Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-25 / 222. szám
A villanyszerelés bajnoka Kopogtatnak A napokban újságolta Nánai András, a Hartai Községi Tanács V. B. elnöke. hogy a hartai fiatalok lg hódolni akarnak az országos divatnak, pinceklubot kívánnak létesíteni. Hónapok óta helyiséget keresnék, kopogtatnak az illetékes. vagy illetékesnek vélt vezetők ajtaján egy kis segítségért, egy nagyobb pincehelyiségért. Amint a tanácselnöktől hallottuk, nem Is eredménytelenül. Minden valószínűség szerint még ebben az évben üdvö- Eölhetjük az új pinceklubot. Fej a falon Fülöpszállás tanyavilágán, Kurjantópusztán vitt át nemrégiben az utam, és hirtelen döbbenten álltam meg egy tanya előtt. Látszatra ugyanolyan volt, mint a többi, meszeltfalu, takaros. Hanem a falból egy gyöngéden formált cementfej domborodott ki, egy álomszép női portré. — Ki csinálta azt? — kérdem a kerítésnek támaszkodó nénikét. — Ugyan hagyja már! — legyint az anyó. — Egy rokon. A Csordás Józsi. Mindig ilyesmiken járt az esze már gyerekkorában is sokat mélázott. Folyton az agyagot gyúrta még a legnagyobb dologidőben is, ha szerét ejthette. De formázott az cementből, kőből, fából — ami a keze ügyébe került. Néha sárból is gyúrt érdekes figurákat. De szerencsére az apja a lelkire beszélt, derék gazdaember lett belőle, nem gyúrt szobrokat többet. Vagy tíz éve halt meg szegény. — Bácsi! — húzza meg a nadrágom tanyai útikalauzom, egy hat év körüli fiúcska. — Ugye, ha én tudnék olyan szobrot csinálni, mint a Csordás Józsi, nem tiltana el tőle az apám? Elnézem a homokba süppedt kurjantói tanyákat, meg az újonnan épült kockaházakat, a szépséget bizony legfeljebb a virágok képviselik. A kisfiúnak nem mertem biztató választ adni. „Határozza meg az egyenáramú motorok fordulatszabályozásának módjait, és igazolja képlet segítségével!” „Határozza meg az aszikron motoroknál fellépő slip fogalmát és nagyságát. Ismertesse a szinkron és r megfelelő aszinkron fordulatszámokat!” „Rajzolja le a háromfázisú aszinkron motor irányváltó kapcsolását két VMT—10 mágneskapcso- lóval.” A versengő fiúk aggodalmas homlokráncolással hajolnak a padra, a papír lassan megtelik előttük számokkal, képletekkel, kapcsolási rajzokkal- Három órát dolgoznak néma csendben. Ök a megye legjobb fiatal villanyszerelői, üzemi járási, városi vetélkedők győztesei. Most a megyei elsőségért küzdenek. Az írásbeli után gyakorlati feladatok következnek, hibakeresés, huzalozás, kábelvégkiképzés, minden ami fortélya a szakmának. — Ezt a két srácot figyeld csak! _ súgja a fülembe sokatmondóan a zsürielnök. Az egyik magas, szé- lesvállú. Nyugodtan rutinosan végzi a munkáját, látszik rajta, behunyt szemmel is eligazodna a vezetékdzsungelben. A másik tökéletesen az ellentéte, vékony, ideges alkatú fiú, ujjai úgy vibrálnak, mintha azokat is elektromos áram járta volna át, villámgyors finom mozdulatokkal váltogatja a szerszámokatA tipp helyesnek bizonyul. A verseny értékelésénél a kalocsai Kiss Gyula, és a kecskeméti Kele István hajszálpontosan egyforma eredménynyel, utcahosszal vezet a többiek előtt. Csak egy versenyző juthat tovább, úgyhogy még egy rövid izgalmas párviadal következik, és a vékony fiú, Kele Pista a győztes, a „Ki minek mestere” vetélkedő megyei bajnoka. — Igazán nem számítottam rá, — csillog a szeme boldogan. — hiszen az én „segédlevelem” alig háromhó- pos. Mesteremnek, Farkas Mihálynak köszönhetem a sikert. — Hogyan lettél villanyszerelő? — A villamosság olyan volt számomra már egészen apró gyermekkoromban, mint valami földöntúli csoda. Tanyán nőttem fed Kunpeszéren, petróleumlámpával olvastam először Franklinról, aki kísérletezni mert a villámmal. Mindig arról ábrándoztam, hogy én vezetem be a villanyt a házunkba. Ez megvalósult nélkülem is, de a pályaválasztásomnál kitartottam. — Munkahelyeddel elégedett vagy? — A kecskeméti DÁV- nál dolgozom, egyelőre tmk-szereléseken. Igen változatos munka, de kell is, hogy gyakorlatot szerezzek, mert ez olyan szakma, hogy tökéletesen kiismerni talán évtizedek alatt sem lehet. — Szabadidődet mivel töltőd? — Mostanában nem nagyon volt Előbb a vizsga, aztán ez a verseny, most meg vizsgákra készülök a gimnázium esti tagozatán. Fél év alatt végeztem el az első két oszályt- Szeretnék leérettségizni, és ha lehet továbbtanulni felsőfokú technikumban. Boldogon szorítja hóna alá a jutalomként kapott szakkönyveket: lesz mivel tölteni estéit a munkásszálláson. Sz. J. J &unmec$e 10$. 8 A dunavecsei Fülöp György ifjúsági pinceklubj mint azt már lapunkban hírül adtuk „Klubélet” cím* mel „házi" folyóiratot ad ki, havonta. Nemrégiben jutott el hozzánk a Klubélet néhány példánya, mondhatni kellemes meglepetést szerzett. A szerzőgárda egy részét személyesen is ismerjük, Csapat Lajos és Kovács Endre írásaival gyakran találkozunk a Petőfi Népe hasábjain is. Egy jól működő, népszerű pinceklub jól szerkesztett lapját olvasgatjuk, sok írást bizony az Ifjúságban is szívesen láttunk volna. Illetve... bizonyára látunk is. Kedves dunavecsei fiatalok! Klubotokról, munkátokról várunk színvonalas írásokat, legközelebb az Ifjúságban egy oldalt bocsájtunk rendelkezésiekre. Tehát, írjatok, fényképezzetek és küldjétek be az anyagot, eqy oldalt - magatokról A választók felelőssége KISZ-alapszervezeteink ismét vezetőségválasztásra készülődnek, mint minden két évben szokásos. Szokásos: valahogy nem illik ide ez a szó, mert a vezetőségválasztás olyan alapvető fontosságú mozzanata szervezeti életünknek, amelynek semmiképp sem szabad szokásossá, sablonossá, mechanikussá válni. Sajnos, a gyakorlatban előfordul, hogy egyes alapszervezetek csupán adminisztratív műveletnek tekintik a választásokat. Két változata van általában a helytelen felfogásnak. A súlyosabb esetben a vezetőségi funkciót mintegy stafétabotnak tekintik, amely súlyos és kényelmetlen, amin túl kell adni mielőbb. „Eleget szervezkedtem, szaladgáltam, jártattam a szám két évig; próbálják meg mások is, milyen” — így utasította el nemrég egy üzemi KISZ-titkár a jelölőbizottság felkérését. Nem kell különösképpen hangsúlyozni, hogy abban az alapszervezetben, ahol a vezetőségi tagok így fogadták társaik bizalmát, a szervezeti élet sem lehet valami példamutató. A másik, gyakoribb esetben vállat vonnak: „Minek az egész felhajtás, úgyis X-et, Y-t és társaikat választjuk újra, mégpedig egyhangúlag." Ezekben az alapszervezetekben általában jól dolgozik a vezetőség, olyannyira, hogy a tagság elkényelmesedik, mentesítve érzi magát a döntés alól, elvárja, hogy mindent néhány legaktívabb társuk szervezzen meg, hajtson végre helyettük. A jelölő bizottságok körültekintő, az egész alapszervezet véleményére kiterjedő előkészítő munkája tehet legtöbbet az említett hibák ellen. Helytelen, ha a véleményeket felszólításszerűen, kapkodva, mintegy a statisztikának eleget téve kérik ki, hanem nyílt baráti beszélgetés keretében, nem sajnálva az időt. Az alapos elemzésen, megfontolt gondolkodáson alapuló választásokat a leköszönő vezetőségek beszámolója is erőteljesen segítheti. Ne sablonokat, unalmas felsorolásokat foglaljon magába a beszámoló, és még kevésbé a vezetőség munkájának szépítgetését, hanem őszinte problémákat feltáró, ha kell önkritikus vizsgálata legyen az alapszervezetek életének. Egy tévedés beismerése sokkal inkább használ a vezetőség tekintélyének, mint egy hiba elhallgatása. Szórványosan ugyan, de előfordul az is, hogy az üzemek, intézmények vezetői a legjobban dolgozó fiatalokat óvják a KISZ-funkciótól, mert attól tartatlak, hogy a mozgalmi feladatok ellátását a termelő- munka sínyli meg. Ilyen esetben mindig fel kell lépni türelmes, meggyőző szóval, hiszen tényekkel bizonyítható, hogy a jól működő alapszervezetek tagjai a munkában is élen járnak, a lelkiismeretesen végzett mozgalmi tevékenység a termelésnek is lendítőereje. A Kommunista Ifjúsági Szövetség elkövetkező két évének alakulása nagymértékben függ a választó gyűlésektől és a megelőző agitációs munkától. Ereznie kell a felelősséget minden választónak, és ennek tudatában dönteni! Visszarázódás a padba Vaskos könyvet írhatna egy pszichológus arról a változásról, amely a tanévnyitótól kezdve végbemegy a diákok lelki mechanizmusában egészen addig, amíg újra mindennapi feladatnak tekintik a tanulást. (Furcsa dolog, de a vakációba nem kell belerázódni, az természetes. A bizonyítványosztás után egy nappal a legtöbben már nem is tudják pontosan, mi zajlott közelebb az időben: a legutóbbi dolgozatírás vagy a mohácsi vész-) A visszarázódásnak számos típusa van. A legritkább esetben fogadják az élet természetes ritmusaiként, hogy szeptemberben újra hétkor csörög a vekker. Sőt ilyen eset talán nincs is. Némely reménytelenül idealista tanár szokott ugyan emlegetni egy mintadiákot, aki nyáron már böngészgeti a kötelező olvasmányokat, augusztusban beszerzi füzeteit, kihegyezi ceruzáit, az első tanítási napon pedig az idült ópiumszívó arckifejezésével dugja orrát a festék* szagú könyvlapok közé. Ennél gyakoribb a nyári reflexek továbbélése. Vannak lányok, akik az első néhány napon füzet helyett bikinijüket csomagolják táskájukba' Iskolakönyvek rojtos strandszatyorban: ugyancsak előfordulnak. Olyanok is akadnak, akik el sem hiszik a tanév tényét. Értetlenül mosolyognak, mint az arisztokraták, mikor nyakazni vitték őket. Nem, nem, — csóválják fejüket — valami félreértés lehet, ea csak átmenet- Biztosak benne, hogy jövőre új naptárt vezetnek be, amelyben augusztus után ismét június következik.
