Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-19 / 191. szám

1969. augusztus jg, kedd 5. oldal A népművészet mestere A polcokon számlapos tárcsák és lécek, színes áb­rák és mértani testek, ti­tokzatos rendeltetésű mű­szerek és kísérleti eszkö­zök. — A matematikai szer­tár. Egy évvel ezelőtt még semmi sem volt itt. Ma megvan minden a progra­mozott oktatáshoz. Hallgatom Weither Vil­mos igazgatót, amint vé­gigkísér a 607-es számú iparitanuló-iskola most üres folyosóin, termein. Hallga­tom élénk hangját és arra gondolok: bezzeg másként beszélt néhány éve a régi épületben, az úgynevezett Ókollégiumiban. Akkor ki nem fogyott a panaszból: „Nincs helyünk. Három­ezer tanulóval foglalkozunk ebben a szűk odúban!. ■, A múlt tanévet már a hunyadivárosd új épület­ben tartották. Hónapokig elhárította azonban a láto­gatást: „Nem vagyunk még készen. Majd később .. ?­Most értem meg a húzó- dozását. Mert hiába vado­natúj az épület, új búto­rokkal, ahhoz, hogy úgy érezzék, most már valóban elkészültek mindennel, kel­lett egy esztendő. S a ta­nárok, a tanulók áldozat- készsége is. Ragaszkodik hozzá, hogy benézzek valamennyi szer­tárba. Méltányolom a büsz­keségét. A kémiaszertárban ragyogó tisztaság az ezer­nyi vegyszer, doboz, kém­cső és lombik között. — Béres Klárát dicséri. Az építőipari szertár­ban is ábrák, kicsinyitett ácsolatok. Világosan átte­kinthető modellek és fi­nomművű tetőszerkezetek. Már-már kicsi a helyiség, alig fér a sok szemléltető eszköz. — Egy évvel ezelőtt ezt is üresen vette át Turbók Mihály tanárunk. Hasonlóképpen megtelt a következő szertár is, ahol az autószerelő szakma szemléltető eszközeit tartja ragyogó rendben tanítvá­nyaival Kovács Gergely ta­nár úr. Ez a szertár való­ságos kiállítás. Az egyik polcon régi típusú gőzgép modellje. — Ez működik is — mondja Kovács Gergely. — A régi iskolából hoztuk magunkkal, afféle ereklye. A többi eszköz új. Körös-körül motormetsze­tek, differenciálművek, erő­átviteli berendezések, mű­szerek, gép j árműyvi 11 amos- sági alkatrészek. A fölmet­szett burkolatokon át be­látni a belsejükbe. Aki be­léjük tekint, tüstént meg­érti a legbonyolultabb szer­kezet működését is. Letelepedünk az igazga­tóval a szomszédos tante­rem padjaiba. — Amit eddig láttam, annak alapján bátran ír­hatnám, hogy itt öröm ta­nítani és tanulni. — Udva- riaskodom. Elnézően moso­lyog: — Akkor hozzáfűzhetném még, hogy a múlt évi gaz­dálkodásért 15 ezer forint külön jutalomkeretet kap­tunk minisztériumunktól, s félmillió forintot jóváírtak a további fejlesztésre a megtakarításból. Terjedelmes beszámoló kellene ahhoz, hogy egy ilyen mammutiskola munká­ját részletesen ismertessük. Csaknem háromezer tanuló­juk van, Kecskeméten kí­vül Kunszentmiklóson, Kis­kőrösön, Tiszakécskén és Bácsalmáson oktatnak. A tanulmányi átlag az idén 3-as volt. Ez igen jó ered­mény. Az iskolához vagy három tucat szakma tarto­zik, többféle oktatási for­mában. Az építőiparban például öthónapos turnusos oktatás folyik, télen tanul­nak, tavasztól őszig dolgoz­nak. A többi szakmában az általános iskolát végzettek 4 plusz 2-es oktatásban ré­szesülnek (négy nap gya­korlat, két nap tanulás), az érettségizettek 5 plusz 1-es rendszerben sajátítják el a szakmát, két év alatt.S az idén először végeztek 3 plusz 3-as emeltszintű ok­tatási rendszerben azok, akik tovább akarnak tanul­ni a szakmunkás vizsga megszerzése után középis­kolában. Az iparitanuló kép­zés iránti igények úgyszól­ván évről évre növekednek, s ennek megfelelően gyor­san nő az oktatás színvo­nala is. Jellemző, hogy a ta­nári kár 21 tagja egyete­met, főiskolát végzett, a többinek technikusi okle­vele van, s a Műegyetem műszaki tanárképző sza­kán tanulnak. Az intézet magas követelményeket tá­maszt a gyakorlati okta­tókkal szemben is. Közü­lük 14-en szereztek techni­kusi oklevelet, a többi is válogatott régi szakember, akiknek úgynevezett peda­gógiai minimum tanfolya­mot rendeztek. Mindezek ellenére akad­nak gondok. Weither Vil­mos igazgató elmondja, hogy az idén Kiskőrösön 18 géplakatos tanuló vég­zett egy osztályban. Jófor­mán senki sem maradt kö­zülük a munkahelyén. Ami­kor kérdezgette óikét, meg­váltották, hogy egyoldalú­nak találják a munkát az üzemükben. Kevés a szer­szám, és a korszerű gép is. Ezért legtöbbjük úgy dön­tött, hogy Pestre megy, vagy Dunaújvárosba. Na­gyobb üzembe, ahol moder­nebb eszközökkel dolgoz­nak, sokoldalúbb szakem­berekké válhatnak, s az sem mellékes szempont, hogy magasabb lesz a kere­setük. Ellenpéldája ennek a Szék- és Kárpitosipari Vállalat tanulóiból alakult osztály Kecskeméten. Vala­mennyien lányok. Tanul­mányi átlaguk mégfelelő, mindvégig igen aktívan dol­goztak az ifjúsági szövet­ségben, s továbbra is meg­maradnak az üzemben. Éh­nek az elhatározásnak az értékéből az sem von le semmit, hogy az ő szak­májukban kevesebb a le­hetőség a vándorlásra. Az iparitanuló-képzésnek volt egy igen nagy hibája. Túlságosan szétaprózott. Példát is mond az igazga­tó: — Eddig külön szakma volt a fűtés- a gáz- és a vízvezetékszerelő. Más-más volt a tanterv, holott na­gyon sok a közös vonás kö­zöttük. A szétaprózódott- ság bonyolulttá tette az ok­tatást, tehát költségessé is, ugyanakkor sajnálatosan egyoldalú volt a fiatal szak­munkások képzése. A szak- oktatási reformtörvény ezeknek a gondoknak a legtöbbjét elűzi. Jövőre már az új módon indul az oktatás. A rokonszakmák közös alapjainak oktatása gátat vet a túlzott szakosí­tásnak. Ebben a pompás, mo­dern iskolában átérezheti a látogató azt az óriási fej­lődést, amely az utóbbi két évtized során szakmunkás- képzésünkben végbement. A mai fiataloknak már sej­telmük sincs arról, hogy milyen volt az egykori inassors. A korszerű köve­telményeknek azonban nem lehet eleget tenni csupán az anyagi feltételek javítá­sával. A kor igényeihez kell igazítani mindegyre a képzést, az Oktatás tartal­mát és módszereit is. Az új szakoktatási reformtör­vény ennek a feltételeit te­remti meg. Mester László Egészen a legutóbbi idők­ig kérdéses volt, hogy to­vább folytatja-e működé­sét a tiszakécskei gimná­zium. Mivel azonban be­bizonyosodott, hogy szük­ség van erre az iskolára (a szeptemberben nyíló el­ső osztályba például 60-an jelentkeztek!) — a me­gyei tanács engedélyezte az iskola további működé­sét. Tiszakécskén azonban je­lentős gondot okoz a ta­nyai gyerekek gimnázium­ba küldése, mivel számuk­ra nincs a községben bentlakási lehetőség. Ezért Csak percre ugortunk be Gyuricza Imre elvtárshoz, a Dunaszentfbenedeki Köz­ségi Tanács VB-elnökéhez és máris egy csokorra va­ló jó hírt jegyeztünk be noteszunkba. — A napokban adtuk át a község lakosságának a most épült új ABC-áruhá- zat, amelynek építése 640 ezer forintba került. Eb­ből a község 100 ezret vi­sel, a többit a kalocsai ÁFÉSZ. Az 1300 lakosú község ellátását eddig két kis vegyesbolt szolgálta. Az új áruházzal most már megoldódik az ellátás, amennyiben nemcsak élel­miszert, hanem műszaki, háztartási cikkeket és a legdivatosabb ruhaneműe­ket és konfekcióárukat is beszerezheti .a lakosság a minden igényt kielégítő boltban. Jellemző az ér­deklődésre, hogy az első napi bevétel a nyitás nap­ján 22 ezer forint volt. Már írjuk is a második jó újsághírt: — Elkészült a vízmű terve, és folyik a község hálózati vízzel való ellátá­sa. Tavaszra szeretnénk a- munkákat befejezni, ek­kor minden udvarban bent lesz a folyó víz. Udva­ronként 3 ezer forinttal járul hozzá a lakosság a vízmű megvalósításához. Ezt az összeget öt év alatt kell visszafizetni. Termé­szetesen a lakosság jelen­tős társadalmi munkát is ad a vízhálózat kiépítésé­hez. A vizet egy 260 mé­ter mély ártézi kút szol­gáltatja, amelyet 1966-ban fúrtak. És még két jó hír az újságíró noteszába: — Korszerű autóbusz­várótermet építettünk a közelmúltban nagyrészt sa­ját anyagból és társadal­mi munkában. Az iskola pedig még ebben az év­ben politechnikai termet kap, amelyet egy meglevő tanteremből alakítottunk Alpáron és a szomszédos Tiszaújfalun nagyon sokan űzik őseik szép mestersé­gét, a kosárfonást, mesterei is annak, hiszen egy kosár­fonó vállalat és két házi­ipari szövetkezet exportál­ja remekbe készült kosa­raikat a világ minden tája felé. Kosárfonó népi iparmű­vész azonban csak egy vari a környéken: Horti József a községi tanács — a me­gyei szervek beleegyezé­sével — úgy határozott, hogy az általános iskolás diákotthonban már ez év szeptemberétől lehetővé te­szi tíz tanyai gimnazista bentlakását. A következő években évenként 10 gim­nazista férőhellyel bővül az intézet egészen addig, amíg 40 gimnáziumi tanu­lónak nyújt majd bentla­kási lehetőséget. A gimnazistáknak adott lehetőség természetesen nem csorbítja az általános iskolások bentlakását ki. Száz tanuló örül majd ennek az új tanteremnek. B. J. Három évvel ezelőtt a Fővárosi Tanács V. B. ha­tározata alapján hozták lét­re a Fővárosi Pályaválasz­tási Intézetet. Az idén, jú­niusban Deák Ferenc utcai új épületében végre méltó helyre került ez a fontos intézmény. Pszichológusok, közgazdászok, pedagógusok dolgoznak az intézetben. Tanácsot adnak, a 8. osz­tályt végzetteknek, a gim. náziumból kikerülőknek — milyen továbbtanulási, vagy szakmatanulási le­hetőség áll rendelkezé­sükre. Még sz iskolaév alatt 800 nyolcadikos osztályfőnök­kel, 200 negyedik gimna­zista osztályfőnökével és 15—16 ezer szülővel beszél­ték meg a pályaválasztás lehetőségeit. Évente 3700' azoknak a gyerekeknek a száma, akiket továbbtanu­láshoz és 1100 akiket munkavállaláshoz segíte­nek. Külön foglalkoznak a mozgásszervi és beteg gye­rekek pályaválasztásával. Az idén 770 állami gondo­zott fiútól és lánytól kér­dezték meg: mi akar lenni. Szolnokon és Tatabányán működik már hasonló in­tézet. de valamennyi megyei ta­nács munkaügyi osztálya szervez pályaválasztási tanácsadást. Gyakran jönnek vidékről kollégák fővárosi intézetbe tapasztalatért, tanácsért. A Fővárosi Pályaválasz­tási Intézetben külön pszichológiai csoport fog­lalkozik a problémás gyere­bácsi, Toldi Miklós utca 16. számú házában kerestük fel a 70 éves Horti bácsit, aki feleségével, hűséges se­gítőtársával él ebben a nagytelkes kis házban. Köl­csönösen átadjuk egymás­nak igazolványunkat. Én olvasom: „a Népi Iparmű­vészeti Tanács Horti Józse­fet 00196. szám alatt 1954. augusztus 22-én kosárfonó népi iparművésznek ‘elis­merte ...” Megindul a beszélgetés. Az idős mester — mintha egy újabb népművészeti al­kotást készítene, úgy fonja a beszéd fonalát is. Tudja, melyik szót hová kell ten­ni, s a feleség is megérzi, mikor kell besegíteni. Ki­alakul a kezdet, amikor Horti József még fiatalem­ber volt és nem értett a kosárfonáshoz. Kosárfonó kekkel. Azokkal, akik sa­ját maguk valamilyen ok­ból nem tudiáfc eldönteni, mihez kezdjenek. hová menjenek. Dr, Takács Márta, a pszichológiai csoport veze­tője mondja el, hogy évente 1500—2000 gyere­ket vizsgálnak. Az iskolák osztályonként két-két tanulót küldhetnek, de sokan jelentkeznek et’Vé- nileg. akik maguk érzik szükségét a pszichológiai vizsgálatnak. Sokkal több az érdeklődő, mint ameny- nyivel a csoport foglalkoz­ni tud. Húsz-huszonkét gyerek csoportos tesztvizsgálatá­val kezdődik a foglalkozás. Ezt kiértékelve a pszicholó­gus egyenként és többszőr (de legalább két alkalom­mal) beszélget a pályavá­lasztóval. Akad olyan gye­rek is. aki fél éviig jár hozzájuk. — Addig folytatjuk a vizsgálódást, a személyi­ség sokoldalú megismeré­sét, míg ki nem derítjük, a gyerek erős oldalait, problémáit. Végezetül tel­jesen konkrét munkát, pá­lyát ajánlunk. Ha egyetem­re készülőről van szó. pél­dául konkrétan meg tudjuk mondani, ki legyen erős­áramú villamosmérnök, sőt még azt is. hogy az egye­tem elvégzése után üzem­mérnök legyen, és ne ku­tató. — Milyen pályaválasztási problémákkal találkozik a pszichológus? — Csak néhány tipikus példa: bár kizárólag nor­mál képességű gyerekeket lánynak udvarolt és néha segített, hogy hamarabb be­fejezhesse a munkát. A mű­vészetre azonban saját ma­ga jött rá. Annyiszor fel­bontotta és újra fonta a Segítenek a pályaválasztóknak Horti bácsi munkái. Minden üveget másféle mintával készített. kosarat, amíg az olyanná lett, amilyennek megálmod­ta. Egy faderék, amely er­dőirtás közben a lábát tör­te és alkalmatlanná tette nehéz fizikai munka végzé­sére, végleg a kosárfonás mellé állította, amiben mű­vészi fokozatot ért el. Hír­neve lassan bejárja az or­szágot, csipkeszerű fonásai, művészi remekei sok mo­dem lakás díszévé válnak. Látogatásunk előtt né­hány nappal szegedi egye­temisták, néprajzi kutatók keresték fel Hortiékat, ahonnan nem tértek haza üres kézzel. Tóth Miklós vizsgálunk, adódnak külön­böző betegségekkel kapcso­latos nehézségek a pálya« választás során. Az életko­rukhoz képest lassan fejlő­dőknél. akik ugyan később behozzák ezt az elmara­dást — keressük, hogy mi« re számíthatnak. Tanulmá­nyi eredménnyel kapcsola­tos problémája az értelmes, de nem szorgalmasan tanuló gyereknek van. A speciális képességgel rendelkezők, akik más tárgyakból gyen­gék, szintén nehezen talál­ják meg helyüket. Fővárosi Pályaválasztási Intézethez kerülnek azok a gyerekek is. akiknek nem sikerült a pályaválasztásuk. Akiket nem vettek fel az iskolába, ahová jelentkez­tek. Az ilyen gyerekek to­vábbtanulási lapját az isko­lák a — pályaválasztási in« tézetbe küldik. Ide aztán behívják a gyerekeket és a szülőket. Érdeklődési köré­nek. képességeinek megfe­lelő hasonló pályát, iskolát, szakmát ajánlanak. Az idén már 1400 ilyen gyerek for­dult meg az intézetben, 83 százalékban lányok. 14 szá« zalékban fiúk. — Most is tudunk aján­lani 6—7 ezer felvételi le­hetőséget — mondja Hin« gyi György csoportvezető. — Például vas- és gépipari, gépszerelő, építőipari, kohá­szati. vegyi- és textilipari szakmákban. De vannak is« kólák is, ahol keresnek még jelentkezőt. S tudunk javasolni 4—6 órás munka­helyekei az elhelyezkedni kívánóknak. K. M. Gimnazisták is helyet kapnak a tiszakécskei diákotthonban Jó hírek DunaszentbeneriekríH

Next

/
Oldalképek
Tartalom