Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-31 / 201. szám

8. oldal 1989. augusztus 31, vasárnap A pénz bilincsében Munkánk elengedhetetlen velejárója, hogy járjuk a megyét. Szakmánkhoz tartozik, hogy hívatlanul is kopogtatunk házakba, kapcsolatot keresünk olvasó­inkkal. Ezek a „véletlen” találkozások örömmel töl­tenek el bennünket. Vendéglátóink életformájában legtöbbször a megváltozott életszemlélet tükröződik. Fürdőszobát és háztartási gépeket, a faluba, városba költözés vágyát, az orvos közelségét igénylik ezek az emberek, es tudják, hogy vágyaik nem elérhetetle­nek. Jó hallgatni, erőt meríteni optimizmusukból. Most mégis két olyan találkozást szeretnék elmon­dani, melynek szereplői még ma is a pénz bilincsé­ben élnek — és nem is tudnak kilépni onnan. Sietünk haza, de a makacsul kopogó eső, a dörgés és a villámfény lát­tán, az útmenti házba me­gyünk. A konyhában együtt vacsorázik a nagylétszámú család. Hellyel kínálnak, de mi csak ijedten bámul­juk a konyha közepét alá­dúcoló akácgerendát. A sarokban a fal átnedvese- dett, befolyik az eső. Ha- ' misítatlan patópáli állapo­tok, pedig a ház körüli zöldséges bizonyára jó megélhetést jelent. — Jó itt lakni a szabad levegőn — nyögjük ki végre —, de télen ugye beköltöznek a faluba? — Nekünk jó itt télen, nyáron, a faluban minden pénzbe kerül, így aztán igyekszünk minél ritkáb­ban bemenni — szögezi le vendéglátónk. — És a zöldséget hol ad­ják el? — A városból érte jön a kofa, meg a maszek bol­tos. Jön, fizet és elviszi. — Moziba járnák-e? — Az pénzbe kerül, spó­rolni kell. Most már nem hagy bé­kén a kíváncsiság. — Talán autóra gyűjte­nek? — Méghogy autóra! Nem. Mi spórolunk. De ha nagyon érdekli, mutatok maguknak egy könyvet, amilyet még úgysem lát- j tak. A dohos, alacsony szobá­ba fejünket meghajtva lé­pünk be. A roskatag szek­rényből egy gyűrött, vé­kony könyv kerül elő. Ta­karékkönyv. Az állunk va­lóban leesik. Az utolsó be­jegyzés szerint a betét 820 ezer forint. — Apámék uradalmi cselédek voltak — mondja eltűnődve. — Sok gyerek­kel, nagy nyomorúságban éltek. Apám mindig azt mondta, nem fontos ho-1 gyan élünk, csak egy kis j pénzt gyűjthessünk. Ami-1 kor meghalt, öt pengője volt a takarékszövetkezet­nél. Én a koporsójánál fo­gadtam meg, hogy gyűjteni fogok, gyűjteni, mert at- í tói, hogy gerendával dú- j colgatjuk a házunkat, még jól élünk. Jobban, mint j apámék. Ellenérveket mon­dunk, de arca konok és sziklaszilárd. Neki a betét­könyv a fontos, a megle­vő pénz tudata teszi elége- | detté, boldoggá. Vajon mi magyarázhatná meg neki, hogy a pénz csak eszköz, és sok munkájának ered­ményét másképpen kell élvezni ? A zápor elállt. Megkö­szönjük a ház nyújtotta oltalmat és még sokáig emlegetjük a „betétes”-t, akinek annyi pénze van, csak éppen nem mer vele i mit kezdeni. A másik pénz bűvöle­tében élő emberrel éppen ellenkező útirányban, hi­deg. havas téli délutánon találkoztunk. Ismeretsé­günket egy kettős defekt­‘PeromwgPE rejtvénytotója 1 2. forduló 11. szelvény. TUDÓSOK ÉS EREDMÉNYEIK A képünkön áb­rázolt tudós nem volt orvos, és még­is ő alkalmazta elő­ször a védőoltást. Neve? Pasteur (1) Hogy es (x) Semmelweis (2) iTIPP • vm 2. Kiváló aitomtudós. az első atomreaktor megszerkesztőie (1942)? Fermi (1) Oppenheimer (x) Rutherford (2) 3. Híres orosz növényfiziológus. aki a fotó­szintézis vizsgálata során megállapította a napfény szerepét a növények asszimilációja során. Neve? Tyimirjazev (1) Micsurin (x) Popov (2) Beküldte: Pontos címej nek köszönhetjük. A sze­relés idejére bekopogtat­tunk egy nagyon csinos, de még vakolatlan falu­széli házba. A háziasszony szíves szóval hívott ben­nünket: nézzünk körül, a házuk tavaly épült. Igaz, sehol nem mertünk leül­ni, mert a szobában szé­ken, fotelon, fekhelyen horgolt csipketerítőket, a konyhában meg minden hokkedlin ropogósra ke­ményített kézimunkát he­lyeztek el. Az üvegezett verandán maradtunk az­után, és egy padra ültünk sorba. — Kár, hogy' nem hét végén érkeztek, akkor ha­zajön a pesti lányom, olyankor sütök-főzök, meg bort is hozok, de most nincs itthon semmim, — szabadkozott a ház asszo­nya. Kis töprengés után meglepő ajánlattal állt elő: „Megmutatom a lá­nyom stafírungját.” Már libbent is a leendő fürdő­szobába, ahol most két szekrény és egy láda rej­tette az évek óta gyűjtött holmit. — Ebben csak ágyne­mű van — nyitotta ki az egyik szekrényt. Harminc­hat lepedő, nyolc váltás fehér damaszt ágyhuzat. Persze két ágyra. A másik szekrényben, törülközők, abroszok, konyharuhák légióját lát­tuk. De a meglepetés még csak ezután következett: a ládából két hófehér bro­kát pehelypaplan került elő. — Pesten csináltattam, mivel ilyet boltban nem kaptam, mondja erélyesen. — Talán könnyen pisz­kolódik majd — feleltem bátortalanul. — Ezt nem kell hasz­nálni! — szögezi le ven­déglátónk. _ Akkor meg minek? — buggyan ki útitársam­ból. — Mi olyan kiházasítást adunk a lányunknak, mint senki más a faluban. De megnézzük, hogy kihez adjuk. Megnézzük, őt is, meg a családját is, kívül- belül. Szomorúan ballagunk vissza az autóhoz, és szív­ből drukkolunk az isme­retlen Pesten dolgozó szö­vőlánynak, hogy legyen éreje férjet választani, és ha fehér paplanok nélkül is, de boldog legyen. Selmeci Katalin Értekezlet a jövő pénzügyi szakembereinek képzéséről Az elmúlt napokban a megyei tanács vb pénzügyi osztályán értekezletet tartot­tak a pénzügyi .szakiskolák működéséről és a szakem­berképzésről. A megyében a bajai és kecskeméti szakközépisko­lában képzik a szakembere­ket a pénzügyi, tanácsi munkára. Az elméleti isme. retek mellett a tanulók munkahelyi és nyári szak­mai gyakorlaton bővítik tu­dásukat. . A tanácskozáson részt vett Cservény Vilmos, a Pénzügyminisztérium főosz­tályvezetője, a szakiskolák igazgatói, tanárai és tan­könyvek szerzői. A megbeszélés befejezése­ként a Bács megyei Film­stúdió a vendégeknek be­mutatta a 600 éves Kecske­mét és a Félúton című kis- filmeket. A filmek bemuta­tása után a vendégek rövid városnézésen vettek részt. * POLITIKAI NAPILAP * Köszöntjük a Déli Hírlapot! Miskolcon, az ország második nagy városában, szep­tember elsejétől Déli Hírlap címmel új politikai napi­lap jelenik meg. Főszerkesztője. Csala Sándor elmon­dotta, hogy elsősorban a város sokrétű életével, annak legfrissebb eseményeivel kíván foglalkozni az új napi­lap. de az ország és világ híreiről is tudósít- A Déli Hírlap hétfőn nyolc, egyébként pedig hat oldalon jele­nik meg, nevéhez illően a déli időszakban. A szegedi Dél-Magyarország után ez most már a második vidéken megjelenő városi napilap. Szeretettel köszönt i ük a Déli Hírlap szerkesztőit és munkatársait. Kívánjuk, hogy a lap híven szolgálja fon­tos hivatását. Távol-Kelet kultúrájának követei A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság allami népi együttesének vendégszereplése Kecskeméten Alig fél évvel az egyipto­mi művészegyüttes nagysi­kerű fellépése után most a világ másik tájának, Ázsia távoli félszigetének ősi kul­túrájából kaphattunk ízelí­tőt pénteken este. A Kim Nam O vezette együttes minden tekintetben színes, | változatos műsort mutatott be Kecskemét közönségének. Ha már a színeket emlí­tettük, szóljunk előbb arról, hogy a színek kompozíciói — melyek között a halvány zöld, kék, lilásvörös és min. denekelőtt a fehér dominál — minden mozdulat és ze­ne nélkül is valamiféle „tá- vol-keletiv hangulatot ad­tak a színpadi összképnek. A legközvetlenebb hatást a nézőkre természetesen a táncok tették. Kiemelkedően szép volt a Dobtánc, mely­nek mélyén az ősi sámán­ritmusok emlékét lehetett érezni. Meg kell említenünk Hon Dzson Hva nevét, aki koreografálta és előadta ezt a táncot: kitűnő technikája és bámulatos ritmikai gaz­dagsága egyaránt hozzájá­rult előadásának szuggeszti- vitásához. Finom és dekora­tív volt a Legyezőtánc, hatá­sos és eleven a parasztok­nak a jó termés feletti örö­Folyik a madarasi leletek mét kifejező csoportos le­ánytánc. A népi hagyomá­nyok formanyelvét használ­ta több kompozíció mai té­mák és a hősi múlt harcai­nak ábrázolására, mint A nehéz hadjárat és Az épít­kezésen című tánc jelenetek­ben. A zenéről szólván említ­sük meg elsőnek a zenekart, mely csupa népi hangszer­ből áll, s hangszerelése, elő­adásmódja is híven őrzi a hagyományokat. Alkalmunk volt a kaja-kum nevű pen­getés hangszert külön is megismerni. Meglepően haj­lékony, árnyalt előadásra al­kalmas. A műsorban sok magyar népdal is elhangzott. Ezeket j az együttes nem csupán er­re az útra tanulta meg,.ha­nem állandóan műsorán tartja a baráti népek művé­szetének néhány darabját. A magyar népdalokat Buda­pesten tanult koreai diákok vitték magukkal hazájukba, a feldolgozások már ott ké­szültek. Éppen ez volt a műsornak egyik legnagyobb zenei élménye. A koreai és a magyar népzene ugyanis az ötfokúságon kívül — mely mindkettőnek jellemzője — semmilyen hasonlatosságot nem mutat, mondhatnánk: egy nagy ázsiai pentaton kultúra teljes más úton fej­lődött két ága. Ezek a fel­resla uralása A bajai Türr István Mú­zeum tudományos főmunka- társa, Kőhegyi Mihály a Madaras határában immár harmadik éve tartó ásatá­sok során 210 szarmata sírt tárt fel. A sírokból igen gaz­dag, muzeális szempontból felbecsülhetetlen leletanyag került, elő. Az ásatásokat természetesen tovább foly­tatják. A napvilágra került edé­nyeket, ékszereket, ruháza­ti felszereléseket, tűzhelye­ket, temetkezési tartozéko­kat beszállították a bajai múzeumba, ahol Veréb Bé­la restaürátor szorgalmas munkával eddig már, 190 sír leletanyagát restaurálta, il­letve konzerválta. Többen fordultak lapunk­hoz azzal a kérdéssel, vajon a madarasi roxolán sírokból előkerült anyagot mikor lát­hatja a nagyközönség. Kő­hegyi Mihály régész értesí­tette szerkesztőségünket, hogy az idei múzeumi hó­nap során a madarasi lelet­anyag kiállításra kerül. Ugyanakkor a feltárást vég­ző régész — Kőhegyi Mihály — tudományos előadásban ismerteti az ásatás történe­tét és a szarmata nép életét, temetkezési módját. B. J. dolgozások — különösen amikor énekesnők egy cso­portja kaja-kum kísérettel adta elő — mégis valami lappangó benső közösséget sejtettek meg a kétféle ze­nekultúra között. Az is meg­ható volt, ahogyan Kim Dzson Bök énekesnő a Tisza partján mandulafa virágzik kezdetű dalt „koreais" dí­szítő hangokkal cifrázta ki, vagy amikor az énekesek ugyanazat a dalt mind a két nyelven megszólaltatták. Az együttes három ének­kara viszonylag halványabb színvonalat képviselt: bár tisztán és kidolgozottan szólt, hangvételben, de fő­leg műsorban nem jelentett különlegességet, nem nyúj­totta azt az élményt, amit az együttes többi részlegé­től kaptunk. A Virágozzék hazánk cí­mű befejező tánckép kék- fehér-piros forgataga után a közönség lelkes tapssal, két kecskeméti kislány pedig hatalmas virágkosárral kö­szöntötte a távolból érkezett I vendégművészeket. A koreai vendégművészek tegnap, szombaton Kecske- Iméttel ismerkedtek. Délelőtt fogadást adott, tiszteletükre a városi tanács dísztermé­ben a tanács végrehajtó bi­zottsága. Délután Bugacra látogattak. K. T. Lakástextil újdonságok az őszi vásáron A Lakástextil Vállalat az őszi vásáron az 1970-es év­re tervezett újdonságait külön pavilonban mutatja be. Bútorszövetből 72, sző­nyegből 28, takaróból 18, műszőrméből 15 fajtát ál­lítanak ki, többféle szín­ben, új mintákkal, a di­vatigényeknek megfelelően. Külön említést érdemel a szintetikus szálból készült rusztikus felületű Junior és Némo, továbbá a styl- bútorok kárpitozására al­kalmas, Elektra néven for­galomba kerülő jacquard bútorszövet, valamint a kézzel szövött áru benyo­mását keltő Karos és Split nyüstös bútorszövet. A divatos függönyök több fajtája is szerepel a kiállításon, köztük érdekes­ségként Magyarországon először, a MALÉV részére készülő lángálló függöny. A szőnyegek között be­mutatják többek között a fésűsgyapjú kettős velúr­szőnyeget, s a rövid idő alatt közkedveltté vált pro- filhabhátas Kallió „G” faltób-falig szőnyeget

Next

/
Oldalképek
Tartalom