Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-12 / 185. szám
1969. augusztus TZ, kedd „Valóságkereső” diákok Hercegszántón Tíznapos ott-tartózkodás után nemrégiben hazautazott az a huszonhét tagú budapesti diákcsoport, melynek tagjai érdekes formáját választották a nyári táborozásnak: saját költségükön utaztak a határmenti faluba, hogy megismerkedjenek lakóival, belekóstolj anale a paraszti munkába, tanulmányozzák a falu kulturális életét, a nemzetiségiek helyzetét, hagyományaikat, szokásaikat. Honnan jöttek, mit akarnak, miért teszik? — hangzott el többek részéről. Magam is kíváncsi voltam a furcsa szándékú, láthatóan igen lelkes gárdára. Táborhelyükön, a kényelmes szállást és étkezést biztosító hétközi otthonban kerestem fel vezetőjüket, a mindig mosolygós Márta „nénit”. Küllő Miklósné tanárnő, a budapesti Radnóti Gimnázium pártszervezetének titkára, a közéleti ember gyakorlottságával, készséggel mutatta be övéit és munkájukat. — Iskolánkban öt éve alakult meg a „Szociográfiai tábor”, s a gimnazistákból, nálunk érettségizett főiskolásokból álló 25—30 tagú csoport nyaranta arra fordítja megtakarított forinjaiit, hogy tanulmányozza egy-egy falu életét Az előző években Zala, Borsod, Szabolcs és Bács megyében folytattunk hasonló jellegű tanulmányokat — A „terep” megválasztása tudatos, vagy ösztönös? Hogy esett a választás ezúttal éppen Herceg- szántóra? — Általánosítható képet szeretnénk nyerni a mai faluról, s ezért — az ösz- szevethetőség kedvéért is — különböző tájak, országrészek egy-egy jellegzetes települését kerestük fel. Jelenlegi kutatási területünk a fentieknek némileg ellentmondóan — szinte véletlenül került a címjegyzékbe. A múlt évi Ki mit tud-on láttuk és megcsodáltuk a hercegszántói, délszláv táncegyüttes remek produkcióját, s felkeltette érdeklődésünket e határmenti, nemzetiségiek lakta község. A helyi vezetőktől biztatást, kellő támogatást kaptunk, s most itt vagyunk. Vélin Marin, az otthon igazgatója teremtette meg részünkre a kényelmes szállást és ellátást. — Kérem, foglalja össze ez „újkori” falujárás célját, mondjon el valamit a csoport munkamódszeréről. — Nem tudományos igényű kutatómunkát végzünk, nem vagyunk szociológusok. Az új iránt fogékony pesti fiataloknak a magyar valóság, a szocialista falu mai élete iránti érdeklődése ez. Szó szerint jegyeztem fel a fiatal tanárnő alábbi — pedagógusaink számára is tanulságos — mondatát: „Addig kell gyermekeinkkel — akik közül többen bizonyára majd falun is fognak dolgozni — megismertetni a valóságot, amíg mi, szellemi fejlődésükért, világnézeti formálásukért felelős tanárok velük vagyunk, mögöttük állunk! Velünk beszéljék meg, együtt bogozzuk ki a tapasztalt problémákat is.” — Gélünk továbbá — mondotta — a jelenlegi és veit tanítványainkban a közéleti érdeklődés felkeltése, a felelősségérzet elmélyítése. Figyelemre méltóak a tényleges munkáról, a feldolgozás, a hasznosítás módjairól elmondottak is: — Egy-egy tapaszaltabb fiú vagy leány vezetésével öt brigád kereste fel a termelőszövetkezetek vezetőit, járta a falut, kopogtatott be magyar, sokác, bunye- vác, szerb családokhoz. A község vezetői fogadtak, s hasznos útmutatással láttak el bennünket. Naponta értékeltük a tapasztaltakat, hagytuk vitatkozni a gyerekeket egy-egy fontosabb benyomásról, érdekes megfigyelésről. Fokozott érdeklődést tanúsítottunk a falu sokác és bunyevác lakóinak hagyományai, alig ismert, szerintünk nagyon értékes népművészete iránt. Otthon aztán közös munkával értékelő dolgozatot készítünk, s azt megküldjük a község párt- és állami vezetőinek. A tanév elején KXSZ-klub keretében ismertetjük iskolánk érdeklődő tanulóival is tapasztalatainkat. Szinte magától jött a következő kérdés: — Mindert — hogy vadidegen pesti gyerekek családokat, a nyári munká•• llres a színpad Kalocsán Festői park közepén, dús- lombú fáktól övezetten 1100 nézőt befogadó szabadtéri színpad. Hasonló lehetőség nincs még egy a megyében. Természetes hát, hogy Kalocsára érkezvén a kulturális ügyek riportere, azonnal az Érsek-kert szabadtéri színpadának programjáról érdeklődjék, annál is inkább, mivel a nyár nem nagyon kedvez témával munkájának. Nem kis megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy a kalocsai szabadtéri színpad nyári műsora úgyszólván a nullával egyenlő. Volt egy zajos lelkesedéssel kísért Omega-koncert, aztán — mintha elvágták volna. Illetve nem egészen, hiszen a II. Duna menti folklór fesztivál legfontosabb eseményei itt valósulnak majd meg, amint nagy örvendezéssel előre jeleztük már többször is. Hanoim ezzel vége. Nem kevés ez túlságosan a kulturális hagyományokban bővelkedő városnak? A kulturális élet pezsgésére hivatott szervek hivatkoztak ugyan holmi szóban kötött szerződések be nem tartására, de ez nem lebet magyarázat. Olyan tárgyi feltételeket, amilyeneket a kalocsai szabadtéri színpad biztosít, vétek egész nyárra kihasználatlanul hagyni. A színpadot nem kis költséggel tavaly újították fel, bizonyára azzal a szándékkal, hogy a szórakoztatás és a szellemi élet fontos fóruma lesz a nyárra. Mi valósult meg ebből? Az Érsek-kert színpadán csupán a gondtalan sétálók léphetnek fel, ha úgy tartja kedvük, ami hangulatos ugyan, de mégsem ez lenne a rendeltetése. Még idejében szólunk, hogy a jövő nyáron ötletesebben kell szervezni a programot. Sz. J. ban elmerült vezetőket keresnek fel — hogyan fogadták az érdekelték? — Mindenütt szívesen láttak bennünket Rendkívül nyíltak és őszinték az itteni emberek. Több családhoz ismételten meghívtak bennünket, szövődtek meleg barátságok is. Megmutatták lakásukat, régi ruháikat, szép szőtteseiket, több helyen asztalt is terítettek. S amit aztán a falu lakóitól tudtam meg: Az első napokat — hogy az emberekkel kapcsolatot teremtsenek, megnyerjék bizalmukat — munkával töltötték. Morzsoltak kukoricát a szövetkezetben, almát szedték, gyomot irtottak a burgonyatáblán. Egy egyedülálló, éppen beteg néninek megkapálták a kukoricáját, este a tsz párttitkárának segítettek a barackbefőzésben. S közben énekeltek, sokat és értelmesen beszélgettek, kérdezősködtek. A történethez tartozik, hogy a neves filmrendező, Mátrai György a televízió kamerájával & tizenkét munkatársával a nyomukba szegődött, mert, mint indokolta ideutazását: — „... egy képtelen és abszurd szituáció tanúi vagyunk: serdülő pesti lányok és fiúk bemennek soha nem látott, névről sem ismert emberekhez, s megkérdezik, mit olvasnak, hogyan élnek, mi a véleményük a világ dolgairól és a többi... Érthető, hogy ez film- és magnószalagra kívánkozik.” Az is természetes, hogy elutazásuk perceiben a szokottnál több volt a kísérő, sűrűbb volt az ölelés: pesti és falusi emberek lettek pár nap alatt barátok. Jómagam pedig, aki többször lehettem velük, újból elolvastam Gyurkó László sokat vitatott írását a hitvallásról. S odaírtam széljegyzetben: „A tizenévesek között is vannak lelkes, önzetlen munkások, a szebbért, a jobbért érdeklődéssel dolgozó „hívő emberek.” Szakács Gyula Nagyszerű vállalkozás A terület áttekintésének lehetősége Egy új sorozat első kötete: A Dél-Alföld Atlasza Korszerű, mert az összefüggésekre figyelmet fordító, s egyben térbeli és időbeli távlatokkal is számoló helyes tervezés a valóság minél pontosabb felméréséhez egyre több sajátos segédeszközt igényel, az elektronikus számológépektől a nagy formátumú térképekig, atlaszokig. Két esztendeje, 1967-ben jelent meg Magyarország Nemzeti Atlasza. mely szakkörökben megérdemelt figyelmet és elismerést keltett, néhány hónapja pedig — egy nagyszerű vállalkozás első eredményeként — a Magyarország Regionális Atlaszai első, a .Dél-Alföldet átfogó kötete. A dr. Radó Sándor Kos- suth-díjas egyetemi tanár vezette alkotói közösség, igazodva a kialakult tervezési körzetekhez, az ország hat ilyen tájegységének egyik tagjáról, a Bács-Kiskun. Békés és Csongrád megyét átfogó Dél-Alföldről készítette el nagy formátumú, 124 oldalon mintegy 160 térképet tartalmazó atlaszát. Nem túlzás azt állítani: hazánkban hasonló tematikájú. szemléletben és kiállításában egyaránt hasonló igényességű munka e műfajban még nem látott napvilágot; ez egyrészt az alkotókat. másrészt a vállalkozás gazdáját, a Kartográfiai Vállalatot dicséri. Miért jogos e megállapítás? Azért, mert máskülönben nehezen, vagy már alig áttekinthető adatokat, jellemzőket csoportosítottak egy-egy térképtáblára. lehetővé téve a szemlélő gyors eligazodását, s annak a rendkívül fontos követelménynek a teljesülését. hogy a térképek elősegítsék a valóság áttekintését, a teljes kép kialakulását egy-egy témakörről. Nehéz ízelítőt adni abból, mi mindent dolgoztak fel az alkotók. Nem kerülte el a figyelmüket a tervezési körzet egyetlen, valamennyire is fontos jellemzője, fő vonása sem. így — a többi között — a térkép világos nyelven ismerteti a Dél-Al. föld elhelyezkedését, állam- igazgatási szerkezetét, a földtani képződmények, a hévizek eloszlását, a napsugárzás változó erejét, területrészenként. a talajviz- forgahnat. a belvízlevezető csatornahálózat elhelyezkedését, a talajjavítás lehetőségeit. De igen szemléletes térképek ábrázolják a népességeloszlást. az egy ipari. mezőgazdasági keresőre jutó eltartottak számát, a mezőgazdasági művelési ágakat, a szőlőterületet, az állatállományt, az iparfejlődést. a szállítási útvonalakat. az iskolahálózatot, a lakáshelyzetet, a víz. és csatornarendszert is. s mindezt községekig terjedő részletességgel. A kiragadott, s éppen ezért esetleges példák is érzékeltetik, hogy az alkotói közösség alapos munkát végzett. Egy-egy oldal vizuálisan. sajátos képernyőként vetíti a szemlélő —az államigazgatási ember, a távlati tervező, a szállítási útvonalak helyes megválasztását latolgató termelőszövetkezeti vezető. a népművelő elé azokat az adatokat és jellemzőket, melyek tükrözik a jelent, de egyben lehetőséget adnak a holnap és a holnapután átgondoltabb, ésszerűbb formálásához is. Ebben van a regionális atlasz jelentősége. Abban, hogy újszerű. összefüggéseket kutató. minden tényezőt számításba vevő szemléletet, felfogást sugall, s ezzel — kétségtelenül — a tervezés nagyobb eredményességét, mondhatni optimalitását szolgálja. Ami pedig külön kiemelendő: az atlasz készítői sok témát dinamikusain, több időpontban meglevő helyzetében ábrázolnak, azaz lehetővé teszik a folyamat felismerését, a fejlődési rend pontos ismeretét, jövőbeni tendenciáinak világos megrajzolását és ezzel egyben a további tervek biztonságosabb megalapozását. Az ország hat tervezési körzetre oszlik — talán nem érdektelen a felsorolás: Dél-Alföld, Délkelet- Dunántúl. Észak-Alföld, Északi Iparvidék. Észak- nyugati-Dunántúl, Központi Iparvidék — tehát további öt atlasz a mostanival együtt az ország teljes, részletes képét gazdasági, ipari, kommunális szerkezetét állítja majd elénk. Remélhetőleg ez majd nem hosszú éveket jelent, hiszen a mostani első kötet sikere, s érdemessége sürgeti a mii előbbi folytatást a második és a további regionális atlaszok megjelenését. nem elegendő a jogosítványhoz Angliáiban, nagy vitákat keltett Doris Smith háromgyermekes családanya motorkerékpárvezetőd jogosítványának ügye. A fiatal- asszonyt Marjorie Dare (Merész Marjorie) művésznéven fél Európa vidámparkjainak közönsége jól ismeri: a híres halálkatlan mutatvánnyal lép fej, vagyis motorkerékpárján körbe száguldozik a katlan függőleges belső faláru A bátor motorosnő azonban közutakon még robogót sem vezethet mivel már éppen ti- zenhatszor buktatták meg a motorvezetői vizsgán. Az artistanő jogosítványának ügyével még a parlament is foglalkozott. Egy konzervatív képviselő szerint „valami hiba” lehet a járművezetői jogosítványok kiadásának szabályzatában. A kormány szóvivője azt felelte, hogy Smithné asz- szony kétségkívül kivételes tehetségű motoros-akrobata, de a „közút nem halálkatlan”, és a szakértők szerint nehezebb egy jármű kormányánál helytállni a közúti forgalomban, mint a halálkatlanban, hol Marjorie olyan merészen és ügyesen mutatja be számait. SaAMÖS'fUlböHF: 8. A koszos vaságyról, fejjel csenve pattant fel a zár. fordult a kutya. rokkal buzgólkodó hotelien- Az ajtó nyikorogva engedett, re. Kántor odaszagolt a ka- Az elfüggönyözött ablakon rámhoz. Halkan morgoló- halványan szűrődött be a dott, de azután mégis visz- szobába az utcai lámpa fé- szafordult és a főlépcső ko- nye. Sátori felkattintotta a pott, bordó szőnyeggel bo- villanyt. „Az ördögbe!” hő- rított járókáján indult fel- költ egy féllépést hátra. „Mi felé. Csupati agyán csupán van itt”? fordult az üzíet- átsuhant a gondolat, milyen vezetőhöz, aki hamuszürké- sápadt is a vörös hajú por- vé vált arcai az ajtófélfá- tás. nak tántorgott: „Maca” — Az első emeleten először nyögte. — Kísérje le az urat az irodába — mondta egyik Csupati a zajra odanézett: "él?án^ beosztottjának Sátori, és „Mit csinálsz?” lépett Kán- ^rt. A keresztfolyosó ve- másikat a2 aiagsorban dol_ a betonpadló felé idősebb toiívTa gén, a világító udvarra né- ä'X™ -iHf omHor íócmtt Aionfocto m tor moSe- A Kutyaa szék gozó rendororvosert küldte. ember lógott. Alsóteste az ágyon, homloka könyökben behajolt alsókarjára zuhan- rlngatotr^lő^'^'Főnök” - tan lógott mintha még vég- Läf Csupatf-’la hurok so kétsegbeeséssel a beton- * ” ról vissza akarná nyomni rény alsó rekeszéből kisujj- zo h?tsó traktust célozta q7áiinrlánk .. . . nvi vastag sodrott huzalt meS< es a sikatorszeru, gye- >>uaa a szállodánk jo híren világított hosszú folyo- re ~ motyogta az uzletve- só távoli sarkából nyíló aj- zet° és mint a részeg, im- tó előtt váratlanul megállt, bolyogva botorkált ki a Sátori gyorsan intézkedett, „itt ki lakik?” Kérdezte rendőr előtt a szobából. Az magát az ágyra. Sátori fel- Utasította a hadnagyot, hi- fojtottan az üzletvezetőtől ágyon hanyatt fekvő, félig kattintottá a villanyt. „A vassa ki a rendőrorvost és Sátori. A kopasz, kövér em- levetkőzött nő nyakán té- fűtő” kiáltott fel rémülten a bűnügyi technikust. Csu- bér zsebkendőjével törölget- szárú masniként lógott az üzletvezető. pátitól azt kérdezte: Tovább te izzadó homlokát. „A di- négy nylonharisnya szára. — Megfojtották, méghoz- tudtok menni? — Kántor, zőzünk” — és a választ in- A nő mennyezetet bámuló zá fonott dróthurokkal — mint a jó kopó, újra nyo- kább sóhajtotta, mint mond- üvegmerev szemeiben még állapította meg Sátori, mi- mon volt, s csak gazdája ta. benne ült a megdermedt réközben alaposan szemügyre jelzését várta. Az intésre * mület. Dulakodási nyom vette az áldozatot. „Odaát azonnal indult. Végighaladt — Kopogtass — utasította sehol. Ahogy Sátori véletle- mostanában ez a divatos a hosszú alagsori folyosón. Csupatit a főhadnagy. A "ül megmozdította a pap- gengsztermódszer” — je- A liftakna mellett, a főlép- második koppanásra sem lant, a halott feje oldalt bil- gyezte meg Csupati. Kántor csőház alján néhány ellen- érkezett bentről válasz. „Ké- tent. „Bivalyerős lehetett a ez alatt az öltözőszekrény őrző szimatot tartott, majd rém, azt hiszem a művész- tettes” — állapította meg ajtajával bíbelődött. felfelé vezette a csoportot, nő lent lesz a bárban” — Csupati. „A nő úgy látszik Sarló alakú körme be- Ahogy a földszinti hallba kockáztatta meg megjegyzé- nem védekezett, míg a gyil- leakadt a szekrényajtó kis- értek, Csupati futó pillan- sét az üzletvezető. „Nem kos nyakára hurkolta a hasé elálló alsó szélébe és a tást vetett a portáskarám baj... Nyiss be!” És Csu- risnyát... kutya erős rántására re.es- mögött a különböző papi- páti lenyomta a kilincset. (Folytatjuk.)
