Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-12 / 185. szám

Boltnézőben Az új, betonelemekből épült házakban — bizo­nyára feltűnt már a ked­ves olvasóknak — a ké­peket jó magasan helyezik el a lakók. Eleinte azt hittem, ez valami új di­vat, de kiderült, hogy ezek a magasra helyezett ké­pek a szögbeverési kísér­letek okozta lyukakat ta­karják. E házak lakóinak örömére megjelent a Si- gurd-szög, mely úgy fut a vasbetonba, mint éles kés a vajba, tehát a ké­peket ezentúl mindenki oda helyezi, ahova először kívánta. Bizony az ára borsos, de aki rászánja a pénzt, sok bosszúságtól megmenekül. Találkoztunk a BNV-n bemutatott angol háztar­tási eszközökkel. Ki hitte, hogy minden zöldségnek — még a gombának is — külön hámozókés dukál? Szépek a sorozatok; a kü­lönböző nagyságú, recés élű, fényes pengéjű, sajt­gyümölcs- és zöldségké­sek. Különösen tetszett az acélból készült paradi­csom- és tojásszeletelő és a töltött karalábé kedve­lőinek nélkülözhetetlen éles szélű vájókanál. Az angol háztartási eszközök tetszetősek. Kár viszont, hogy a csomago­láson csak angol nyelvű feliratot találhatunk, mert bizonyára fontos tudniva­lókat tartalmaz a hosszú ismertetés. A régen várt, olcsó és tetszetős hatszemélyes magyar, cseh, német evő­eszközök korlátlanul kap­hatók. Válogathatnak, akik a hagyományos formákat és akik a sima, rövid nyelű, lekerített kanalú készle­teket kedvelik. Megtud­tam, az új készletek hő-, sav- és kopásállók, aki ilyet vásárol, az evőesz- köz-szidolozás örömeiről bízvást lemondhat. A Csehszlovákiából im­portált „Sarka”-edényso- rozat darabjai a hazai nehéz, kiálló fülű edé­nyeknél tetszetősebbek, különösen a fedőmegol­dása tetszik. Egyetlen ag­gályt említenék meg: nem károsítja a műanyag nye­leket a mi erős lángú propán-bután gázunk? A „teremtés koronáiról” sem megfeledkezve: meg­jelent a Neptune és a Lion d’or elnevezésű bol­gár pipadohány. A megyehatáron túl, de még egészen a közelünk­ben, remek pipákat gyárt egy faipari vállalat. Pi- pás ismerősök állítják, ha nagykőrösi pipájuk­hoz rendszeresen vásárol­hatják e két dohánycse­megét, hűtlenek lesznek a sodrott fehér rudakhoz. S. K. hanem műanyagtasakba csomagalva 5 kilónyi kivá­ló brikettet is ajándékoz­nak. A húszezredik látoga­tó, pedig — egy pécsi áru­házi éladó, — ajándékcso­szántan sodródtunk terem­ről teremre, hogy minél többet lássunk a majdnem száz kiállító termékeiből. Bútorok, selymek, háztar­tási gépek, konzervek, bö­ki Szénbányának van vagy féltucat ilyen „óriás-hor­dója” a vásáron. Ezekben nem csupán kiállítják, il­lusztrálják, ami a modem bányaiparral kapcsolatos, gyei Ipari Vásárokon, ha már az elsőn így megtisz­telik a vendégeket! A textíliák, ruhák eldo- rádójáról mi is hoztunk emlékbe egy-egy kedves színes zsebkendőt. Olyan szép kislányok osztogatták, hogy elfelejtettük megér­deklődni az ajándékozó ne­vét ... Ruházati cikkek ... Míg a selyemkáprázatok, tex- tilfigurációk, szövet-legye­zők, a színek kavalkádjá- ból előragyogó készruhák, — női, férfi dávatköltemé- nyek kábulatában téblábo- lunk, áldjuk a sorsot. Nagy megnyugvás, hogy az asz- szonyok épp most nincse­nek itt. Mit válaszolhat­nánk ilyen célzásra: „Ve­szel te nekem valaha hör­csögbundát? Nézd, potom 3500-éft kínálja a Pécsi Mi­nőségi Ruházati Ktsz.; ­reskedelmi igazgatót tessék kérdőre vonni. Amit kollégámmal kifo­gásoltunk: Miért nem va­lódi lábakon mutatják be az ilyen új termékeket?! Miért fukarkodnak az üze­mek? ... Láttunk olyan pompázatosán sokat sejte­tő, különleges műszálas anyagból előállított női nad- rágocskákat, amilyeneket eddigelé csak Ady Endre tudott elképzelni. Néztük, néztük és lehangolódtunk: „Mily kár, hogy csak 1970- ben viselhetnek ilyeneket nőink...” Mit említsünk még a sokezernyi portékából? A TEMAFORG mintázott szintetikus, nagyon köny- nyű paplanját ajánljuk? A fejtámaszos tévé-néző fo­telt, vagy a Zsolnay- gyár keramikus művé­szeinek álomszép pad­Ahogy mondani szokták; mint a vöcsök, úgy rova­tott le a tandíj... Lega­lább nem volt ingyenben, amit a vásáron kaptunk ... És legalább elismételhet­tük a költőt: „Anyám az álmok nem hazudnak...” Foto: Pásztor Zoltán Tóth István Tűzoltószertár­aratás Fajszon Szombaton délután ün­nepélyes keretek között rendeztek meg Fajszon a község önkéntes tűzoltói­nak szertáravató ünnepsé­gét. A megjelentek között ott volt dr. Kovács Mihály tűzoltó alezredes, a Belügy­minisztérium Országos Tűz- rendészeti parancsnokságá­nak képviselője, Nép Mi­hály, tűzoltó alezredes, a Bács-Kjskun megyei Tűz­rendészed Parancsnokság megbízottja. Farkas Lajos, a Fajszi Községi Tanács V. B. elnöke az avatóbeszéd után átnyújtotta a legjobb munkát végzett önkéntes tűzoltóknak a járási tanács végrehajtó bizottságának jutalmait. Az avatóünnep­ség baráti vacsorával ért véget Bejártuk Tolnát - Baranyát Fotós kollégámmal együtt hivatott a főszerkesztő. — Voltatok-e már Pé­csett ipari vásáron? — szegezte nekünk a kérdést szigorán, mire mi: — Nem ... nem tehetünk róla. Még nem. — Nem is lehettetek, mért még ilyen nem volt. Itt a Baranya megyei Ipa­ri Vásár meghívója, egyik lábatok itt a másik ott Jegyezgessetek, fényképez- gessetek, s írjátok meg... De ilyenek, hogy tonna, primér tekercs, meg költ­rok, lábbelik, gázkészülé­kek, kerámiák, porcelán- fajansz készletek... — hiába írnánk mindent kö­rös-körül; ezt mind látni kellene. — Szervusztok! — Szer­vusztok! — hangzik ránk egyszerre két szájból is az üdvözlés. Egyik a magas­ból — ennek gazdája Zá- ray Géza, a ZIM kecske­méti gyáregységének igaz­gatója —, a másik velünk egy szintről hallatszik, Szabó Lajos főmérnök in­tézi hozzánk. Jókedvűek, séghányad ezúttal ne le­gyenek a cikkben. Ügy menjetek, ahogy vásárba illik: jókedvűen, kíváncsi­an... Ezek után kerekedtünk fel e hónap első napjára virradóra. Pécs felé, annak is a leg- közepébe. A Széchenyi té­ren BIV feliratú kék-fehér zászlócskák f lengedeztek a nagyvárosi forgalom fölött A tetthely közelében nem volt nehéz az eligazodás. Hamarosan már egy impo­záns tanintézeti tömb elő­terében, árnyékban hall­gattuk Tímár Mátyás elv­társnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének beszé­dét Rájuk, a megnyitó ünnepség reprezentánsaira bizony kegyetlenül odavá­gott a nap. Amint az építészetileg is remek első iskolaépület hűs, de világos folyosóira bevettük magunkat, el­elegánsak, s világos, hogy visszajönnek velünk a te­rembe, ahol rögtön lencse­végre kaniuk a képen lát­ható fürdőszobasarkot, a ZIM büszkeségeivel. A zu-, hanyozó lány még „deko­rációban” is felüdít a nyo­mott melegben. Hogy lesz-e vásár? Minden bizonnyal, hiszen Szegeden is nagy volt az érdeklődés... A ZIM-esek gavallériájáról azóta hegyen-völgyön, fo­lyón, síkon át érkezett a hír. A huszonötezredik lá­togatót, Berta Ilona má­sodéves ipari tanulót és családját, akik Harkányból útban hazafelé Szilágyba csak úgy bekukkantottak a vásárba, — ZIM-káddal lepte meg a bejáratnál a rendező bizottság. De ha az ajándékoknál tartunk. Látják képünket, amely olyan, kerek — alag- útszerűt mutat? A Mecse­magban 10 mázsa akna­szénre szóló utalványt ka­pott mellékletként... Az ötvenezredik látogató markát grillsütővel ellátott villanytűzhely „üti” ..; Mi lesz a későbbi Baranya me­Legfeljebb sóhajtanánk: „Nem, drágám, ezt nem. Ha már bundát akarnék ne­ked, akkor azt a hetven­ezer forintot érőt gondol­nám, amit — mint a ktsz elnöke elárulta — ki se „mertek” ide hozni.. .” Hogy ne fájdítsuk a szí­veket, ezt a cuki lánykaru­hát mutatjuk be. No és esetleg a lila, piros, csau — meg ki tudná milyen színű és hányféle fazonú cipőkollekcióból ezt a „pá­rat.” Egyébként is már ottjártunkkor az egész készletet megvásárolta az egyik élelmes pécsi cipő­szalon ... lóvázáit, virágtartóit, lakás- és kertidíszeit?... A mű­anyagfogvájót, melyet sze­münk láttára gyártott egy fröccsöntőgép, s' olyan „ge­rinces” megoldással, hogy először nagyobb méretű halszálkának véltük, és ke­restük a nyílást, ahol az élő halat dugják a gép­be? ... Mi minden volt ott ki képes egy cikben szám­ba venni... A látottak va­Mert megy ám az üzlet. Például a szintén „földi” kiállító, a Bács-Szolnok megyei Vasműszaki Nagy­kereskedelmi Vállalat kép­viselője már az első na­pokban úgy nyilatkozott, hogy „érdekesebb volt szá­mukra”, mint a szegedi ipari vásár. Igen sók egyé­ni megrendelőlapot vittek el tőlük. De ne tágítsunk egyelőre a női holmiktól. Roppant tetszett mindkettőnknek a Budapesti Harisnyagyár mini-maxi harisnyája. KreppnyIonból gyártják, s minden méretre jő, olyan rugalmas, — innen a neve is: mini-maxi... Kará­csony táján már szállítják az üzletekbe ezt a leg­újabb gyártmányt. Hanem, a Pécsett nyilatkozó ke­rázslatával eltöltve gurul­tunk este- és hazafelé;.. Tisztátalan úton nem ju­tottunk semmihez a vásá­ron, de az álom mégsem hazudott. Alighogy legördül­tünk a Duna-hídról, pont egy közlekedésrendész tár­csájába ütköztünk. — Kérem, miért nem vet­ték figyelembe a záróvona­lat?...

Next

/
Oldalképek
Tartalom