Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-17 / 241. szám

18X19. október 17, péntek S. oldal Műalkotások elemzése a középiskolában GONDOLATOK DR. MAKSAY LÁSZLÓ TANKÖNYVÉRŐL Emlékező garaiak között A PÁRIZSI UNESCO-PALOTA A korábbi merev időren­di, történeti szemléletet módosítva dr. Maksay Lász­ló olyan tankönyvet adott a középiskolai tanulók (ne­gyedikesek) és a tanárok kezébe, mely korunk mű­vészetével szeretne megis­mertetni minket, s közben művészettörténeti ismerete­ket is óhajt adni. Egy komplex műalkotási együt­test: a párizsi Unesco-palo- tát hozza közelebbre elő­ször, mely méltán nevezhe­tő korunk egyik legjellem­zőbb művészeti alkotásá­nak. Mennyi nagy alkotó közös műve e palota! Csak gondoljunk arra, hogy töb­bek között Nervi tervezte, szobrait Henry Moore, fres­kóit Picasso, fotomontá- zsait a magyar Byassai, ke­rámiáit Miro készítette. Mintegy a modern művé­szet szintézisének tekint­hető: „az Unesco-palotában a különféle művészeti ágak szerves esztétikai egységet alkotnak” — írja Maksay. A JAKI TEMPLOMTÓL NERVI ROMAI SPORTCSARNOKÁIG A festészetben még job­bára járatos tanuló most egy kevésbé ismert művé­szeti ággal, az építészettel ismerkedik meg. A kitűnő tankönyvszerző nézőpontja ezúttal is az alkotást elem­ző, abban gyönyörködő em­beré. A téralakítás problé­májába vezet be, pL góti­kus templomi keresztmet­szetet adva. A múlt század végétől a „vasbeton’’ forra­dalmát vizsgálja (gondol­junk a párizsi Eiffel-torony- ra vagy a budapesti Nyu­gati pályaudvarra!), az új­szerű födémmegoldásokra hívja fel a figyelmet (pL héjszerkezet). Számos kép illusztrálja az elemző, gon­dolkodtató szöveget a cso­daszép jáki templomtól Nervi monumentális római sportcsarnokának képéig. Helyes szemlélet az, hogy az épület külső képe mel­lett megtalálhatjuk a belső építést, szerkezeti felépí­tést bemutató rajzokat, fo­tókat. Az egyiptomi pira­mis rajza mellett ott lát­hatjuk az 1958-as brüsz- szeli világkiállítás jelképes acélkolosszusát, az Atomiu- mot, „korunk tudományos technikai haladásának nagy­szerű jelképét”. (Maksay) RODIN „GONDOLKODÓJÁ­TÓL” BORSOS MIKLÓS „SIRATÓJÁIG” A tankönyv nem különíti el mereven a művészeti ágakat. Az építészetről szó­ló fejezet végén ott. láthat­juk az Unesco-palóta előtt álló Henry Moore szobrot: a Fekvő alakot. A szerző modern szemléletre nevel: „A szobor nem lehet pusz­tán a valóság másolata — — mondja. A mexikói bál­ványszobor, az Esőisten al­kotója sem törekedett ter­mészethűségre, hanem a torz formával akarta kife­jezni mondanivalóját. Az Ady által megcsodált Ro- din-szobor, a Gondolkodó sem egyszerűen egy elmé­lázó ember alakját állítja elénk, hanem szinte a gon­dolkodó ember jelképévé vált. A művész a lényeg­telen elemeket mellőzi, s a fontosakat kiemeli. Ezt ma­gyarázza pL Borsos Miklós Sirató c. szobra kapcsán: az arc eltűnik a kéz ujjai mögött, s mégis mindenki az eltakart arc, lélek fáj­dalmát érzi. A tankönyv elvezet a modem törekvé­sekig: Calder híres mozgó szobráig és Hans Arp moz- dulatlan-nyugodt kertplasz­tikájáig. CHAGALLTÓL A HANNIBÁL TANÁR ŰRIG Külön kell szólni a tan­könyv tömör képelemzései­ről, a művek magyaráza­tairól. Természetesen az összefüggő szöveg rövid utalásai mellett közvetlenül a képeknél találhatjuk a lényegre koncentráló ma­gyarázatokat. Pl. Chagall Vörös nap c. képe mellett ez olvasható: „A szürrea­lista festő költői álmai, em­lékei, sejtelmes érzései ki­fejezése, illetve olyan irá­nyú képzettársítások eléré­se érdekében a valóságos és álomszerű képelemeket ( merészen kapcsolja egymás­sal.” Azt hisszük, hogy e könyvet tanuló, olvasó, la­pozgató diák meg fogja érteni a modern műveket vagy legalábbis elindul a megértés, a megismerés út­ján. S megsejti, hogy mo­dern lakásoknak is van szépsége, „esztétikuma’’, a fotó figyelemvezetését is észreveszi, a színházi dísz­let „jelzésszerűségére” is talál példát, s filmből vett kép hívja fel a figyelmét a szimbólumra a Hannibál tanár úr c. Fábri-filmben. E kitűnő tankönyv „cso­dát” mívelhet érdeklődő diákok és művészetet értő, lelkes tanár szerencsés „találkozásakor’’. A szerző nem rideg törvényekkel béklyóz, hanem felszabadít, ötleteket ad, gondolkodtat. „A művészet nem lezárt fo_ lyamat; igyekeznünk kell lépést tartani alakulásával” — zárja könyvét Maksay László. Szekér Endre Négy értékes jubileumi kiadvánnyal jelentkezik a Kecskeméti Katona József Könyvtár felszabadulásunk 25. évfordulójára. Az első, a Lenin lírában című kötet már elkészült, s előrelátha­tólag október végén, Kecs­kemét felszabadításának év. fordulójára, kikerül a nyomdából. Érdekessége, hogy sok Leninről szóló, ed­dig ismeretlen verset is tartalmaz. Ezt követően szinte ha­vonként napvilágot lát majd egy-egy jubileumi kötet. Ú gy adódott, hogy azon a 25 évvel ezelőtti napon, október 18- án vasárnap délelőtt, Zeg- nál Gergely, az akkori köz­ségháza előtt beszélgetett néhány társával. Várták, mi lesz. A németek már tíz napja elhagyták a községet, velük futottak az urak is. Az előző nap. szombaton egy motoros előőrs érdeklő­dött, puhatolódzott a falu­ban. Egy szovjet tiszt és egy partizán. Vasárnapra várták a be­vonulást. A község népe az utcára tódult, izgatottan leste az eseményeket. Zegnál Gergellyel most erre a napra emlékezünk a garai tanácsházán. Gondol­kodik, hogy is volt azon az októberi vasárnapon? — Pontosan délelőtt tíz óra volt. Bácsbokod felől jöhtek. Megszámoltam őket. Tizenhárom lovas. Mond­tam is magamban, ez sze­rencsés szám. A parancsnok tőlem kérdezte, vannak-e németek, vagy bújkáló fa­siszták a faluban. Beszélge­tés közben megszomjazott, egy pohár vizet kért. Még erre is emlékszem. Gergely bácsi a felszaba­dulástól, attól a vasárnapi naptól kezdve élénken részt vesz a község közéletében. Hazai lírikusok műveiből válogatták ősze a december­ben megjelenő Magyar számvetés-t. A jövő év ele­jére várható a Szülőföldem című antológia kiadása, amely megyénkben írók és költők műveit, illetve a me­gyéről szóló több irodalmi alkotást tartalmaz. Végül megjelenik majd egy mód­szertani kiadvány is, a cí­me: Munkánk dicsérete. Be­mutatja könyvtárhálózatunk nagyszerű fejlődését. a könyvtári munka eredmé­nyeit. Segített a rend fenntartásá­ban, a helyi pártszervezet alapító tagja volt. Ö lett a földosztó bizottság elnöke. A községben 3717 holdat parcelláztak fel a nincstele­nek és a szegényparasztok között. Egy-egy családfő öt holdat kapott, családonként pedig 2—2 hold járt, az összes juttatott terület nem érhette el a 15 holdat. G arán több partizáncso­port is alakult. Már a németek kivonulása előtti napokban illegálisan szervezkedtek. Férfiak, asz- szonyok, . lányok fogták fegyvert, hogy segítsenek megsemmisíteni a fasizmus maradványait. Kricskovics József, a Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet megbízott, elnöke ötvenhat garai parti­zánra emlékszik. Sibalin Se­bestyén, a Partizán Terme­lőszövetkezet elnöke még 19-15. május 9-e — a néme­tek fegyverletétele — után is harcolt a maradvány fa­siszta-gócok ellen a Dráva mentén, Ausztria keleti ré­szén, egészen július végéig. Páncsics Istvánnak, a Ba­jai Állami Gazdaság nyug­díjasának különösen emlé­kezetesek a 25 év előtti ok­tóberi napok. — A községben levő szov­jet erők parancsnoka, Aki­mov őrnagy nálunk lakóié. Jó barátság alakult ki köz­tünk. A felesége is vele volt, mint a szovjet hadse­reg tisztje. Esténként sokat beszélgettünk magunkról, a gyerekekről, a jövőről. Nehéz volt elvállni. Em­lékszem, majdnem sírtunk, Megígérték, hogy majd egy­szer meglátogatnak. Azóta már kaptam üzenetet tő­lük. Gál Ferenc nyugdíjas pe­dagógus : — Egy puskalövés sem volt a bevonuláskor. Nem borult fel a rend a köz­ségben. Az iskolában to­vább folyt a tanítás, egy na­pot sem mulasztottunk, mert a pedagógusok is mind he­lyükön maradtak. Egy fia­talember hiányzott csak kö­zülünk. behívták katoná­nak. Jubileumi kiadványok 35. Végigmentek a lámpafé­nyes folyosón, ahol a lép­cső felé fordulva ült egy rendőr. O’Brian kinyitotta Peat szobájának ajtaját. Peat fürdőköpenyben és törölközővel a nyakában nézett ki az ablakon. Két rendőr kártyázott az asz­talnál, kissé távolabb az ablaktól, egy harmadik géppisztollyal a térdén kö­zömbösen figyelte Peat minden mozdulatát. Az aj- tónyikordulásra a kártyá­zok egy pillanatra meg­dermedtek, majd villám­gyorsan farzsebükbe rej­tették a lapokat, Peat pe­dig az ajtóra nézett. — Oké, pihenj, folytasd tovább — vezényelt nekik Konrad amikor belépett. Elégedettséggel töltötte el gyors mozdulatuk. — Nos, milyen az éjszaka? — Rosszabb soha ne le­gyen — felelt a géppiszto- lyos. Konrad észrevette, hogy Peat az ő válla fölött me­rőn nézi O’Briant, s ezért Konrad is nyomban az őr­mesterre nézett, s elhült, amikor meglátta annak sá­padt arcát. — Mehetünk — közölte O’Brian, mintha a fogán át szűrte volna a szót. Aztán kiment a szobából, nyomá­ban Peat. Konrad tétován állt egy darabig, aztán ő is utánuk indult. Az őr­mester már kinyitotta a fürdőszoba ajtaját, amikor utolérte őket. — Maradj itt — paran­csolta Peatnek O’Brian, ő maga pedig bement. Kinyi­totta a szekrény ajtaját, belenézett, majd a zuha­nyozó függönyéhez lépett. Szíve oly hevesen kalapált, hogy alig tudott lélegze­tet venni. Testével eltakar­ta a függönyt Konrad elől, majd elhúzta a függönyt, és mögéje nézett. Bár tudta, hogy megfog­ja látni Ferrarit, ám a gyilkos jelenléte olyan sok­kot váltott ki belőle, hogy a szíve is beleremegett. Ferrari szobormereven állt, kezében az őrmester hasá­ra irányított önműködő pisztolyt tartott. Vagy két másodpercig farkasszemet néztek egymással, aztán O’Brian a függönyt a he­lyére húzta. Konrad is a fürdőszobá­ba lépett. ' — Még én is megáztatom magam, hiszen csak úgy patakzik rólam a verejték. O’Brian hátralépett, s mintha csak véletlenül tör­ténne, eltaszította a füg­gönytől a tisztet. — Ügy véled, hogy egész éjszaka zuhogni fog? — kérdezte Konradot. — Azt hiszem, igen — morogta Konrad, és lassan kiment a fürdőszobából a folyosóra. — Rendben minden, Peat, mehetsz. Weiner a szobába lépett és becsukta maga mögött az ajtót. — Megnézhetnéd, hogy vannak a lányok. Bizonyá­ra félnek a vihartól — ajánlotta az őrmester Kon- radnak. — Ott van Maggy — fe­lelte a tiszt és rágyújtott. Nem vette észre O’Brian ha­lottsápadt. foltos arcát. — Majd kicsit később elnézek arrafelé. Ebben a pillanatban mennydörgés szakadt a ház. ra, s vele együtt Peat üvöl­tését is hallotta Konrad az ajtó mögül. — Mi volt ez? — Mennykő — felelt O’Brian. — Ügy rémlett, mintha kiáltást is hallottam volna. Egy ideig a vihar dühön­gését hallgatták, majd Kon- rád megkérdezte: — Hogy van a kisfiad? — Minden rendben — tö­rölte meg zsebkendőjével a homlokát O’Brian. — Szerettem volna, ha ez a lány beszélni kezd — mondta Konrad, mikor a dörgés messzebb gördült. — Tökéletesen meg vagyok győződve felőle, hogy látta Maurert. — Úgy érzem ezúttal be­szélni fog — jelentette ki az őrmester, aki hirtelen meg­remegett amikor újra hal­lotta a víz csobogását. — Tudod, nagyon furcsa ez a Weiner. Mintha meg­bolondította volna az az anyajegy. És különben is, nem találok benne semmi bűnöző vonást Egészen el­üt a banda többi emberé­től... Hanem kijöhetne már. Húsz perce lubickol. Nemigen szokott siet­ni. Konrad azonban bekopo­gott. — Fejezd be, Weiner. O’Brian látta, hogy Kon­rad lenyomja a kilincset. — Bezárta Tom, mond már, miért van ezen az aj­tón zár? — A fene tudja — dör- mögte az őrmester. Konrad megint bekopog­tatott. (Folytatjuk.) Garát jelenleg is fele részben magyarok, másrészt szerbek és németek lakják. Az egykori délszlávokból álló partizáncsoport alkot­ta a magját a jelenlegi Par­tizán nevű termelőszövetke­zetnek. A két termelőszö­vetkezet — a másik a Vö­rös Csillag — jövedelme év. rol évre emelkedik. A gaz­dálkodás színvonala javul. Az egy dolgozó tagra jutó jövedelem az elmúlt esz­tendőben is növekedett, 26 —27 ezer forint körül volt. A harcos hagyományo­kat a fiatalok is őrzik. A felszabadulás em­lékére dokumentumokat gyűjtötek az akkori idők ről, a harcosokról, a köz­ség fejlődéséről. Mindezt nagyszabású kiállításon mu. tátják be. Zorn Antal, a német nyelvű általános is­kola. valamint Forczek Ist­ván, a magyar iskola igaz­gatója elmondja, hogy a gyerekek mi mindent gyűj­töttek az akkori emlékek­ből. Régi fényképek, doku­mentumok kerültek elő. A felszabadulás emlékére úttörőstaféta indul a me­gye első felszabadult közsé- géből, Csikériáról. A fiata­lok a győzelem hírét hoz­zák. A győzelemét, amely egy új korszakot indított. Mint cseppben a tenger, úgy tükröződik Garán is az or­szág 25 éves fejlődése. Erről Kricskovics Fe­renc, a tanács végrehajtó bizottságának elnöke sokat tud mondani. — Hosszan lehetne sorol­ni mindazt, ami a község változását jelzi. Vízvezeték, 15 kilométer járda, két or­vosi lakás, diákok hétközi otthona, öregek napközi ott­hona épült. A kulturális igényeket gyermek-, ifjúsági és népfront klub igyekszik kielégíteni. Talán egy jellemző példát még: egyik gondunk, hogy hol lehetne gépkocsi parko­lóhelyet létesíteni. A köz­ségben ugyanis több mint Ötven gépkocsi-tulajdonos van. Hogy mennyi igénylő, azt nem is tudjuk. Krékvty István, a községi pártszervezet \ titkára, ezt mondja az október 18-i ün­nepségről : _— Megkoszorúzzuk az el­ső párttitkár. Csatalinácz Márton sírját. A moziban pontosan 10 órakor kezdő­dik a nagygyűlés. E kkor lesz 25 esztendeje annak az emlékezetes eseménynek, hogy Zeg­nál Gergelyt megszólította a szovjet parancsnok. Kereskedő Sándor KRESZ-vefélkedő A Bács-Kiskun megyei Balesetelhárítási Tanács, a Magyar Autó Klub kecske­méti csoportja, valamint a Bács-Kiskun megyei Rend­őr-főkapitányság Közleke­désrendészeti Osztálya Kis­kunhalason, a F egyveres Erők Klubjában rendezi meg október 18-án este fél hatkor a már hagyomá­nyos elméleti KRESZ-ve- télkedőt. A versenyen a községi és városi vetélke­dők első helyezettjei vesz­nek részt. A műsorban több budapesti táncdaléne- kes, s a Juventus zenekar Pápai Faragó László veze­tésével működik közre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom