Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-31 / 253. szám
1959. oktűber SÍ, péntek >. aMsl Vendégeink voltak A. Debrecin és H. SiJjak A kishatármenti forgalom bővítéséről Mint arról hírt adtunk, a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság negyedik ülésszakán részt vevő jugoszláv A. Debrecin delegáció néhány tagja baráti látogatást tett Kecskeméten a megye és a város vezetőinél. Ebből az alkalomból lapunk munkatársa 'beszélgetést folytatott Antun Debrecin és Hasan Siljak miniszterhelyettesekkel a két ország együttműködésének Bács- Kiskun megyét érintő kérdéseiről. Antun Debrecin, aki a mezőgazdasági és élelmi- szeripari ügyekkel foglalkozó államtitkár-helyettes, természetesen saját szakterületét érintő kérdésekről szólott. — Megbeszéléseink tárgya az ülésszakon — mondotta többek között — a határmenti kereskedelem kiszélesítése. Nemrég fejeztünk be mezőgazdasági együttműködési tárgyalásokat, s valamennyi kérdésben egyetértésre jutottunk. Mi nagy segítséget tudunk nyújtani a hibrid kukoricatérmesztésben, s hasznos tapasztalatokat tudunk cserélni a sertés- és baromfitenyésztésben. Emellett igen sokat várunk az állategészségügy területén az együttműködéstől. A határmenti területeken pedig igen hasznosnak bizonyul, hogy magyar vállalatok, közöttük Bács megyeiek is részt vesznek a szabadkai, jugoszláv vállalatok pedig a szegedi vásáron. Az ipari kooperáció intézésével foglalkozó államtitkár-helyettes Hasan Siljak a következőket mondta: — Az ipari kooperáció a két ország között tulajdonképpen a Vajdaság és Bács-Kiskun megye jó kapcsolataiból kezdett kifejlődni. Csongrád és Bács megye, valamint a Vajdaság volt az, amely a kishatármenti forgalmat kezdeményezte. Ma már a mezőgazdasági gépek és elektromos berendezések, kémiai termékek, banki kapcsolatok egyre szélesebbek országaink között. További lehetőségeink az együttműködésben a víz- gazdálkodás, az olaj-, a gázteldolgozás, a gépgyártás területén lehetségesek. Szeretném még megemlíteni, hogy régi tradíciója van az árvízvédelemben való együttműködésünknek. A Duna árvízvédelmét összeegyeztetett tervek alapján végezzük. További ’ lehetőség még a vízgazdálkodás és a másik közös folyónk, a Dráva szabályozásának megoldása — fejezte be kérdéseinkre adott válaszát Hasan Siljak. • A beszélgetés dta már lezajlottak a gazdasági együttműködési tárgyalások, amelyeknek jegyzőkönyvét is aláírták. A bizottság ülésén megállapították, hogy országaink H. Siljak között az árucsere-forgalom örvendetesen fejlődik, a kishatármenti forgalom bővítésére pedig újabb formákat tárhatnak fel. Rámutattak a bizottság ülésén arra, hogy az elektromos ipar, a gépgyártás, a kohászat területén már létrejött szerződéseken kívül a járműiparban és más iparágakban is jelentős lehetőségei vannak az együttműködésnek. Pozitívan értékelték annak a bankkonzorciumnak tevékenységét, amelyet a két ország vállalatai közötti kooperáció és más országok piacain történő közös fellépés finanszírozására hoztak létre. A tárgyalásokról szóló jegyzőkönyvet Valyi Péter pénzügyminiszter és Nagy Ferenc, a JSZK Végrehajtó Tanácsának tagja írta alá. N. O. „Soha nem untam magam” Beszélgetés egy gyémántdiplomás pedagógussal — Nem szerettem soha ígérgetni. Nyakas ember voltam. Soha életemben nem nyilatkoztam. Hogy miért? Megmondom. Azért, mert a nyilatkozatokban ígéreteket várnak, terveket. Ám ma már egészen más a helyzet: nyolcvanéves vagyok. Régóta nyugdíjas. Ki is várhatná még tőlem, hogy mit akarok csinálni, mit tervezek? Hogy is mondta? Az életemre kíváncsiak? Azt akarják, hogy beszéljek magamról? — Igen. Ezt szeretnénk. Ügy gondoljuk, hogy az az ember, aki hatvan évvel ezelőtt szerezte meg az oklevelét, s aki ezért most gyémántdiplomát kapott kitüntetésül, sok hasznos dolgtt elmondhat tanulságul a fia_ talabb nemzedékek számára. — Szegváron kezdtem a pályámat. A tanítói hivatást én úgy fogtam fel kezdettől, hogy nem csak a katedrán kell cselekedni. Nevelni és segíteni kell p felnőtteket is nehéz életükben. Megtanítani őket élni, hasznosan munkálkodni, harcolni. Foglalkoztam is mindennel: munkásköröket szerveztem, tűzoltóegyesületet. kosárfonó háziipari szövetkezetét. Már édesapámtól megtanultam, aki példaképem volt, hogyan szőhet! bele magát az ember a népnek az életébe, sok szállal. Ügyes, leleményes, talpraesett a mi népünk, nem volt nehéz dolgom boldogulni velük. — Mikor került Kecskemétre Pali bácsi? — Hosszú és szomorú története van annak! Hogyan is kezdjem el? Ide nősültem. Ide, ebbe a házba... Tíz napra rá jött az első világháború. Gondolhatja ... Hat évig nem láttam a családomat. Nem lehet ezt elmesélni... Huszonhatban költöztünk Kecskemétre, akkor már három gyerekkel. Addig Szegváron laktunk. Az első számú iskolába kerültem, s nem sokkal később ott lettem igazgató. Megbecsültek. Igaz, dolgoztam is. Elmondhatom: soha nem untam magam. Én ezt nem ismertem. — És a barátok, ismerősök, harcostársak? Mit mondana róluk? — Tóth Lászlót nagyon szerettem. Meg Vásárhelyi Zoltánt, a karnagyot. De Bodócs Gyulát, Váry Istvánt, Szabó Kálmánt is jól ismertem. Nagytehetségű, lendületesen dolgozó emberek voltak mindannyian, öröm volt együtt lenni velük. Büszke vagyok a barátságukra. Meghitt hangulatú, öreg lakás a Zimay László utca 9-ben. Régi, kedves bútorok, nem tudnának tőlük megválni. Kint hűvös, őszi alkony, itt bent barátságos meleg Hárman vagyunk: a révedezve mesélő, emlékeket idéző Hatvani Pál, a nyugalmazott igazgató, a megértő, kedves modorú élettárs, s jó magam, aki minden szóra feszülten figyelek. — Látom itt a könyveket, folyóiratokat, a félig megfejtett keresztrejtvényt. Ebből gondolám, Pali bácsi még ezeket a nyugalmas napokat is kihasználja. — Eltalálta! Nem lennék képes cselekvés nélkül élni. Állandóan izgat valami belülről: tenni kell, csinálni kell valamit, másképp belebetegednék a tétlenségbe. — Hogyan fogadta a kitüntetését? — Hát lehetett volna másképpen fogadni, mint nagy, nagy örömmel? Szép volt az ünnepség. Jó volt a régi társakkal találkozni. Jó érzés volt a fiatalokat látni. Az elismerésből azt éreztem ki: megértették, hogy én nem csak a betűket akartam a gyerekekbe ölni, de tisztességes embereket akartam nevelni belőlük, mindig. És azt hiszem, ez sokszor sikerült is. Varga Mihály Takarékossági világnap öt év híján másfél évszázada — 1824 októberében — alakult meg az első takarékpénztár, erre emlékezve, szinte minden országban szó esik október utolsó munkanapján a takarékosságról. A világtakarékossági napon nálunk is hagyomány felhívni a figyelmet ennek hasznára, fontosságára. S ha igaz az — és nyilván igaz —, hogy a takarékosság gondolatának legjobb szószólói azok, akik maguk is takarékoskodnak és beosztó életmódjukkal többre viszik, mint hasonló keresetű, de esetleg csak a mának élő társaik, akkor túlzás nélkül mondhatjuk: Magyarországon sok propagandistája van a takarékosságnak. Ezt bizonyítja a lakosság lízmilliárd forintokban mérhető takarékbetét-állománya is. Évek óta tartó folyamat hazánkban, hogy emelkedik a takarékpénztárban elhelyezett betétek úgynevezett elfekvé- si ideje és azok átlagos összege. A betétállomány nagymértékű növekedéséből és a kiskereskedelmi forgalomból megállapítható, hogy a lakosság nagy része gyűjt tartós fogyasztási cikkekre, értékesebb szolgáltatásokra. A takarékoskodás mind nagyobb értékű cikkek megvásárlását teszi lehetővé. Napjainkban a takarékbetétkönyv szinte olyan tartozéka a háztartásnak, a kiegyensúlyozottan élő családnak, mint a mosógép, vagy a televízió. S anélkül, hogy a meglevő gondokat, nehézségeket kicsinyíteni, vagy éppen elhallgatni akarnánk, elmondhatjuk: hazánkban ma a lakosság tud miből takarékoskodni, s takarékoskodik is. Mire gyűjtenek az emberek? A tv-től, s a háztartási gépektől kezdve a külföldi társasutazáson keresztül a víkendházig, az autóig, a lakásépítésig sok mindenre. Ezek közül a legnagyobb támogatást mindenképpen a lakásépítkezés érdemli. Ezért nyújt az állam maga is kölcsönt házépítéshez, hosszú lejáratú hitelek formájában; közismert, hogy évről évre több tízezer lakás épül az országban állami kölcsön segítségével. A takarékosságnak igen jelentős az emberformáló ereje. Aki otthon a családban be tudja osztani a pénzt, az többnyire a munkahelyén is gondosabban, takarékosabban bánik az anyaggal, a munkaeszközökkel. Másszóval: mindent a beosztó, jó gazda szemével néz. Erre a társadalmi hasznosságra is figyelmeztet bennünket a takarékossági világnap. Meteorológia és űrkutatás Földünk időjárási jelenségei 36 000 kilométerről — A XVIII. század végén az utast szállító léggömbök megjelenésével kezdődött meg tulajdonképpen a magaslégkör tanulmányozása. Az űrkutatás kezdetéig tartó másfél évszázad alatt ilyen módon sok értékes ismeretet szereztek, de a levegőtengernek csak a legalsó, mindössze 30—35 kilométeres rétegéről. Különböző jelenségek viszont már arra mutattak, hogy a léggömbök számára elérhetetlenül magas légrétegekben is igen változatos és a földi időjárást erősen befolyásoló jelenségek játszódnak le. Ezeknek a tanulmányozása azonban csak az űrkutatás korszakában vált lehetségessé. — Ezekkel a szavakkal nyitotta meg csütörtökön reggel a Technika Házában dr. Béli Béla, a műszaki tudományok doktora, a pestlőrinci meteorológiai főobszervatórium igazgatója azt a kétnapos ankétot, amelyet „Meteorológia és űrkutaHázi vízellátó Elkészült a Bácska II. nevű öntözőszivattyú proto_ típusa a Bajai Lakberendező és Építő Ktsz-ben. A gyártmány a Bácska I. módosításával jött létre. Nagyobb az atmoszféranyomása, s percenként 130 liter vizet képes 32 méter magasságba „felemelni”. Ennek következtében víztartállyal összekapcsolva tökéletesen megfelel a házi vízellátás követelményeinek. A kisipari termelőszövetkezet szakemberei újítottak a hidroforon is. A tartályba gumilapot helyeztek, amivel megakadályozták, hogy érintkezzen a hengerbe zár levegő és a víz. Ily módon a hidroforban hosszú idő múltán sem csökken a levegő nyomása. A Bácska szivattyúkból a tervek szerint jövőre 7000 darabot gyárt a Bajai Lak- berendező és Építő Ktsz, ami háromszorosa az idei mennyiségnek. tás” címmel rendezett a Magyar Meteorológiai Társaság a MTESZ öt másik tagegyesületének közreműköd éséveL Amint az ankét napirendjére tűzött 13 előadásból kiderült, 1960 április elseje óta mostanáig harminchárom olyan mesterséges holdat bocsátottak földkörüli pályára — és közülük 10 még ma is„él” és dolgozik — amely kifejezetten a meteorológusok számára gyűjti az adatokat. Pályájuknak a Földtől számított átlagos távolsága 640 és 36 000 kilométer között változik. Most már a meteorológusok mintegy kívülről látják a Földet és a légkört Az elmúlt kilenc és fél év alatt sokat fejlődtek maguk a meteorológiai mesterséges holdak is. Főidre sugárzott jelentéseiket Nő az érdeklődés az általános iskolai napközi otthonok iránt: az otthont igénybevevő tanulók száma a legutóbbi oktatási évben megközelítette a 197 ezret és az idei tanévben — nem végleges adatok szerint — meghaladja a 205 ezret. A napközikkel kapcsolatos néhány tudnivalóról a Művelődésügyi Minisztériumban elmondták az MTI munkatársának: — Ha a szülő évközben indokolatlanul kiveszi gyermekét a napközi otthonból, arra a tanévre elveszti igényjogosultságát. A szorgalmi időben a napközi működési ideje napi öt óra. A foglalkozásokon időt kell teremteni a gyermekeknek a tanulásra, a szórakozásra, a játékra, a kisebbeknél a pihenésre. Ha a szülők közül legalább tízen kérik a napközi otthon nyitvatartásának meghosz- szabbítását, akkor reggel 6 és 8, délután pedig 18 és 20 óra között ügyeletet kell tartani. A tapasztalatok, szerint kezdetben csak a felbocsátó országokban lehetett venni, ma már mindenütt foghatók, tv-kameráik ma már merőlegesen nézik a Földet a felvétel pillanatában. A Földre továbbított képeken jól felismerhetők a különböző légköri képződmények, ciklonok, frontrendszerek, a hótakaró, a hurrikánok, stb. kifejlődése és alakulása. A legújabban felbocsátott szovjet Meteor 1. és 2. pedig a Föld hőkisugárzásái is méri, és ezen keresztül Földünk hőágazatának alakulásáról szerez megbízható értesüléseket. A mesterséges holdak által gyűjtött meteorológiai vonatkozású adatokat a nd időjáráskutatóink is felhasználják. Jelenleg az Essa—8 képeit veszik és a Szovjetunióból megkapják a Meteor 1. és 2. megfigyelési eredményeit is. sok szülő kéri, hogy gyermekét rendszeresen korábban engedjék haza a napköziből. A minisztérium álláspontja az, hogy ez elől nem szabad mereven elzárkózni. így elengedhető a tanuló a napköziből alkalomszerűen, ha a szülő ezt alapos indokkal kéri (például a szülő betegsége esetén). Korábban távozhat a tanuló bizonyé^ időszakonként rendszeresen is, ha azt a nevelő és a szülő egyaránt indokoltnak tartja. (Például téli napokon a korai sötétedés miatt, főként az iskolától távol lakó alsótagozatos gyerekek esetében). Korábban mehetnek el a napközi otthonból például a bejáró tanulók, akiknek igazodniob kell a vonat, vagy az autóbusz indulásához; továbbá azok a gyerekek, akik meghatározott napokon ismétlődő úttörő-, szakköri, vagy sportfoglalkozásokra járnak. A szülők szabadnapján szintén engedélyezhető a gyerekek távolmaradása a napköziből, ha azt a szülő kért Tik mint kétszázezer diák az általános iskolai napközikben /
