Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-23 / 246. szám

1969. október SS. csütörtök 3. oldal A Kecskeméti Városi Tanács ülése Szerdán délelőtt ülést tar­tott Kecskemét város ta­nácsa. A tanácstagok elő­ször a gyermek- és ifjúság­védelmi munka helyzetét és további feladatait vitatták meg. (A témát lapunk ok­tóber n-i számában — ami­kor az a vb-ülés napirend­jén szerepelt — már érin­tettük.! Ezután a kereskedelem­nek a lakosság téli áruellá­tására való felkészüléséről tárgyaltak. A téma részle­tesebb ismertetésére később még visszatérünk. A tanácskozáson a továb- j Inakban meghallgatták és ! jóváhagyólag elfogadták a i jövő évi népszámlálás elő­készítéséről szóló, valamint a végrehajtó bizottság idei külföldi kapcsolatait — ven­dégfogadásokat és viszont- látogatásokat — ismertető tájékoztatókat. Az ENSZ napja Budapesten A magyar ENSZ-társa- ság elnöksége és intéző bi­zottsága az ENSZ napja al­kalmából szerdán ünnepi ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Taná­csának székházában. Komját Irénnek, a ma­gyar ENSZ-társaság főtit­kárának megnyitó szavai után dr. Simái Mihály, a közgazdaságtudományok kandidátusa, egyetemi do­cens beszámolt az ENSZ- társaságok világszövetségé­nek közgyűléséről. Ezután dr. Réczei László egyetemi tanár, az Orszá­gos Béketanács elnökhe­lyettese, a magyar ENSZ- társaság elnökségének tag­ja tartott ünnepi megemlé­kezést. Az ülés ezután határoza­tot fogadott el, amely a többi között kimondja, hogy a magyar ENSZ-társaság támogatja az ENSZ-társa- ságpk világszövetsége XXII. közgyűlésén elfogadott ha­tározatokat. Különösen fontosnak tartja az atom-, a biológiai és a vegyi­fegyverek eltiltásának cél­ját, az ENSZ-nek és az ENSZ-társaságok világszö­vetségének egyetemessé té­telére vonatkozó felhívását Örömmel üdvözli az euró­pai ENSZ-társaságok regi­onális együttműködésének további erősítésére irányu­ló törekvéseket. Szélesíteni kívánja a magyar ENSZ­társaság hazai munkáját és nemzetközi kapcsolatait Ezután drv Réczei László, a magyar ENSZ-társaság elnökségének tagja beje­lentette, hogy a társaság elnöksége Komját Irént sa­ját kérésére felmentette fő­titkári tiszte alól, s egy­idejűleg megválasztotta a társaság alel nőkévé. A tár­saság főtitkárává dr. Simái Mihályt választották meg. Az ülés a személyi változá­sokkal kapcsolatos bejelen, téseket jóváhagyólag tudo­másul vette. Költöznek a halak Az őszi lehalászással pár­huzamosan megkezdődött az egy- és kétnyaras te- nyészhalak költöztetése a Körösvölgyben. A bihar- ugrai halgazdaság, a szarvasi haltenyésztési kí­sérleti állomás és a gyo­mai Viharsarok Tsz együt­tesen több mint 5 millió egy- és kétnyaras tenyész- halat helyez ki ezekben a napokban a természetes vi­zekbe és a halastavakba. A nemespontyon kívül az idén különösen sok sül­lőt, harcsát, csukát, angol­nát és növényevő halivadé­kot telepítenek. mája fejére, úgy hintáztat­ta... Aztán indulgatott az élet. A gyűrt rolójú, égett, tört kirakatú üzletekből össze­szedni, ami megmaradt,'el­sősorban gyermektápszert. A gyógyszereket is egy helyre... Elhagyott házakat rendbehozni, benépesíteni... Temetni is ... Szántani, vetni is kellett: a szovje­tek adtak hozzá lovakat... Eszik Pista bácsi elment a bányavidékekre, s élelemért szenet hozott. Megindíthat­ták a kis villanytelepet... A „botos’’ rendőrökből meg­alakult az önkéntes rendőr­ség; bot volt csak a fegy­verük ... De hogy céltudatosan iga­zodhatott az emberi élet, ehhez meg kellett alakulnia a kommunista pártnak. Ott, a mai Halászcsárda felett, az I. emeleten, a „Kisvá­rosházán”. Drahos László, az egykori útitárs a valco- lásban, lett a párt elnöke. Kohut Béla — aki szintén nyomdász volt — hamaro­san a titkára ... Pénzalap is „teremtődött”: Szederké­nyi Sándor bácsi a szülőott­honban több ezer pengő el­rejtett pénzt talált... Hogy milyen ember volt Kohut Béla? Színtiszta, be­csületes, egyszerű ember. Soha eszébe se jutott, hogy magának güzüljön. Tóth Miklós meghatottan idézi emlékét. — Ok is voltak rá elegen, de adott az övéből, hogy a kicsink se éhezzen... Nem ismert pardont, ha megtud­ta, hogy akadt elvtárs, aki két zongorát is, a másik meg gyöngyházzal kivert vadászpuskát is „szerzett” magának. Megkövetelte minden párttagtól, hogy minden tettében kommu­nista legyen... Emberségére egy példa. Egyszer két kacsához jutott Örült, hogy végre egy kis jót vihet haza a családnak. Találkozik volt főnöke fele­ségével, aki borzasztó képet fest helyzetükről; hogy min­denük oda, éheznek... Ko­hut elvtárs odaadta az egyik kacsát Röviddel ké­sőbb megtudtuk. hogy a volt főnökének legalább száz baromfija hízott az udva­rán ... Amelynek a kapu­jára a szovjetek írták ki, hogy az egyházi épületet, lakóit igénybe venni illetve háborgatni nem szabad ... A kommunistái-: őrizték a templomokat is. mert fa­siszták. reakciósok rongál­Felszabadulási ünnepség Madarason Meleg, családias hangu­latban ünnepelte Madaras népe a felszabadulás 25. évfordulóját. Vasárnap es­te a Petőfi Sándor Művelő­dési Ház színháztermét zsúfolásig megtöltötte a kö­zönség. A himnusz hangjai után Révész Ferenc párttitkár nyitotta meg az ünnepséget, s felkérte Blaskovics Já­nost, a falu szülöttjét, a bu­dapesti pártfőiskola tan­székvezető tanárát: tartsa meg ünnepi megemlékezé­sét. A szónok közvetlen han­gon emlékeztette a mada- rasiakat a huszonöt év előtti október 20-ra, s az azóta elért eredményekre. Az ünnepi beszéd után az úttörő fúvósok eljátszot­ták az Internaclonálét, majd a falu fiataljainak a műsora következett: sza­valatok, énekszámok és Mezei András Rózsák a te­metőben című színpadi já­téka. Bolgár vendég a dunavecsei járásban Október 21-én Ili ja Bo­csev, a Bolgár Kommunis­ta Párt Központi Bizottsá­ga munkatársa, a történe­lemtudományok kandidátu­sa, dr. Nagy Gábornak, az MSZMP KB agitációs és pro­paganda osztálya munka­társának és Sólyom Ferenc­nek, az MSZMP Bács-Kis- kun megyei Bizottsága munkatársának kíséretében látogatást tett a dunavecsei járásban. A vendégeket a járási pártbizottságon Boza Jó­zsef, a járási pártbizott­ság első titkára és Ká­posztás Mihály, a járási pártbizottság titkára fogad­ták és tájékoztatták a já­rás társadalmi, gazdasági helyzetéről. Ezt követően felkeresték a hartai Béke Termelőszö­vetkezetet ahol Tóth V. Im­re, a közös gazdaság elnöke ismertette a tsz tízéves fej­lődését, majd megtekintet­ték a szövetkezet korszerű állattenyésztő telepét. Fock Jenő és Horgos Gyula fogadta a japán külkereskedelmi és iparügyi minisztert Fock Jenő, a Miniszter- tanács elnöke szerdán dél­előtt a Parlamentben fo­gadta Ohira Maszajosi ja­pán külkereskedelmi és iparügyi minisztert. A ta­lálkozón jelent volt dr. Bí­ró József külkereskedelmi miniszter és Toshio Urabe, Japán magyarországi nagy­követe. A japán miniszter szer­dán felkereste dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari minisztert is, aki tájékoz­tatta a vendégeket a ma­gyar kohászat és gépipar szerkezetéről, az iparág fejlesztésének fontosabb el­képzeléseiről. A megbe­szélésen érintették a mű­szaki fejlesztéshez szüksé­ges eszközök, licencvásár­lások, illetve értékesítések témáját is. Megelégedéssel állapították meg, hogy a japán miniszter látogatása jő alkalmat nyújt a két or­szág ipari együttműködé­sének tanulmányozására. Miről ír a külföldi sajtó A halálra ítélt város 1* Unitá Ha van jelző, amit senki még álmában sem monda­na Velencére, úgy az, hogy „lakhatatlan”. A világ min­den tájáról ideözönlő tu­risták milliói azzal az érzéssel utaznak el, hogy na­gyon kis ideig voltak itt és azzal a vággyal, hogy fel­tétlenül szeretnének visszatérni. De sok ezer velencei részére a valóság kissé más, keserűbb: számukra ez a város, melyhez oly mélyen kötődnek, valóban lakha­tatlanná vált. Az épületek 3 százaléka közveszélyes, 16 százaléka nagyon rossz, 47 százaléka közepes állapotban van. A lakások 90 százalékának - nincs központi fűtése, 15 szá­zalékukat lehetetlen fűteni, 58 százaléka csak a kony­hában fűthető, a lakások 58 százaléka vizes. De a leg­súlyosabb, hogy a városban a földszinti lakásokat lak­hatatlanná kellene minősíteni, mert bármikor víz alá kerülhetnek (az utolsó 10 évben a város legsűrűbben lakott részének 35 százaléka 25-ször került víz alá). És mégis az UNESCO felmérése szerint ilyen körül­mények között 16 000 velencei lakik. E szomorú képet azzal kell kiegészíteni, hogy sem a történelmi központban, sem pedig Murano- és B'u- rano-szigetén nincs csatornázás. Az összes hulladék a kanálisokba kerül, sőt Mestre város szennycsatornái is a lagúnákba ömlenek. A szenny már időnként akadá­lyozza a hajózást is a főbb csatornákon. Ezek után ért­hető, hogy ha a velencei, bármennyire is szereti vá­rosát, igyekszik elhagyni és Mestrébe költözik. A Szovjetunió gépkocsiipari nagyhatalom akar lenni ták őket —, csak hogy az oroszokra, kommunistákra foghassák: „Lám, ezt csi­nálják!” — Nagy beteg volt már Kohut elvtárs. amikor az ágya körül ülve hallgattuk előadását a 3 éves terv­ről ... Mi fiatalok — őszin­tén mondom — nem hittük, hogy mindaz megvalósul... — ismeri be a ma már nyugdíjas Tóth elvtárs. — Mennyire igaza lett annak a szilárd jellemű kommunis­tának ... Már akkor láthat­tunk, amikor utolsó útjára kísértük. Ott volt az egész város ... Az idegenből jövő­menő gépkocsik leálltak, utasaik kérdezték: „Ugye, nagy embert halt meg?” — Igen, igaz ember ... Ma már ő sem ismerne rá városa sok-sok szögleté­re. Csak ahol most beszél­getünk, ez a ház is, az Ady Endre u. 8. sz. alatt — egy­maga állt itt az akkori Für­dő utcának ezen az oldalán. A város szélén. Milyen vá­rosnegyed emelkedett ezen „innen” is azóta! A gép­gyár dolgozóinak, s mások­nak. Gépgyár . . . De szolid kis üzemecske állt még ak­kor a mai országos jelentő­ségű Vegyipari Gépgyár he­lyén ... Hol volt a többi, mai gyár? Nem soroljuk az újakat, mert ma már haj­lamosak vagyunk „közhe­lyet” emlegetni, ha erre utalunk... Pedig ők, ott a téren elesettek, az azóta ki­dőlt kommunisták, s akik, ma élők, benne voltak azok. nak az első időknek a for­málásában, tudják — tud­nák igazán, mit jelent mindez. Hogy néhai Kohut elvtárs fia annak a nagy­üzemnek a párttitkára ... Hogy Tóth Miklós fiát, az ifjú Miklóst idén, augusz­tus 20-án avatták hadnagy- gyá a Parlament előtt... Itt van, nézegetjük a fény­képeket a délceg ifjú kato­nákról, a szüleire mosoly­gó hadnagyról... Az egy­kori Juditról, aki már anyu­ka. s kislánya nemrég volt akkora, mint ő akkor... Ott a babakocsiban ... Majdnem elfelejtettük: az a dunyha egy hatalmas re- peszdarabot fogott fel. Ak­kor este vették észre a szü­lők. hogy valami kemény nyomja a lábukat... Mik­lós, t> hadnagy, s a legki­sebb. Laci, aki a szép fel­vételeket készítette, már ké sőbb született... De nagy idők tanúi ők is. Tóth István Mint a CTK moszkvai tu­dósítója jelenti, a Szovjet­unió a 70-es években a vi­lág gépkocsiipari nagyha­talmainak sorába szándé­kozik lépni. Az országban jelenleg 113 autó- és autó­alkatrész-gyárat építenek vagy rekonstruálnak. Míg a személygépkocsi-gyártásban jelenleg világviszonylatban a 8. helyen áll a Szovjetunió, a teherautó-gyártásban a harmadik helyet foglalja el, az Egyesült Államok és Japán után. Évente 478 000 tehergépkocsit bocsát ki. A jövőben az eddiginél nagyobb teherbírású gépko­csikat szándékoznak gyártani, mert így nemcsak hogy kevesebb autóval elégíthetik ki a népgazdaság szál­lítási szükségleteit, hanem az országosan érezhető te- herautóvezető-hiányon is enyhíthetnek. A nehéz te­herautók gyártása Belorussziában összpontosul, ahol nemrég 75 tonnás billenőautók termelését kezdték meg, s még ennél is nagyobb kocsikat konstruálnak. A Togliatti-gyár, mire teljesen üzembelép, évente 660 000 személygépkocsit fog kibocsátani. Bővítik a zaporozsjei kisautógyárat. A Moszkvicsok gyártását 1971-ben megkétszerezik. A Gorkij-gyár, amelyet most ugyancsak bővítenék, a legújabb Volga-modellt fogja kibocsátani. Az új Volgát most próbálják ki, a legkü­lönbözőbb körülmények között. A kommunista elvhűség próbaköve TRIBUNA A Tribuna csehszlovák lap szerdai számában — Zdenek Horeni vezércikk­ben méltatja a csehszlovák párt- és kormányküldött­ség moszkvai útjának jelentőségét. Kiemeli, hogy a delegáció reprezentatív, részt vesz benne a CSKP KB elnökségének hat, és a szövetségi kormánynak több tagja. A látogatás egész programja arról tanúskodik — írja —, hogy mindkét fél hangsúlyozni kívánja a találkozó manifesztációs jellegét. A cikk szerzője emlékeztet arra, hogy a szovjet­ellenes burzsoázia — akárcsak a korábbi történelmi időszakban — jelenleg is azt hangoztatja: a csehszlo­vák pártvezetés most is „utasításokért” megy Moszk­vába. Ám minden vádaskodás ellenére — állapítja meg Horeni — nyíltan meg kell mondani, hogy Moszkva és Prága kapcsolataiban bekövetkezett mi­nőségi változás időszakában is a csehszlovák párt változatlanul Moszkvában látja legrégibb, legtapasz­taltabb testvérét és elvtársát. Ma már nincs Komintern, nincs vezető párt a kom­munista mozgalomban és nincs vezető ország a szocia­lista világban, de az SZKP a kommunista mozgalom­ban logikusan és objektív értelemben az első párt az egyenlők között. A Szovjetunióhoz, mint a szocialista közösség minden egyes országa, szuverenitásának leghatékonyabb őrző­jéhez fűződő kapcsolatok akárcsak a múltban, a jövő­ben is a kommunista elvhűség próbakövét alkotják, akár elismerik ezt, akár nem. Éppen ezért ezekben a napokban szégyen és pirulás nélkül, nemzeti tuda­tunkkal és osztálymeggyőződésünkkel összhangban k: nyilvánítjuk: küldöttségünk azért utazott a szovjet fővárosba, mert Moszkva a jelenkor fő forradalmi és imperialistaellenes ereje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom