Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-24 / 195. szám
4 oldal B2 A zománc kutatója 1969. augusztus 34, vasárnap Tények és tanulságok Recseg a bútorpiac Pogány Károly, az özem párttitkára ezt mondta róla: — Kicsit a mi nevelésünk is.:. Az egyetem elvégzése után — 1957-ben — hozzánk jött. Itt lett párttag, s azóta politikailag is magas színvonalon iskolázott elvtárs... Lelkes társadalmi munkás is: a Gépipari Tudományos Egyesület megyei titkára. Szabó Lajos, a gyár főmérnöke: — Azzal kezdte, hogy minden üzemrészben 3—3 hónapot töltött Végig tanulmányozta a technológiát, mielőtt a laboratórium vezetője lett... Az a fajta szakember, alji nem állt meg az egyetemen szerzett tudás szintjén. Mint kutató vegyész szüntelenül lépést tart a szakma fejlődésével ... Kutatásainak, kísérleteinek eredménye: 1963. óta saját gyártású zománccal dolgozunk; azelőtt költséges importanyaggal ... Nem minden fiatal műszakiról lehet elmondani, hogy otthon van a műhelyekben is. ö sokat volt — s van ma is — az emberek között; részleteiben is ismeri a munka- folyamatokat ... Nem amolyan hivatali létrafokon jutott tehát odáig Rendeczki János, a ZIM kecskeméti gyárának fiatal műszakija, hogy ma már üzemvezető vegyészmérnök. A „fifikásan” nyíló ajtó feltárul. A szemben levő ablakon bevág a déli napfény, rá az ad hoc tanácskozó kis csoportra, melynek „közepén” jó kiállású, fehér köpenyes fiatal férfi viszi a prímet. Tempósan, barátian, jókedvűen, szinte félmondatokkal idézi meg útravalóul a megbeszélteket, mindenkinek személy szerint. Szintén köpenyes — vagy anélküli — férfi és nő kollégái élénk arccal figyelnek, kérdeznek, válaszolnak, láthatóan élvezik a lényegre törő munkastílust ... Jobbra nyitott ajtó, odabent lombikok, kémcsövek, vegyszerek ... Csend ... Figyelő szemek, jegyzetelő ujjak, nesztelen mozdulatok ..: A munkatársak eltávoztak. Hogy ketten maradtunk, jobban észreveszem a kis iroda „zománcipari” jellegű tárgyait. A napsütéstől csaknem világító színskálákat a falon, a pirosfekete zománcú mini kádat itt a kezünk ügyében, az íróasztalon. — Hogyan lesz az ember vegyész? Mi volt az a bizonyos első szikra? — Az obiigát kérdésre játékos mosoly az első válasz. Majd rögtön egy cinkos villanás a barátságos szemekben: „Jó, igaz, hogy nem vala-J mi filozofikus mélységű a kezdet, de azért elmondom.” — Kinevetnek, mikor feí- hozom, de így van: én már negyedik elemista koromban vegyész akartam lenni. Karácsonyra kaptam olyan játékot, amiben kis fiolák voltak, lehetett velük „cln- tögetni”, keverni, folyadékokat vegyíteni... Már akkor elhatároztam: vegyész leszek ... Érettségi után orvosnak javasolt az iskola. Nem, én vegyész leszek!... — Félig nevetve: — Pedig talán jobban jártam volna. Nagy szemeket mereszthetek, mert most már jót derül. — Mármint anyagilag... — Az egyetemen mikor döntötte el, hogy a zománcgyártásnál köt ki? — Ott még erről nem tudtam. Sem Szegeden, sem Veszprémben — külön — zománcgyártást nem tanítanak .. Ebbe itt tanultam, 'itt dolgoztam bele magam ... A professzorom szeretett. Mikor az ellen- forradalom után eljöttünk, úgy bocsátottak útnak bennünket, hogy helyezkedjünk el, ahol tudunk. Engem a professzor szép ajánlólevéllel Mészöly Gyula bácsiék - hoz irányított, a Szőlészeti Kutatóintézetbe... De nekem ez sehogyse tetszett: ajánlólevél! Azért is itt helyezkedtem el, a ZIM- ben... Pedig azelőtt sosem látott zománcgyártást. Sőt itt is csak fényképekről tanulmányozta eleinte. Aztán, hogy a kecskeméti gyár kádjai betörtek az világpiacra, egyre-másra megfordultak külföldi szakemberek, üzletkötők az üzemben. — Akkor még — mutatja lefelé tartott tenyérrel — ilyen kisfiú voltam a szakmában, de az itteni vezetők bíztak bennem. Mindenhova vittek engem is, ahol figyelhettem, láthattam. Ügy mutattak egyszer egy import zománcfajtát. „Ilyet én is fogok csinálni !” — határoztam el... Mennyi kísérlet, harc, éveken át. Éjt nappallá téve dolgoztunk. Volt, hogy hatvan órát idebent aludtam a gyárban — éjjelente csak egy-két óra hosszát —, s újra be a laborba, a műhelybe ... 1963-ra sikerült ... — Egy kis fájdalmam van csak, de ez nem is kicsi, csak most enyhül már valamennyire, mert talán lesz változás ... Vittek, küldtek engem külföldre — sokfelé. Jártam Bulgáriában, Romániában, Csehszlovákiában, Lengyelországban — s másfelé. Csak olyan helyre nem irányított a vállalat, ahol a zománcgyártást tanulmányozhattam volna... A ceruzakészítést megismertem, de a szakmában még nem volt szerencsém tapasztalatcserére ... Talán most, Angliába ... Bár még itthon, hivatalosan nem értesültem róla. Angol partnerek hívták fel a figyelmemet, hogy rajta vagyok a listán azok között, akiket meghívtak.., Azért a kutatás, kísérletezés Kecskeméten is folyik. Mindig szebb, mindig kiválóbb tulajdonságú zománc, színek s ezek új variánsai teszik egyre versenyképessebbé a ZIM-kádakat a világpiacon ... Ma már 40 országban hódítanak ..: E ebben sok érdeme van ennek a fiatal vegyészmérnöknek, aki a marxizmus egyetemi fokú elsajátításával maholnap a második diplomáját szerzi meg ... Aki — mint a GTE megyei titkára — száz, mozgékony szellemiségű műszaki vezető szüntelen fejlődéséért vállalt kezességet. S ezt olyan nagy szívvel csinálja, hogy éjszaka — álmából ébredve tervez, mérlegel; izgul: az üzemben mit eredményez a legújabb kísérlet — vajon megfelel-e a GTE-tagöknak a soproni tanulmányút programja?.. . Van hét, hogy este 7-nél sosem ér előbb haza. Pedig fiatal, s mint jópajtást is várják haza a gyerekek a feleség.:. Akinek a szemében akkor nőtt nagyra, mikor nemcsak maguknak, de több ZIM-istának kiharcolta a lakást. Nem államit. Saját erőből, rengeteg szaladgálással — furfanggal, kilincseléssel építőanyagért, mindenért. Most már nevetve emlékezik. — Kecskeméti? — kérdezem már szedelőzködés közben. — Hogyne... Ismernek, mint bicikliversenyzőt is. Nagy kerekes voltam ifjúkoromban. Mikor a gyerekek megláttak valahol, mondogatták: „Nézd, itt jön a Rendeczki!” — Mostani hobbym a zománckép-művészet pártfogása. Olyan neves művelőinek, mint Kátai Mihály vagy Stefániái Edit grafikusművészek — minden segítséget megadok, ami az üzemben tőlünk telik. Kísérletezhetnek, égethetnek ... Volt olyan vélemény, hogy minek, hiszen a művészek igényei, törekvései egészen mások, mint az iparé. Ez rendkívül leegyszerűsített, igaztalan módja a művészet értelmezésének. Csak a zománcipart tekintve is — nemcsak új színek, árnyalatok, formák keresésében járhat elől a zománcképművészet, hanem eddig nem Ismert alkalmazási területeit is feltárja a színes zománcnak. Tóth István Recseg a bútor, mert csak összeütötték, de nem enyvezték meg az eresztékeket, mert súrlódik a rosz- szul fölfüggesztett ajtó, mert lötyögnek a csiszolatlanul helyükre tett széklábak, s így tovább. Recseg azonban maga a bútorpiac is, ahogy arról lapunkban — a többi megyei laphoz hasonlóan -— az elmúlt hetekben beszámoltunk. Recseg, mert szenved a kínálat-kereslet rossz illeszkedésétől, csiszolatlan kapcsolatoktól az ipar és a kereskedelem között, mindazoktól a nehézségektől, melyek egyrésze objektívnak, rövid úton nem megszüntethetőnek ítélhető, más része azonban jobb szervezéssel, becsületesebb munkával fölszámolható lenne. Tavaly: 3,2 miliárd Évről-évre gyors iramban emelkedett a bútorvásárlás. Bútor kell a régi helyett, s az új lakásokba, s bútor kell azért is, mert — a mai bútorok nem szolgálnak ki —, igaz nem is céljuk — nemzedékeket. 1960-ban 1960 millió forintért vásároltak hazánkban bútort, 1965-ben 2499 millió forintért. A múlt esztendőben már 3,2 milliárd forint értékű bútor talált gazdára, s számítások szerint 1970-re a vásárlás újabb háromszázmilliós növekedéssel 3,5 milliárd forintra rúg majd. Becslések szerint 1975-ben 4,8 milliárd, 1980-ban 6,6, míg 1985-ben kilencmillárd forint lesz a vásárlások összértéke a bútorpiacon. Legalábbis az igények ennek megfelelő dinamikával fejlődnek. Ami a termelési oldalt illeti tény, hogy a kereslet hosszú évek óta meghaladja a kínálatot. A növekedés gyors volt, s ma is az. A bútoripar üzemeinek nagy része ugyanakkor korszerűtlen, épületeivel, felszereléseivel nem ad módot a gyáripar-szerű termelésre. A munka jellemzője a legtöbb helyen ma is kézzel; a nem motorikus eszközökkel végzett tevékenység. Jól jellemzi a helyzetet a bútorgyártási kapacitás megoszlása. A Könnyűipari Minisztérium vállalatai mindössze 36,1 százalékkal részesednek a termelésből. A tanácsi vállalatok a bútortermelés 21, más minisztériumok vállalatai 6,5, s a kisipari szövetkezetek 36,4 százalékát adják. A megoszlás szemlélteti: szerkezetében, anyagi, technikai bázisában a bútoripart a kisipari szövetkezetek jellemzik, hiszen övék a legnagyobb részesedés. Az állami vállalatok ugyan összesen a termelés 63,6 százalékát adják, de az üzemek jórésze — különösen a tanácsi vállalatoknál — nélkülözi a modern gépeket, a panelből épített bútorokhoz szükséges berendezéseket stb. A meglevőt jobban A korszerűtlen termelési mód, a szűkös kapacitás csak nagy anyagi ráfordítással szüntethető meg, s hosszú távon ez, valamint az import növelése kínálja a megoldást. Rövidebb távra azonban kínálkozik jó néhány olyan feladat, melyek megvalósítása enyhítené a bútorpiac feszültségeit, csökkentené a „recsegés” forrásait. Az üzletekben például sok olyan vevő megfordul, aki az adott kínálatot nem kifogásolja, csupán a — méreteket! A lakás- és bútortervezők között ma még alig van kapcsolat, a kisméretű szobák berendezése éppen ezért nehezen oldható meg. Igen hamar mérséklődnék az ún. potenciális kereslet, ha végre létrejönne ez a kapcsolat a két szakma között, s ha a sokat hangoztatott kívánalom végre a gyakorlatban öltene testet: miszerint több, darabonként vásárolható bútort gyártson az ipar. A meglevő kapacitások nem ésszerű hasznosítására mutat az is, hogy sok a divatjamúlt, nehezen eladható bútor. Ugyanakkor a keresett típusokból soha nincs elég. A meglevő kapacitások, s az adott anyagok ésszerűbb — korszerűbb — felhasználása, a termékösszetétel gyorsabb változtatása olyan feladat, amelyből nemcsak a vállalatokra, de az irányító szervezetekre is sokféle teendő hárul, ám a ^szükségeshez mérten jóval kisebb a ma tapasztalható aktivitás és kezdeményezés az érintetteknél. Sok kicsi sokra megy A viták, melyek ma is zajlanak a garnitúra, s a külön darabok, a variálható, a modul bútorok között, valamint az, hogy évek óta nagy hiány mutatkozik kiegészítő bútorokban — könyvespolc, íróasztal, előszobafal, illetve színes- és kertibútorokban — az iparág belső feszültségeire, aránytalanságaira utalnak, s egyben arra, hogy iparpolitikai értelemben kell felülvizsgálni az egész bútoripar helyzetét. Szombat délután 3 órakor nagy számú érdeklődő jelenlétében avatta fel Kecskeméten a Fegyveres Erők- Klubjában Radnai Sándor alezredes néphadseregünk egyik alakulatának pártbizottsági titkára Szalvai Mihály altábornagy, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakjának emlékszobáját. A Fegyveres Erők Klubjának kecskeméti parancsnoksága a magyar nép hű fia születésének 70. évfordulója alkalmából állandó jellegű kiállításon mutatja be Szalvai Mihály altábornagy életútját, tevékenységét. A kiállítás tablóin fényképek, térképvázlatok illusztrálják a spanyol szabadságharc zászlóaljparancsnokának,' a későbbi hadtestparancsnoknak küzdelmes harcait. A tárlókban személyes emlékek, relikviák mutatják be ennek az igaz hazafinak, internacionalistának sokoldalú tevékenységét. Kitüntetéseit, párttagsági könyveit, országgyűlési képviselői igazolványait. megbízóleveleit gyűjtötték össze a lelkes kutatók. Az egyik tárlóban E nagy, s sokáig nem halasztható teendők mellett azonban sok olyan apróság van, melyet — egy kis jóakarattal, becsületes munkával, az együttműködés tökéletesítésével — mint vásárlót bosszantó okokat rövid úton megszüntethetnék az ipar, a szállítás, a kereskedelem dolgozói. A kikészitési hibák csökkentése — törött pántok, csíkos fényezés, kiszakadó sarokvasak stb. — a gyáron belüli ellenőrzés fokozásával, a dolgozók jobb anyagi érdekeltségével nem kíván varázserőt, csupán igényesebb vezetői munkát. Sok a panasz a szállításkor bekövetkezett sérülésekre is, s itt a MÁV sem ártatlan. A piszkos, beázó vagonokba rakott bútorok, a gu- rítóra vitt kocsik rakománya nem ritkán a rámpáról egyenesen a javító műhelyekbe kerül, ismét csak késleltetve a fogyasztók kielégítését. Á kereskedelem a beszerzési források bővítésével, a gyáraktól bizományba átvett új termékek árusításával sokat tehet a bővebb választék érdekében, s azzal is, ha a szűk üzletek helyett időnként egy- egy nagyobb helyen — pl. művelődési otthonban — szervez lakberendezési kiállítást. Serkentheti úgy is a gyártókat, hogy pontosan, a típusok megjelölésével közli a vásárlói igényeket, , hogy prospektusokat állít Össze stb. A bútor nem tartozik az olcsó iparcikkek közé, mégis szívesen áldoznak rá az emberek, mert szeretik, ha otthonuk meghittségét, kulturáltságát a tetszetős, modern bútor is fokozza. Megadni a lehetőséget e nemes szándék megvalósulásához egyik napról a másikra ugyan nem megy, de lépésről lépésre igen. Ám ehhez végre: lépni kell! K. S. ] őrzik Szalvai Mihály szem- I üvegét, tábornoki köpenyét és sapkáját is. A parancsnokságnak sikerült megszereznie és berendeznie Szalvai Mihály dolgozószobáját. Az állandó kiállítást a Fegyveres Erők Kecskeméti Klubjában érdemes megtekinteni fiataljainknak, azoknak, akik személyesen ismerték Szalvai Mihályt. Tizenöt gépkocsi A gépkocsi-nyereménybe- tétkönyvek napokban megtartott 33. sorsolásán megyénket, illetve annak tizenöt lakóját „nem hagyta cserben” a szerencse. Kecskemétre jutott a legtöbb: összesen 6 darabot nyertek, míg Jánoshalmára 4, Bajára és Kalocsára 2-2, Duna- vecsére pedig egy darab személyautót küldött Fortuna. Érdekes, hogy az eddig megtartott ilyen sorsolásokon összesen 195 gépkocsi jutott a megyébe, az talán még érdekesebb, hogy öt darabot a legutóbbi 'húzás után nem vettek át. Szalvai Mihály- emlékszoba avatása Kecskeméten
