Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-08 / 182. szám

C oldat 1989. augusztus 9, pftrtrti így látja a yezérigazgató... Ki kutassa a bútorpiacot? Bátor van, megfelelő szaküzlet nincs Elvük: nagy forgalom, kis haszon Az utóbbi hetekben gyak­ran szerepel a napilapok ha­sábjain a bútortéma. Miért drága a bútor? Miért szegé­nyes a választék? Miért olyan gyenge a minőség? Ilyen és ehhez hasonló kér­dések hangzanak el jogo­san, mert évek óta nem ta­pasztalható jelentősebb for­dulat a bútorpiacon. Talán azért, mert a bútor ma még olyan tartós fogyasztási cikk, amely a problémák ellenére is „eladja magát”, mivel kevesebb van belőle a szükségesnél? Egy biztos: a vásárlók panaszai fokozód­nak, mert letörnek a mű­anyagpántok, kiesnek a lá­bak, felpúposodik a furnér­lemez, nem is beszélve ar­ról, hogy a korszerűtlen szállítás következtében a bútorok nagy része hibásan érkezik az üzletekbe. Pedig a bútorvásárlás nem olcsó mulatság. Egy valamire va­ló szobagarnitúra ára egy átlagmunkás nyolc-tíz havi fizetése! Ennyi pénzért már jogosan szeretnének a vá­sárlók jó minőségű árut kapni, mi több. válogatni is szeretnének, hogy ki-ki a neki leginkább tetsző búto­rokhoz juthasson hozzá. Az okokat keresve, az egyik legnagyobb bútoripa­ri vállalat, a BUBIV vezér- igazgatójával, dr. Lázár Lászlóval beszélgettünk a magyar bútoripar gondjai­ról és problémáiról. — Bemutatkozásként ta­lán mondhatna valamit a vállalat „nacionálé”-járól? — A BUBIV hat eszten­dővel ezelőtt alakult, hét budapesti bútorgyár öszevo- násából. Az évi termelési értékünk mintegy félmilli- árd forint. A Budapesti Bú­toripari Vállalat (BUBIV) az országosan eladott bútorok 15 százalékát, az általunk gyártott bútortípusokból pe­dig a hazai piacon értéke­sített termékek 40 százalé­kát állítja elő. — Milyen bútortípusokat gyártanak? — Jelenleg tizenegy fajta komplett szobagarnitúrát készítenek gyáraink. Ha azonban figyelembe vesz- szük, hogy ezek közé tarto­zik a Varia és a Modul is. amelyeknek húsz-harminc elhelyezési variánsa is le­hetséges, akkor ez a szám megsokszorozódik. — Általi >an mennyit gyártanak évente egy-egy bútortípusból? — Számunkra a bútor- gyártás akkor a legelőnyö­sebb, ha legalább négy-öt­ezer darabot készíthetünk egy-egy típusból évente. Vannak azonban olyan, el­sősorban drágább típusaink, amelyekből évente 800—900 garnitúra készül. — Véleménye szerint ez kielégíti az igényeket? — Nyilván nem; hogy mégsem tudunk többet gyár­tani, az elsősorban keser­ves munkaerő gondjaink­nak tulajdonítható. A BU­BIV gyáraiban háromezer- háremszáz ember dolgozik. Még legalább négyszáz em­bert tudnánk foglalkoztat­ni, de nem kapunk megfe­lelő munkásokat. Ha ez így folytatódik tovább, előbb- utóbb a ma még két mű­szakban dolgozó üzemrésze­ket is kénytelenek leszünk egyműszakosra átállítani. — Miben látja a megol­— A vidéki iparfejlesztés­ben. Elsősorban olyan he­lyeken, ahol még találha­tunk szabad munkaerőt. így került hozzánk például a Jászberényi Asztalosáru- gyár. Egerben új gyárat épí­tünk, amelyet zömében a nálunk feleslegessé vált be­rendezésekkel szerelünk fel. — Más problémák is gá­tolják az eredményesebb termelést? — Sajnos, igen. Az össze­vonás után a műszaki fej­lesztés pem tartott lépést a megnövdkedett igények­kel, ez pedig jelentősen be­folyásolja a gyár költségté­nyezőinek alakulását. Gyár­egységeinkben még mindig kevés a jól felkészült mű­szaki és gazdasági vezető, akik rendelkeznek a piac igényelte rugalmassággal. — Milyen a vállalat kap­csolata a kiskereskedelem­mel? — Nemcsak az a baj, hogy a bútorszaküzletek — első­sorban a vidékiek — több­sége kicsi és korszerűtlen, hanem az is. hogy a kiske­reskedelmi tevékenység nem jutott arra a szintre, ami gazdaságos szériagyártást tenne lehetővé. Ennek kö­vetkeztében ma még az or­szág kevés bútorszaküzleté- ben kapható gyáraink ter­méke. Miért? Az igazság az, hogy még mindig csak el­osztás van és nem keres­kedelem. A piac törvénysze­rűségeiről is csak beszélnek, de lényegében nem tudják megmondani, hogy mi kell a vásárlónak. A vásárlótól, ha nem kapja meg az üz­letben a keresett bútorféle­séget, nem kérdezi meg sen­ki, mi az, amit keres, mire lenne igénye. Tömeggyártás pedig naponta folytatott igényfelmérés nélkül elkép­zelhetetlen. — ön hogy látja ma nap­jaink kereskedőjét? — Furcsa, de igaz, néha úgy érzi magát az ember, ha bemegy egy üzletbe: a kereskedő nem akar eladni neki semmit. legfeljebb azért van ott, hogy vigyáz­zon a bútorokra, vagy ha a vevő mégis talál valami megfelelőt, akkor kiállítja a blokkot és ezzel be is feje­ződött egész tevékenysége. De vajon ezért fizetik? Ezért állították oda az üz­letbe? Aligha. — A BUBIV nem folytat önálló piackutatást? — Természetesen van ilyen tevékenységünk is. Szakembereink általában havonta egyszer eljutnak az üzletekbe. Ezek a látogatá­sok azonban nem pótolhat­ják a kereskedelem folya­matosan gyűjtött napi ta­pasztalatait, rendszeres jel­zéseit. — Mi a véleményc a bú­torok áráról? — Egyes termékek ára emelkedett az elmúlt esz­tendőben. Ez elsősorban az alapanyag magasabb árából fakad. Mégis, örömmel mondhatom, hogy az egyet­len bútoripari vállalat vol­tunk, amely árengedmény­nyel árusította egyes termé­keit. — Például? — A népszerű Varia-bú- tort három vállalat gyártja, de mi adjuk a legolcsóbban. A szériagyártás feltétele ugyanis, hogy termékeink sokak számára elérhető áron kerüljenek forgalomba. Mi a nagyobb forgalom, kis ha­szon elve alapján kívánunk dolgozni a jövőben is. Eddig a nyilatkozat. S ogy teljesebb legyen a BU- BlV-ról alkotott kép, dr. Lázár László vezérigazgató kiegészítésként végigkalau­zolt a vállalat 800 négyzet- méteres bemutatótermében, ahol a kiállított 22 szoba­garnitúrának naponta akad számos magyar és külföldi látogatója. A garnitúrák többsége nemcsak mutatós, a minősége ellen sem lehet különösebb kifogás. A vál­tozatossága ellen már igen. Merész formájú, a modern lakásoknak minden tekin­tetben megfelelő korszerű bútort alig-alig látni. S ami van, például a Delta asztal puffokkal, a kétszintes, na­gyon praktikus gardróbszek­rény, vagy az újvonalú te­lefonasztal- és ülőke-kom­bináció, arról némi malíciá- val jegyezi meg: nem kell a kereskedelemnek. Joggal panaszkodik a propaganda elégtelenségére, a kereske­delem rossz áruértékesítésé­re és gyakori érdektelensé­gére is. De vajon kinek pa­naszkodjon a vásárló? P. P. Megnyugtató jelentés az ifjúsági táborokból Az Egészégügyi Minisz­térium tájékoztatása sze­rint a KISZ nyári építőtá­boraiban, a megyei, az út­törő- és az Expressz ifjú­sági táborokban komolyabb megbetegedés a nyár ed­digi részében nem fordult elő, a fiatalok tízezrei jó egészségben, aktív pihenés­sel töltik a vakációt. A szakemberek vélemé­nye szerint a kedvező egészségügyi helyzetben nagy szerepe van annak, hogy a táborok felszerelé­sében és működtetésükben gondosan megtartották, il­letve megtartják az alap­vető higiénés szabályokat. Különösen az építőtáborok — amelyeknek zöme állandó épületben kapott elhelye­zést — felszerelése korsze­rű; valamennyi jó ivóvíz­zel, szennyvízelvezetéssel, mosdókkal, zuhanyozókkal, konyhákkal ellátott. Megelégedéssel nyugtáz­ták az egészségügy illetéke­sei, hogy mindenütt nagy gondot fordítanak az üzem­élelmezési vállalat kihelye­zett konyháinak megfelelő működtetésére, az élelmezés színvonalára és higiéni­ájára. A kedvező egészségügyi helyzetben a gondosan megszervezett egészségügyi ellenőrzés is nagy szerepet játszik. A KlSZ-építőtábo- rokban például állandó or­vosi szolgálat működik, de a többi tábort is rendsze­resen felkeresik a körzeti orvosok vagy a járási ta­nácsok egészségügyi osztá­lyai által kijelölt orvosok. Helyreállítás a Várban A budai Várpalotában hozzáfogtak az egykori kar­melita kolostor tetőszerke­zetének építéséhez. Ter­mészetesen az eredetinek a formáját kapja az új tető, de az egykori szarufa he­lyett beton-tetőszerkezetet építenek, mivel a fa tűzve­szélyes, s a tetőtérben könyvtárat is berendeznek. A karmelita kolostorba a színháztudományi intézet­tel együtt beköltözhet az MTA irodalomtörténeti in­tézete is. Előreláthatóan 1974 végére fejeződik be a helyreállítás. Részvényesek üzeme o hercegszántói sertéskombinát Alig két évvel ezelőtt kezdte meg működését a hercegszántói Bácska és Le­nin Tsz közös beruházásá­ból létesült sertéskombinát­ja. Az üzem korszerűsítését bővítését azóta is a fontos tennivalók között tartják számon a közös gazdaságok vezetői. A kombinát folya­matos felvásárlás esetén ha­vonta 200—220 hízót ad át a felvásárló vállalatnak. A múlt év őszén jelentős kárt okozott az állatbetegség, az üzemszerű htelalás mégis tekintélyes, 3 millió 910 ezer forint bevételt biztosított a tsz-ek tagságának. A kedvező tapasztalatok, s a húsellátás javításának szándéka ösztönözte a párt­ós gazdasági vezetőket, ami­kor a sertéskombinát to­vábbfejlesztéséről határoz­tak. Sőt. rövidesen már te­tő alá is kerül a 600 férő­helyes hizlalda, s jövőre még egy épül. Tervek ké­szülnek ugyanakkor a belső berendezés normalizálására, s a korszerűbb technológia alkalmazására. Mind a te­nyésztés, mind a hizlalás eredményesebbnek ígérkezik az intenzív sertéstenyésztés jóvoltából. A hizlalás gaz­daságosságát szolgálja majd, hogy fehér hússertés alap­anyagból sonkasertést állí­tanak el. A kombinát lelkes vezetőjét, Gyurity Györgyöt a legkorszerűbb tenyésztési és hizlalási módszerek ta­nulmányozása céljából a Német Demokratikus Köz­társaságba küldte a két társszövetkezet. A fokozatos fejlődést és eredményes gazdálkodást szolgáló, biztató törekvések ezek. És reális a közeljövő terve: a jelenlegi 2200-as létszámú sertésálományt 4— 5 ezerre növelni. Alapos előkészületek után — az ér­dekeltek egyetértő döntése alapján — 1970. január 1- től önálló elszámolású üzemként működik majd a kombinát, a két szövetkezet a befektetett forintérték arányában részvényesként részesül az árbevételből. A közös gazdaságok javát akaró, gondolkodó vezetők, s a szorgalmas tsz-tagok tervei, tettei öltenek testet a hercegszántói tsz-közi ser­téskombinát bővítésében. S ha az eddigieknél kevesebb gondot okoz a hízók értéke­sítése. úgy még több jut az alapító tsz-tagok zsebébe és nem utolsósorban több hús a fogyasztóknak is. Szakács Gyula Aki ellopta a mesterséget Ritkán találkozik az em­ber molnárral, a főmolnár pedig — „előfordulását” illetően — szinte a fehér hollóhoz hasonló. Persze, ha nagyon akarja az ember, azért sikerül ilyen találko­zást nyélbe ütni, csupán az kell hozzá, hogy belépjünk valamelyik malomba. Igaz, a malmok száma is meg­csappant az utóbbi évtized­ben, sokat közülük gabona- tárolóvá alakítottak át. Mo­dern gépekkel felszerelt testvéreik ugyanis győzik az őrlést, el tudják látni liszt­tel az ország sütőüzemeit, kisiparosait, az üzleteket. A malmokhoz mindig kapcsolódott valami roman­tika. Több népdal, közmon­dás szól ezekről az éjjel­nappal járó, monoton zaj­jal dolgozó szerkezetekről. Akik azonban a duruzsoló hengerek, kanalas szalagok, zsákok között dolgoznak, természetesen nem a ro­mantika kedvéért vannak ott, hanem mesterségnek, kenyérkereső foglalkozás­nak tekintik hivatásukat. Hogyan lesz valaki molnár? A kérdésre nincs sablonos válasz, a pályaválasztás itt is egyéni. Mindenkinél más és más oka van. — A nagybátyám a jugo­szláviai Adán volt molnár, amikor én gyerekeskedtem — mondja Pető János, a kecskeméti villanymalom főmolnára. — Sokat beszélt nekem az ottani munkáról, s tréfálkozva azzal csábít­gatott, hogy a malom ajtaja belülről mákoskaláccsal van kitámasztva. Végül aztán úgy megszerettem a mol- nárságot, hogy nagybátyám rábeszélésére 1930-ban inas­nak szegődtem az adai ma­lomhoz három évre. — Akkor kérem, még nem hozták tálcán az ina­sok elé a mesterséget. Na­gyon kedvében kellett jár­ni az idősebb, tapasztalt molnároknak, hogy átadja­nak valamit a tudásukból, sőt azt is mondhatom, hogy úgy kellett ellopni a mes­terséget, Tizenkét órát dol­goztunk naponta, csak szombaton volt. pihenő. A három év azért lepergett valahogy, persze közben, ahogy belejöttem a dolgok­ba, könnyebb lett a sorsom. Először segédmolnár, majd almolnár lettem — folytatja Pető János a villanymalom kicsi szobájában, ahol az asztalon papírzacskókban az őrleményekből vett min­ták sorakoznak. Az ajtó mellett egy másik asztal, amolyan házi laboratórium: litszpróbák nyomai, s egy lemezen vagy tíz féle liszt­ből készített tészta szárad. — Mikor letöltöttem a katonaidőt, utána fél év múlva, 1937-ben már fő­molnár lettem, s azóta ilyen minőségben dolgozom. Tud­ja, egy főmolnárnak már körülbelül annyit kell tud­nia, mint egy mérnöknek — mondja, s a dicsekvés­nek még csak az árnyéka sem látszik rajta. Sorolni kezdi a szakma rejtelmeit, a hengerek beállításától kezdve a pneumatikáig, a porelszívó berendezésektől a malom munkájának gaz­daságossági mutatójáig. Gyakorlati és elméleti tu­dósra egyaránt szüksége van a főmolnárnak. Pe­tő János tizenkét évet töl­tött a Gabonafeldolgozó és Felvásárló Vállalat megyei központjában, mint techno­lógus, tavaly októberben került a villanymalomba. — Szerencsére sikerült elérni, hogy ma már gazda­ságosan termel a malom. Tavaly egy mázsa búza fel­dolgozásával 364 forint ter­melési• értéket állítattunk elő, az idén 371 forintot. Abba most ne bonyolód­junk bele, hogy ezt mikép­pen sikerült elérni, de egy biztos: a főmolnár sokat ad arra, hogy tiszta kör­nyezetben, jó gépekkel, anyagi megbecsüléssel vé­gezzék munkájukat a ma­lomban dolgozó emberek. Rendszeressé vált a ma­lomban a szakmai tovább­képzés, amit Pető János vezet. A beszélgetés végén meg­értettem, miért nem lehe­tett felsorolni, mi minden­hez kell értenie egy fő­molnárnak. íme most kide­rült, de kétségtelen, hogy nem teljes a lista. Tréfál­kozva fordulok a főmolnár felé a kérdéssel: — A közel negyven év alatt ugye megtanulta, hogy nincs kitámasztva a malom ajtaja mákoska Idecsal? — Az már az első nap kiderült. Viszont a kalács­hoz való liszt itt készül. Ami pedig a fiatalokat il­leti, azt mondom nekik, hogy nálunk már nem el­lopni kell a mesterséget, önként, szívesen és öröm­mel adjuk át az utánunk következőknek Gál Sándor 4 megyei szórakoztatózenei verseny eredménye A fogyasztási és értékesí­tő szövetkezetek vendéglátó egységeiben működő zene­karok Kalocsán tartott me­gyei versenyén, amelyről tegnap számoltunk be, a kö­vetkező döntést hozta a zsűri: A tánczenekarok verse­nyében a kiskőrösi Szarvas étterem zenekara kapta az I. díjat (zenekarvezető: Ud- vardi Sándor), a II. díj a kecskeméti Park étterem együttesének, a III. a kalo­I csai ÁFÉSZ miskei zeneka- I rának, a MÉSZÖV elnöké- I nek különdíja pedig a ka­locsai Kristály vendéglő együttesének jutott. A népi zenekarok verse­nyét a Mendicsicsó Kálmán vezette kunszentmiklósi együttes nyerte az izsáki és a ^ soltvadkerti zenekarok előtt. Az elnöki különdíjat a bácsbokodi tamburaze- nekar kapta. A díjakat Piu- kovics Miklós, a MÉSZÖV elnökhelyettese adta át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom