Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-06 / 206. szám
4. oldal T9*9. szeptember 8, stoiiMF Kis község nagy gondjai Szolgáltató vállalat létesül Dusnokon A közelmúltban a Kalocsai Járási Tanács V. B. elfogadta a dusnokiak kezdeményezését, mely szerint néhány hónap múlva szolgáltató vállalatot létesítenek. Amint Móráth István, a községi tanács vb-elnöke elmondotta, ha ebben az évben már nem is sikerül megvalósítani a tervüket, január elsejétől feltétlenül létrehozzák úi vállalatukat, v amely cipőjavítással, fodrászattal, villanyszereléssel, ezenkívül rádió-, televíziószereléssel. vízvezeték-javítással, motorok felújításával s természetesen fő profiljukként lakásépítésekkel foglalkozik maid. Mindez érthető, hiszen a közel négyezer lélekszámú községben évente 40—50 magánház épül, s a televízió tulajdonosok száma az ezret is meghaladja. A dusnokiak közül több mint kétezer lakosnak rádiója van és a háztartási gépek száma rohamosan emelkedik. Szükségszerű tehát a fenti kezdeményezés megvalósítása. A Dusnoki Községi Tanács V. B. ülésein szinte mindennapos témaként szerepelt; mi az oka annak, hogy itt is, ott is akadoznak az építkezések pedig szakemberekben nincs hiány. — A szervezésen változtattunk — mondta a községi tanács vb-elnöke. — A múlt évben létrehoztuk a tanács költségvetési üzemét, amely jelenleg 94 dolgozóval kő műves, lakatos, vízvezetékszerelő, festő és mázoló munkákat vállalnak. Jelenleg Dusnokon kívül Fajszon, Baján, öregcsertőn és Géderlakon vállalnak munkát. Költségvetési üzemük azonban csak a tanácsi rendelkezésű épületek karbantartásán, felújításán dől. gozhat. Az idén négytantermes iskolát, valamint az or vosi rendelő mellett szolgálati lakást építettek Fájsz községben. Dusnokon az elmúlt félévben két ikerlakást „húztak fel”. Ugyancsak Dusnokon kultúrház építésébe kezdtek. A vak is láthatja; nem tétlenkednek az üzem dől gozói. Hol itt. hol ott ki sebb-nagyobb. beruházásokat végeznek. — A rohamps, nagyará nyú építkezések, a javító és karbantartó igények párhu- zomosan nőnek a technika vívmányaival! — mondotta. Ezért tervbe vettük, hogy a költségvetési üzemünkből vállalatot hozunk létre. A munkaerő kapacitásunkat pedig 140—160 személyre kibővíti ük. A kezdeményezés megvalósítása esetén nem csupán a táná.csi beruházásoknál vállalhatnak munkát majd, hanem az új dusnoki vállalat ott tevékenykedik, ahol számukra, illetve a község lakosainak a legalkalma. sabb, legkedvezőbb. T. Li. Nem lesz fennakadás a kukoricabetakarítógép- ellátásban — ígéri az AGROTRÖSZT 2,2—2,3 millió holdas termőterületen az utolsó szakaszhoz érkezett a kukorica érése; a gazdaságokban hozzáláttak a betakarítás előkészítéséhez. Az idei gépellátásról, az AGROTRÖSZT illetékesei elmondták: az előzetes gépmegrendeléseket a kereskedelem mindenképpen ki tudja elégíteni, sőt gondoskodtak arról, hogy az esetleges későbbi jelentkezőket is kiszolgálják a tartalék- készletekből. A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár a szezonmunkához szükséges gépeket ugyan még teljes számban nem szállította le, de a berendezések a gyártás ütemének megfelelően folyamatosan érkeznek. A jelek szerint a munka kezdetéig valamennyi gazdaság átveheti a megrendelt típust. Ez annál is inkább bizonyosra vehető, mert az átadásokat meggyorsították: a BMG a legtöbb esetben nem a vidéki AGROKER- telepekre, hanem közvetlenül a megrendelőnek „postázza” a gépet. Nem lesz fennakadás az SZK—4-es kombájnokra szerelhető, francia licenc alapján gyártott Braud- mintájú adapter értékesítésénél. A tröszt vállalatai az igényeltnél lényegesen több gép gyártására szerződtek az üzemmel. A szezononként 300—350 holdas területet ellátó Zmaj-mintájú kukorica csőtörő-fosztógép- ből a tavalyinál 50 százalékkal nagyobb készletet, ösz- szesen 500-at biztosítanak az üzemeknek. A szintén külföldi licenc alapján, hazai üzemben előállított KS— 69-es silóbetakarító gépből 700 egység, az Orkánrtípusú betakarító gépből pedig 300/ áll rendekezésre. Borkirályok Budapesten A versenyzők augusztus utolsó estéjéig gyülekeztek a várban, számszerint 1461-en. Legtöbbjük mögött hosszú út áll, egyik Ausztráliából jött, a másik Dél- Amerikából, a harmadik Hollandiából... Mire az utolsók is megérkeztek, 22 ország zászlója került -föl a rudakra. Azt, hogy melyik súlycsoportban indulnak a versenyzők, még otthon eldöntötték. Más erő, más kor, más kategória — világos dolog. A fegyverek azonban — amelyekkel a nemzetközi tekintélyű zsűri előtt csatáznak -p közösek. íz, illat, szín, tisztaság, zamat, aroma ... Hétfőn délelőtt nemzetközi borverseny kezdődött a városligeti Vajdahunyad várban. Az idei — a hatodik nemzetközi borverseny Budapesten 1958 óta. A világ 44 szőlőtermelő országa közül a 22 jelentősebb szőlő- területtel rendelkező nemzet 294 gazdasága, borforgalmazó cége küldte el boDr. Preszeszer György, a zsűri magyar tag.ia a könnyű borok egyik legnagyobb szakértője. rait a minden eddiginél nagyobb versenyre. Mint Gergely István miniszter- helyettes a megnyitóban hangsúlyozta, a verseny nemzetközi híre emelkedik, és jól szolgálja a borforgalom áttekintését, a piaci tájékozódás céljait. A számok egyébként a szocialista országok szőlő- termelésének fejlődését is jelzik. A KGST-hez tartozó államok közel 2 millió hektáron termesztenek szőlőt, a hat szocialista ország 654 borfajtával szerepel a versenyen. Tíz kategóriában versenyeznek a borok. Ezenkívül külön rangsorolják a pezsgőket, és az egyéb borellenfeleik a nemzetközi tekintélynek örvendő tokaji, a Gyöngyös vidéki és a Balaton melléki rizlingek és nem utolsó sorban a Bács-Kiskun megyei fehérborok is. A bírálóbizottság 13 nemzet szakembereiből tevődik össze, a megkóstolt bornak csak a kategóriáját és az évjáratát ismerik. (A zsűri elnöksége egyébként fölkérte a bírálókat, hogy a kategóriára kevesebb gondot fordítsanak, ezek a határok egyébként egyre inkább elmosódnak.) A borok mindegyike megtalálható a MÉM Váci utcai kiállító termében. Az eredmények, a díjak, a •■■v y pc: : ■ ■ \o: » fogSH -gg » ■ ■ párlatokat. Olyan „nagyágyúk” is vannak a mezőnyben, mint a Courvoisier cég Cognac-Lux-a, a máltai Othelló, a híres, súlyos vörösbor, a görögök annyiszor megénekelt büszkesége, a tüzes samosi bor. Méltó Az egyes számú bíráló bizottság. Az asztalokon viaszgyertya, egyetlen segédeszköz — a fejenként több évtizedes tapasztalat mellett. zsűri döntése után röviddel már itt is a palackok mellé kerülnek. A rendezésnek ez a része tökéletes, a belváros közönsége is figyelemmel kísérheti a verseny alakulását, gyönyörködhet a sok száz féle értékes címkében. Azonban..'. Plakát nem készült, mindössze egyetlen transzparens hirdeti néhány méterre a vár kapujától, hogy itt borverseny von. Ä résztvevő borokról egyelőre nincs semmilyen kiadvány, prospektus, holott ezt már jóval kisebb jelentőségű versenyeken is természetesnek vettük. Ez a rendezvény az 1972. évi borvilágverseny főpróbája — mondják. Ahhoz képest kissé nagyvonalúnak tűnik a rendezés. B. P. A kanadai E. Jarovi rizlinget vizsgál. Őrlő szenvedélyek Hatodik esztendeje állom becsülettel abbeli fogadalmamat, hogy márpedig se cigarettát, se pipát a számba nem veszek. tTettem pedig eme belső és titkos eskümet egészségügyi meggondolásból. Mert tudniillik utoljára 1963-ban rázott meg veleje- mig az a tragikus tapasztalás, hogy amikor már másfél doboz Kossuth voll a napi fejadag, szédültem, émelyegtem, s a fejem úgy fájt, mintha fél hordó sört ittam volna — rummal bolon- dítva. Aztán mikor annyira megkóvályogtam a napi önkéntes nikotinmérgezés következtében. hogy a lábam se arra vitt, amerre szerettem volna —, ünnepélyesen kijelentettem: egy spanglit se többet! Zsebbe nyúltam, s maradék féldoboz Kossuthomat tartalmával együtt nagy ívben elhajintottam. No, azért említettem úgy, hogy utoljára 1963r ban hagytam abba a dohányzást, mert akkor már nem először tettem ilyen fogadalmat. Eldobtam én — egyik pillanatról a másikra — azelőtt is vagy háromszor az éppen nálam levő cigarettakészletet, de csak megtaláltam a módját, hogyan játsszam ki maga,mat. Hogy — hogy s nem —, de mindig pontosan megjegyeztem, hogy például június 11-én gyújtottam rá utoljára. Aztán, hogy jellembeli szilárdságomat próbára tegyem, egy esztendő múltán, pontosan az évforduló napján igy szóltam magamhoz: „Lássuk, ízlik-e még... Ha egyet elszívsz, vajon megállod-e, hogy nem folytatod...” Rágyújtottam. Nem mondom, szé- delegtem kissé — olyasformán, mint mikor az ember rákapott a bagózásra — de aztán repeső jókedvvel állapítottam meg: ízlik ez bizony, a fene egye meg! Majd a keresztényi bűntudat elkezdett mardosni: hát ennyit ért a fogadalmad? Na, ha belemártottad a kisujjad a bűnbe, most már úgyis mindegy: nyúlj bele könyékig! A szüzességet úgy is megszegted, cigarettó.zz csak tovább, ha roskadozol is a bűnbánatiól. Egy-kél nap múlva úgy belejöttem a cigarettázásba, hogy ismét a régi tehetséggel folytattam: napi másfél skatulyával ... Mindaddig, míg fél év, háromnegyed év múltán megint bekövetkezett a romlás, hányinger, kóvály- gás, meg a többi. Aztán újabb forradalmi elhatározás, cigarettaeldobás — az évfordulóig ... 1963 óta azonban állom a sarat. Most- már erős vagyok Ezt abból is tudom, hogy adott esetben — fogadás, miegymás — rágyújtottam, de félig se szívtam a cigarettát, elnyomtam a parazsát: ez már nem kenyerem többé ... Azóta felkavarodok attól is, ha valahol sokan fújják a füstöt... Viszont a szenvedély helyén lyuk sosem maradhat, valamivel pótolni kellett a dohányzás elvesztett örömét. Így lettem a magyar édességipar termékeinek iszonyú lelkes pusztítója. Hogy ez mennyire így van, egyre lejjebb és előrébb csúszó mellkasom is igazolja. Ez az élei! Míg cigarettáztam, a fakó, beesett képem miatt macerál- tak. Most pedig kidomborodó előzetesemért húznak, s véget nem érő vitákba kevernek annak tisztázásáért, hogy amit ők pocaknak néznek, nem az, csak súlypontiig áthelyezett bruszt\.. De hál beszélhetek én a sok érteüennek! Tóth István
