Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-20 / 218. szám
STA MUNKÁSPÁRT 8ÁCS'-KISKUN M.EGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Növekvő árafelhozatal Húsból több, zöldségből kevesebb volt az elmúlt nyolc hónap forgalma „Mérlegen” a megye eddigi mezőgazdasági áruforgalma. A sokrétű mezőgazdasági árutermelő vidék — amely egyre jelentősebb szerepet vállal az ország élelmiszercikk ellátásában — termék felhozatala növekszik. Az idén is több mint százmillió forint értékkel több hús, zöldség, gyümölcs és kenyérnekvaló kerül innen a fogyasztókhoz, illetve exportra. Több a marhahús Az elmúlt nyolc hónap kereskedelmi forgalmát összegezve — egyes termékfélék kivételével — a tavalyinál nagyobb meny- nyiségű áruval jelentkeztek a felvásárló telepeken és a piacokon - a nagyüzemek, háztáji gazdaságok. Kenyérgabonából például eddig 42,5 százalékkal többet adtak át a lakosság ellátására a múlt évinél. Érezteti hatását a nagyüzemi sertéstenyésztés is. Növekszik a hízófelhozatal, az Állatforgalmi és a Húsipari Vállalat eddig 116 230 kövér sertést vásárolt fel. Vágómarhából pedig 33,2 százalékkal értékesítettek többet — az elmúlt év azonos időszákánál — a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok. Az év hátralevő részében továbbra is kielégítő húsfelhozatallal számol a kereskedelem. Gyümölcsdömpinq A kertészeti termékek felhozatalát már nehezebb nyomon követni. Mivel a zöldség- és a gyümölcstermékek bizonyos hányada közvetlen a termelő üzemből _ a kereskedelmi szerv ek kikapcsolásával — kerül a fogyasztókhoz: a többcsatornás áru értékesítési rendszeren belül megszűnt egyes vállalatok mo- nopólhelyzete. Ily módon a jövőben a MÉK-nek is reformálni kell a mostani kereskedelmi tevékenységét, amely elégedetlenséget vált ki az árutermelő gazdaságok körében. Az idei gazdag árukínálatból mindössze 6970 vagonnyi forgalmat bonyolítottak le. A termelőszövetkezeti gazdaságok zöldség- és gyümölcs-árukínálatát értékelve egyes zöldségfélékből kevesebb hozammal lehet számolni, gyümölcsből azonban dömping volt az idén. Főleg körtéből, őszibarackból és szilvából gazdag a kínálat, ple telítődik a piac almából is. Átvállalták a nagy Zz inuk Megkezdődött a baromfi- szezon. Áz aprójószágból jónak mondható a kínálat, bár a tapasztalatok szerint a háztáji gazdaságokból a szokottnál kevesebb szárnyas érkezik. Ezzel szemben egyre több pecsenyeárut állítanak elő a nagyüzemek. Ezt igazolja, hogy az év eleje óta felvásárolt 257 vagon baromfiból mindössze 17 vagonnyi áru érkezett a háztáji gazdaságokból. Az eddigi tojásfelhozatallal viszont a kereskedelmi vállalatok elégedetlenek, de az áru hiányát érzik a fogyasztók is. Eddig az előző évinél 38 százalékkal értékesítettek kevesebb tojást a mezőgazdasági üzemek, háztáji gazdaságok. Az áru egyenlőtlen felhozatala abból adódik, hogy az árüto- jás zöme a kistermelőktől érkezik a piacokra, felvásárló telepekre. A jövőre vonatkozóan azonban biztatóak a kezdeményezések. A kereslet kielégítésére mórig több termelőszövetkezeti gazdaság berendezkedett árutojás termelésre. A hartai Új Élet Termelőszövetkezetben épül a megye egyik legnagyobb, ösz- szesen 30 ezer férőhelyes tojóháza, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben pedig most kezdte rrieg a termelést 4500 tojóhibrid, melyektől egyedenként 200— 220 tojást várnak évente. Megkezdődött a nagy- népzenei Csütörtökön délután még csak az „első fecske”, adta hírül, hogy megkezdődött Kecskemét kedves, immár jó szokássá vált őszi nevezetessége: a III. népzenei találkozó. A Városi Művelődési Központ nagytermében nyitották meg Faragó József kiskunfélegyházi fafaragóművész kiállítását. Százötven szebbnél szebb edény, falikép, ülőbútor, tükrös és egyéb művészi remek díszíti a sok szépet, nemeset látott termet. A háttérben ott volt a művész, a félegyházi pásztorok ivadéka. Pénteken már jöttek az „ismerősök” — harmadízben látjuk őket a kecskeméti utcán, kezükben kis koffer, faládában a zeneszerszám. A városi tanács művelődésügyi osztályának ajtaja előtt kicsit félénken pakolják le aprócska batyujukat. Bekopognak: megjöttünk, még élünk, még vagyunk ... Idős emberek javarészt, hatvan-hetven évesék, a magyar népzene ismert mesterei, nem egynek a mellén ott csillog a kitüntetés, amit a népművészet szolgálásáért tűztek a mellére. A találkozó három első vendégét azonnal beinvitáltuk egy kis beszélgetésre. Kádár Feri bácsi, a Népművészet mestere vezette a kis társaságot. 79 éve ellenére, frissen lépeget a furulya és a nádsíp dévaványai virtuóza, nyomát sem látni rajta a hoszszú vonatozás fáradalmainak. — Eljöttem, hogyne jöttem volna el, régi ismerős vagyok én már Kecskeméten, itt voltam az első két népzenei találkozón is. Nácsa János ugyancsak Dévaványáról jött. Híres citerajátékos és citeraké- szítő, a néprajzi múzeumban is található jó néhány a hangszereiből: — Még Nyugat-németor- szágból is rendeltek tőlem citerát — mondja. — A jó száraz fára feszített pár szál húrral olyan hangulatot tudunk mi csinálni, hogy párja sincs. Bakos János a dévavá- nyaiakkal ellentétben, először van Kecskeméten: — Kubikosember voltam vagy harminc esztendeig, bekóboroltam az országot, majd megszakadva a munkába, a koplalásba, nyomorúságba. Nem is tudtam volna talán elviselni az életet ha nincs a muzsika. A hangszer, a tárogató csakhamar előkerül, és hatalmas, szárnyaló hangja elárasztja a kecskeméti főtér csúcsforgalmának zaját. A találkozó műsora pénteken este írók, népművészek „Csudálhatja minden níp” címmel összehívott tanácskozásával folytatódott. Ma délelőtt a vendégek Kecskemét felsőfokú tanintézeteit és középiskoláit látogatják. Délután az ifjúság, a népzene és a beat kapcsolatáról tartanak vitát Vargyas Lajos akadémikus bevezető szavaival, a Berkes kollégiumban, a Kodály iskolában pedig a népzenészek szakmai tanácskozására kerül sor, Miklóstelepen, Belsőnyírben műsort adnak a népművészek, Matkón szüreti mulatság lesz. B. J. _ Sz. J. RADIO és TV melléklet A mi otthonunk (7. oldal) (8. oldal) Koronaliullás Meg kell mondani — ez a mosoly csak a fénykép kedvéért sikerült ilyen szépen, a cukorrépa-koronázás korántsem ilyen vidám munka. Szilágyi Ilona és Csiszár Klára, a harkakötönyi Egyesülés Termelaszövetkezet dolgozói napok óta fejezik a répát kupacról kupacra haladva — nem éppen a legkorszerűbb módon. A munka minősége viszont — kitűnő. (Pásztor Zoltán felvétele.) rr Őszi gondok A sok fáradozásnak meglett a gyümölcse, szép termést takarítanak be az idén a mezők dolgozói, ami egyúttal sok gondot is jelent: Leszedni, tárolni, szállítani és eladni kell a szőlőt, az almát és az ősz többi termékét. Ezzel máris a leglényegesebbhez értünk. Sokat elhangzik manapság, hogy termelni már tudunk, de a termést megtartani — ahhoz még sokat kell tanulnunk. Többször hírt adtunk arról, hogy a tavalyinál jobb bortermés mutatkozik. A legutóbbi becslések szerint 2,4 millió mázsa szőlő szüretelését kell megoldani, ami 200 ezer, mázsával több az előző évinél. Ez így jól hangzik, azonban, ha egy kicsit alaposabban tanulmányozzuk a várható termésátlagokat a megye egyes tájegységein, akkor igen nagy különbségeket találunk. A mezőgazdasági nagyüzemek új, termőre fordult településein nem ritka a 40—50 mázsa holdanként fürthozam, a régi szőlőskertekben sok helyen még a 10 mázsát is alig éri el. A kecskeméti járás átlagában a hagyományos telepítések 12 mázsa körül ígérnek. Ezek bizony igen alacsony hozamok és a termelőnek nem térülnek meg a költségei, vagyis ráfizetéses a szőlőtermesztés. Mint ismeretes, rendelet jelent meg a bor szabadforgalmazásáról és az árak csökkentéséről. Az alacsony terméshozamú területeken élőket ez bizoity érzékenyen érinti. 17 z a helyzet sokáig nem tartható. Egyrészt gondoskodni kell a szőlőültetvények korszerűsítéséről, olyan fajták termesztéséről, amelyek megfelelnek a mai piaci igényeknek. Másrészt az értékesítés megszervezése is több körültekintést kíván. Mindehhez társadalmi összefogás, állami támogatás is szükséges. Az idei borszőlő, must és bor zömét továbbra is a Magyar Állami Pince- gazdaság alföldi üzemegysége vásárolja fel a megyében. A gazdaság jól felkészült az átvételre, de még így is várható, hogy a felkínált termés egyré- szét nem tudja fogadni, összefogásra van tehát szükséges ahhoz, hogy a tá} rolást megoldják az üze-j mák. Szerencsére a tér«} melőszövetkezetek egyré-} sze már rendelkezik kand szerű pincével. agy erőpróba lesz aá idei szüret, nenvj csak a szőlőnél, hanem az almánál is. Az idén terv) more fordultak a korsze-j rű telepítések és soha ilyen termésünk még nem volt ebből a gyümölcsből sem. A tavalyinak csafej nem kétszeresére 7000 vagon almára lehet számítás ni a megyében. A nagy-} üzemek törpe- és sövény-) almásai 100 mázsán felü-j li termést hoznak hol dán-; ként. Ezzel együtt jelent-) keznek ismét a gondokj Sok helyen kevés a mun-} kaerő a szedéshez, nem elég a göngyöleg, nincs hova rakni az almát: A megyéből már jelentős men ínséget szállítottak! exportra. Megjegyzendő,1 hogy a külföldre történő szállítást is akadályozza részben a göngyöleghiányJ részben az, hogy a nö-) vényvédelmi előírásokat nem mindenütt tartották be. Ma már számolni keB azzal, hogy egyre szigo-) rúbbak az előírások, és valamennyi külföldi part-) ner ragaszkodik a hibát-} lan áruhoz. Az egyik állami gazdaságunkban több napig . kénytelenek i voltaik! visszatartani az almaszál-* lítmányt, mert növényvédelmi szempontból nem felelt meg az előírások-) nak. A termelés növeléséi szolgáló erőfeszítések ered-} ményeként a bőség gondjaival küzdünk. Ez még mindig kellemesebb, mint amikor kevés a termés és ez okoz számos problémát.' A tanulságokat érdemes levonni az idei tapasztala-} tokból. Egyrészt az értékesítés és feldolgozás meg-} szervezésében nagy feladat vár a termelő üzemekre^ másrészt az eddiginél nagyobb mértékben kell fá-i radozni azon, hogy az ál-} lami feldolgozó és köz-} vetítő kereskedelem révért minél jobb minőségű áru, minél olcsóbban kerüljön a fogyasztóhoz. következő években} hasonló terméseredmények várhatók a nagyüzemek fáradozásainak! eredményeképpen. Ennek megmentésére már most fél kell készülni. KiS, . A XXIV. évf. 218. 1969. szeptember 20, SZOMBAT Ara: 90 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! 4 oldalas v
