Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-08 / 182. szám
C oldat 1989. augusztus 9, pftrtrti így látja a yezérigazgató... Ki kutassa a bútorpiacot? Bátor van, megfelelő szaküzlet nincs Elvük: nagy forgalom, kis haszon Az utóbbi hetekben gyakran szerepel a napilapok hasábjain a bútortéma. Miért drága a bútor? Miért szegényes a választék? Miért olyan gyenge a minőség? Ilyen és ehhez hasonló kérdések hangzanak el jogosan, mert évek óta nem tapasztalható jelentősebb fordulat a bútorpiacon. Talán azért, mert a bútor ma még olyan tartós fogyasztási cikk, amely a problémák ellenére is „eladja magát”, mivel kevesebb van belőle a szükségesnél? Egy biztos: a vásárlók panaszai fokozódnak, mert letörnek a műanyagpántok, kiesnek a lábak, felpúposodik a furnérlemez, nem is beszélve arról, hogy a korszerűtlen szállítás következtében a bútorok nagy része hibásan érkezik az üzletekbe. Pedig a bútorvásárlás nem olcsó mulatság. Egy valamire való szobagarnitúra ára egy átlagmunkás nyolc-tíz havi fizetése! Ennyi pénzért már jogosan szeretnének a vásárlók jó minőségű árut kapni, mi több. válogatni is szeretnének, hogy ki-ki a neki leginkább tetsző bútorokhoz juthasson hozzá. Az okokat keresve, az egyik legnagyobb bútoripari vállalat, a BUBIV vezér- igazgatójával, dr. Lázár Lászlóval beszélgettünk a magyar bútoripar gondjairól és problémáiról. — Bemutatkozásként talán mondhatna valamit a vállalat „nacionálé”-járól? — A BUBIV hat esztendővel ezelőtt alakult, hét budapesti bútorgyár öszevo- násából. Az évi termelési értékünk mintegy félmilli- árd forint. A Budapesti Bútoripari Vállalat (BUBIV) az országosan eladott bútorok 15 százalékát, az általunk gyártott bútortípusokból pedig a hazai piacon értékesített termékek 40 százalékát állítja elő. — Milyen bútortípusokat gyártanak? — Jelenleg tizenegy fajta komplett szobagarnitúrát készítenek gyáraink. Ha azonban figyelembe vesz- szük, hogy ezek közé tartozik a Varia és a Modul is. amelyeknek húsz-harminc elhelyezési variánsa is lehetséges, akkor ez a szám megsokszorozódik. — Általi >an mennyit gyártanak évente egy-egy bútortípusból? — Számunkra a bútor- gyártás akkor a legelőnyösebb, ha legalább négy-ötezer darabot készíthetünk egy-egy típusból évente. Vannak azonban olyan, elsősorban drágább típusaink, amelyekből évente 800—900 garnitúra készül. — Véleménye szerint ez kielégíti az igényeket? — Nyilván nem; hogy mégsem tudunk többet gyártani, az elsősorban keserves munkaerő gondjainknak tulajdonítható. A BUBIV gyáraiban háromezer- háremszáz ember dolgozik. Még legalább négyszáz embert tudnánk foglalkoztatni, de nem kapunk megfelelő munkásokat. Ha ez így folytatódik tovább, előbb- utóbb a ma még két műszakban dolgozó üzemrészeket is kénytelenek leszünk egyműszakosra átállítani. — Miben látja a megol— A vidéki iparfejlesztésben. Elsősorban olyan helyeken, ahol még találhatunk szabad munkaerőt. így került hozzánk például a Jászberényi Asztalosáru- gyár. Egerben új gyárat építünk, amelyet zömében a nálunk feleslegessé vált berendezésekkel szerelünk fel. — Más problémák is gátolják az eredményesebb termelést? — Sajnos, igen. Az összevonás után a műszaki fejlesztés pem tartott lépést a megnövdkedett igényekkel, ez pedig jelentősen befolyásolja a gyár költségtényezőinek alakulását. Gyáregységeinkben még mindig kevés a jól felkészült műszaki és gazdasági vezető, akik rendelkeznek a piac igényelte rugalmassággal. — Milyen a vállalat kapcsolata a kiskereskedelemmel? — Nemcsak az a baj, hogy a bútorszaküzletek — elsősorban a vidékiek — többsége kicsi és korszerűtlen, hanem az is. hogy a kiskereskedelmi tevékenység nem jutott arra a szintre, ami gazdaságos szériagyártást tenne lehetővé. Ennek következtében ma még az ország kevés bútorszaküzleté- ben kapható gyáraink terméke. Miért? Az igazság az, hogy még mindig csak elosztás van és nem kereskedelem. A piac törvényszerűségeiről is csak beszélnek, de lényegében nem tudják megmondani, hogy mi kell a vásárlónak. A vásárlótól, ha nem kapja meg az üzletben a keresett bútorféleséget, nem kérdezi meg senki, mi az, amit keres, mire lenne igénye. Tömeggyártás pedig naponta folytatott igényfelmérés nélkül elképzelhetetlen. — ön hogy látja ma napjaink kereskedőjét? — Furcsa, de igaz, néha úgy érzi magát az ember, ha bemegy egy üzletbe: a kereskedő nem akar eladni neki semmit. legfeljebb azért van ott, hogy vigyázzon a bútorokra, vagy ha a vevő mégis talál valami megfelelőt, akkor kiállítja a blokkot és ezzel be is fejeződött egész tevékenysége. De vajon ezért fizetik? Ezért állították oda az üzletbe? Aligha. — A BUBIV nem folytat önálló piackutatást? — Természetesen van ilyen tevékenységünk is. Szakembereink általában havonta egyszer eljutnak az üzletekbe. Ezek a látogatások azonban nem pótolhatják a kereskedelem folyamatosan gyűjtött napi tapasztalatait, rendszeres jelzéseit. — Mi a véleményc a bútorok áráról? — Egyes termékek ára emelkedett az elmúlt esztendőben. Ez elsősorban az alapanyag magasabb árából fakad. Mégis, örömmel mondhatom, hogy az egyetlen bútoripari vállalat voltunk, amely árengedménynyel árusította egyes termékeit. — Például? — A népszerű Varia-bú- tort három vállalat gyártja, de mi adjuk a legolcsóbban. A szériagyártás feltétele ugyanis, hogy termékeink sokak számára elérhető áron kerüljenek forgalomba. Mi a nagyobb forgalom, kis haszon elve alapján kívánunk dolgozni a jövőben is. Eddig a nyilatkozat. S ogy teljesebb legyen a BU- BlV-ról alkotott kép, dr. Lázár László vezérigazgató kiegészítésként végigkalauzolt a vállalat 800 négyzet- méteres bemutatótermében, ahol a kiállított 22 szobagarnitúrának naponta akad számos magyar és külföldi látogatója. A garnitúrák többsége nemcsak mutatós, a minősége ellen sem lehet különösebb kifogás. A változatossága ellen már igen. Merész formájú, a modern lakásoknak minden tekintetben megfelelő korszerű bútort alig-alig látni. S ami van, például a Delta asztal puffokkal, a kétszintes, nagyon praktikus gardróbszekrény, vagy az újvonalú telefonasztal- és ülőke-kombináció, arról némi malíciá- val jegyezi meg: nem kell a kereskedelemnek. Joggal panaszkodik a propaganda elégtelenségére, a kereskedelem rossz áruértékesítésére és gyakori érdektelenségére is. De vajon kinek panaszkodjon a vásárló? P. P. Megnyugtató jelentés az ifjúsági táborokból Az Egészégügyi Minisztérium tájékoztatása szerint a KISZ nyári építőtáboraiban, a megyei, az úttörő- és az Expressz ifjúsági táborokban komolyabb megbetegedés a nyár eddigi részében nem fordult elő, a fiatalok tízezrei jó egészségben, aktív pihenéssel töltik a vakációt. A szakemberek véleménye szerint a kedvező egészségügyi helyzetben nagy szerepe van annak, hogy a táborok felszerelésében és működtetésükben gondosan megtartották, illetve megtartják az alapvető higiénés szabályokat. Különösen az építőtáborok — amelyeknek zöme állandó épületben kapott elhelyezést — felszerelése korszerű; valamennyi jó ivóvízzel, szennyvízelvezetéssel, mosdókkal, zuhanyozókkal, konyhákkal ellátott. Megelégedéssel nyugtázták az egészségügy illetékesei, hogy mindenütt nagy gondot fordítanak az üzemélelmezési vállalat kihelyezett konyháinak megfelelő működtetésére, az élelmezés színvonalára és higiéniájára. A kedvező egészségügyi helyzetben a gondosan megszervezett egészségügyi ellenőrzés is nagy szerepet játszik. A KlSZ-építőtábo- rokban például állandó orvosi szolgálat működik, de a többi tábort is rendszeresen felkeresik a körzeti orvosok vagy a járási tanácsok egészségügyi osztályai által kijelölt orvosok. Helyreállítás a Várban A budai Várpalotában hozzáfogtak az egykori karmelita kolostor tetőszerkezetének építéséhez. Természetesen az eredetinek a formáját kapja az új tető, de az egykori szarufa helyett beton-tetőszerkezetet építenek, mivel a fa tűzveszélyes, s a tetőtérben könyvtárat is berendeznek. A karmelita kolostorba a színháztudományi intézettel együtt beköltözhet az MTA irodalomtörténeti intézete is. Előreláthatóan 1974 végére fejeződik be a helyreállítás. Részvényesek üzeme o hercegszántói sertéskombinát Alig két évvel ezelőtt kezdte meg működését a hercegszántói Bácska és Lenin Tsz közös beruházásából létesült sertéskombinátja. Az üzem korszerűsítését bővítését azóta is a fontos tennivalók között tartják számon a közös gazdaságok vezetői. A kombinát folyamatos felvásárlás esetén havonta 200—220 hízót ad át a felvásárló vállalatnak. A múlt év őszén jelentős kárt okozott az állatbetegség, az üzemszerű htelalás mégis tekintélyes, 3 millió 910 ezer forint bevételt biztosított a tsz-ek tagságának. A kedvező tapasztalatok, s a húsellátás javításának szándéka ösztönözte a pártós gazdasági vezetőket, amikor a sertéskombinát továbbfejlesztéséről határoztak. Sőt. rövidesen már tető alá is kerül a 600 férőhelyes hizlalda, s jövőre még egy épül. Tervek készülnek ugyanakkor a belső berendezés normalizálására, s a korszerűbb technológia alkalmazására. Mind a tenyésztés, mind a hizlalás eredményesebbnek ígérkezik az intenzív sertéstenyésztés jóvoltából. A hizlalás gazdaságosságát szolgálja majd, hogy fehér hússertés alapanyagból sonkasertést állítanak el. A kombinát lelkes vezetőjét, Gyurity Györgyöt a legkorszerűbb tenyésztési és hizlalási módszerek tanulmányozása céljából a Német Demokratikus Köztársaságba küldte a két társszövetkezet. A fokozatos fejlődést és eredményes gazdálkodást szolgáló, biztató törekvések ezek. És reális a közeljövő terve: a jelenlegi 2200-as létszámú sertésálományt 4— 5 ezerre növelni. Alapos előkészületek után — az érdekeltek egyetértő döntése alapján — 1970. január 1- től önálló elszámolású üzemként működik majd a kombinát, a két szövetkezet a befektetett forintérték arányában részvényesként részesül az árbevételből. A közös gazdaságok javát akaró, gondolkodó vezetők, s a szorgalmas tsz-tagok tervei, tettei öltenek testet a hercegszántói tsz-közi sertéskombinát bővítésében. S ha az eddigieknél kevesebb gondot okoz a hízók értékesítése. úgy még több jut az alapító tsz-tagok zsebébe és nem utolsósorban több hús a fogyasztóknak is. Szakács Gyula Aki ellopta a mesterséget Ritkán találkozik az ember molnárral, a főmolnár pedig — „előfordulását” illetően — szinte a fehér hollóhoz hasonló. Persze, ha nagyon akarja az ember, azért sikerül ilyen találkozást nyélbe ütni, csupán az kell hozzá, hogy belépjünk valamelyik malomba. Igaz, a malmok száma is megcsappant az utóbbi évtizedben, sokat közülük gabona- tárolóvá alakítottak át. Modern gépekkel felszerelt testvéreik ugyanis győzik az őrlést, el tudják látni liszttel az ország sütőüzemeit, kisiparosait, az üzleteket. A malmokhoz mindig kapcsolódott valami romantika. Több népdal, közmondás szól ezekről az éjjelnappal járó, monoton zajjal dolgozó szerkezetekről. Akik azonban a duruzsoló hengerek, kanalas szalagok, zsákok között dolgoznak, természetesen nem a romantika kedvéért vannak ott, hanem mesterségnek, kenyérkereső foglalkozásnak tekintik hivatásukat. Hogyan lesz valaki molnár? A kérdésre nincs sablonos válasz, a pályaválasztás itt is egyéni. Mindenkinél más és más oka van. — A nagybátyám a jugoszláviai Adán volt molnár, amikor én gyerekeskedtem — mondja Pető János, a kecskeméti villanymalom főmolnára. — Sokat beszélt nekem az ottani munkáról, s tréfálkozva azzal csábítgatott, hogy a malom ajtaja belülről mákoskaláccsal van kitámasztva. Végül aztán úgy megszerettem a mol- nárságot, hogy nagybátyám rábeszélésére 1930-ban inasnak szegődtem az adai malomhoz három évre. — Akkor kérem, még nem hozták tálcán az inasok elé a mesterséget. Nagyon kedvében kellett járni az idősebb, tapasztalt molnároknak, hogy átadjanak valamit a tudásukból, sőt azt is mondhatom, hogy úgy kellett ellopni a mesterséget, Tizenkét órát dolgoztunk naponta, csak szombaton volt. pihenő. A három év azért lepergett valahogy, persze közben, ahogy belejöttem a dolgokba, könnyebb lett a sorsom. Először segédmolnár, majd almolnár lettem — folytatja Pető János a villanymalom kicsi szobájában, ahol az asztalon papírzacskókban az őrleményekből vett minták sorakoznak. Az ajtó mellett egy másik asztal, amolyan házi laboratórium: litszpróbák nyomai, s egy lemezen vagy tíz féle lisztből készített tészta szárad. — Mikor letöltöttem a katonaidőt, utána fél év múlva, 1937-ben már főmolnár lettem, s azóta ilyen minőségben dolgozom. Tudja, egy főmolnárnak már körülbelül annyit kell tudnia, mint egy mérnöknek — mondja, s a dicsekvésnek még csak az árnyéka sem látszik rajta. Sorolni kezdi a szakma rejtelmeit, a hengerek beállításától kezdve a pneumatikáig, a porelszívó berendezésektől a malom munkájának gazdaságossági mutatójáig. Gyakorlati és elméleti tudósra egyaránt szüksége van a főmolnárnak. Pető János tizenkét évet töltött a Gabonafeldolgozó és Felvásárló Vállalat megyei központjában, mint technológus, tavaly októberben került a villanymalomba. — Szerencsére sikerült elérni, hogy ma már gazdaságosan termel a malom. Tavaly egy mázsa búza feldolgozásával 364 forint termelési• értéket állítattunk elő, az idén 371 forintot. Abba most ne bonyolódjunk bele, hogy ezt miképpen sikerült elérni, de egy biztos: a főmolnár sokat ad arra, hogy tiszta környezetben, jó gépekkel, anyagi megbecsüléssel végezzék munkájukat a malomban dolgozó emberek. Rendszeressé vált a malomban a szakmai továbbképzés, amit Pető János vezet. A beszélgetés végén megértettem, miért nem lehetett felsorolni, mi mindenhez kell értenie egy főmolnárnak. íme most kiderült, de kétségtelen, hogy nem teljes a lista. Tréfálkozva fordulok a főmolnár felé a kérdéssel: — A közel negyven év alatt ugye megtanulta, hogy nincs kitámasztva a malom ajtaja mákoska Idecsal? — Az már az első nap kiderült. Viszont a kalácshoz való liszt itt készül. Ami pedig a fiatalokat illeti, azt mondom nekik, hogy nálunk már nem ellopni kell a mesterséget, önként, szívesen és örömmel adjuk át az utánunk következőknek Gál Sándor 4 megyei szórakoztatózenei verseny eredménye A fogyasztási és értékesítő szövetkezetek vendéglátó egységeiben működő zenekarok Kalocsán tartott megyei versenyén, amelyről tegnap számoltunk be, a következő döntést hozta a zsűri: A tánczenekarok versenyében a kiskőrösi Szarvas étterem zenekara kapta az I. díjat (zenekarvezető: Ud- vardi Sándor), a II. díj a kecskeméti Park étterem együttesének, a III. a kaloI csai ÁFÉSZ miskei zeneka- I rának, a MÉSZÖV elnöké- I nek különdíja pedig a kalocsai Kristály vendéglő együttesének jutott. A népi zenekarok versenyét a Mendicsicsó Kálmán vezette kunszentmiklósi együttes nyerte az izsáki és a ^ soltvadkerti zenekarok előtt. Az elnöki különdíjat a bácsbokodi tamburaze- nekar kapta. A díjakat Piu- kovics Miklós, a MÉSZÖV elnökhelyettese adta át.