Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-02 / 228. szám

Kiállítás Moszkvában A Fémmunkás Vállalat két héten át tartott kiállí­tást Moszkvában, ahol fel­vonultatta az építőipar szá­mára gyártott termékeit. A bemutató egy korábban született együttműködési megállapodás alapján lett megrendezve. Elsősorban azokat a termékeket állítot­ta ki a vállalat, amelyek se­gíthetik a lakosság házépí­tési akcióját. Felvonultat­ta többek között azokat az ablakokat, ajtókat, amelyek a kereskedelemtől rendel­hetők meg] i bemutatták a mülakatos termékeket is. A moszkvai kiállításon ott voltak a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyára által készített épületszerke­zetei is. Októberben a Fém­munkás Vállalat London­ban rendez alumínium nyí­lászáró szerkezetek bemu­tatására kiállítást. PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Összeállította: Nagy Ottó A tanácsi irányítás alatt levő vállalatok gazdálkodá­sában általánosságban ugyanazok a tendenciák érvé­nyesülnek, amelyek népgazdasági szinten is megfigyel­hetők voltak. Ezek: — Az értékesítés gyorsabban növekedett, mint a termelés; — A termelést meghaladó arányban nőtt a foglalkoztatot­tak száma és a kifizetett bértömeg; — A piaci viszonyokban bekövetkezett változás és a köz­ponti támogatások csökkenése a nyereség tömegének csökkenéséhez vezetett; — A központi szabályozók egy része nem hatott kedve­zően. A tanácsi vállalatok árbevétele az előző év azonos időszakához viszonyítva 10,7 százalékkal emelkedett. Az építőiparnál 46 százalékos volt a növekedés. Az árbevétel kedvező alakulásával szemben, a vál­lalati gazdálkodás hatékonyságát leginkább kifejező nyereség azonban már nem alakult kedvezően minden ágazatban. Az árbevételarányos nyereségszint 1968. I. félévéhez viszonyítva 1,5 százalékkal, az eszközará­nyos nyereség pedig 2,5 százalékkal csökkent. A vállalati gazdálkodásban jelentkező eredményrom­lás az alábbiak miatt következett be: _ a termelékenység nem alakult megfelelően; — Számos vállalatnál a termelés igényelt meghaladó lét­szám- és bérköltség-növekedés következett be. Főleg az improduktív létszám emelkedett. — Megnövekedtek a karbantartási es fenntartási költsé­gck; — Ä közgazdasági szabályozókban bekövetkezett változá­sok, árkiegészítés csökkentése, helyi ipari dotációk meg­szüntetése, eszközlekötési járulék kiterjesztése, építési­szerelési adó bevezetése csökkentőleg hatott az eredmény­re; — A piaci körülményekhez igazodva egyes vállalatok az előző évhez viszonyítva alacsonyabb árszinten tudták csak termékeiket értékesíteni. E tényezők közül is ki kell emelni a termelékenység­alakulás a létszám- és bérgazdálkodás fogyatékossága­it, s a közgazdasági szabályozók hatását. Megyénk tanácsi vállalatainál az előző év azonos időszakához mérten az I. félévi termelési érték 8,4 százalékkal növekedett. Igaz, hogy a termelési érték­nek, mint mutatószámnak az alkalmazása vitatott, a különböző halmozódások és összetétel-változás miatt azonban megyei szintű összehasonlításra alkalmas. A termelési érték 8,4 százalékos emelkedéséből létszám- növekedés hatásaként 87 százalék, a termelékenység növeléséből pedig 13 százalék származott. Tanácsi vállalatok gazdálkodása A létszámnövekedés tanácsi vállalatainknál 10,8 szá­zalékos volt. melyből a munkáslétszám 7,3 százalék­kal, az alkalmazotti létszám pedig 13,6 százalékkal emelkedett. Ennek következtében míg egy munkás egy munkanapjára eső termelési érték megyei átlagban 2,4 százalékkal emelkedett, addig egy fő ossz. állományi létszámra eső termelési érték 2,5 százalékkal csökkent. Ezek az adatok jól érzékeltetik a vállalati gazdálko­dás fogyatékosságait, egyben meghatározták a II. fél­év legfontosabb feladatait Az egészséges foglalkoztatottsági arányt továbbra is biztosítani kell. Nem járható út azonban már a bér- színvonal betartása érdekében a létszámhigítás, s az emiatti improduktív létszámnövelés. A vállalatvezetők többsége eddig a termelés emelését elsődlegesen lét­számnöveléssel oldotta meg és kevés gondot fordítot­tak a vállalatok belső tartalékainak feltárására, mű­szaki fejlesztésre. Az is igaz azonban, hogy a vállalatvezetés e maga­tartására a központi szabályozókban rejlő hiányossá­gok is hatottak. A jelenleg érvényben levő bázis bér- színvonal rendszer például nem segíti elő a hatékony létszámgazdálkodást, sokkal inkább arra ösztönöz, hogy (létszámhígítással, nyugdíjasok alacsonyabb fizetésével, adminisztratív és segédmunkások alkalmazásával) tartsák be a bérszínvonalat. A bérköltség növekedése ugyanis nem hat olyan arányban a személyi érdekelt­ség csökkentésére, mintha az átlagbérnövelést a ré­szesedési alap terhére hajtották volna végre. A lét­szám és bérköltség növekedése a jelenlegi illetmény­adókulcs mellett még mindig kedvezőbb a vállalatok­nak a költséggazdálkodás tekintetében, mint a korsze­rűbb termelőeszközök beszerzése. A közgazdasági szabályozók egy részének negatív ha­tásait vizsgálva a megyei tanács végrehajtó bizottsága levonta a megfelelő következtetéseket. — A vállalatvezetőknek értékelni kell az I. félévi munká­juk fogyatékosságait és ennek alapján hatékony intézke­déseket kell tenniük az év hátralevő részében a termelé­kenység növelésére. — Felül kell vizsgálniok a jelenlegi létszám- és bérpoliti­kájukat és a bérszínvonal betartása miatt eltűrt „kapun belüli munkanélküliséget” fel kell számolniok. — Az önköltségcsökkentésre dolgozzanak ki több évre szóló állóeszköz-fenntartási tervet, hogy a szükséges állag­megóvások költségei középtávon egyenletesen csapódja­nak le. — Tekintettel arra, hogy a tanácsi vállalatok egy része nem rendelkezik megfelelő műszaki, szellemi kapacitás­sal, végrehajtó bizottságunk felhívta az illetékes megyei szakosztályokat, hogy a Kecskeméti Műszaki és Automa­tizálási Főiskola állal nyújtott lehetőségeket jobban hasz­nálják fel, kössenek az intézettel együttműködési szerző­dést, melynek keretében adjanak megbízást műszaki fej­lesztési tervek kidolgozására. Ezenkívül meg kell bízni a helyiipari kutatóinté­zetet egy-egy tanácsi vállalat termelési, üzemszervezési, ügyvitel szervezési terveinek kidolgozásával, ami ugyancsak a gazdaságosságot, a hatékonyságot segíti elő. A központi szabályozók vonatkozásában azokkal ér­tünk egyet, akik kezdeményezték a jelenlegi bérszín­vonalrendszer, valamint az eszköz- és bérarányok megvizsgálását a helyi érdekeltség szabályozásánál. A termelékenység elvárt növekedése érdekében ugyan­is ennek a mutatónak közvetett formában érvénye­sülni kell az anyagi érdekeltség szabályozásánál. E rövid összefoglaló értékelésben ismertetett pozitív és negatív jelenségeket egyébként országosan is na­pirendre tűzték, s több illetékes fórum foglalkozott már a fenti problémákkal. Az új gazdaságirányítási rendszer gazdaságpoliti­kai célkitűzései helyesek. Mind a népgazdaság, mind a megye gazdasági élete egészségesen fejlődik. Az egyes gazdasági kategóriák között jelentős aránytalanságok nem jelentkeztek és csupán arról van szó. hogy a gaz­dasági élet további dinamikus fejlődését előmozdító finomításokra van szükség mind a vállalati gazdálko-' dást, mind a közgazdasági szabályozókat illetően. A tanácsi vállalatok vezetői rendelkeznek azokkal a ké­pességekkel, hogy üzemük érdekeinek sérelme nélkül az év hátralevő részében olyan intézkedéseket tegye­nek, amelyek hozzájárulnak gazdaságpolitikai célki­tűzéseink realizálásához. Dr. Kőrös Gáspár, a megyei tanács vb-elnökhelyettese Utazás a Ha a fűszerpaprika Kalo­csa környéki tradícióiról beszélünk, a fogalomba be­letartozik nemcsak a ter­mesztés, de a feldolgozás és az értékesítés is. Évtize­dekkel ezelőtt ez a hármas „lépcső” egységet képezett ■— a paprikát a termelő dolgozta fel és adta is el —, • különválás csak a felsza­badulás után következett be. A mezőgazdaság nagyüze­mi átszervezése óla ez az elkülönülés a problémák özönét hozta a felszínre. Maga Bajzák Béla, a ka­locsai paprikamalom igaz­gatója is beismeri: „Tíz év alatf a termelés megnégy­szereződött, ugyanakkor ke­vesebb a munkaerő, de a minőségi követelmények fo­kozódtak. A gyárral szem­ben is.” Két évvel ezelőtt az ipar azt is beismerte, hogy a kalocsai üzem mindössze 500 vagon nyerssúlyú pap­rika tárolására alkalmas fedett térrel rendelkezik. Ennek következetében min­den szezonban 15—30 mil­lió forint kár keletkezett, csupán a nem megfelelő tárolásból, a romlásból ere­dően. Hasonlóan „szűk ke­resztmetszetű” a gyár szá­rítókapacitása is. S mind­ezek ellenére a feldolgozó ipar évről évre nyereséget könyvelt el. 9 termesztés gondjai A gazdaságok erre azt mondják: „A mi bőrünk­re.” Értve ez alatt, hogy az alacsony átvételi árak foly­tán tett szert jövődelmező- ségre a feldolgozó. Az ipar, kihasználva monopolhelyze- tót, a szabványok srófjait tetszése szerint csavargat­hatta. A vélekedés egyoldalú, noha sok igazságot tartal­maz. Az is kétségtelen azonban, hogy a késői pa­lántázás, a késői, s nem is egyszerre történő érés, a ko­rai fagyok évenkénti kataszt­rófával való fenyegetése, s a termesztésben levő fajták fokozatos leromlása miatt az öntözés és a nagyobb műtrágyadózis ellenére sem emelkedett számottevően, a terméshozam. De a két ter- mésnövelő tényező hang- súlyozásával is csínján kell bánnunk. A műtrágyaellá­tás ismert korlátozottsága miatt a gazdaságok csak bátortalanul növelhetik a mennyiséget, hiszen azt így is más növénykultúrák alól kell elvonniuk, másrészt az esőztető öntözés egyedural­ma folytán nincs összeha­sonlítási alap arra vonatko­zóan, hogy talán nem az árasztásos öntözés lenne-e a célszerűbb. Holott ha a Kalocsa vidé­ki paprikatermesztés ver­senyképes kíván maradni, a holdankénti 90—100 má­zsa állandó és stabil ter­méshozam eléréséről aligha mondhat le. Mivelhogy ezt a hagyományos, sőt a „fel­jövő” paprikatermesztő or­szágok — Bulgária, Jugosz­lávia — mór évekkel ez­előtt elérték. Más: az el­várható nagy hozamok kö­zepette, figyelembe véve egyúttal a mezőgazdaság­ban dolgozók számának ro­hamos fogyását, mind ke­vésbé lesz alkalmazható a hagyományos, de szaporát­lan és gazdaságtalan felfű­zés. Ezt már észrevették az itteni gazdaságok; újabban sikerrel próbálkoznak a szűk térfogatú necczsákok- kaL De innen tovább kell lép­ni. A láthatáron már a sze­dés gépesítésének az igénye is megjelent. Hol vannak az új fajták? Itt azonban már végér­vényesen a fajtakérdés ke­rül előtérbe. A Duna—Tisza közi Me­zőgazdasági Kísérleti Inté­zet fűszerpaprika-nemesítö telepén a két évvel ezelőtt új fajtaként bejelentett, de eddig még el nem ismert K—601-es a legígéretesebb ilyen szempontból. Szep­tember közepén egyszerre érő, csokrosan-fürtősen fel­álló, nagy hozamot — hol­danként 110—120 mázsát — ígérő, gazdag festékanya­got tartalmazó fajtajelölt ez. Itt már alkalmazható lenne a szedőgép. Dr. Ka- peller Károly telepvezető, azt is elárulja, hogy siker­rel alkalmaztak egy olyan gyomirtó szert, amely a palántázással egyidőben történő kiszórással csak egyszeri kézikapálást igé­nyel. A fűszerpaprika te­hát gépesíthető növény. De a legeszményibb faj­ta Is csak akkor ér vala­mit, ha egy-két év alatt el­terjed a köztermesztésben. Ennek a mechanizmusa mindmáig nem megoldott. Bár legújabban itt is előre­lépés mutatkozik, a feldol­gozó üzem feladja az el­szaporításra eddig hivatott szerepkörét, s átadja a ku­tatóintézetnek. Ez bizonyá­ra nemcsak az értékesebb fajták elszaporítását, ha­nem azok minőségi romlá­sának megakadályozását is elősegítheti, a kellő sze­lekció folytán. Kiújult viták — és a megoldás A mostani őszön újból ki­újultak a harcok a fűszer- paprika körül. Pár hete ugyanis új szabvány „jött ki”, s olyan minőségi kö­vetelményeket támaszt, amelyek az eddigi termesz­tési, előkészítő és feldolgo­zó módszerek mellett be- tarthatatlannak ígérkeznek; pontosabban az a papri­ka, amelyik tavaly még el­ső osztályú minősítést nyert, az idén már csak másodosztályba lesz sorol­ható. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a gazdaságok nem lesznek képesek első­osztályú termést produkál­osak egyetlen v lehetőség van. A nagy paprikater­mesztő gazdaságoknak — Bá­tyán, Miskén, Fajszon, Dus- nokon — függetleníteniük kell magukat a feldolgozó ipartól, s fokozottabban kell igénybe venniük a már kiépített, s tavaly is mű­ködtetett szárítókapacitásu­kat. S nem is kell a szárí­tásnál megállniuk: részt vállalhatnak az őrlemény­készítésből is. Ez az út nemcsak kívá­natos, de járható is — a négy tsz közreműködésével alakult paprikafeldolgozó közös vállalkozás már megkapta a minisztériumi engedélyt. Hatvani Dániel A STATISZTIKA TÜKRÉBEN Tovább emelkedik a kiskereskedelmi forgalom Országosan az összes kis­kereskedelmi forgalomnak kb. a fele jut az élelmisze­rekre — beleértve a ven­déglátóipar forgalmát — 18 százaléka ruházati cikkek­re és 32 százaléka az egyéb iparcikkek — köztük a tar­tós fogyasztási cikkek — vásárlására. A mezőgazda- sági jellegű megyékben azonban ezek az arányok eltolódnak, mert a lakos­ság nagyobb hányada élel­miszerben önellátó és vi- • szonylag többet költ a ke­resetéből iparcikkvásárlás­forgalom emelkedése az első fél­113.8 110.9 107,7 103,1 ni, A gazdaságok, a Duna menti Tsz-szövetség szer­vezésében többször össze­ültek a feldolgozó ipar ve­zetőivel tárgyalni, de mind­ebből eleddig csak bizony­talan kompromisszum szü­letett, — az ipar —, ha az abszolút követelményeken van is módjában lazítani — alapvetően nem térhet el a szabványtól. Ebből pedig az következik, hogy a gaz­daságoknak, ha nem kíván­nak engedni bevételi igé­nyükből, meg kell refor­málniuk válogatási mód­szereiket, amely viszont a költségeket növeli. így is, úgy Is a jövedelmezőség csökken. Kitörni a bűvös körből A kiskereskedelmi évben (1968. I. félév=100) Bolti élelmiszerek Vendéglátás Ruházati cikkek Egyéb iparcikk Ezt látjuk a megyénkben is. Az első félévben össze­sen 2,6 milliárd forintot hagyott a megye lakossága a boltokban, 8 százalékkal többet, mint a tavalyi első félévben. Ebből 1,1 milliárd — tehát kb. 40 százalék — esik az élelmiszervásárlás­ra és a vendéglátó iparra, ez az összeg 100 millóval több, mint volt egy év előtt.A növekedésben ter­mészetesen egyes élelmisze­rek drágulása is éreztette a hatását Ruházati cikkekre közel félmilliárdot költöttünk a múlt félévben. A többi iparcikk kiskereskedelmi forgalma meghaladta az egymilliárd forintot és erő­sen megkiVzelítette az élel­miszer-vásárlásra fordított összeget. Ez volt egyébként a helyzet tavaly is: a nem ruházati iparcikk forgalmát illetően Bács megye már 1968-ban is a második he­lyen állt a megyék sorrend­jében, Csongrád megye mö­gött. (A. L-.) V

Next

/
Oldalképek
Tartalom