Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-22 / 245. szám

I. oldal 1969. október 22. szerda Ősz a játszótéren A kecskeméti vasútkert — igazi gyermekparaui csőm. A szép parknak az is nagy előnye — és ezér őszinte elismerés a város gazdáinak —, hogy belők nagy térségeket hagytak meg a maga természetessé gében. S a természeti adottságok mellett mennyi „mester ségesen természetes” játék-lehetőség! Hinta, libikóka, mászóállványzat, meg a többi. Milyen jó felkapasz kodni a barátságos bocsokra, ha bronzból vannak is Kicsit izgi dolog, de mil., en jó — magasra ülni as erős fémrndakon... „Szédítő” boldogság! Hol vannak a medvebocs ok? — Megszállták őket a gyerekek. Szóval... nem olyan egyszerű mókusnak lenni. (Pásztor Zoltán felvételei) Évadnyitó zenekari hangverseny Kecskeméten Örömmel mondhatjuk el, hogy hangversenyeinknek immár állandó vendége a rokonszenves művészházas­pár: Szabó Csilla és Kocsis Albert. Tavalyi szonátaest­jük után most közös zene­kari esten léptek fel hét­főn este a színházban. Vi­lágjáró művészek — szin­te beleszédül az ember, ha végighallgatja: hol-merre jártak csak a legutóbbi he. tekben — maga Kocsis a Rajnai Kamarazenekar hangversenymestere, állan­dó lakásuk Kölnben van, de pontosan és hiánytala­nul tesznek eleget hazai kö­telezettségeiknek is. Szabó Csilla például betegen is vállalta mostani kecskemé­ti fellépését. Olyanfajta művészek, akiknek nem „szállt a fejébe” a hírnév s egy alföldi kisközség vagy egy ifjúsági hangver­seny közönségének épp oly lelkesen és legjobb tudá­sukat adva játszanak, mint­ha a világ legkényesebb íz­lésű publikuma előtt állná­nak. A hangverseny műsora romantikus és kortárs ze­neszerzők műveiből állt, köztük egy különlegesség­gel, amellyel Kocsis a ja­nuári pesti bemutató után minket is megörvendezte­tett. Toyama hegedűverse­nye bemutatójának azért is örültünk, mert a jelenko­ri, igen eleven japáni zene­életet és -művészetet szinte csak hírből ismerjük. A ze­ne fejlődésének egyik út­ja kétségtelenül ez lehet a számukra: szintézisbe hozni az európai műzene ered­ményeit saját nemzeti ha­gyományaikkal. A kísérlet sikeréről a most hallott mű is tanúskodik. A japán nemzeti zenére jellemző té­mák, ritmusok és hangszí­nek a legérdekesebbek ben­ne. Ami az európaiságot il­leti — a legújabb utakat is­merve ez a zene már aka­démikusnak hat, különösen amit a mondanivalóból a szólóhegedűre bízott a szer­ző. A művet Kocsis Albert nagy intenzitással, meggyő­ző erővel és differenciált hangzáskultúrával tolmá­csolta. Szabó Csilla Chopin: £- moll zongoraversenyében ismét bizonyságot tett nagyszerű technikai felké­szültségéről és kivételes muzikalitásáról. Hogy mos­tani produkciója egy fok­kal halványabb volt a megszokottnál, annak az említett betegségen kívül oka lehetett a zongora nem éppen szerencsés elhelyezé­se is. Így a zenekar sok he­lyen „fedte” a szólóhang­szert, épp egy olyan mű­ben, melyben a zongora ve­zetőszerepe kiemelten fon­tos. Legjobban a zárótétel sodró lendületű, kiélezett ritmikájú, temperamentu­mos előadása tetszett A Debreceni MÁV Fil­harmonikusok megfiatalo­dott zenekara egészében vé. ve szépen és lelkesen mu­zsikált hallottunk kiemel­kedően szép zenekari hang­zásokat, sajnos — kisebb mennyiségben — pontatlan­ságokat és disztonálásokat is. Meg kell dicsérnünk a csellószólam és az ütők já­tékát, valamint az együttes nagy technikai biztonságát. Az est karmestere, Ko­mor Vilmos több évtizedes rutinjának fölényes bizton, ságával vezényelt. Már a nyitó számban, Farkas: A bűvös szekrény c. operájá­nak előjátékában jó zenei atmoszférát teremtett; vi­lágosan és jól alkalmazkod­va vezette a zenekart a versenyművek kíséretében, a leginkább kiemelkedő azonban Liszt: Les Prelu­des-jének megszólaltatása volt. Megcsodálhattuk itt azt az ökonómiát, ahogyan a hangzó anyaggal bánt, s amellyel a végső nagy fo­kozást és diadalmas lezá­rást előkészítette. Közönsé­günk is jól rezonált rá és végül igen nagy tapssal ho­norálta az előadást. Körber Tivadar Alkalmazzanak nyugdíjasokat is Gyümölcsszedéshez mind több iskolás fiatal nyújt se­gítséget. A kapott pénzen kirándulást rendeznek, vagy sportfelszerelést vásárolnak. Az a javaslatom, hogy a könnyebb mezőgazdasági munkához a fiatalok mellett a tsz-ek és állami gazdasá­gok nyugdíjasokat is alkal­mazzanak. A csomagolás, gyümölcsosztályozás nem nehéz munka. A nyugdíj mellé pedig jól jön a kis mellékkereset így ősszel, tü­zelőbeszerzés idején. Pahor Lajosné Baja Szolidaritási gyűlés Az elmúlt napokban a Katona József Gimnázium­ban nagyszabású vietnami szolidaritási gyűlést rendez­tünk. A gyűlésen részt vett az iskola tanári kara. a ta­nulók, valamint a Rádió- techniki Gyár kecskeméti gyáregységében dolgozó hét vietnami fiatal.. A gyűlés első részében a 2/d. osztály tanulói színvo­nalas, érdekes műsort mu­tattak. be. felelevenítették a hős vietnami nép harcát. „Le az imperializmussal! Békét Vietnamnak!" jel­mondat keretében tartotta meg beszédét Losonc Mik­lós másodikos tanuló. Ezután vietnami vendége­ink kedves népdalokat ad­tak elő, melyekkel tolmá­csolták hazájuk népének kö­szönetét. A forró hangulatú gyűlés befejező aktusaként virággal kedveskedtünk a vietnami fiataloknak. Nagy Edit Kecskemét Szeretem a fákat Ha utcákon, tereken kitört fiatal fákat látok, mindig el­szorul a szívem. Csak felelőt­len emberek tesznek ilyesmit, akiknek nem jelent semmit a gondozott környezet. Gondozott környezetet írtam, amibe beletartozik a nagy, terebélyes fák nyesése, cson­kolása is. Kecskeméten, a Széchenyi körúti fákra már nagyon rá­férne egy ilyen rendbehozás. A fák ágai verik az ablakokat, ránőnek a kéményekre. Ezért azután nehéz befűteni. Segítséget kérünk, hogy szép fasorunk ne okozzon az itt lakóknak bosszúságot. Lukács Zoltánná Kecskemét Tűzzék újra műsorra! Iskolánk a közelmúltban ka­pott televíziót. Nagy öröm ez nekünk itt, a mindentől tá­vol eső tanyán. Tanulóink elő­menetelét előmozdítják az is­kolatelevízió adásai. Most mégis olyat kérek, ami nem függ össze közvetlenül a tanulással. Tanulóink többsége ugyanis most ismerkedik a te­levízióval. élvezik, gyönyörköd­nek a látottakban. Több ifjúsági sorozatot köz­vetített a televízió az elmúlt hónapokban. Szeretnénk, ha vasárnap délelőtt ismét műsor­ra tűznék a Sebastien-filmet, a Tenkes kapitányát és a többi ifjúságnak szánt filmsorozatot. Reméljük- kérésünk meghall­gatásra talál az illetékeseknél. Tóth Andor Kalocsa Olvasóink kéréseit, panaszait illetékeseknek továbbítottuk. Egyben közöljük, hogy akik személyesen óhajtják pana­szaikkal szerkesztősegünket fel­keresni: kedden és pénteken 8—12-ig tartunk fogadóórát. Szerkesztői üzenetek Szabó István, Kecskemét, Széchenyi város: A mustárusí­tás — mint a Vendéglátó Vál­lalat illetékesei is értesítették önt — megkezdődött. K. R.-né, Kecskemét: Helye­seljük elhatározását. Ügy lát­juk, az első lépést önnek kell megtenni. Dobosi Boldizsár, Császártöl­tés: Problémájával a tsz köz­gyűlése elé kell járulnia, ők illetékesek eldönteni a háztáji földdel kapcsolatos problémá­kat. Bácsalmási Posztóüzem dol­gozói: A tv-műsort nem áll módunkban részletesebben is­mertetni. Kékesi Oszkár, Mélykút: Pa­naszát az éleimiszerkiske'reske- delmi vállalat illetékeseinek to­vábbítottuk. A kivizsgálás eredményéről írásban tájékoz­tatják önt. ■ _ r barátom, az 6 barátja, aki Simca után nyomoztam " barátja, aki fuvarozta őket H áU kriminológiai köz- cím nincs. A vásári ismerős képzettségünknek, elveszítette. Már most hova hallatlan szimattal orrint- induljanak az Aranyhomok- juk meg. mire lehet — mint ra? Tanár barátom oly nagy izgalmat ígérő ügyre — rá- izgatottságban volt az alku­harapni. Egyik este felke- dozás alatt és annak sike­res a lakásomon — szólna- riiltén, hogy az adatokra ki tanár barátom, s a követ- nem is figyelt. Nyugodt volt, kező tényállást ismerteti. hogy társa feljegyezte. Men- A legutóbbi kecskeméti nének hát, de merre? Hol autóbörzén kinézett magá- — kit keressenek az ország­nak egy használt gépkocsit, résznyi Bács megyében? Picsi-pacsi — meg is alku- Oly nagy voU az ijedelem doit a tulajdonossal az ár- most már, hogy lassan abban ban, s mivel autót vezetni is bizonytalan lett, egyálta- még nem tud. megállapod- Ián Bácsból jött-e a börzére tak, hogy Szolnokra haza- az a jármű. Végül annyi menet megkéri egyik isme- rémlett. hogy a helységnév- rösét, jöjjön el vele Bácsba ben volt valami „kör”, te- — és vezérelje haza a ko- hát lehetséges „kőrös”... csit. Vele levő társa még De milyen. Kis- vagy Nagy- ott az alkunál felírta az el- kőrös? adó címét, nevét. A ztán — oszolván a za­Igenám. de mikor Szolno- " varodottság —, lei* kon éppen rábeszélne jogo- vita után abban maradtak, sítvánnyal rendelkező jóba- hogy a Simca — a márkát rátját, s indulnának a Du- nem. felejtették el — rend- na—Tisza közére az autóért számában CE „biztosan” sze- — kiderült, hogy se név. se repeU, Sőt, összeraktak még annyi „ismertető jelet”, — vasárnapi kirándulás hogy a tulajdonos, nő — és ürügyén, saját autójával, szőlős vidéki " lehet, mert m nyomkeresésnek eb­,.homokos dűlőket” emlege- ri ;]en a stádiumában tett, mikor a munkahelyé- keresett fel a tanár, mond- ről beszélt. Meg, hogy „fúr- ván, hogy ha istent ismerek, csa” neve volt az asszony- meg egyáltalán becsülöm na£- ... . valamire a Bács megyeiek Nekivágták hát ennyi adat nyomozóképességét próbál, birtokában Bácsnak. XJtköz- jain meg. Indítsam el az ak- Ifen — egy emlékezetszikra ciót — adóhivatalnál, rend- fellobbanásánál még az őrségnél, Biztosítónál — meg utcanév is felsejlett: Lenin amit még kitalálok —, s ku- utca vagy wt... tartassam fel a kocsit ennyi Egy szó, mint száz — konkrétum birtokában: becserkészték Nagy- csontszínü Simca — a tete- kőröst, Kiskőröst, Kecelt — je fekete —; a tulajdonosa mert akkor már csak a „K” nő, vele alkudott meg; fúr- betű volt „biztos” a helység, csa neve van; a rendszám névből. Hálásak voltak azért betűi: CE. — Es slussz. is, ha valaki egyáltalán A szolnoki tanár bizalma Simca gépkocsi hollétéről a Bács megyeiek tehetsége tudott. Ja, még egy adat: a iránt az én mustármagnyi kocsi csontszínű és a teteje hitemet is dinnyévé dagasz- fekete... De a szóbanforgó tóttá. Amolyan — lássuk, ki Simca sehol. Az ördögnek tesz az ügyes? cselvetéssel tartoztak a hosszú autóút- kezdtem el a manővert — tál, amelyen hárman nyo- előbb a Biztosítónál. Elö- moztak a Simca után. Tanár rukkolok a „konkrétumok­kal”, Sajnálkozó, ám kész­séges fejcsóválás: így elég reménytelen a próbálkozás. CE betűs rendszámú kocsi­ja — nézze, mennyi tulaj­donosnak van. Mutatnak egy kartonokkal, borítékok­kal teli ládikót: ötszáz van benne. Ha veszem a fárad­ságot, s megígérem, hogy ugyanabba a borítékba te­szem vissza, végignézhetem a csekkeket, melyeken a dí­jat befizették. Azokon talá­lok nevet és CE-s rendszá­mot ... Még ha nincs is oly rengeteg nőtulajdonos, de ötszázat végigbóklászni! S akkor mit tudok meg? Lesz egy csomó asszonynév, rend­szám — csupa CE-s, de me­lyikről van szó, hiszen a kocsitípus nincs a csekk- szelvényen?! Eeladtam a reményt. ■ Lógó orral fogalmaz­tam magamban, hogyan fo­gok kimagyarázkodni Szol­nokon; miért lehetlen ennyi kevés adattal a tarsolyban rátalálni a Simcára. Egy­szeresük cseng a telefon. Az Állami Biztosítótól keres a kedves tisztviselőnő, aki készségesen segített volna. Mondja, hogy míg helyére tette a , ládikót, csak úgy „érzésből” megnézett né­hány csekkszelvényt. Az ötödiken asszony a gépkocsi­tulajdonos és ez és ez a „furcsa” neve. Lakik kis­körösön, ilyen és ilyen ut­cában. LJ ítha? A rendőrségen ** a gépkocsi-nyilván­tartónál ennyivel el tadnak indulni... Nosza! A rend­őrségen is nagyon szíves a tiszt elvtárs; de hát nekik a rendszám kellene. Vissza a Biztosítóhoz! A levegőben érződik, tűz! tűz! — ez lesz az! — Megvan a rendszám. Újra a rendőrség. Pár perc türelmet kérnek, tartsam a vonalat. Lélegzetet sem me­rek venni. Kottyan a kagy­ló, egy rendőraltiszt diadal­masan olvassa: X. Y.-né, Kiskőrös, ilyen utca, eny- nyi szám — SIMCA — CE ez és ez... Hurrá! Bács megye presztízse jnegment- Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom