Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-20 / 192. szám
Sikeres akció volt A tanácsköztársasági szemlék befejezésére Augusztus 19-én megérkezett Szolnokra Bács-Kis- kun, Békés, Csongrád és Szolnok megye KlSZ-fiatal- ságának jubileumi emlékmenete, és kétnapos találkozóval, közös kulturális műsorral ekkor ért véget a délalföldi ifjúság csaknem egy éve tartó akciója, amellyel a Tanácsköztársaság 50. évfordulóját ünnepelték. A félévszázados jubileum mintegy vezérfonalát alkotta ez alatt az idő alatt a fiatalok öntevékeny művészeti mozgalmának. A szokásos kulturális fesztiválokat az első magyar proletárforradalomra való visszaemlékezés jegyében hirdették meg, s így műveltségterjesztő, ízléscsiszoló funkciójuk mellett az idén fokozottan előtérbe került ideológiai, politikai nevelő szerepük. Megyénkben a tanácsköztársasági művészeti szemlék keretében az irodalmi színpadok, a vers- és prózamondók, a néptáncosok, a kórusok, a zenekarok, a hangszeres szólisták és a kamaraegyüttesek részére tartottak megyei, illetve járási-városi fesztiválokat. Hozzászámítva még ehhez az ugyancsak a tanácsköztársasági évforduló jegyében meghirdetett Erkel diákünnepek versenyein és pályázatain részt vevő középiskolásokat és szakmunkástanulókat, mintegy három és fél ezerre tehető a jubileum tiszteletére rendezett kulturális eseményeken aktívan részt vevő Bács megyei fiatalok létszáma. Már önmagában a szám is sokatmondó, jóleső érzéssel vehetjük tudomásul, hogy a túlzott méreteket öltő könnyűzenei kultusz ellenére is változatos, sokoldalú a fiatalság szellemi tevékenysége. Még többet jelent azonban, hogy a szemlék programjában bekapcsolódó dolgozó és tanuló fiatalok érdeklődésükkel egybevágó cselekvés közben szereztek élményt az 50 évvel ezelőtti események jelentőségéről, jelenünkre, jövőnkre is érvényes történelmi tanulságairól. A művészeti ág jellegénél fogva különösen az irodalmi színpadok műsora volt alkalmas rá, hogy megfigyelhessük az önálló kezdeményezések iránti hajlandóságot, amelynek célja sohasem az egyénieskedés volt, hanem a téma minél teljesebb föltárása, új szempontokból való megközelítése. A kalocsai művelődési ház, és a kecskeméti Berkes kollégium irodalmi színpada például városunk tanácsköztársasági hagyományaiból állított össze műsort A kiskunfélegyháziak a kor tudományos technikai forradalmát, a kiskőrösiek a nemzedékváltás problémáit szőtték bele igen hatásosan összeállításukba De általánosságban is elmondható, hogy a tanácsköztársasági szemlék legfőbb jellemzője az elcsépelt jelszavak, politikai frázisok kerülése volt, ami arra mutat, hogy a művészeti vezetők, és a szereplők teljes egészében a maguk ügyének érezték a jubileumot, önmagukat akarták adni a műsorokban. Az esemény jelentősége mintha a rendező szervekre is inspirálólag hatott volna. A tanácsköztársasági szemlék sikerességének megállapítása mellett feltétlenül szóvá kell tennünk néhány hiányosságot is, amely nemcsak erre a rendezvénysorozatra, de megyénk egész amatőr művészeti mozgalmára zavarólag hat Az összlakosságban elfoglalt arányukhoz képest meglehetősen kis létszámban vett részt a szemléken a községek fiatalsága. Nem mintha falun nem működné, nek művészeti csoportok, nem lennének művészi ambíciójú fiatalok. Távolmaradásuk okát főként a felszínes szervezésben kell keresnünk, továbbá anyagi gondokban. A kis művelődési otthonoknak, KlSZ-szervezetek- nek rendszerint nincs elég pénze a fesztiválok útiköltségeinek fedezéséhez. Ilyen esetekben feltétlenül a tsz-nek kellene segítséget nyújtani. Egyes középiskolákban sem törődtek eleget a seregszemlékkel. Baján alig gyűlt össze a területi döntőre elegendő mezőny, a résztvevők nem voltak kellően felkészítve. A kiskőrösi és a kunszentmiklósi gimnáziumból nem volt jelentkező az Erkel diákünnepekre. A szakmunkásképző intézetek úgyszólván tudomást sem vettek az eseménysorozatról, a részt vevő ipari tanulók majdnem mind más intézmények művészeti csoportjának voltak tagjai. És még egy, évek óta változatlan probléma: a. kulturális seregszemléknek nincs közönsége. Ez részint a szervezés hibájára hívja fel a figyelmet ismét, másrészt a műsorpolitikát bírálja. Kétségtelen, hogy az amatőr művészeti mozgalom legfontosabb jelentősége a belső nevelés, de azért a nűpművelőknek, pedagógusoknak az élményadásról, a szórakoztatásról sem lenne szabad megfeledkezniük. Teljesen téves az a felfogás, amely szerint a szórakoztató formák nem tölthetők meg igényes, nevelő hatású tartalommal. Valószínű ennek a tévedésnek tulajdonítható, hogy az örvendetesen fellendült irodalmi színpadok mellett a színjátszás egészen elsorvadt az utóbbi időben, pedig a közönséget is, a szereplőket is jobban magával ragadja, mint az irodalmi színpadok sokszor formalista, akciótlan összeállításai. Mindent összevetve: a négy megye szolnoki közös műsora eredményes kulturális akciót zár le, és remélhetőleg a tanácsköztársasági szemlékből hasznos tanulságokat vontak le amatőr művészeti mozgalmunk irányítói. Sz. J. Kovács fyilmos, az Ukrán írószövetség titkára Kedves vendég látogatott el a közelmúltban szerkesztőségünkbe: Kovács Vilmos, az Ukrán írószövetség Kárpát-ukrajnai Területi Szervezetének titkára, az ungvári Kárpát Könyvkiadó magyar osztályának vezető szerkesztője. És azonkívül: neves költő, akinek egymásután megjelenő kötetei méltán keltenek feltűnést nemcsak Kárpát- Ukrajnában, hanem hazánkban is. — Mi a mostani látogatás célja? — Céljai, ügy mondanám inkább. Először is kétheti pihenés Budapesten, rokonoknál. Mondhatnám kikapcsolódásnak is. Ez azonban nehezen sikerül, hiszen ez idő alatt számos hivatalos teendőt is el kell végeznem. A kárpát-ukrajnai magyar nyelvű könyvkiadó, amelynek én is egyik vezetője vagyok, kooperációs kapcsolatban van a Móra Ferenc Ifjúsági Kiadóval és a Szépirodalmi Kiadóval, sőt újabban az ilyen kapcsolatunk egyre életképesebb az Akadémiai Kiadóval is. Felhasználom az alkalmat szakmai megbeszélésekre, kapcsolatok kiépítésére. — És mint ir6? — Több magyar folyóirattal, heti- és napilappal van személyes kapcsolatom. Ezeket is felkeresem, elbeszélgetek a magyar kollégákkal, akikkel egyébként csak levélben szakdolog volt. Most csak akkor űzi ezt á szertartást, ha friss ágyat húz, mert annak az illatát imádni kell. És úgy el lehet ringatózni benne, mint ahogy az egész lakásban, amely ugyan nem több egy szoba összkomfortnál, de még eggyen elférnek benne majd. Mert Jupi, azaz ebben a vonatkozásban János, azt mondta, hogy jövőre eggyel biztosan többen lesznek. És ha 6 mondta, akkor úgy is lesz. A muzsika elhalt, a lépegető mutató finom füttyöket hallatott. A tévéhíradó következett. Rozálka fel se emelte a fejét, mégis tudta, hogy Jupi ott áll a fürdőszoba ajtajában, a szája szélén fehérük a fogkrém habja, s nyomban kérdezni fog: — Rozálka, mi lesz a híradóban? Így aztán még el se hangzott a kérdés, már mondta is: — Csúnya, buta emberek csúnya, buta dolgokat művelnek egyrészt, okos, jó emberek okos, szép dolgokat művelnek, másrészt... Rozálka ezt egy szuszra hadarta és oda se figyelt, mit istentelenkedett vissza a párja. A vánkos átmelegedett az arca, a melle alatt, jól érezte magát, tovább akart gondolkodni. Igen, akkor is így dünnyögött a televízió, ö már kissé álmos is volt, de Jupi biztatóan rámosolygott és átnyúlt, hogy megsimogassa. Forró tenyere a mellét érte, és ő később már csak arra eszmélt, hogy valami jelek érkeznek a végtelenből... Amikor pedig a képernyőn felsugárzott a semmi fehér fénye, Jupi szeme úgy égett, akár a csillag, és azt mondta: — Meglátod, kislány lesz, olyan mint te voltál kicsi korodban. Két cicafarokba fonjuk a haját, és tizenhárom szeplő lesz az orrán. Azóta Rozálka sokat gondol erre, és az esti álldo- gálások, meg a mohamedán álmodozások új színekben tündökölnek, s néha azon tűnődik, nem lenne-e becsapás, ha mégis fiú lenne, és az apjára hasonütana. Ezen még gondolkodni fog, határozta el újból, amikor kopogtatást érzett a háta közepén. — Talán odébb vinné, kartársnő, a mérhetetlen hátulját! Rozálka pontosan tudja, hogy anatómiája szinte tökéletes. Nem sértődött meg tehát, hanem ahelyett,- hogy mozdult volna, feltételt szabott. — Csak akkor, ha dörmögsz, amikor bemászoL Ez is olyan játék volt, amit Jupival nagyszerűen lehetett játszani. Dörmögött, brummolt, amikor a fal felőü rész?« bevackolt, és sose lehetett tüdni, komolyan csinálja-e vagy csakugyan játszik. — De előbb fújd el a tévét, álmos vagyok. Ha Rozálka álmos, nincs erő, ami ébren tartsa. János tehát odaballagott a készülékhez és engedelmesen legombolta. Mire beóvatoskodott a helyére, Rozálka már aludt is. Odakünn egyre sűrűbben szövődött az éjszaka. Nagy, várakozó csend ült a világra. És amikor a' lámpák fénye sápadni kezdett, a kukások megdöndítették kannáikat a kapu alatt, Rozálka megmocorgott, mint az álmában pittyegő madár. — Ugye, de nem tizenhárom lesz... — motyogta és boldog szuszogással aludt tovább. Várhelyi /dzsef: Jelök a végtelenből A szobában csak a tévé kényernyője fénylett. Az óra sugárzó körén vidáman lopakodott előre a másodperc- mutató, s a doboz halkon dünnyögött valami álmosító muzsikát. Keüemes meleg áradt, a kissé félrehúzott függöny mellett berezgett az utca fénye. Időként elmosódott hangok, léptek kopogása szűrődött a lépcsőház felől. Az emeleteken kinyitott vízcsapok megherseg- tették a falakat. Lefekvéshez készülődött a ház. Rozálka hálóingben, mezítláb állt a szoba közepén, és egyszerre érzékelt mindent. Pedig nem is figyelt semmire, csak befelé hallgatózott önmagába, élvezte az idegeiben borzolódó jó érzéseket, a tompa fényeket, az érkező apró zajok hullámverését az agyában, a hálóing langy érintése nyomán végigfutó vibrálást a bőrén. Rozálka nagyon szeretett így álldogálni. Ilyenkor úgy érezte, hogy egy csodálatos lokátor, amely mindent felfog, ami körülötte létezik, sőt, ha akarná, oda- sereglenének köréje mind a bútorok, a virágok, egy intésére énekelni kezdenének a falak. A hálóinget is szerette. A pizsamával együtt a gyerekkorát is levetette, amikor férjhez ment — mondotta egyszer meg különben is, a hálóing asszonyi méltóságot kölcsönöz a nőnek. Id. Kátai Mihály rajza Persze, ezen Jupi csak csűfondároskodott, és rögtön felállította ellenelméletét, aminek ürügyén olyanokat mondott, hogy a borostás kaktuszok is elpirultak volna. De nem keü komolyan venni. Például őt se Rózáikénak keresztelték, szép komoly neve van. Csendes Márta. Csak hát egyszer, amikor a haját két kis cicafarokba fonta, mint kislány korában, Jupi majd megpukkadt a nevetéstől, és kijelentette, olyan mint a Rozálka a tanyai iskola első osztályából. Azóta rajta ragadt a név. A fürdőszobában valami csörömpölt. Rozálka ezt is ügy érzékelte, mint a többi neszt, csak egy rezzenés- nyit elmosolyodott Jupi biztosan levert valamit, hát hogyne vert volna, amikor olyan ügyetlen. Persze, Jupi se ezen a néven szerepelt a matrikulá- ban, hogyan is lehetne ilyen mulatságos neve egy komoly tanárnak. Vass János a becsületes neve. Félelmetesen tudja a történelmet, és szenvedélyesen érdekli a politika. A zsebéből folyton újságok állnak ki, és mindenféle cikkeket meg tanulmányokat ír. Amikor benn, az üzemben mondják, hogy olvastuk ám a férjed írását, Rozálka szerény arcot vág, de belül nagyon büszke, és olyankor megengedi, hogy Jupi Jupiter legyen. Pedig csak ő találta ki, hogy barátainak megmagyarázza csúfnevét, amit Rozálka ragasztott rá. Még udvarolt János — udvarolt!, tudott is ő udvarolni! —, amikor egy hosszú sétájuk alkalmával (különben mindig hosszú sétájuk volt, ami abból állt, hogy Márta belekapaszkodott János könyökébe, és zö- työgött mellette, mint egy utánfutó), hogy ugrassa a szótlan fiút, ránevetett: — No, mit jelentett ma az UPI? János felhorkant, és felvilágosította, hogy az nem upi, hanem ju-pi-áj. Mártika megsértődött, és ráöltötte a nyelvét a nagyokosra: — Jól van, te Jupi! — János ezen úgy meghökkent, hogy még máig is nevetnie kell, ha megrökönyödött arcát maga elé idézi. Azóta is ez maradt, a barátai előtt úgy magyarázta meg, hogy az a Jupiter rövidítése, mert ő akkora úr otthon, mint a vil- lámos főisten az Olümposzon. Dünnyögött a muzsika. Rozálka felkuporodott a megágyazott rekamiéra, úgy ahogy az igazhívők szoktak leborulni a müez- zin kiáltására. Arcát belefúrta a frissen mosott párnahuzatba; Rozálka ezt is nagyon szerette. Nem győzte magyarázni a hitetlenkedő Jupi- nak, hogy gyerekkorában mindig így szokott elaludni, és az valami felségesen jó *<V £*■ ■'-;*K >» 4 tunk találkozni. Kecskemétre is azért jöttem el rövid iőre, hogy itteni kedves ismerőseimmel találkozzam. Innen Szegedre vezet az utam, a Tisza táj is közü írásaimat, ott is meglátogatom a szerkesztőséget Hogy milyen Kárp’át-Uk- rajnában a magyar könyvkiadás helyzete, továbbá hogyan, élnek és alkotnak az ottani magyar írók, arról Ungváron kaptunk ottani látogatásunkkor információt Kovács Vilmostól. Az akkori beszélgetésről a közelmúltban közöltünk részletes beszámolót. üalogh József
