Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-26 / 249. szám

IMS. október Zó. vasárnap

A Tisza könyökhajlatában csak kisebb német egységek maradtak vissza 1944. októberének második felében. 23-án Ókécske szélső házsoráig nyomult előre egy román előőrs minden bizonnyal felderítés végett. Pár órás csetepaté után visszahúzódtak, de túlról, Nagyrév felől megkezdődött az aknázás. A csendőrök összeterelték a falubeli leventéket, s kivezényelték a Tisza-partra. Még aznap szétszéledtek. Néhányan azonban ottmaradtak — mindörökre.

A felszabadítók ekkor már a tiszakürti szőlőkben készítették elő a folyón való átkelést. Pár nap múlva Vezseny felől is ágyúztak. Napról-napra közelebb hallatszottak a lövések.

A 74 éves Bállá Mihály, nyugdíjas szabómester, az 1919-es proletárdiktatúra idején újkécskei direktóriumi elnök, a fehérterror idején másfél évet töltött vizsgálati fogságban, így mondja el az akkori napok történetét:

— Félő volt, hogy az utolsó napokban a menekülő nácik és nyilasok elhurcolják a kommunistagyanús embereket, ezért jobbnak láttam, ha családommal együtt elbújok a tanyavilágban. Nagykőrös felé igyekeztünk. A köves- út mellett ágyú volt felállítva, ezzel akarták feltartóztatni a szovjeteket. Ránk esteledett. Bekopogtattunk az egvik tanvára, szállást kértünk az ott lakó öregasszonytól és a lányától. Szállást nem adtak, de felajánlót1 é': a közeli szőlős- kunyhc ; \ s mondták,

hogv vil: tű k szalmát is. Itt hú— 1 i nk meg. Nagykőrös f -V»i csitult a harci zaj, mint később megtudtam, ekkor szabadult fel a város. Aztán a tanyák fölött is repülők köröztek, időnként génfegwerez*ek. Húzódtunk tovább, Nyársapát felé. S aztán az egvik tanyánál utolértek bennünket a szovjetekkel együtt harcoló román katonák.

Tisza menti megújulás

— Oroszul tudok egy kezeset, s az egyik hadnagy, aki szintén beszélte ezt a nyelvet, azt mondotta, hogy nyugodtan visszamehetünk Kécskére, mert az is felszabadult. Másnap reggel már otthon is voltunk.

A frontcsapatok közben tovább vonultak. Bállá Mihály bement a községházára, megtudni, mi újság, hogyan indítható meg az élet a felszabadult községekben. Az adóügyi embert hat szovjet tiszt vette körül. Kilátástalannak tűnt a társalgás, nem találták meg a közös nyelvet Bállá Mihály egy darabig hallgatott aztán a legmagasabb rangú tiszthez fordult, s megkérdezte:

— Továris, sto nádo?

Vagyis: mire van szükség? Egyszerre fordultak felé. Elmondották, pár napra kellene háromszáz ember, a tiszaugi híd helyre- állításához. Bállá Mihály gondolkozott egy kis ideig, s megígérte, hogy a község eleget tesz a kérésnek. De hogyan? összehivatta a kisbfrókat, azok pedig minden utcában kijelöltek egykét embert, akiknek feladata értesíteni az ott lakókat. Ment is minden simán. A kisbírók által kijelöltek pár nap múlva már karszalagot hordtak. Hasonlóan ment a szervezés a tanyavilágban is.

Vagy két hétre Mali- novszkij marsall is megszállt a községben. Abban a házban rendezte be a főhadiszállást, ahol ma az ÁFÉSZ-iroda van. Utána, néhány hónapra, Abranov őrnagy telepedett meg a községben. A községi képviselőtestület és a szovjet parancsnokság között Bállá Mihály volt az összekötő. Számos, feljegyzésre méltó esemény történt akkoriban a faluban. Egy ezek közül:

— Híre jött, hogy a tanyavilágban bandába verődött szökött magyar katonák fosztogatnak. Abranov azt mondta, hogy ezt fel kell számolni. El is indult két teherautónyi katona, köztük mi is néhányan, a

helyi rendfenntartók közül. De merre keressük a dezer- tőröket, ahogy akkor mondtuk? Néhány óráig bolyongtunk a határban, végül is a nyomukra leltünk. Éppen bementek az egyik tanyába, nagy mulatozást csapni. Pár száz méterre megálltunk, a szovjet katonák csatárláncban elindultak, hogy körülfogják a tanyát. S mintha csak megrendeltük volna, hirtelen sűrű köd ereszkedett, három lépésre sem lehetett látni. Csendben megközelítettük a házat, s észrevettük, hogy a kiállított őrszem sincs ott, bement az is a többiekhez. Az ajtókhoz, ablakokhoz nyomultunk. Béniről' kihallatszott a nótaszó. Ekkor hirtelen rájuk nyitottuk az ajtót, s az egyik falubeli elkiáltotta magát: „Adjátok meg magatokat, az ellenállásnak nincs értelme.” Halottsá- padtan álltak fel, lehettek vagy tizenhatan.

Néhány dokument, amely az új élet megindulására utal:

„Igazolvány! Alulírottak igazoljuk, hogy Bállá Mihály (1895, újkécskei lakos), mint a megszálló katonai parancsnokság orosz tolmácsa Üjkécske községben szabadon mozoghat. Üjkécske, 1944. nov. 8. Köz. ségi pecsét, két aláírás.”

Ugyanez orosz és román nyelven is.

December 4-én a képviselőtestület, Pusztai Mihály bíró és Kecskés József elnökletével első ízben tartott ülést.

1945. márc, 7-én a képvi- I

selőtestület mind a 12 községi tisztviselőt megtartja állásában.

A márc. 31-i keltezésű jegyzőkönyv olyan határozatot tartalmaz, hogy új rendőrséget kell szervezni, egy parancsnokkal és húsz fős legénységgel. Kimondották: a volt csendőrség jogkörét nem veszik át.

Bállá Mihály első MKP- tagkönyve 1945. márc. 27-i keltezésű. Előtte egy hónap' pal hívta életre az alap szervezetet, harmadmagá' val: Zoboki Jánossal és Kovács Józseffel. Az utóbbi kettő már nem él.

És mi történt az 1—2 nappal előbb felszabadult Ökécskén? Bordós Zsig- mondné moziüzem-vezető így emlékezik vissza:

— Békési Ferenc — 19-es kommunista volt, s azóta már meghalt — a szovjet csapatok elé ment. Kun- szentmártonig. Velük jött vissza. <5 szervezte meg a helyi Kommunista Pártot is, amely 1945. március 10. én 25 taggal alakult meg Ókécskén. Demokratikus rendőrségünk már december elején volt. Tavasszal a zsellérek között felosztottuk a pár száz holdas Bagó-, Szendrei- és Körmendi-féle birtokokat. A szőlővirjéken még abban az évben „hegyközséget” alakítottunk, s a rézgálic készítéséhez a szovjet parancsnokság segítségével szereztük kénsa. vat..,

ígv kezdődött a Tisza mentén egy negyedszázados történelem.

Hatvani Dániel

Ajándék televízió a drágszéli iskolának

Nagy öröm érte a drágszéli diákokat, a Bács-Kis- kun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat kalocsai részlegének dolgozói televíziót ajándékoztak a község általános iskolájának. A tv-készüléket a napokban ünnepélyesen adta át az ÉPSZER Vállalat kalocsai dolgozóiból alakult küldöttség. Az iskola nevében Lakatos Ferencné igazgatónő köszönte meg az ajándékot, majd Beros Ferenc tanácselnök méltatta a készülék jelentőségét az iskolai oktatásban.

K. I.

Tassos J. Egolíopoulos

Milyen kicsi a világ! — állapítjuk meg, ha például Isztambul vagy Szarajevó. Moszkva, vagy Róma utcáin sétálgatva egy- szercsak szembe jön velünk a szomszédunk hajdani iskolatársunk, ismerősünk. Igen. a világ valóban kicsi különösen amióta tág lehetőségünk van arra hogy utazgassunk, járjuk a szomszédos, vagy a távoli országokat, s néhány óra alatt töbja ezer kilométert tudunk megtenni átszelve az óceánt. Nem számít csodának az sem ha például Kecskeméten japán lányokat látunk, olasz turisták csevegése üti meg a fülünket, franciák. angolok, oroszok, svédek. hollandok tarka csoportja sétál az Aranyhomok előtt, a parkokban, érdeklődik az üzletekben. Ma már nem lepődünk meg ezen. hiszen régen tudjuk: kicsi a világ, közelebb vannak egymáshoz az országok, a városok, az emberek.

A napokban mégis a csodálkozással rokon érzés, a meglepetés kerített hatalmába. amikor kezet szorítottam Kecskeméten Tassos Egolfopoulosszal, a volt athéni ügyvéddel, a jelenleg Franciaországban élő görög emigránssal, ö sem mondta a nevét, én sem szóltam semmit a bemutatkozáskor hiszen egyikőnk sem értette volna a pillantással adtuk egymás tudtára, hogy barátok vagyunk.

— Az Országos Béketanács és a Magyar Jogász Szövetség vendégeként tartózkodom Magyarországon, részt vettem a VII. magyar békekongresszuson ahol tájékoztattam a jelenlevőket Görögország mostani állapotáról és a görög ellenállási mozgalom munkájáról — mondja a Kecskeméti Ügyvédi Kamara egyik szobájában, ahol barátok társaságában folyik a beszélgetés.

Tassos Egolfopoulosnak, amikor Görögországban a katonai junta került hatalomra. el kellett hagynia az országot. Mondanunk sem kell. hogy erre csak illegális megoldás kínálkozott. hiszen Tassost úgy ismerték hazájában, mint a demokrácia, a szabadság egyik élkötelezettjét. Nem véletlenül őt választották meg az 1960-as évek elején a Görög Demokratikus Jogászok Szövetsége főtitkárává. majd később a Görög Békemozgalom elnökségi tagja lett, s ugyanakkor az Ügyvédi Felsőka. mara is soraiba választotta.

— A katonai junta

hatalomra kerülése után nem sok jó várt volna rám odahaza. Közismert tény, hogy néhány nap alatt mintegy 30 ezer embert tartóztattak le. Az államcsínyhez a Görög Kommunista Párt törvényen kívül helyezése, sőt egyéb, liberális pártok működésének a megszüntetése, deportálások. egyes embereknek az állampolgárságuktól való megfosztása vezetett — mondja Tassos, de még itt, hazájától távol, a barátok, a szocialista társak körében sem tudja leplezni felindultságát ingerültségét. amikor a mostani Görögországról. a demokráciát a legelemibb szabadság- jogokat lábbal tipró tábor, noki diktatúráról beszél.

— Az emigrációban sem hagytam fel azzal a harccal amit hazám, honfitársaim érdekében folytattam és folytatok. Alelnöke vagyok a Nemzetközi Demokratikus Jogászszövetségnek és a Görög Diktatúraellenes Bizottságok Közoonti Tanácsának. Különösen jól esett, hogy a VII. magyar békekongresz- szuson személyesen is részt vehettem. Hiszen ennek az országnak a népe egységesen és az első pillanattól fogva a tábornokok államcsínye után a leekülönbö43.

— Maradok — mosolyo- dott el Ferrari és kiment a szobából.

IV.

Segealnek semmi kétsége nem volt afelől, hogy Maurer nem lesz hozzá irgalmas, ha nem találja meg Francist, így hát hideglelősen kereste, kutatta. Már minden emberét végigkérdezte, de eredménytelenül. Már-már mindenről lemondott, amikor Jenny Konrad jutott az eszébe.

Segeal nyomban munkához látott. Kocsiját az utca végiben hagyva indult Konrad házába. Eső szemerkélt, néptelen volt az

utca.

Az egyik emeleti ablakból fény csapott az utcára.

Egyik embere jelentette, hogy a néger házvezetőnő már egy órája eltávozott, így hát Jenny egyedül van a lakásban.

Becsöngetett, s hamarosan föltárult előte az ajtó. Jenny rémülen és csodálkozva nézett rá.

— Hello, kicsikém — üdvözölte, ugyanakkor benyomult az előszobába, majd bezárta maga mögött az ajtót is.

Jenny kétségbeesve nézte a férfit.

— Elment az eszed? Hogy szabad idejönnöd?

— Milyen hang ez, baby? — közben a hálószoba

elé nyomta az asszonyt. — Inkább azt mondd meg, hol van Konrad.

— Konrad? — ráncolta homlokát Jenny. — És miért érdekel téged a férjem?

Hirtelen ellökte magától a férfit.

— Hát persze! Milyen ■'ráki is vagyok én!

Segeal ugrásra készen

nézett a nőre.

— Mit jelent ez a persze?

— Hát ezért gondoltál

rám ilyen váratlanul! Azt akarod megtudni, hol rejtegetik ezt a szerencsétlen Kollemant. Nem hiába

mondta Konrad, hogy

Maurer egyik bérgyilkosa vagy! Tűnj el azonnal!

— Azt már nem! Tudod, hol van Konrad és ezt meg is fogod nekem mondani.

— Nem tudom. Takarodj innen!

— Csakugyan nem tudnád?

És Segeal nagy erővel a nő arcába vágott. Jennv a földre zuhant, négvkézláb- ra állt, s egy níllanatig mintha megsüketült volna.

— Ne! Ne bánts! Mindent megmondok!

— Hol van tehát?

— Nem tudom, de megvan a telefonszáma — bőgte Jenny.

— Mégpedig?

— Barwood 99780.

— Ha hazudsz, akkor életedben most hazudtál utoljára, kicsikém!

Jenny botladozva, tántorogva ment végig a szobán az ajtóig. Segeal egészen a felső lépcsőfordulóig követte a folyosón végig, s amikor a nő a korlátba akart kapaszkodni, a férfi a háta mögé került. Jenny indult volna lefelé a lépcsőn, ám Segeal hatalmasat rúgott a hátába. Az asszonv megfordult a levegőben és tompa puffanással zuhant az alsó lépcsőfordulóra. Tarkóját a padlóba verte.

*

Jenny halála után Konrad csak tíz nap múlva tért magához.

A nyomozást vezető felügyelő azzal zárta le az ügyet, hogy véletlen baleset történt. Az derült ki, hogv egyik tűsarka beleakadt a szőnyegbe, lezuhant a lépcsőről és kitörte a nyakát.

Konrad Jenny apjára bízta a temetés gondjait, ő maga Francis mellett maradt. Tudta, hogy a Francisért való felelősség teljes súlyával az ő vállára nehezedett.

Konradnak gyakorta eszébe jutottak O'Brian utolsó szavai: „Nem véletlen 'eset volt. Ferrari... A kisfiam ... ”

Ö is tudott Vito Ferrariről éppúgy, mint az ország valamennyi rendőrtisztje. Csak nem azt akarta mondani Tom. hogy Weinert megölték, s Ferrari a városban van? McKen jelentésében Konradnak válaszul azt írta, hogv Ferrari itt- tartózkodásának semmiféle jele sincs a városban, ám ez nem nyugtatta meg. Mert ha Welnerrel Ferrari végzett. akkor Francis rettenetes veszélyben van. Éppen ezért minden óvintézkedést megtett. Az Óceán szállóba vitte. Barwood városába mely ötven mérföldnyire feküdt Pacific Citytől. A tízemeletes szállót a tengerbe nyúló meredek sziklafal tövébe építették.

zőbb módon kinyilvánította szolidaritását a görög szabadságharcosok és a demokrácia ügye iránt, erkölcsi és anyagi támogatást nyújtott a Görögországban létrejött fasiszta diktatúra ellen harcolóknak. Én két és fél évvel ezelőtt a magyar rádióból hallottam, hogv önök mélységesen elítélték a katonai államcsínyt ... — folytatja a görög hazafi majd arról beszél. hogy emigrálása óta számos ország fővárosában tartott előadást az ellenállási mozgalomról, Görögország jelenlegi helyzetéről.

Bevallom, hogy jobban szerettem volna, ha Tassos Egolfopoulos-szal Jorgosz Szeferiszről, Nazim Hikmetről Teodorakisz dalairól, az antik görög szobrokról. Euripidészről Aischylos tragédiáiról beszélgetni, de tudom, hogy aki éhezik és rabságban szenved annak, nem virágot kell adni hanem segítő baráti kezet, kenyeret és szabadságot...

Gál Sándor