Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-13 / 212. szám
4. oldal 1969. szeptember 13, szombat Borotai beszélgetés Háromezer gyermek r m A többször megismétlődő esetek mindig hordoznak magukban valamilyen törvényszerűségeket. Beszélgetés közben jó néhányszor hallottam úgy emlegetni Bo- rotán a két közös gazdaságot: a téesz meg a Béke. Holott a Béke is termelő- szövetkezet, még ha koránt sem áll a közös gazdálkodásnak olyan fokán, mint a másik termelőszövetkezet, az Egyesülés. Borotán mindenki tudja, hogy a Békében bizony rendszertelenül, néha több hónapos késéssel fizetik a tagokat, pedig a telekkönyvi bejegyzések szerint ebben a gazdaságban vannak a jobb földek. Vannak olyan tények is, amelyekről már kevesebben tudnak, de az is biztos, hogy előbb-utóbb mindenki fölfigyel rájuk Borotán. A Béke . Termelőszövetkezet az idei gazdasági évben egészen jó — nagyüzemhez méltó termésátlagokat jegyezhet be statisztikai jelentésébe, a gazdálkodásban pedig egyre több a „fantázia”. A vezetők imponáló, nagy tervekről beszélnek és — jelenleg úgy tűnik — e terveknek megvan minden záloga. fl FŐAGRONÓMUS A főagronómus a növény, termesztésről beszél. Pontosabban szólva a t^Ymánytermes^srőí. A termelő- szövetkezetnek — ahol egyébként a télen a tagoktól kellett kölcsönkérni takarmányt — az idén nem lesznek gondjai az állatok etetésével. A központi majorban hatalmas kazlak sorakoznak, közöttük lánctal- 'pas traktor tiporja, tömöríti a silót, mintegy harmincezer mázsányit. Közel kétszáz holdnyi másodvetés termése — köles, borsó, napraforgó, kukorica keverék ízesíti majd, és teszi változatossá a hétezer mázsa szénát. — Ez a gazdaság egyre inkább a takarmánytermesztést helyezi előtérbe, a kertészetet fokozatosan csökkentjük. Takarmányra és trágyára van szükségünk, hogy növeljük a termelést. Sok mindent el lehetne mondani, de a lényeg az, hogy egy biztos takarmánybázisra akarunk állatállományt nevelni. A takarmányellátás és az alom tehát létkérdés, és az idei termelési eredmények meghatározzák, mekkorát léphetünk előre az ősszel az állat, tenyésztésben. Termelőszövetkezetünk tagságának egy része a nyugdíjkorhatár felé közeledik, az ő munkaerejükre hosszútávon nem alapozhatunk, egyébként is egyre inkább meg akarjuk szüntetni a kézi munkát. A takarmánytermesztés és betakarítás ma már a mi viszonyaink között is teljes mértékben gépesíthető példáért nem is kell olyan messze mennünk. Az Egyesülés Termelőszövetkezetben ezt már szinte tökéletesen megvalósították. A főagronómus, Holub István nem is mond többet, azt, hogy az állattenyésztés miként fejlődik a termelő- szövetkezet főállattenyésztője vázolja. B FÖBLLBTTENYÉSZTÖ Halk szavakkal, tömören fogalmaz, de beszédéből mégsem hiányzik g» lelkesedés. — Rövidesen elkezdjük egy 304 férőhelyes szakost- itfít, •'szarvasmarhatelep építését, amelynek befejezési határideje 1971, értéké pedig tizenhatmillió forint, Egymilliós beruházással egy kétszintes csibenevelöt építünk, de a következő esztendőben megkezdjük az új juhhodályok építését is. Jelenleg 1005 anyajuhunk van, két év alatt szeretnénk ezt a számot megduplázni. Meg sem várja a közbeszólást, máris magyarázza ezt a ritkának mondható döntést. — Szinte mindenütt azt hallom, olvasom, a juhászat nem kifizetődő. Hatszáz holdas, legelőnek sem nevezhető járáson, és néhány kilogramm téli abrakon élt az állomány és a gyapjúért pontosan 380 000 forintot kaptunk. Ha csak ezt az összeget nézzük is! Es ha JAMES CMISE REStHYE — FOBDirOTA--FÉBENfl SYBlI 6. MÁSODIK FEJEZET I. A kerületi ügyész, Charles Forrest hátalmas íróasztalánál ülve cigarettázott és elgondolkozva nézett maga elé. Forrest zömök, alacsony ember volt, komor, húsos arcában fürkészve futkosott ide-oda zöld szeme, keskeny szája alatt szögletes áll ugrott előre. — McKen százados alighanem örül és elégedett, hogy Jordan keze van a dologban — mondta Konrad- nak és a padlón heverő újsághalmazra mutatott. — Olvastam Barden jelentését is, egész meggyőzően hangzik. De mondd, Paul, tégéd mi izgat még? — Uram, ez túl bonyolult ügy. Az orvos azt állítja, hogy ez csakis hivatásos bűnöző műve lehet és nekem is ez a véleményem. Pompás lövő volt, s azt hiszem, már korábban is szándékában állott a gyilkosság. — Értesüléseim szerint Jordan, első osztályú lövész, aki húsz yardról is eltalálja a lebegő papírdarabkát. — Ezt nekem kellett volna kiderítenem — szólt Konrad és dühös volt magára —. Ám engem most a borotvakés érdekel. Bebizonyosodott, hogy már rég nem használta, ám most hirtelen a . keze ügyébe került, ön nem találja ezt különösnek? , intenzívebb körülmények között tartjuk az állatokat, minden valószínűség szerint növekednek a hozamok ... Az idén utoljára tartunk pulykát, sajnos, igen nehéz a tápok beszerzése. E szárnyasok helyett jövőre libát hizlalunk. EGY KÍSÉRLET — Végül a csibékről és a sertésállományról is kell szólnom. Jövőre 126 000 csirkét kívánunk nevelni. Sertéstelepünket is korszerűsíteni kívánjuk, természetesen nemcsak az épületeket, hanem a tenyésztés technológiáját is. A fiatal főállattenyésztő talán szándékosan hagyta utolsó témának a sertéseket, a beszélgetés csattanójának. Ugyanis az országban egyedülálló kísérletsorozat folyik a borotai Béke Termelőszövetkezetben. A falu állatorvosával közösen vizsgálják a torzító orrgyulladás kialakulását, a betegség lefolyását és a gyógyítás, valamint a megelőzés lehetőségeit. Holub István főállatte- ti’jésztő olyan szakavatottan ismerteti a témát, hogy szavai inkább egy szaklap hasábjaira kívánkoznának. A név egyébként nem elírás, a főagronómus és a főállattenyésztő neve megegyezik. Apáról és fiáról van szó. Lassan egy esztendeje, hogy együtt dolgoznak a borotai Békében. Eddig — nem is akármilyen eredménnyel. B. P. Készülődés Csikérián Csikéria szabadult fel. elsőnek Bács megyében 1944. október 12-én délután 3 órakor. A negyedszázados évfordulón nagyszabású ünnepséget tartanak a községben, s ekkor nyitják meg a művelődési házban a 25 év fejlődését bemutató kiállítást. mamaja A megsárgult oklevelén ez áll: Ebner Katalin írma kisasszony, a kecskeméti Református Tanító.iőképző- ben tanítónői oklevelet nyert. Dátum: 1930.” Ebner Katalin, dr. Szigethy Lehelné most búcsúzik a pályától. Nyugdíjba megy a tiszakécskei állami gondozott gyermekek messze földön népszerű, szeretett felügyelője. Sót, jószerivel már nyugdíjba is ment, hiszen negyedik napja az utód, Pi- von Józsefné fiatal óvónő intézi az ügyeket. Itt lakik a szomszédban, a „hivatalt” jelző tábla sem került messze, a nevelőszülőknek csak három házzal kell odébb menniük, ha beszélni- valójuk álcád a felügyelőnővel. Kató néni — így ismerik és tisztelik mindenfelé — ül az íróasztalnál és rendezgeti az iratait. Űj, meg új mondanivalója akad az utód számára, aki az 6 mérhetetlen tapasztalatkincséből szívesen vesz át, hiszen ezen a pályán igazán kell az emberismeret, a meleg szív és olykor a határozott, erős akarat. — Hogyan kezdődött? — teszem fel az első, szinte konvencionálisnak tűnő kérdést. — Árva gyerek voltam, két fiatalabb testvéremmel maradtunk egyedül, mikor szüleim elhaltak. Korán megkóstoltam a keserű kenyeret. Tizennégy éves koromtól már én tartottam el és neveltem testvéreimet. Nagyon nehéz volt. Nem személyes tapasztalatok nélkül léptem hát erre a pályára ... Aztán elmondja: a diploma megszerzése után nem tudott elhelyezkedni, magántanítványokat vállalt, ez adta a kenyeret. Fennmaradó idejét pedig a „telepi naccsága”, a lelencgyerekek akkori felügyelője, a 70 éves Cserna Ilona mellett töltötte. Az irdatlan nagy tanyavilágba voltak kihelyezve a lelencgyerekek, az idős felügyelőnő helyett ő látogatta a „más keze-lábának” tanyai munkára kiadott gyermekeket. Másik „társadalmi” munkája volt: a faluban csavargó-rosszalkodó szegénygyerekeket időnként összegyűjtötte, mesélt nekik. közül, de nem lehet, hiszen szinte valamennyien egyformán jók voltak a gyerekekhez. Ilyen nevelőszülők mellett nem éreztem a játszott velük és megmosdatta őket. Aztán a felszabadulás után ő kapta meg a feiügye. lői tisztséget. — Az elmúlt huszonöt évről beszéljen, Kató néni. — Mit mondhatok? Szép volt, nagyon szép volt Sok munkával, amit igazán nagyon szívesen csináltam. Ennyi a summázata a negyedszázadnak. De mi a bel. ső tartalma? — Hány gyerek fordult meg a keze alatt? Rövid számvetés: — Körülbelül háromezer. És nagyjából ennyi nevelőszülő, bár ez a szám valamivel kevesebb, hiszen nem egy család több gyereket is magához fogadott. Szívesen felemlítenék néhányat név szerint is a nevelőszülők — Nem túlságosan. Persze, ha bizonyosan tudná, hogy ilyen borotvája nem volt soha, akkor ez bizonyíték lenne. Csakhogy mi ezt még nem állíthatjuk, mert nem tudjuk. És meglehet, hogy tyúkszemet vágni' tartotta. — Barden is ezt állítja. Csakhogy Holms doktor bi- íopyítani tudja, hogy Jor- darinak soha nem volt tyúkszeme. És még egy dolog: a ruháján senkinek sem sikerült vérnyomokat lelni. — Akkor hát mondj el mindent, amit tudsz. — Barden említette, úgy beszélik, mintha Juhn Maurer szeretője lett volna. Tegyük föl: Maurer megszagolta, hogy Juhn megcsalja őt Jordánnál. És, amennyire én ismerem, kitelik tőle, hogy Juhnhoz megy elégtételt venni rajta. Mikor megláttam mi történt, nyomban tudtam, hogy ezt csak egy gengszter tehette. Kizárólag hivatásos gengszter tudja így használni a kést és csakis Maurer olyan ügyes, hogy Jordánra terelje a gyanút. Forrest a hamutartóban eloltotta cigarettáját, s hideg zöld szemével kutatva Konrad arcába nézett. — Azt hiszem, nem kell magyaráznom és bizonygatnom neked, Paul, hogy az egész üggyel kizárólag azért foglalkozom, mert le akarom fülelni Maurert. Most már tudom, mi a véleményed róla. Ügy látszik már ketten vagyunk ellene. Ezideig valahányszor el akartuk kapni, csak fiaskó jutott nekünk, mert mindig körültekintően cselekedett, soha egyetlen .okot sem adott a letartóztatásra. Nem áll szándékomban, hogy bármilyen lépésről is lebeszéljelek, amely csak a leghalványabb reményt is nyújthatja Maurer horogra kerítésére. Azt állítod, hogy Juhn halála mögött Maurer áll. Ez nekem elegendő. Láss hozzá a nyomozáshoz. De légy óvatos, erről senki semmit meg nem tudhat. És ne feledd: letartóztatásához az egyetlen lehetőség az, hogy a tett színhelyére kényszerít- sük és ott kapjuk el, amíg frissek a nyomok. Ha ez sikerül, állítom, hogy csoda történt, hiszen mindenütt vannak emberei, mindent hall. minden mozdulatunkról tud, Így hát a legjobb az lesz, ha erről az egészről rajtam kívül csakis munkatársaid tudjanak meg valamit, senki más. És kizárólag végszükség esetén tedd át a rendőrséghez, mivel meggyőződésem, hogy ott valaki túl sokat fecseg. Konrad örömében elmosolyodott. — Oké, uram, nyomban munkához látok. És Van Roschon meg Phildingen kívül senki sem fog megtudni semmit. Igyekszem majd minél több adatot összegyűjteni Juhn Arnó- ról. Ha pedig ki tudom deríteni, milyen viszonya volt Maurerrel, biztosak lehetünk a sikerben. — Paul, láss munkához — indította útba Forrest—. És ha valamit találsz, valami érdekeset, nyomban tudasd velem. — Az órájára nézett —. Tíz perc múlva a bíróságon kell lennem. Javasolnám, hogy azért túl sok időt ne vesztegess a nyomozásra, van munkánk anélkül is épp elég. — Igen, uram — kelt föl elégedetten a székből Konrad. (Folytatjuk.} munkám nehézségét, hiszen valamennyien munkatársaim voltak. — Ismeri-e további sorsát a keze alól kikerült állami gondozott gyermekeknek? — Csaknem valamennyiét Van közöttük ktsz-főmér- nök, számos főkönyvelő, vezető tisztviselő, bányász, ipari szakember, élmunkás szövőnő, és a jó ég tudja, miféle még. Egyik kedvencem — ne tessék félreérteni : valamennyi gyerek kedvencem volt — Nagy Zsuzsika most megy férjhez az állami gazdaság egyik juhászához, a szép családi házat már előre felépítették. Nagy nálam a vendégjárás, nem múlik el nap, hogy egy-kettő fel ne keresne a háromezerből... Beszéltem nagyon sok nevelőszülővel, akik a legnagyobb tisztelet és szeretet hangján beszélnek Kató néniről. Búcsúztatása jeles nap volt a községben. A nevelőszülők vadonatúj kerékpárral ajándékozták meg. Az ajándék átadója, dr. Bedő István körzeti orvos, ezzel toldotta meg az ajándékot: — Kívánjuk, hogy még nagyon sokáig látogathassa vele a nevelőszülőket és a gyermekeket. Mert ezek a szálak — a szeretet szálai — nem sza. kadnak meg soha ... Balogh József Előadás Kecskeméten a szervátültetések tapasztal atairól „Űj therápiás próbálkozások a modern immunbiológiai kutatások eredményeinek tükrében” címmel előadást tart ma délelőtt 10 órakor a TIT székházéban dr. Petrányi Győző kandidátus a Budapesti Orvostudományi Egyetem Radiológiai Klinikájának munkatársa. Az előadást a megyei kórház tudományos tanácsa rendezi*
