Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-05 / 179. szám
1969. augusztus 5, kedd 5. oldal Egy hasznos könyv Kecskemétről A HATSZAZ EVESKecs- kemét jeles évfordulójához kötődve nem csak ünnepségek sorjáztak az elmúlt esztendőben, de sok hasznos, érdekes könyv kiadására is sor került. Némelyiknél ugyan a dátumhoz nem nagyon ragaszkodva, hiszen mindenki ismeri, milyen nagy üggyel- bajjal születik meg napjainkban is a kötetbe rendeleti írás, legyen az szép- irodalmi mű vagy tanulmány. A lelkes emberek eltervezik, hivatalos helyen javasolják a kiadását, aztán meg kell keresni az anyagi eszközöket hozzá — s hányféle dologra kell itt a pénz manapság! Mennyi közhasznú dologra. Persze ezek közt a szellemi termék is ott van —, ha nem is mindég az első helyen. Azért most már mintha néha előbbre rukkolna, mint korábban ... így történhetett, hogy elindult útjára az úgynevezett Aranyhomok kiskönyvtár, s annak is első könyvecskéjeként — címe: Egy marék parázs —, négy kecskeméti költő műveinek legújabb, s tán legszebb verseinek gyűjteménye. Ezt követte a Kecskemét jelesei című kiadvány, mely mintegy 310 Kecskeméten született vagy itt élt ember legfontosabb életrajzi adatait tartalmazza. (Reméljük a későbbiekben jó néhányat közülük jobban is megismerhetünk majd, bemutatva őket a város mai lakóinak.) Az ide érkező vendégek kezében ott lehet látni a Kecskemét 600 éves város című füzetet — 11 ezer példányban adták ki és már hétezer elfogyott belőle! — annak bizonyítékául, hogy érdemes áldozni munkát és pénzt is ilyen célokra. A várost köszöntötte tavaly a Kiskunság antológia külön száma is. Nyomdában van a város két jeleséről, Hajnal Józsefről, az 1919- es lapszerkesztőről és Hollós Józsefről, a tuberkulózis és az alkoholizmus elleni harc világhírű tudósáról szóló könyv, s előkészületben egy felszabadulást idéző kötet. Ezekben a napokban pedig megjelent egy Kecskemét című vaskos kiadvány a város múltjáról, jelenéről szóló tanulmányokkal. A Heltai Nándor által szerkesztett 350 oldalas könyvhöz Fehér Sándor, a városi tanács vb-elnökhe- lyettese, a népfront városi bizottságának elnöke írt bevezetőt. Mint hangsúlyozza: ma még nincs meg a lehetőség egy átfogó várostörténet megírására, az elmúlt öt félszázad még nincs tudományos megalapozottsággal felkutatva, feldolgozva. A mostani évek helyes cékitűzése az adatgyűjtés, egy-egy részterületre vonatkozó tanulmány elkészítése lehet. Megteremteni az alapot egy gondosan megírandó tudományos hitelű várostörténeti műhöz. „Városunk történetét kutatók fáradságos, avatott munkája nyomán a tanulmányoknak máris olyan gazdag termése gyűlt össze, hogy e kötet 16 tanulmányával nemcsak „hézagot pótol”; összefüggő, alapos ismereteket ad a város múltjáról és jelenéről, hanem hitet tesz arról is, hogy mily hatalmas ősz. tönző erő t>an a múlt értékes hagyományait tisztelő városszeretetben” — írja a bevezetőben. ERRE UTALNAK az egyes fejezetek címei is: „Kertté szelídül lassan a homok” — — „Tanulmányok Kecskemét múltjáról” — A táj és az ember” — ^Kecskeméti intézmények, vállalatok története”. Az elsőben dr. Szilágyi Tibor Kecskemét éghajlati megfigyeléseihez és klímájához fűz megjegyzéseket, s lényegében a helyi meteorológiai megfigyelések történetét mondja el tudományos alapossággal, s mégis érdekesen. A város környékének erdői, erdőtársulási és ökológiai viszonyait dr. Szodfridt István ismerteti szinte kedvet csinálva e vidék bebarangolásához, alaposabb megismeréséhez. Dr. Kiss Árpád kutató a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet történetét adja vázlatosan. bepillantást engedve abba a hatalmas munkába, melynek méreteiről már eddig is volt fogalmunk, de most közelebbről is megismerhettük. Katonatelepen nemesített szőlőfajták címet viseli dr. Szegedi Sándor szakmai ismertetője, de több annál, mert ennek ürügyén tulajdonképpen rövid és tömör jellemzést ad a szőlő- nemesítők nagy türelmet és kitartást igénylő munkásságáról. A múltat idéző fejezetben a város török, időkbeli önállóságát kutatja Szekér Endre sok régi hiteles forrásmű lényegét is összefoglalva a mai ember számára. A levéltári munka célirányossága érződik dr. Balanyi Béla munkáján, melyben Kecskemét XVIII. század végi gazdasági jelentőségét mutatja be olvasóinak. Dr. Krajnyák Nándor már nem első ízben publikál az Asztalosféle alföldi parasztmozgalomról, de ezúttal bővebben tudta kifejteni értékes gyűjtőmunkájának eredményeit. Hasonlóképpen Varga Mihály, aki Berkes Ferenc kecskeméti kormányzótanácsi biztosról rajzol emberközeli portrét, a forradalmár életét példaként állítva az eljövendő nemzedék fiai elé. A táj és az ember című sorozatban dr. Kálmán Lajos, Gémes Balázs és Koncz István írásai keltik fel az olvasó érdeklődését A továbbiakban Lukácsi László a kecskeméti posta, Bóka József az első kecskeméti konzervgyár, Orosz László a Részvény-nyomda. Heltai Nándor a százéves kecskeméti újságírás, Mester László pedig a kecskeméti színház történetét beszélik el az ismeretek gazdag tárházát nyújtva olvasóiknak. A kötetbe feltétlenül beillett volna — s így egy kis hiányérzetünk is támadt — a város felszabadulását bemutató mű. Tudjuk, hogy létezik ilyen nyomtatásban is, kéziratban is. Az újraközlés — mint más művek esetében is — megengedhető lett volna. Ilyen szempontból talán a szerkezet is lehetett volna más — a témához illően — ezekkel indítva a könyvet HADD DICSÉRJÜK" meg külön is az ízléses fedőlapot, s a viszonylag kevés hibával készült nyomdai szedést, kötést Az előbbi Heltai Nándor tipográfiai érzékét, az utóbbi a megyei nyomdavállalat kollektívájának szakértelmét dicséri. F. Tóth Pál halad a gépkocsi. Hirtelen jellegzetes török település tűnik fel: Pocitelj. A középkori vár, és a köré csoportosuló romantikus házacskák magyar emlékeket őriznek. Mátyás magyar király, a raguzaiak, és a pápa építtette ezt az erősséget 1466-ban, tartván az ozmán előretöréstől. A törökök mégis elfoglalták a várat, s több mint 400 évig üdvözölte itt Allahot a mecset tornyából a müezzin. Ma csak a Szahat-kula óraműve kongatja az órákat érces hangon, s a turisták csodálják a vár, a dzsámi remek építészeti formáját, s a falakat borító ornamentikát. Tasovcicinél a Neretva keskeny szurdoka lapállyá szélesül. Közeledett az este, szállást keresünk. A falu csupán néhány házból áll a hegy oldalába építve, s úgy A Skoda 1000 MB, min- létében bokáig érő min- festelek a sziklákon, mint den erőlködés nélkül ka- tás selyembugyogóban, be- a fzszkek. Az út szélén ma- paszkodott fel a Szarajevó- kötött fejjel — kancsóval Ras~ barna férfi áll, őt kórtól délre fekvő Bjelosnica vízért jött, az út mellett vas- Nézzük leverhetjük-e sát- hegység hágójában vágott tag sugárban ömlő karszt- Megtudja hogy mameredek de sima autóúton, forráshoz. A gyerekkel gyaj-oj^ vagyunk, s szívélye- A vidék teljes pompájában könnyű szót érteni, egy sze- sen még kávéra is meginvi- tárulkozott elénk a derűs let csokoládé gyorsan meg- ^ bennünket Kudra Mit- napsütésben, csupán a 2000 oldotta a vízhordó kislány ^at telefonszerelő házában méteres hegycsúcsok kupo- nyelvét. S bár szavát nem Iáján akadt meg néhány fel- értettük, taglejtéseiből kide- hőrongy, mintegy sapkát bo- rült a víz, a jó ivóvíz még itt, a völgyben is nagy érték ... Maria — így hívták a kislányt — sokáig integetett utánunk... 1. fyéqiq a sfterelva völgyében SMmos IXuboLr: 2. A fergetegben mindig csak előre, a kutya után. Hasraes- tek. Feltápászkodtak. „Nyomorult féreg” • - kesergett magában Csupati. Már a jégbe dermedt vizenyős ságaljai réteken jártak, amikor a kísérő csoport vezetője, egy hadnagy, Csupati oldaláig küzdötte a viharban előre magát és a szél zúgását túlkiabálva üvöltötte: „Boldog új évet, törzsőrmester !’’ A zseblámpa rávetődő fényében Csupati bólintott. „Boldog új évet” és keserűen, gúnyosan gondolt erre a háborodott világra, s arra, hogy ebben a pillanatban ezer és millió helyen jól fűtött szobákban, báltermekben, pezsgők és habzóborok palackjából pukkan ki a dugó. De mi pukkan nekik? Legfeljebb néhány lövés, és még azt se tudják, honnan. „Álljon meg végre!” kiáltott rá a hadnagy és Csupati tudatáig csak a második üvöltés jutott el. Füttyentett Kántornak. A hadnagy megismételte a jókívánságot és kulacsát nyújtotta. A négy katona is utolérte őket. Csupati a fejével és a kulaccsal biccentett, így kívánta mindegyiknek a jobb új esztendőt. A rum tüzesen rohant nyelőcsöve alagútján, lángra gyújtotta a hilusok csápos bolyháit. behatolt vérpályájába. A tust az őrjöngő északi szél fújta, amely kergebirkaként körözött a vulkánkúpot övező lapályon. Csupati alsó ajka a kulacs szájához fagyott és ahogy a kortyok után letépte, bőrének hártyája is beleszakadt. Mindannyian ittak. Hat emberi szájról fagyott egy-egy parányi bőrcafat a kulacsra. Mínusz tizenöt fok volt... Mentek. Aki megáll, azt földre döntheti a fagy és többé nincs felállás. Csupati alatt ropogva szakadt be a vékonyra fagyott vizes pocsolya jege. Bakancsára jégkoloncok dermedtek, de ő észre se vette. A kerek püspöksüveg alakú hegy oldalán kapaszkodtak felfelé. Az elhagyott kőbánya széltől védett kráterénél Csupati elérte a Kemenes dombja oldaláról látott, vihartól himbált néhány villanyégőt. Hátát a gránitfalnak támasztotta, és magához intette a hadnagyot: „Ebben a menekülésben nincs semmi ésszerű” — mondta. (Folytatjuk) Nagy érték a jó ivóvíz — tudtuk meg Mariától, akit az üt mellett levő karszt- forrásnál lefényképeztünk. rítva a kopaszon meredő sziklák tetejére. Ezen a nyáron már sok magyar turista tette meg a Szarajevó—Mos- tár közötti utat megközelítve a kék Adriát legtöbbjük gépkocsival, vizsgázva az autóvezetésből, és a bátorságból egyaránt A Neretva festőién szép völgyében az utazás igazi élmény. A vad hegyifolyó- val a hétezer lakosú, egykor fafaragóiról híres Konjicnál találkoztunk. A folyó kiterebélyesedve a hegyek alkotta völgyben a vízierőmű turbináit, s egy 14 négyzet- kilométer területű tavat táplál vizével. A hegyekkel körülvett tó valóságos üdülőközpont, hiszen a fenyőfáktól illatos levegő, a víz valósággal csábítja a pihenni vágyókat A bosnyák autóút a gépkocsivezetőknek nem engedi meg, hogy túlságosan sokat törődjön a táj szépségével. A meredek, sokszor tíz kilométereken csak kanyarokból álló, alagutakkal tűzdelt úton, amelynek egyik szélén 150 méteres szakadékok szellemi központja volt, de tátonganak, minden ügyes- a második világháború so- ségre és figyelemre szükség rán véres partizánharcok van. Ezért a nézelődést, pi- színhelye is. A város nyolc- henéssel köti össze a fáradt, száz partizán élete árán kiváncsi turista. Eközben nyerte vissza szabadságát, s szinte mindig akad valami ettől az időtől indult meg az apró, kedves kaland. Így iparosodás, a gyors fejlődés, jártunk mi is. Egy aprócska Ismét a barnásfehér, fé- lány a bosnyákok népvise- leimet keltő sziklák között érdekesen keveredik az évezredes hagyomány a szuper-modem technikával. Tiszteletünkre — bár villany van a lakásban — telepes sztereomagnón világslágereket forgat, de mikor magyar borral kínáljuk a vendéglátás viszonzásaképpen, a poharat eltolja magától — Mohamedán vagycűc, bead és disznóhúst nem fogyasztok ... Keresetem havi 500 dinár, de van még néhány négyszögöl földem fenn a hegyen, ahol az asz- szony paprikát és krumplit termel. A négy gyermek közül csak a legidősebb lány ül közöttünk a modern bútorokkal, televízióval berendezett szobában. Az asz- szonyt és a többi gyereket a gal. A modern és régi épü- szokások íratlan törvénye letek között igen sok a mi- tartja rabságban: nem mu- naret, hiszen 400 éven ke- tatkozhatnak a vendég előtt, resztül török kézen volt. A A sok rábeszélés, a külföl- régi Mostar legszebb látni- diek iránti kíváncsiság vé- valója az 1620-ban épített gül is legyőzte Kudra Mithat dzsámi, és a mellette levő ellenkezését, s megismer - romterületen álló vallási kedtünk családjával is. Né- középiskola, a medresz. Mos- hány órai társalgás közben tar nemcsak a régi idők nemcsak a kávé fogyott el A Neretva. a zöld folyó zord sziklák közé bújik Job- lanica község után. A kes- kennyé váló kanyonban a mészkősziklák szinte az út fölé magasodnak, s lent 100 méteres mélységben az addig kedélyesen hömpölygő folyó vad zuhogással tombol a sziklák között. Hercegovina központjában, Mostarba érkezünk. Ez az 55 ezer lakosú nagyváros a török időkben vált kulturális központtá. A város szláv nevét így lehetne magyarra fordítani: híd, hidas, hídhely. Nem csoda, hiszen a Neret- ván átívelő jellegzetes hidak kötik össze a külvilágPocitelj, a valamikori erősség mai képe. Jellegzetes a minaret, s a mögötte levő dzsámi. — literszámra főzik, s vége a vendégbarátságnak, ha valaki nem fogyasztja el a méregerős feketét —, de Kudra Mithat megkóstolta a magyar bort. s a végén már ízlett is neki. Gémes Gábor (Folytatjuk)
