Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-24 / 247. szám
ft. oldal 19G9. október 24. pénteK A rádiós Bánk bán Vasárnap a tv-ben Az ember tragédiája, hétfőn a rádióban a Bánk bán. A klasszikusok barátait ugyancsak elkényeztetik ezen a héten, örömük mégsem lehet teljes. Mindkét produkció hagyott kívánnivalót. A Bánk bán rádiójátékká való átalakításától féltünk. Ennek a drámának az erényei közt a kritikusok ki szokták emelni színszerűségét, a beszéd és cselekvés elválaszthatatlan egységét, a színpadi helyzetek tökéletes megkomponáltságát. Nyilvánvaló, hogy mindezt nem lehetett a rádiójáték eszközeivel kifejezni. Mégis a rendező, Barlay Gusztáv és a színészek dicséretére mindenekelőtt azt kell mondanunk, hogy az előadás hallgatása közben nemigen gondoltunk a kényszerű hiányokra. Azokat a részeket, amelyeket a színpadi mozgás, gesztusok látása nélkül nem lehetett volna megérteni, Barlay kihagyta (pl. a IV. felvonás 8. és 9. jelenetét), vagy az érthetőség kedvéért lerövidítette (pl. az V. felvonás 5. jelenetének elejét, amelyet Waldapfel József Katonamonográfiájában — joggal — az akció és dikció egységének legszebb példájaként említ). A szituáció világos megértését segítette egy szerencsés kézzel végrehajtott változtatás, az I. felvonás két utolsó jelenetének felcserélése. Így a hallgató a szereplők mozgásának látása nélkül megérthette, hogy Bánk tanúja volt Ottó és Melinda, majd Ottó és Gertrudis párbeszédének, de nem hallhatta Bi- berach Ottónak adott tanácsát. A rendező dicséretére mondjuk azt is, hogy szinte szövegváltoztatás nélkül, csak egy-egy név közbeszúrásával mindig kielégítő módon jelezni tudta, ki jelent meg, ki kihez beszél. Egy rövid mondat elég volt annak a cselekvésnek a pótlására is, amellyel Bánk erszényt nyújt át Tiborénak. Csak Gertrudis meggyilkolásakor nem sikerült érzékeltetni, hogy előbb a királyné rántott tőrt, Bánk ezt csavarta ki a kezéből, s ezzel ölte meg Természetesen itt mondat betoldására nem nyílt lehetőség: csak megállapítjuk, nem rójuk fel hibául ezt a kényszerű hiányt. Volt azonban olyan mozzanat is, amelyben műfaji jellegénél fogva többet adhatott a rádióváltozat, mint a színpad. A beszéd tisztasága, szépsége. Katona régies ízeket őrző, tömör, kifejező, robbanni kész drámai nyelve teljes szépségében tárult fel a hallgatók előtt. Elsősorban a Bánk szerepét mondó Sin- kovits Imrét kell kiemelnünk szép szövegéért, de nem a többiek rovására. A rendező az indulatszók nagy részét elhagyatta, s ezt jól is tette, hiszen a sok ah, oh, ej, piha tényleg inkább a korhoz kötött divatnak tűnik, mint Katona drámai nyelve lényeges sajátosságának. A régies szóalakokat (pl. esmérni, szeglet)) azonban kár volt néhány esetben mai változatukkal felcserélni. Ami most már a leglényegesebbet, a mű értelmezését illeti, ebben akad vitatható. A Népszabadság kritikusa, Hegedűs Tibor az V. felvonás újszerű beállítását, Bitskey Tibor „férfias és drámailag — végre — jelentőssé vált II. Endréjét” emeli ki. Ezzel egyetértünk, de nem hallgathatjuk el, hogy az irodalomtörténészek már vagy húsz éve harcolnak a király szerepének és a dráma megoldásának ezért az „új” értelmezéséért. Nem értünk viszont egyet Barlay rendezésében Bánk államférfiúi nagyságának gyengítésével. A Rádió és Televízió Újságnak adott interjújában Barlay ezt mondta: „Bánk igazi útja a békétlenkedőkkel vezetett volna.’’ Nincs igaza. Az ország békéjét, a jobbágyok nyugalmát féltő Bánk nem állhatott a nemesi kiváltságokért, nemesi szabadságért zendülést szító békétlenek mellé. Barlay Bánknak e tekintetben igen fontos mondatait kihagyta, pl. ezeket: „És abban eszköz legyek, hogy jajgasson a szabadságunk miatt szegény magyar hazám? Az élteket, s a nyúgodalmokat kockára tégyük polgártársainknak, kik, mint szülőinket, bennünket is tápláltak?” Kimaradt ez a Tiborénak szóló, de a maga elképzeléseivel vívódó mondata is: „Kirontjuk a korlátokat, lezúzzuk a jó barátot, ellenséget; és aztán ha célra értünk, sírni kell csak.” E kihagyások miatt nemcsak Bánk alakja ki- sebbedik: habozásának és végső soron tragikumának belső motiváltsága is csökken. A rádiós Bánk bánt azonban ellenvetéseink dacára is derék produkciónak tartjuk, nagy lépésnek afelé, hogy Katona drámája az eddiginél szélesebb körben váljék ismertté. Orosz László Pinceklub avatásra készülünk A kecskeméti Zrínyi Hona Úttörőcsapat nagy eseményre — úttörőpinceklub-avatásra készül. (Az avatási ünnepélyről még beszámolunk.) A készülődésről szól az úttörőtanács hozzánk küldött beszámolója. A közelmúltban Iskolánkba kedves vendégek érkeztek: Forral János, a „Pajtás” szerkesztőségétől, az Ifjúság című lengyel úttörőújság főszerkesztője és Kovács Gyula városi úttörő titkár. A vendégek megtekintették iskolánk most készülő pinceklubját — melyet október 31-én, városunk felszabadulásának 25. évfordulóján, ünnepélyes keretek közt avatunk fel, és a sportudvarunk készülő létesítményeit is. Ezután meglátogatták úttörőtanács-gyűlésünket, ahol a raj DUN AVECSEI TUDÓSÍTÓNKTÓL Találkozás a választókkal A Dunavecsei Járási Tanács ötven tgja az év hátralevő részében beszámol a választópolgároknak arról a munkáról, amit az elmúlt időkben végeztek egyrészt személy szerint a tanácstagok, másrészt a tanács, mint államhatalmi testület. A beszámolók előkészítése már javában folyik. Ehhez nagy segítséget nyújt a Hazafias Népfront járási bizottsága és a járási tanács végrehajtó bizottsága is. A cél ugyanis az, hogy a tanácstagok ne csupán egy- egy választókerület eredményeit, gondjait és a megoldás lehetőségeit ismertessék választóikkal, hanem tájékoztatni tudják őket az egész járás fejlődéséről, eredményeiről is. Ezért adták ki nemrégiben a Tanácstagi Híradót, amely a gazdasági eredmények ismertetése mellett foglalkozik a járás közbiztonsági helyzetével, továbbá az ipartelepítéssel összefüggő kérdésekkel. A közelgő tanácstagi beszámolók érdekessége lesz az az újítás, hogy azokat egy-egy nagyobb községi rendezvénnyel — például a felszabadulás évfordulója, a népfront tanácskozása stb. — közösen tartják. Nem azért van erre szükség, mintha a választók megjelenése csekély lenne, hiszen az elmúlt évben is általában „telt ház” előtt számoltak be munkájukról a tanácstagok. Inkább az a cél, hogy ezáltal is több oldalú, alaposabb tájékoztatást kapjanak a választók. A járási tanács tagjainak beszámolói, illetve ezek a rendezvények abból a szempontból is nagy jelentőségűek lesznek, mert az ott felvetett hasznos ötletek, javaslatok kiindulóként szolgálhatnak majd a negyedik ötéves terv feladatainak, céljainak a meghatározásánál. Ugyanakkor lehetőséget kapnak a választók arra is, hogy saját gondjaikat, bajaikat orvosolhassák. A jogszabályok ugyanis soron kívüli ügyintézést biztosítanak a beszámolókon elhangzott panaszoknak. Csapai Lajos képviselői titkos szavazással új tanácstitkárt választottak. — Cseh Erzsébet 8/a osztályos paj tás nyerte el a titkári tisztséget. Az ÚJ titkár még ezen a foglalkozáson megbeszélte a csapatvezető segítségével az október és november havi úttörőügyelet rendjét. A pajtások most minden szabad Idejüket a pinceklub rendezésére fordítják. Átadta a stafétabotot Vén Erzsiké Homokmégyről éveken keresztül tudósította a rovatot. Most a Kalocsai I. István Gimnázium tanulója. Ezért úgy döntött, hogy átadja tudósítói „stafétabotját” Vargaez Ibolyának, akinek első tudósítását az alábbiakban közöljük: Iskolánk felsőtagozatos tanulói az elmúlt héten almát szedtek a Kalocsai Állami Gazdaságban. Az alma szedésért kapott pénzt közös kirándulásra fordítjuk. A kirándulásról beszámolót küldünk az Úttörőéletnek. Mi is takarékoskodtunk Az elmúlt héten az Úttörő- életben olvastam a bácsalmási pajtások takarékc jságáról. Azt hiszem, mi is büszkék lehetünk tavalyi eredményünkre, mert 15 500 forintot gyűjtöttünk, ami azt jelenti, hogy egy pajtás csaknem 400 forinttal járult hozzá ehhez az eredményhez. Az idén is szorgalmasan vásároljuk a takarékbélyegeket, mert szeretnénk a tavalyinál jobb eredményt elérni. Kiss László Lászlófalva-Felsőszentkirály Sportvetélkedő , Kecskemét felszabadulásának negyedszázados jubileumára a városi úttörőszövetség emlék- versenyt rendezett. Az elmúlt héten lezajlott versenyt Kovács Gyula városi úttörőtitkár nyitotta meg, aki megemlékezett a város felszabadulásáról, majd jó versenyzést kívánt a pajtásoknak. Hét négytusacsapat kezdte meg a küzdelmet, melyből a leninvárosi általános iskola pajtásai kerültek ki győztesen. Az egyéni versenyszámokban csaknem háromszáz pajtás állt rajthoz. Legjobb eredményeket itt is a leninvárosi pajtások értek el, akik az egyéni számokban 8:2-es győzelmet arattak. A kétnapos versenyen sok tehetséges pajtást láthattunk, akikkel a következő években az úttörőolimpiák versenyein is bizonyára találkozunk. A Széktói Stadionban régen volt ilyen lelkes hangulatú atlétikai rendezvény. A VERSENY LEGJOBBJAI: Négy tusa csapatverseny: 1. len'.nvárosi általános iskola 1727 pont, 2. Béke téri ált. isk. 1659 pont. Négy tusa egyéni: leány 1. Kűri K. (Leninváros), fiú 1. Adamik Z. (Béke tér). Leány II. korcsoport: 60 m síkfutás: 1. Gáspár Zs. (énekzenei). Távolugrás: 1. Horvá.h M. (I. sz. isk.). Magasugrás: I. Zsámboki A. (Béke tér). Kislabda: 1. Nagy M. (Béke tér). Leány I. korcsoport: 100 m síkfutás: 1. Dóczi E. (Lenin- város). Távolugrás: 1. Dóczi E. (Leninváros). Súlylökés: 1. Cs. Tóth M. (Leninváros). Magasugrás: 1. Szinkó A. (Leninváros). Kislabda: 1. Hegedűs J. (Béke tér). 300 m síkfutás: 1. Farkas M. (Béke tér). Fiú n. korcsoport. 60 m: 1. Arató L. (Leninváros). Távolugrás : I. Arató L. (Leninváros). Magasugrás: 1. Arató &. (Leninváros). Kislabdadobás: 1. Arató L. (Leninváros). Fiú I. korcsoport: 100 m síkfutás: 1. Galambos S. (Zója). Magasugrás: 1. Szabó S. (I. sz. ál^, isk.). Távolugrás: 1. Konfár T. (I. sz. ált. isk). — Súlylökés: 1. ördögh A. (Béke tér). Kislabdadobás: 1. Petros L. (Leninváros). 600 m síkfutás: 1. Ambrus I. (Leninváros). A kétnapos verseny összesített eredményei alapján a felszabadulási emlékverseny serlegének győztese a leninvárosi általános iskola* Rejtvényíejlők Az elmúlt héten közölt betűdominó helyes megfejtése: Charlie Chaplin, örömmel láttuk, hogy sok pajtás törte fejét az újszerű rejtvény megfejtésén. Igaz, többen hibásan rakták össze a betűket, így Charlei, sőt, Charles Chaplint küld.ek el megfejtérként. Ezeket sajnos, nem tudtuk figyelembe venni, de kérjük őket, továbbra is próbálkozzanak a megfej tésekkel. Helyes megfejtést küldtek: Fekete-Szabó László, Főző Anna kecskeméti, Diens Lajos bajai, Pelikán Lász’ó kiskun- halasi, Molnár Hella bácsalmási, Tóth József jánoshalmi, Hudra András kiskunfé’egyházi pajtások és hárman, ak'k- nek a jutalomsorsolásnál kedvezett a szerencse és könyvjutalmat nyertek: Jan’sch Attila, Kecskemét, Schőnherz Zoltán tér 9. IL em. 7., Dóra Irén, Kiskunfé!e«?vháza, Kálvária u. 12, és Mátyás Gyu’a 'ülöpszállás, Arany János u. 20. összeállította: Selmeci Katalin Napsugár az iskolában Jóval több, mint tíz éve jártam utoljára a Baja- mátéházi Állami Gazdaságban. Elnyűtt makadámút vezetett be akkor a két kilométerre futó szegedi 55-ös másodrendű műúttól. Korán érkeztem, futotta az időmből némi körültekintésre. Mint egykori tanyai pedagógust, az iskola érdekelt legfőképpen. A település szélén találtam rá. Egy- tantermes volt, olyan, akár a többi osztatlan tanyai társai; szükségépület, használt bútorzattal, a falakon körül a szokvány szemléltető táblákkal. Nemrégiben, az új tanév megindulása után, ismét arrafelé vezetett az utam. Bár az elfutott évek — mint mindenütt — Út is előre ígérték a fejlődés jeleit, de nn■>** most találtam, az a várinál mélyebben megragadott. Már az érkezéskor új, színes kép fogadott; a bevezető kövesút portalanf- tott k^o’dalon a gazdaság dolgozóinak ttaz+n kertes házai a ♦'■»ipií'kön tévé-antennák. Benn a központ szíve kifejlett árnyas fákkal teli, alattuk ápolt gyöp- mező és virágágyások. Az új gazdasági és egyéb épületekhez szerte kígyózó járdák vezetnek. Az iskola rangos helyet kapott: a régebbi nagy irodaépületet — az orvosi rendelő híján — teljes egészében. Előtte széles sávban magas jegenyék nyújtanak hús árnyékot a déli nap ellen, az épület másik oldalán száz négyszögölnyi bekerített füves játszóudvar. A teljes osztottság érdekében négy tantermet alakítottak ki. ezek mindegyike más-más méretű. A mindenkori tanévkezdő létszám szabja meg, hogy melyik osztály melyiket veszi igénybe. A két tágas folyo- jóajtó e'őtti beszögellés- ben mosdókagylók sorakoznak. fölöttük a tanulók törölközőtartóival. A termek fa’ai fehérre m"szeltek. A padlózatot linóleum takarja A ka+edvégig hárerorésee* vonalzott tábla uralja, a keleti oldalon nagyméretű ablak enged utat a világosságnak. Üj öblös szekrény, álló ruhafogas és — az iskolai fűtésben még kevés helyen alkalmazott — „Mekalor” olajkályha egészíti ki a bútorzatot. Az első osztályosok tanterméből raktár nyílik. Az udvari folyosó végén kapott helyet az ízlésesen berendezett nevelői szoba rádióval, napilapokkal és folyóiratokkal. Az iskolához tartozik még a szomszéd épület egyik helyisége, ahol a gazdaságtól kapott televíziót nézhetik kényelmes fotelekből a tanulók. E változatos tájékoztató is mutatja, hogy a baja- mátéházi tanyai „kisiskolában” olyan változások történtek. amelvek alapul szolgálnak a jövőben a korszerű az eredményes iskolai munkához. Németh Imre, a Bajai AHomi Gazdaság igazgatóin fp!ismerte dolgozói gveicVpln»1- hóirApvo*! helyzetét, azt hogy a gazdaság területén működő iskolák az eddigi körülmények között nem képesek megadni a kellő alapot a felsőtagozatos követelmények elsajátításához, azért személyes ügyévé tette a kérdés gyors és minden igényt kielégítő megodását; százötvenezer forintot utalt ki a felújítási munkált, valamint a berendezés céljaira. Biztosította ezzel két, részben osztott alsótagozatos Iskola összevonását, teljesen osztott iskolává bővítését, vállalva naponta egy autóbusz és kísérő beállítását a gyermekek szállításához. A tanulók jutányos áron (3 forintért) ebédet kannak, amit a gazdaság étkezőjében kulturált körülmények között reve’őik felügyelete alatt fogyasztanak el. A délelőtti nagy tíznercben tel és friss kenyér várja a diákokat. A tanítás végén, heti húsz órában, napközis foglalkozás keretében készülnek fel a tanulók a kővetkező nap iskolai feladataira. A múltban az iskola fenntartására kötelezett földbirtokosnak rvűg és teher volt a vállán a horminoas «-rui’4 ’ll—rArrynf rUArő isko. la, többnyire el te bocsátotta sokgyermekes béreseit hogy ne kelljen iskolát állítani vagy emelni a tanerők létszámát. Ma, amikor nem kényszeríti törvény az állami gazdaságokat, hogy területükön Iskolákat létesítsenek (ez a tanácsok kötelessége) és ők mégis, önszántukból hoznak tekintélyes anyagi áldozatot, érthetjük meg a Bajai Állami Gazdaság igazgatójának gesztusában a példamutatást. A baja-mácéházi iskolában négy tanító működik. egy férfi és három nő. Bajáról járnak ki naponta. Bár kifogástalan a közlekedés. ez a megoldás megközelítően sem mondható jónak. Egy vagy két tanítópár részére az iskolán kívül is akadna itt bőségesen munka, főleg a népművelésben és a felnőttek továbbképzésében. Jól is járnának, hisz az olcsó étkezésen túl földhasználat és egyéb mellékjövedelem biztosítaná az anvagi gondtalanságot dómokra „ város közelsége pedig kulturális igánvetk kielégítését. (Vöm tűtcrövőclik a nevelők szcmAben. amikor úi J-»oc;7<*>InoV KZ sugárzik a gyermekek arcán is; mosolygósak, vidámak, élénkek, zajosak mind. Amilyennek lenniük kell! De csendesekké, fegyelmezettekké, figyelőkké válnak, ha a munkájukról, a tanulásról van szó. Míg nézem és hallgatom őket. egy régi könyv jut az eszembe, amit valamikor kezdő pedagógus koromban olvastam. Ez volt a címe: Napsugár az iskolában. Ügy negyven éve íródott, de ma is aktuális. Az előszava máig bennem él: . Jöjj derű aranyos napsugara az iskolába! Ne legyen itt dermesztő csend soha inkább zsivaj, csengő ezüst Sver- mnkkacagás! A ka"~"ás: öröm' A gv^-m^vi ö'öm; napsugár az iskolában!’’ Igen, a vidámság a derű. a mosolv az élet legszebb szándéka. A le"ma- rad.aodóhb pmiék az emberi létekben! Az a vezető funkcionárius pVí a iézan számítás As SZÍV ő‘v”-p‘éhAíl meCTteremti egv tsVo’s új arculatát a korszerű követelmények ellátására 37 flIp+äVpcpV; ip—f—ii„srVh elismerésé1 „ c-i”; 'V ps gyermekeik há’éi-St yfv«a ki. Bárdos Ferenc
