetlen! — Mind a kettő, termé­szetesen nem fog meghalni két nap alatt, de egyikük minden bizonnyal — erősí­tette meg előbbi állítását Ferrari. — Két nap alatt is el lehetne tüntetni őket, ha nem lenne olyan kívá­nalma, hogy véletlennek tűnjön az egész. Ha két ember két nap alatt meg­hal, ezt túlságosan is hi- hpirtlennek látszik... Ahogyan Ferrarit hall­— Gyere csak, Paul — tolta el maga elől az asz­talán heverő iratokat Far- rest. — Foglalj helyet és mondd, mi újság van. — Wejner végre vallott — Én is úgy gondoltam, hogy beszélni fog. Meg e- betősen veszélyes jáiéi: volt ez, és bizony rosszul üthetett volna ki részünk­re, ha a fickó beleegyezi hogy óvadék ellenében sza­badlábra helyezzük. Vala­hogyan soha sem hittem abban, hogy elég mersze lenne újra kilépni ebbe a kegyetlen világba. És a lánnyal mi van? — Még most is esküöö- zik, hogy senkit sem lát art a Zsákutcában, azonban most már nem kívánkozk haza. Az a benyomásom, megértette, hogy jobb, ha a csöndes időkig megbújik nálunk. — Később még visszaté­rünk rá. De mit mond W einer — Beismerte, hogy kö­vette Miss Kollemant, s hogy Segeal küldte megöl­ni a lányt. Többet azon­ban nem tudok kihúzni be­lőle. — Más szóval pontosan annyit mondott, amennyi elegendő ahhoz, hogy le­tartóztasd és itt őrizd, védd a veszedelemtől, de többre nem. — Pontosan így is van. Elmondta, hogy Segeal embere, de semmit s :ra tud Maurerről, s arról sem, hogy Segeal MaurerneK dolgozik. Ügy vélem, je­lenleg semmi értelme le­tartóztatni, mert nekünk Maurer kell. Ha viszont Segealt elkapjuk, ezzel magunk vágjuk el az utat magunk előtt. Mégpedig a főútvonalat. — Viszont valahogyan össze kell hoznunk Segealt Maurerral, ha azt akarjuk, hogy hasznát lássuk Wei­ner vallomásának. — Csakhogy még mindig nem tudom meggyőzni afelől, hogy nálunk biz­tonságban van — folytatta a beszélgetést Konrad. Szentül meg van győződve felőle, hogy a szervezet, így vagy úgy, előbb vagy utóbb eléri. Ha viszont egyszer majd sikerül en­nek ellenkezőjéről biztosí­tanom, azt hiszem, min­dent elmond majd, tövírő hegyire. — És tényleg biztonság­ban van itt, Paul? kérdez­te nyugodtan Forrest. — Igen, és minden óvó­intézkedést megtettem ezért. A vadászkastélyt, melyben elhelyeztem őket, még csak megközelíteni sem lehet. Épp ezért is vá­lasztottam ezt a helyet. Csupán egyetlen út vezet a házhoz, mégpedig olyan terepen át, melyen lehetet­lenség elrejtőzni. Másfe cl van még egy odavezető út: egy olyan meredek szikla fal, melyre egy légy sem tudna felmászni. Minden eshetőségre azért embere­ket állítottam oda is, hát­ha valaki kötél és alpinis­ta felszerelés segítségével mégis megkísérelné a le­hetetlent. — És Weiner ennek el­lenére is úgy véli, hogy a banda keze elérheti? (Folytatjuk.) gazdasági összeroppanás le- hqt, ha nem lesz tudás, erő, anyagi-technikai felkészült­ség, vagy olyan kereskedel­mi tevékenység, amely a sú­lyosbító körülményeket ki­egyenlíti. A vaknak is látni kell. hogy a rendelkezésre álló munkaerő rohamosan öregszik és fogy; a közter­hek lassan, de biztosan nő­nek, a piaci árak pedig csökkennek.” „Szemünk előtt zajlik a gyümölcsértékesítés tragédi­ája. Hűtőtároló és önálló kereskedelmi tevékenység híján milliókat veszítettünk máris. De a fejlesztéshez tagsági akkumuláció is kell, különben illuzórikus az egész. Ezt szolgálta volna az érdekterület.” „A tagság ma már igény­li a kombájnt, mert a ga­bonatermesztéssel csődbe jut. Holnap a szőlőművelés­hez igényli a traktort De ehhez felújítás kellene. Enélkül a szőlőkultúra ha­lálra van ítélve.” „A jelenlegi és a várható gazdasági helyzetben a tag­ság sorsát nem az dönti el, hogy a szőlője közös birtok­íven van-e vagy sem, ha­nem az, hogy mit kap a tag a borért. Ha nem akar úgy járni, mint a barack és a szilva értékesítésével. Ab­ban, hogy a közös fejlőd­jön és a tagság jól éljen, nem a birtokív. hanem a fo­rint játssza a főszerepet." Súlyos tények, még súlyo­sabbak a belőlük adódó kö­vetkeztetések. Nem lehet mellettük szó nélkül el­menni. Az alapvető kérdés az: igazak-e? Ha az új gaz­daságirányítás termelékeny, ségre ösztönző tendenciáit vesszük szemügyre, több­nyire igennel kell válaszolni. De az is nyilvánvaló, hogy a közgazdasági malom - ke­rekei nem őrölnek vakon, fátumszerúen. megállítha­tatlanul. a szociális-politikai érdekű szelepek nyitásáról társadalmunk idejében gon­doskodik. Magyarán; olyan helyzet nem állhat elő, hogy ena bértömegek megélhetése veszélyeztetve legyen. E te­kintetben dr. Szőke túldra- matizálta a helyzetet. Mert igaz, hogy értékesítési gon­dok vannak, s a jövőben is lesznek, ez azonban még nem azonos a csőddel — sem a keceli Kinizsiben, sem a többi, a Kinizsinél gyengébb megalapozottságú szakszövetkezetben. S ha szóról szóra igaza volna, vagyis, ha a mosta­ni helyzet a gazdasági ka­tasztrófával volna azonos, az esetben dr. Szőke maga­tartása indokolt-e, akár a szakszövetkezet, akár a sa­ját szempontjából? Ez a másik nagy kérdés. A tör­téntekből kiderül: aggály nélkül túltette magát a szö­vetkezeti demokrácia alap­vető követelményein. Dina­mizmusa nem fért meg a kollektív irányítás által megszabott keretek között; a szakszövetkezet egész működését a saját, a senki máséval össze nem egyez­tetett elképzelése alá kíván­ta rendelni. Szükségszerűen ?1 kellett érkeznie egv pont­hoz, amikor ez már nem sikerülhetett Helyzetét a tagság előtt súlyosbította azzal is, hogy céljainak el­érése érdekében a megté­vesztéstől. a jogszabály-for- mulázási szemfényvesztéstől sem riadt vissza. Szemben az árral — egye­dül. Dr. Szőke a keceli Ki­nizsi tagságát mozdulatlan, az újító sodrásnak ellenálló tömegnek látta, s így látja jelenleg is. Ezért kellett végeredményben a közös­ség álláspontjával szemben alulmaradnia Hatvani Dániel

Next

/
Oldalképek
Tartalom