Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-13 / 212. szám

4. oldal 1969. szeptember 13, szombat Borotai beszélgetés Háromezer gyermek r m A többször megismétlődő esetek mindig hordoznak magukban valamilyen tör­vényszerűségeket. Beszélge­tés közben jó néhányszor hallottam úgy emlegetni Bo- rotán a két közös gazdasá­got: a téesz meg a Béke. Holott a Béke is termelő- szövetkezet, még ha koránt sem áll a közös gazdálko­dásnak olyan fokán, mint a másik termelőszövetkezet, az Egyesülés. Borotán minden­ki tudja, hogy a Békében bizony rendszertelenül, né­ha több hónapos késéssel fi­zetik a tagokat, pedig a te­lekkönyvi bejegyzések sze­rint ebben a gazdaságban vannak a jobb földek. Vannak olyan tények is, amelyekről már kevesebben tudnak, de az is biztos, hogy előbb-utóbb mindenki föl­figyel rájuk Borotán. A Bé­ke . Termelőszövetkezet az idei gazdasági évben egé­szen jó — nagyüzemhez méltó termésátlagokat je­gyezhet be statisztikai je­lentésébe, a gazdálkodásban pedig egyre több a „fantá­zia”. A vezetők imponáló, nagy tervekről beszélnek és — jelenleg úgy tűnik — e terveknek megvan minden záloga. fl FŐAGRONÓMUS A főagronómus a növény, termesztésről beszél. Ponto­sabban szólva a t^Ymány­termes^srőí. A termelő- szövetkezetnek — ahol egyébként a télen a tagok­tól kellett kölcsönkérni ta­karmányt — az idén nem lesznek gondjai az állatok etetésével. A központi ma­jorban hatalmas kazlak so­rakoznak, közöttük lánctal- 'pas traktor tiporja, tömörí­ti a silót, mintegy harminc­ezer mázsányit. Közel két­száz holdnyi másodvetés termése — köles, borsó, napraforgó, kukorica keve­rék ízesíti majd, és teszi változatossá a hétezer má­zsa szénát. — Ez a gazdaság egyre inkább a takarmányter­mesztést helyezi előtérbe, a kertészetet fokozatosan csökkentjük. Takarmányra és trágyára van szükségünk, hogy növeljük a termelést. Sok mindent el lehetne mondani, de a lényeg az, hogy egy biztos takarmány­bázisra akarunk állatállo­mányt nevelni. A takar­mányellátás és az alom te­hát létkérdés, és az idei ter­melési eredmények megha­tározzák, mekkorát léphe­tünk előre az ősszel az állat, tenyésztésben. Termelőszövetkezetünk tagságának egy része a nyugdíjkorhatár felé köze­ledik, az ő munkaerejükre hosszútávon nem alapozha­tunk, egyébként is egyre in­kább meg akarjuk szüntet­ni a kézi munkát. A takar­mánytermesztés és betaka­rítás ma már a mi viszo­nyaink között is teljes mér­tékben gépesíthető pél­dáért nem is kell olyan messze mennünk. Az Egye­sülés Termelőszövetkezet­ben ezt már szinte tökélete­sen megvalósították. A főagronómus, Holub István nem is mond többet, azt, hogy az állattenyésztés miként fejlődik a termelő- szövetkezet főállattenyésztő­je vázolja. B FÖBLLBTTENYÉSZTÖ Halk szavakkal, tömören fogalmaz, de beszédéből mégsem hiányzik g» lelkese­dés. — Rövidesen elkezdjük egy 304 férőhelyes szakost- itfít, •'szarvasmarhatelep épí­tését, amelynek befejezési határideje 1971, értéké pe­dig tizenhatmillió forint, Egymilliós beruházással egy kétszintes csibenevelöt épí­tünk, de a következő esz­tendőben megkezdjük az új juhhodályok építését is. Je­lenleg 1005 anyajuhunk van, két év alatt szeretnénk ezt a számot megduplázni. Meg sem várja a közbe­szólást, máris magyarázza ezt a ritkának mondható döntést. — Szinte mindenütt azt hallom, olvasom, a juhászat nem kifizetődő. Hatszáz hol­das, legelőnek sem nevezhe­tő járáson, és néhány kilo­gramm téli abrakon élt az állomány és a gyapjúért pontosan 380 000 forintot kaptunk. Ha csak ezt az összeget nézzük is! Es ha JAMES CMISE REStHYE — FOBDirOTA--FÉBENfl SYBlI 6. MÁSODIK FEJEZET I. A kerületi ügyész, Char­les Forrest hátalmas író­asztalánál ülve cigarettá­zott és elgondolkozva né­zett maga elé. Forrest zö­mök, alacsony ember volt, komor, húsos arcában für­készve futkosott ide-oda zöld szeme, keskeny szája alatt szögletes áll ugrott előre. — McKen százados alig­hanem örül és elégedett, hogy Jordan keze van a do­logban — mondta Konrad- nak és a padlón heverő újsághalmazra mutatott. — Olvastam Barden jelenté­sét is, egész meggyőzően hangzik. De mondd, Paul, tégéd mi izgat még? — Uram, ez túl bonyo­lult ügy. Az orvos azt ál­lítja, hogy ez csakis hiva­tásos bűnöző műve lehet és nekem is ez a vélemé­nyem. Pompás lövő volt, s azt hiszem, már korábban is szándékában állott a gyilkosság. — Értesüléseim szerint Jordan, első osztályú lö­vész, aki húsz yardról is eltalálja a lebegő papír­darabkát. — Ezt nekem kellett vol­na kiderítenem — szólt Konrad és dühös volt ma­gára —. Ám engem most a borotvakés érdekel. Be­bizonyosodott, hogy már rég nem használta, ám most hirtelen a . keze ügyé­be került, ön nem találja ezt különösnek? , intenzívebb körülmények között tartjuk az állatokat, minden valószínűség szerint növekednek a hozamok ... Az idén utoljára tartunk pulykát, sajnos, igen nehéz a tápok beszerzése. E szár­nyasok helyett jövőre libát hizlalunk. EGY KÍSÉRLET — Végül a csibékről és a sertésállományról is kell szólnom. Jövőre 126 000 csir­két kívánunk nevelni. Ser­téstelepünket is korszerűsí­teni kívánjuk, természetesen nemcsak az épületeket, ha­nem a tenyésztés technoló­giáját is. A fiatal főállattenyésztő talán szándékosan hagyta utolsó témának a sertéseket, a beszélgetés csattanójának. Ugyanis az országban egye­dülálló kísérletsorozat fo­lyik a borotai Béke Terme­lőszövetkezetben. A falu ál­latorvosával közösen vizs­gálják a torzító orrgyulla­dás kialakulását, a beteg­ség lefolyását és a gyógyí­tás, valamint a megelőzés lehetőségeit. Holub István főállatte- ti’jésztő olyan szakavatottan ismerteti a témát, hogy sza­vai inkább egy szaklap ha­sábjaira kívánkoznának. A név egyébként nem elírás, a főagronómus és a főállatte­nyésztő neve megegyezik. Apáról és fiáról van szó. Lassan egy esztendeje, hogy együtt dolgoznak a borotai Békében. Eddig — nem is akármi­lyen eredménnyel. B. P. Készülődés Csikérián Csikéria szabadult fel. el­sőnek Bács megyében 1944. október 12-én délután 3 órakor. A negyedszázados évfordulón nagyszabású ün­nepséget tartanak a község­ben, s ekkor nyitják meg a művelődési házban a 25 év fejlődését bemutató ki­állítást. mamaja A megsárgult oklevelén ez áll: Ebner Katalin írma kisasszony, a kecskeméti Református Tanító.iőképző- ben tanítónői oklevelet nyert. Dátum: 1930.” Eb­ner Katalin, dr. Szigethy Lehelné most búcsúzik a pályától. Nyugdíjba megy a tiszakécskei állami gondo­zott gyermekek messze föl­dön népszerű, szeretett fel­ügyelője. Sót, jószerivel már nyugdíjba is ment, hiszen negyedik napja az utód, Pi- von Józsefné fiatal óvónő intézi az ügyeket. Itt lakik a szomszédban, a „hiva­talt” jelző tábla sem került messze, a nevelőszülőknek csak három házzal kell odébb menniük, ha beszélni- valójuk álcád a felügyelőnő­vel. Kató néni — így ismerik és tisztelik mindenfelé — ül az íróasztalnál és rendezge­ti az iratait. Űj, meg új mondanivalója akad az utód számára, aki az 6 mérhetet­len tapasztalatkincséből szí­vesen vesz át, hiszen ezen a pályán igazán kell az em­berismeret, a meleg szív és olykor a határozott, erős akarat. — Hogyan kezdődött? — teszem fel az első, szinte konvencionálisnak tűnő kér­dést. — Árva gyerek voltam, két fiatalabb testvéremmel maradtunk egyedül, mikor szüleim elhaltak. Korán megkóstoltam a keserű ke­nyeret. Tizennégy éves ko­romtól már én tartottam el és neveltem testvéreimet. Nagyon nehéz volt. Nem személyes tapasztalatok nél­kül léptem hát erre a pá­lyára ... Aztán elmondja: a diplo­ma megszerzése után nem tudott elhelyezkedni, ma­gántanítványokat vállalt, ez adta a kenyeret. Fennmara­dó idejét pedig a „telepi naccsága”, a lelencgyerekek akkori felügyelője, a 70 éves Cserna Ilona mellett töltöt­te. Az irdatlan nagy tanya­világba voltak kihelyezve a lelencgyerekek, az idős felügyelőnő helyett ő láto­gatta a „más keze-lábának” tanyai munkára kiadott gyermekeket. Másik „társa­dalmi” munkája volt: a fa­luban csavargó-rosszalkodó szegénygyerekeket időnként összegyűjtötte, mesélt nekik. közül, de nem lehet, hiszen szinte valamennyien egyfor­mán jók voltak a gyere­kekhez. Ilyen nevelőszülők mellett nem éreztem a játszott velük és megmos­datta őket. Aztán a felszabadulás után ő kapta meg a feiügye. lői tisztséget. — Az elmúlt huszonöt év­ről beszéljen, Kató néni. — Mit mondhatok? Szép volt, nagyon szép volt Sok munkával, amit igazán na­gyon szívesen csináltam. Ennyi a summázata a ne­gyedszázadnak. De mi a bel. ső tartalma? — Hány gyerek fordult meg a keze alatt? Rövid számvetés: — Körülbelül háromezer. És nagyjából ennyi nevelő­szülő, bár ez a szám vala­mivel kevesebb, hiszen nem egy család több gyereket is magához fogadott. Szívesen felemlítenék néhányat név szerint is a nevelőszülők — Nem túlságosan. Per­sze, ha bizonyosan tudná, hogy ilyen borotvája nem volt soha, akkor ez bizo­nyíték lenne. Csakhogy mi ezt még nem állíthatjuk, mert nem tudjuk. És meg­lehet, hogy tyúkszemet vágni' tartotta. — Barden is ezt állítja. Csakhogy Holms doktor bi- íopyítani tudja, hogy Jor- darinak soha nem volt tyúkszeme. És még egy do­log: a ruháján senkinek sem sikerült vérnyomokat lelni. — Akkor hát mondj el mindent, amit tudsz. — Barden említette, úgy beszélik, mintha Juhn Maurer szeretője lett vol­na. Tegyük föl: Maurer megszagolta, hogy Juhn megcsalja őt Jordánnál. És, amennyire én ismerem, ki­telik tőle, hogy Juhnhoz megy elégtételt venni raj­ta. Mikor megláttam mi történt, nyomban tudtam, hogy ezt csak egy geng­szter tehette. Kizárólag hi­vatásos gengszter tudja így használni a kést és csakis Maurer olyan ügyes, hogy Jordánra terelje a gyanút. Forrest a hamutartóban eloltotta cigarettáját, s hi­deg zöld szemével kutatva Konrad arcába nézett. — Azt hiszem, nem kell magyaráznom és bizony­gatnom neked, Paul, hogy az egész üggyel kizárólag azért foglalkozom, mert le akarom fülelni Maurert. Most már tudom, mi a vé­leményed róla. Ügy lát­szik már ketten vagyunk ellene. Ezideig valahány­szor el akartuk kapni, csak fiaskó jutott nekünk, mert mindig körültekintően cse­lekedett, soha egyetlen .okot sem adott a letartóz­tatásra. Nem áll szándé­komban, hogy bármilyen lépésről is lebeszéljelek, amely csak a leghalvá­nyabb reményt is nyújt­hatja Maurer horogra ke­rítésére. Azt állítod, hogy Juhn halála mögött Mau­rer áll. Ez nekem elegen­dő. Láss hozzá a nyomo­záshoz. De légy óvatos, erről senki semmit meg nem tudhat. És ne feledd: letartóztatásához az egyet­len lehetőség az, hogy a tett színhelyére kényszerít- sük és ott kapjuk el, amíg frissek a nyomok. Ha ez sikerül, állítom, hogy cso­da történt, hiszen minde­nütt vannak emberei, min­dent hall. minden mozdula­tunkról tud, Így hát a leg­jobb az lesz, ha erről az egészről rajtam kívül csak­is munkatársaid tudjanak meg valamit, senki más. És kizárólag végszükség esetén tedd át a rendőr­séghez, mivel meggyőződé­sem, hogy ott valaki túl sokat fecseg. Konrad örömében elmo­solyodott. — Oké, uram, nyomban munkához látok. És Van Roschon meg Phildingen kívül senki sem fog meg­tudni semmit. Igyekszem majd minél több adatot összegyűjteni Juhn Arnó- ról. Ha pedig ki tudom de­ríteni, milyen viszonya volt Maurerrel, biztosak lehe­tünk a sikerben. — Paul, láss munkához — indította útba Forrest—. És ha valamit találsz, va­lami érdekeset, nyomban tudasd velem. — Az órá­jára nézett —. Tíz perc múlva a bíróságon kell len­nem. Javasolnám, hogy azért túl sok időt ne vesz­tegess a nyomozásra, van munkánk anélkül is épp elég. — Igen, uram — kelt föl elégedetten a székből Kon­rad. (Folytatjuk.} munkám nehézségét, hiszen valamennyien munkatársa­im voltak. — Ismeri-e további sorsát a keze alól kikerült állami gondozott gyermekeknek? — Csaknem valamennyiét Van közöttük ktsz-főmér- nök, számos főkönyvelő, ve­zető tisztviselő, bányász, ipari szakember, élmunkás szövőnő, és a jó ég tudja, miféle még. Egyik ked­vencem — ne tessék félre­érteni : valamennyi gyerek kedvencem volt — Nagy Zsuzsika most megy férj­hez az állami gazdaság egyik juhászához, a szép családi házat már előre fel­építették. Nagy nálam a vendégjárás, nem múlik el nap, hogy egy-kettő fel ne keresne a háromezerből... Beszéltem nagyon sok ne­velőszülővel, akik a legna­gyobb tisztelet és szeretet hangján beszélnek Kató né­niről. Búcsúztatása jeles nap volt a községben. A nevelő­szülők vadonatúj kerékpár­ral ajándékozták meg. Az ajándék átadója, dr. Bedő István körzeti orvos, ezzel toldotta meg az ajándékot: — Kívánjuk, hogy még nagyon sokáig látogathassa vele a nevelőszülőket és a gyermekeket. Mert ezek a szálak — a szeretet szálai — nem sza. kadnak meg soha ... Balogh József Előadás Kecskeméten a szervátültetések tapasztal atairól „Űj therápiás próbálko­zások a modern immunbi­ológiai kutatások eredmé­nyeinek tükrében” címmel előadást tart ma délelőtt 10 órakor a TIT székházé­ban dr. Petrányi Győző kandidátus a Budapesti Orvostudományi Egyetem Radiológiai Klinikájának munkatársa. Az előadást a megyei kórház tudományos tanácsa rendezi*

Next

/
Oldalképek
Tartalom